Rész

 1 IV    |      káprázatai. De mikor olyan édesek mégis!~Soror Kekharizménét szándékoson
 2 IV    |              hallásra, lába a járásra, mégis felviheti az ő izenetüket
 3 VI    |              Nem kincs az; hanem azért mégis legszükségesebb minden emberre
 4 VII   |                parancsolatnak utoljára mégis lett foganatja. A magyar
 5 VII   | legégbekiáltóbb patarénusság!~De azért mégis megtették.~Egy napon a fiatal
 6 VIII  |                 Hanem azért a warángok mégis tudtak maguknak utat nyitni
 7 IX    |        szenvedjenek. Hát hogy jutottak mégis erre a nyomorúságra? Ki
 8 XI    |                a királyfi elbámulva.~– Mégis ismerlek. Azt is tudom,
 9 XIII  |                papucsait is: felugrani mégis rest volt; a sorba kóstolás
10 XIII  |                 gondolá magában Solom. Mégis sokan maradtak itthon.)~–
11 XIII  |                kap, levágja a fejét.~– Mégis oda megyek; mert az ő számára
12 XV    |               szólt a Solom. – Teneked mégis megkegyelmezek. Megszerettelek,
13 XV    |     kermeszbogártól.~Hanem Darinka azt mégis édesnek találta.~Tíz, húsz,
14 XVI   |            Disputa~Kritikus. De már ez mégis erős dohány, amivel a szerző
15 XVI   |               őket a kriptában.~De itt mégis engednie kellett a kísérői
16 XVII  |             lesz más. Azonban a Branta mégis kisebb, mint a Bludár. Ennek
17 XVII  |              ne likasszák, amíg ideér. Mégis csaknem belecibálták a forgóba,
18 XVII  |      csáklyával sem lehetett elérni.~– Mégis az enyim lesz az – monda
19 XVIII |               cölöp? Fának látszik, és mégis kova. Az újabb ütések ismételték
20 XXI   |       sakktáblai lóugrásokból utoljára mégis kikerül az az ígért „három
21 XXI   |             márványfej”. Hanem ami már mégis több a soknál, ez a legutolsó
22 XXII  |           piros, szemeid ragyognak, és mégis olyan halott vagy, mint
23 XXII  |                sem hullatta el mind.~– Mégis úgy van.~– S mifélét vett
24 XXVII |              való.~– És a te Lubomirád mégis sír rajta.~– Eredj hozzá,
25 XXVII |                exkommunikálva volt. És mégis győzni akart.~Disputa~Kritikus.
26 XXVII |           kolostorból elcsábította; és mégis ide mer jönni, védtelenül,
27 XXVIII|              város kapuján belépni.~És mégis megtörtént, hogy Oculi vasárnap
28 XXIX  |           ingyen nem tesz semmit.~– És mégis el kell őket pusztítani!
29 XXIX  |              rá emlékezni, de a szemei mégis ráismertek: a legöregebb
30 XXXI  |                fulladnak.~De valakinek mégis eszébe jutott valaki.~Az
31 XXXI  |                hogy fiát megmenthette. Mégis szerette őt.~Pirro Bennessa
32 XXXII |           paripám! Se fejed, se lábad! Mégis te fogod el!~Egyszer aztán
33 XXXV  |               Hej Brankó! Hol vagytok? Mégis alusztok? Lám a Vuk már