Rész

 1 I     |        erjedés stádiumában volt, mindenki annyit tett hozzá, s azt
 2 V     |       szépség elől nem csoda, ha mindenki megfutamodott. Pedig az
 3 XI    |          népség azonban morgott. Mindenki úgy találta, hogy ezúttal
 4 XIII  |         húzást; s aztán láthatja mindenki, hogy semmi vajákos szert
 5 XV    |     gyónáshoz azonban okvetlenül mindenki odajárul; mert addig nem
 6 XV    |       bort kiosztani, s ha aztán mindenki el lesz kábítva, felnyitni
 7 XVI   |          első hat, aki alászáll?~Mindenki tódult a leszálló tömlőhöz,
 8 XVI   |      tódult a leszálló tömlőhöz, mindenki első akart lenni.~– Félre
 9 XVII  |      rémülettől elhűlt szíveket. Mindenki emlékezett rá, hogy hallotta
10 XX    |          a legfőbb paptól kezdve mindenki a világ gyászát jelképezi,
11 XX    |      hangot kiszalaszt a száján?~Mindenki előre, hátra nézett; kereste
12 XX    |     nevető hang bűnszerzőjét, de mindenki csak ijedt arcokat látott
13 XX    |      karének. Csodának hitte azt mindenki. Vajon a katakombákba elzárt
14 XX    |        Mert Nápolyban és Rómában mindenki szeretett. Neked kellett
15 XX    |    hármatokat máglyára küldelek! Mindenki énnekem engedelmeskedjék.
16 XXI   | közvetítőül; parancsszónak pedig mindenki a warángok idiómáját fogadta
17 XXI   |     királyfit azonban megértette mindenki. Őt imádta az egész nép,
18 XXIII |        zárva, s akkor iparkodott mindenki a városból kifelé, ha benn
19 XXIV  |       már messziről rájuk ismert mindenki, s félretért az útjokból.
20 XXIV  |      bimbam zúgása. Siet azonban mindenki a közlakomákhoz, a nép közé
21 XXV   |       akarok lenni közöttetek és mindenki fölött”, hogy riadallal
22 XXV   |     fogadalma mellett vitte haza mindenki a két feleségét, megnyugtatva
23 XXVIII|        idegen nemzet fejedelmét.~Mindenki kíváncsi volt rá, hogy minő
24 XXVIII|  engedelmesen meghajtja magát, s mindenki bámulatára kiválaszt egyet
25 XXXI  |       azzal egyszerre abbahagyta mindenki az ostromot; akik már fenn
26 XXXII |        hirtelen kitört harc okát mindenki sejti itt. A waráng liburnahadat
27 XXXIV |          a fenekéhez. A bárkáról mindenki elfutott. Kinek volna kedve
28 XXXV  |          alá, hogy elvakult bele mindenki, s nem látta többé, hová
29 XXXVI |       Raguzának egyik kapuján, s mindenki tudja a történetét. (A másolata