Rész

 1 VII   |      áldást húsvét napján a Szent Péter temploma előtt teljes ornátusában.
 2 VII   |     hatalmat, a kakas pedig Szent Péter ébresztőjét, míg ellenben
 3 XIII  |         látsz, küldd el mihozzánk Péter és Pált. Amit ezek a jó
 4 XIII  | gyöngyvirággal illatosítva. Szent Péter maga adott belőle egy korsóval.~–
 5 XIII  |        mert rászabadított a Szent Péter.~Ezzel a szóval csodát mívelt
 6 XIII  |            Az égből jöttél? Szent Péter küldött azzal a korsóval
 7 XIII  |            No hát „fújd ki” Szent Péter és Pál nevét.~A Szlón is
 8 XX    |      tiara téged illet meg; Szent Péter kulcsai a te kezedbe valók,
 9 XXIV  |        fiad volt az ördög!~Boboli Péter hidegvérrel parancsoló az
10 XXIV  |    ceremóniának vége lett, Boboli Péter visszatért a város palotájába.
11 XXIV  |   kovácsolt vasszekrénybe. Boboli Péter a közönséges fekete selyemtalárt
12 XXIV  |  köztársaság kormányzatát.~Boboli Péter és Damiani Júdás körülbelül
13 XXIV  |       végül azt mondá neki Boboli Péter:~– És azután még, utoljára
14 XXV   |   emlékeiket, majd Diocles, Szent Péter és a mártírok: mítosz és
15 XXVI  |      éppen a volt rettore, Boboli Péter fia volt, inkább ennek vált
16 XXVII |         Az idő óta az öreg Boboli Péter egyszer sem tette be a lábát
17 XXVII |     elfáradnának. Most én, Boboli Péter, Boboli Jánosnak az atyja,
18 XXVII |           őt a vádak alól.~Boboli Péter nagyot ütött elefántcsont
19 XXX   |          ellenségévé. Ő és Boboli Péter titkos szövetséget írtak
20 XXX   |      közül kilépett az ősz Boboli Péter.~Kezében tartá kivont kardját.
21 XXX   |           álltok! – kiálta Boboli Péter.~– Még nem! Dávid király
22 XXXI  |       ügyetlenek! – kiálta Boboli Péter az íjászokra, akik hasztalan
23 XXXI  |       halottá dermed tőle.~Boboli Péter célba vette Dávid királyt;
24 XXXI  |           A fiam! – ordítá Boboli Péter, s kétségbeesetten rohant
25 XXXI  |           élő ember lehet.~Boboli Péter fejszét hozott magával,
26 XXXI  |   elborította már.~Azonban Boboli Péter részén volt a hidegvér,
27 XXXI  |          volt dűlve.~Amint Boboli Péter drága terhével a vállán
28 XXXI  |    fenékpadon.~Utolsó volt Boboli Péter, aki a bárkába leszállt.~
29 XXXI  |           aztán odatérdelt Boboli Péter fiának élettelen teste mellé,
30 XXXI  |         végzett mindent.~– Boboli Péter, te nagyon örülsz annak,
31 XXXI  |           annak a vége is. Boboli Péter megmentette a fiát – a vérpad
32 XXXIII|        volt, hanem az öreg Boboli Péter; a költőnek, a királynak,
33 XXXVI |      legfelső bíróság elé.~Boboli Péter, a rettore, volt az elnök,
34 XXXVI |    ellenpápát kiáltottál ki Szent Péter valódi utódja ellenében,
35 XXXVI |        istenek irigyelnek!~Boboli Péter egy intésére hirtelen fejére
36 XXXVI |         felhívatta magához Boboli Péter Raguza híres kőfaragóját,
37 XXXVI |          Fa Presto – szólt Boboli Péter. – Most tégy ki magadért,