Rész

 1 I     |    sziklapart odúiban, számuk egyre apad, testük egyre véznul,
 2 I     |     számuk egyre apad, testük egyre véznul, nyelvüket rajtuk
 3 II    |      alá magával, s a vágányt egyre mélyebbé vájja; hanem amint
 4 III   |     ételeikhez. De azalatt is egyre folyt az imádkozás. Se száraz
 5 VIII  |    takarja a hegyoldalt, s az egyre meredekebb hajlásba hanyatlik;
 6 XIV   |     képzelt látványt; beszélt egyre, de nem érthető szavakat;
 7 XV    |  fehéren, mint a hattyú. Csak egyre kérlek.~– Akármit kérsz,
 8 XVII  |    járhatott benne. A sikátor egyre magasodott és tágult, amint
 9 XVIII |     medencéjéből aláhulló víz egyre pergette a lefolyó perceket.
10 XVIII |        mint a megelőző éjjel, egyre öklelt és rugdalózott, s
11 XVIII |       Azonban a barlang torka egyre okádta az utóbb tóduló szörnyetegeket,
12 XVIII |      még egyszer oda. A vízár egyre emelkedett, s amint a második
13 XVIII |   rázkódtak. Fogyott az élet. Egyre magasabbra nőtt a hullahalom;
14 XVIII | magasabbra nőtt a hullahalom; egyre feljebb hágott a vízár,
15 XVIII |   vendégeskedünk ott.~A moraj egyre hallhatóbb lett, a folyosó,
16 XVIII |   szikláihoz, alámosva azokat egyre mélyebben, s azután egy
17 XVIII | lehetett. A felbugyogó hullám egyre hányta ki magából az elnyelt
18 XVIII | helyette kettőt. Azok odafenn egyre dolgoznak. Azok sokan vannak,
19 XX    |     arája patyolatkendőjével, egyre jobban izzadt. „Pihenj meg!” –
20 XX    |  vissza. „Akkor elvesztelek.” Egyre feljebb hágott, egyre jobban
21 XX    |         Egyre feljebb hágott, egyre jobban fáradt. Lélegzete
22 XXIII |      egy egész ország állt, s egyre szaporították a megszálló
23 XXVIII|       számára.~A nép bámulata egyre nőtt, amint a davidita híveket
24 XXIX  |     azóta elő nem jött, pedig egyre várom.~– Hát csak várjad,
25 XXXI  |    nyer – halált nyer. A hajó egyre mélyebben süllyedt alá:
26 XXXIV |       öbölből a sík tengerre.~Egyre harsogtak a kürtök szomorúan.
27 XXXV  |       Hanem aztán, hogy a fia egyre nagyobb ígéreteket sorolt
28 XXXV  |       örök orgonaszava mondja egyre: „Szent, szent, szent az
29 XXXV  |    füstölögnek.~És a bóra még egyre süvölt: negyednap van a