Rész

 1 I    |        muszáj.) Hanem ez még nem elég arra, hogy keresztény szentek
 2 II   | felfuttatva a szőlővesszők, amik elég bort teremnek egy háznép (
 3 IV   |   képezett már, ami már nem volt elég a nagy birodalom határait
 4 VI   |      ellenségétől; a puszta ökle elég rá, hogy sisakot koponyástul
 5 VII  |         talált zárdáig; volt ott elég, ott minden törvényes ceremónia
 6 VIII |         harcvágy: nem volt nekik elég a szárazföld, tengerre szálltak;
 7 VIII |      azokat felvenni: holott van elég bátorságuk, derekukra akasztott
 8 IX   |      hozzá való fegyvert kezelni elég ügyes. Az asszonykézben
 9 IX   |    kondát, s azoknak az őrzésére elég rabszolgákat, hogy szükséget
10 XI   |         király úgy találta, hogy elég volt, akkor a megkorbácsolt
11 XIII |          legjobb bort.~– Van ott elég. Csak ti legyetek hozzá
12 XIII |      királyfinak ez még nem volt elég.~– Tegye meg ezt a fogadást
13 XV   |      szőlővenyigéből. Ez a három elég volt egy hajdani diakónusnak
14 XV   |        sógor.~Csak ha ez a kettő elég szépnek és engedelmesnek
15 XV   |         vőlegényt.~A menyasszony elég szép volt, csaknem olyan
16 XV   |        Hogy olyan gyermek még.~– Elég idős lesz az teneked; csak
17 XV   |       teneked; csak te légy majd elég legény őmellette. No hát
18 XVII |          keresztül. Kötél legyen elég, amivel egyik tutaj a másikhoz
19 XVII |          már akadt beszélő társa elég. Egy halom állatcsont. Többnyire
20 XVIII| védelmünk, a dabózákat kivégezni elég volt a nyíl is, s a felkapaszkodó
21 XVIII|          lássunk a dolgunk után, elég volt a mesemondásból. Hozd
22 XVIII|     között átszűrődött. Az éppen elég volt, hogy a felét átdugja
23 XVIII|       azért a fatorlasz alatt is elég víztömeg hatolhatott keresztül,
24 XIX  |      őket bőven. Van tüzelőfájuk elég. S az is bizonyos, hogy
25 XX   |    lépést nyert vele előbbre).~– Elég! – kiabálta bele Onufriosz. –
26 XXIII|    cepelni képesek, nem találnak elég mély vizet. Az egész hadi
27 XXV  |          egy pillanatra, s ezzel elég volt téve a fokozatonkint
28 XXXI |        felváltották egymást, míg elég mély a fúrt lyuk. Azonban
29 XXXV |          kedvvel mondogatá: „jó! elég! sok!” Hanem aztán, hogy
30 XXXV |           egy maroknyi vitéz nép elég, hogy tengert csináljon