Rész

 1 XI    |      józanul csak a kapura vigyázó öreg marad. Ekkor aztán a szökevény
 2 XII   |    szikladarabok hevernek; ezek az öreg lövegek, amik az ostromlók
 3 XIII  |       reggeli ima így szól: „Oh te öreg apánk, aki az égben ülsz,
 4 XV    |       menetet a „sztari szuát”, az öreg vőfély.~A vár belső tornácának
 5 XVI   |             kiáltott Tvartimir, az öreg. – Én leszek az első.~–
 6 XVI   |     ragadva, együtt szállni alá az öreg Tvartimirral, s ha meg nem
 7 XVI   |        mindenféle lesz benne.~*~Az öreg knéz nem várhatta, míg a
 8 XVI   |         hozott magával egy sem.~Az öreg knéz ki volt fáradva a dühtől,
 9 XVII  |        igazat mondott – erősíté az öreg rabszolga. – De gondold
10 XVII  |          hová fordulsz? – kérdé az öreg.~– Az az én eszem dolga.
11 XVII  |          vénje a fejét rázta erre. Öreg volt. Több esze volt, mint
12 XX    |        előre. „Így” toppant oda az öreg a szerelmespár elé.~– „Halál
13 XXIV  |       Dieci” elé került. Abban már öreg emberek ültek, akiknek az
14 XXVI  |          szégyenére. El is bújt az öreg, Lacroma szigetében, egy
15 XXVII |   rettoreválasztást. Az idő óta az öreg Boboli Péter egyszer sem
16 XXVII |       magamat Raguzából – mondá az öreg Boboli, s azonnal egyenesen
17 XXVII |        veled.~– Eredj hát apádhoz, öreg fiú. S ne jöjj velem, ha
18 XXVIII|         szigetére, s felkereste az öreg Boboli Pétert magányában.~
19 XXIX  |   szopósgyermekéig! – dühöngött az öreg knéz, öklével ütve a falakat.
20 XXIX  |        hajcihéj! Fel a táncra!”~Az öreg knéz megdicsőülten csókolgatá
21 XXIX  |          várom.~– Hát csak várjad, öreg. Nekem nem kell semmid.
22 XXIX  | hajófurdancsokkal fizetni érte.~Az öreg knéz pedig ott maradt a
23 XXX   |           Boboli János! – szólt az öreg nyugodt, kemény hangon. –
24 XXXI  |            fektessétek! – szólt az öreg, elalélt fiát Pirro vállára
25 XXXIII|     bibliai Zebaóth volt, hanem az öreg Boboli Péter; a költőnek,
26 XXXV  |            hazatért az apjához.~Az öreg knézt már akkor nemcsak
27 XXXV  |      junákjaival, s felhordatta az öreg elé a pénzeszacskókat: egyszerre
28 XXXV  |          munkában.~Erre a szóra az öreg még táncra is kerekedett;
29 XXXV  |       megállapított ígéreteket.~Az öreg fokozatos jó kedvvel mondogatá: „
30 XXXV  |      hátadra!~– Ne félts te engem, öreg – mondá Brankó –, magam
31 XXXV  |          Puszta rom ott minden.~Az öreg knéz felmászott a kőlépcsőkön