Rész

 1 II   |   semmit. Zsidót itt nem láttak soha, és kemencéről itt még fogalom
 2 II   |       asszony elvbül nem fürdik soha.~Voltam bátor bemutatnia
 3 II   | elemészti. Tél nem volt azelőtt soha e vidéken; havat nem láttak
 4 II   |    havat nem láttak e hegyormok soha. Amióta az erdőket elpusztították,
 5 III  | pillantott be; világi emberszem soha; csak a kolostorlakóknak
 6 IV   |       tudja Milenka elfelejteni soha.~Pedig már nincs is Milenka
 7 IV   |          Istennel nem beszéltem soha. Azt mondják, hogy ő igen
 8 IV   |         káprázata.~– Nem láttam soha ördögöt.~– Az volt, aki
 9 VII  |       aminőt tenger nem hordott soha. Talán csak a rémképe egy
10 VIII |         s a vadat nem kapja meg soha. Az őserdő fái mentül alább,
11 VIII | mélységet körül, melynek feneke soha napvilágtól fel nem vert
12 VIII |     nehéz, légáramlat, szél oda soha le nem hat, még a magasból
13 IX   |       Mi szerettük az urainkat, soha nekik nem vétettünk. Mi
14 IX   |      szerettük a gyermekeinket, soha meg nem vertük. Miért kellett
15 IX   |   megmondhatja, milyen jó volt. Soha össze nem pereltek. Olyan
16 XI   |      idegent be nem bocsátottak soha. Azután összecimboráskodni
17 XIII |  másodszor nem házasodhatik, de soha többet húst nem szabad neki
18 XIII |  ellenség. A Verblud nem alszik soha. Engem oda a toronyba fel
19 XIII |      innen élve el nem távozott soha. Ha te megismerted ennek
20 XIII |       vagy, hogy, elcsuszamodj, soha elő nem jössz többet.~–
21 XV   |    börtönbe zárták volna; eddig soha öltözet nem volt rajta,
22 XV   |         Én nem is mondtam neked soha, hogy knézleány vagyok.
23 XVI  |        világtalan mélységébe, s soha az Isten napját meg nem
24 XVII |         Az a poklokba visz alá. Soha ember, aki annak az útján
25 XVII | fölötted? Nem virrad ám ott meg soha. Nincs ottan toronyőr, aki
26 XVIII|        emberek át nem kelhettek soha.~– Rajta nem, de alatta
27 XX   |    tűzzé váltak a lábaik alatt, soha a szent hegyre fel nem juthattak
28 XX   |     parancsolhat a nap, ezeknek soha többé, ha fölébresztette.~
29 XX   |     annál inkább felháborodtak; soha ember nem hallott még ilyen
30 XXII |      akit elfelejteni nem tudok soha; akit a kegyetlen bogumilok
31 XXIII|  erőhatalommal védeni. Ellenség soha se szárazon, se tengeren
32 XXIII|      kutyák pedig mind feketék. Soha pedig Raguza utcáin lovat
33 XXIII|        vissza a királynak, hogy soha egy szerencsétlen menekülő,
34 XXIV |       nem bocsáthatták meg neki soha. Ellenben a dalmata eredetű
35 XXVI |      fogok ragyogni, s árnyékom soha meg nem látod. Te verset
36 XXVII|    imádott férj szerelme fölött soha össze ne kocódjék. Ez csakis
37 XXXII|         Deli Markó sem lovagolt soha, s úgy gázolja maga alá
38 XXXIV|    Elesett a legnagyobb hőse! A soha le nem győzött Dávid király! –
39 XXXV |      mohamedánok nem tették azt soha. Minden Istennel járó nép
40 XXXV |    véréből.~És mégsem tette azt soha egy ostromló sem, hogy felgyújtsa