Rész

 1 IV    |     lepottyant.~– Undok férgek! – szólt Mater Lubomira borzadozva. –
 2 IX    |         nekik, akkor jól tették – szólt belenyugodva Dávid király,
 3 IX    |      Mondd meg ezt.~– Megmondom – szólt Teuta királyné. – Az történt,
 4 XI    |            Pedig sohasem láttál – szólt a királyfi elbámulva.~–
 5 XIII  |            Ahán! Igazat mondasz – szólt a Verblud. – Tudtam én jól,
 6 XIII  |            Ne úgy mondd, zsupán – szólt vissza Solom –, mert ezzel
 7 XIII  |         Solomnak.~– Megálljatok – szólt közbe a Verblud –, még ne
 8 XIII  |         Ne kelepeljetek annyit! – szólt türelmetlenül a Verblud. –
 9 XIII  |            ha mindent megláttál – szólt a Verblud –, akkor válogathatsz
10 XV    |  rendezője.)~– Megálljatok még! – szólt Solom. – Nekem egyéb dolgom
11 XV    |       reszketni.~– No ne remegj – szólt a Solom. – Teneked mégis
12 XV    |      Mindjárt kapsz, amit fonj! – szólt Solom, s kihúzva a görbe
13 XV    |       Darinka! Fuss a bástyára! – szólt erre az arához fordulva
14 XV    |      Verblud.~– Mindjárt megyek – szólt a királyfi – csak a gúnyámat
15 XVI   |             Eressz engem inkább – szólt Tirimir, visszatartva az
16 XVII  |         Egészségedre, parányim! – szólt a prüszkölőnek nevetve.
17 XVII  |       kezed! Innen meleg jön ki – szólt örvendve Solom.~Darinka
18 XX    |           Ismerem e történetet! – szólt nevetve Asmodái. – Magam
19 XX    |        órában a csóknak értékét – szólt felmagasodva Onufriosz. –
20 XX    |         lesz itt az úr.~Onufriosz szólt.~– Nem fogom ennyi szűz
21 XX    |              Legyen! Nem bánom! – szólt Banneret lovag, beleegyezést
22 XX    |           mást.~– Elhinném azt! – szólt Banneret lovag, gúnyosan
23 XXI   |       süvegét a fejére.~Ekkor így szólt másodszor is a nép nevében
24 XXII  |          halott főn.~És aztán így szólt.~– Nekem pedig azt parancsolá
25 XXVII |         csak a campanilé harangja szólt, egyes kondulásokban.~A
26 XXVIII|      sebesen odalépett hozzá. Nem szólt neki semmit, csak a szemébe
27 XXX   |          királya, Boboli János! – szólt az öreg nyugodt, kemény
28 XXXI  | dereglyéknek, az alsó a gályáknak szólt. A velencei hajósok hirtelen
29 XXXI  |          Jó helyre fektessétek! – szólt az öreg, elalélt fiát Pirro
30 XXXVI |    Odoardo Florentino Fa Presto – szólt Boboli Péter. – Most tégy