Rész

 1 I     |              akkoriban igen hatalmas köztársaság vala – egy gazdag és híres
 2 IV    |      közelében, oda ékelve magukat a köztársaság és hatalmas ellenségei:
 3 VII   |        egyike, a Boboliaké, akikre a köztársaság rektori hivatala sorba jár;
 4 VII   |              ott beáll az ellenséges köztársaság szolgálatába.~Ámde a bosszúálló
 5 XVII  |           magyar király és a raguzai köztársaság tilalmával dacolva. Emiatt
 6 XXII  |              szerint híres, hatalmas köztársaság vala: Velence versenytársa,
 7 XXIII |         dicsőséges, hatalmas raguzai köztársaság, ennek a romjain áll a mai
 8 XXIII |          nekem az Isten.” Itt volt a köztársaság mérleghivatala. A vámhivatal
 9 XXIII |            idegen pénzt újravertek a köztársaság címerére.~Ez a címer volt
10 XXIII |           szerint jutott.~A velencei köztársaság féltékeny volt Raguza emelkedő
11 XXIII |           vad nép feltámadt az egyik köztársaság ellen, azt a másik segítette
12 XXIII |             városra – súgá a barát a köztársaság elnökének. – Ma a délesti
13 XXIII |           ágyúcsövek meredtek elő. A köztársaság megrettent: ez boszorkányság!
14 XXIV  |             és resignálni a kezébe a köztársaság kormányzatát.~Boboli Péter
15 XXIV  | elkeseredését.~Átadja az utódjának a köztársaság törvénykönyveit, amikre
16 XXIV  |              arany a hatalmas Raguza köztársaság uralkodójának civillistája.)
17 XXIV  |              pénzzel. Mert a raguzai köztársaság legnagyobb hatalma a pénz.
18 XXIV  |          árvák és özvegyek pénzei, a köztársaság kincstára fölött őrködést
19 XXIV  |            uralkodói rangról, mint a köztársaság törvényei parancsolták;
20 XXV   |             szomszédságában, magán a köztársaság területén valóságos forradalom
21 XXV   |            csődült össze. A hatalmas köztársaság még most sem bírja őket
22 XXVI  |              amelybe maga a hatalmas köztársaság, az új rettore, Damiani
23 XXVI  |         rettore egész életére lett a köztársaság élére meghíva.~A szabadságért
24 XXVII |           bírói hatalmadat, melyet a köztársaság többsége, de nem az én akaratom,
25 XXVII |              tisztességadást, amit a köztársaság ily magas személyek irányában
26 XXVII |           becsületes emberekből álló köztársaság első polgárává lehetett.~
27 XXVIII|           Raguza kapuját megnyissa a köztársaság legnagyobb ellensége előtt.
28 XXX   |                 Én titeket a raguzai köztársaság nevében elfoglak!~Damiani
29 XXXV  |              Velencének, illetőleg a köztársaság hajóhadán szállított keresztes
30 XXXVI |              áll, ha nem is hatalmas köztársaság többé; – ilyen monumentális