Rész

 1 II    |           ugyan ha volnának is itt, bizony hiába volnának; mert itt
 2 V     |           van itthon a dabóza.~– De bizony csak itthon van a mi kedves
 3 VI    |           nem szabad szeretni.~– Én bizony nem tudom, hogy parancsolta
 4 IX    |             boldog! És királyné! Az bizony rabnő a legmélyebb sziklabörtönben,
 5 IX    |             ezt a nagy csúfságot?~– Bizony nem tűrtem, sőt azonnal
 6 IX    |       ellenséggel?~– Az ellenséggel bizony bírtunk volna, de nem a
 7 XIII  |            vagy. Ha hazudtál volna, bizony a lábadhoz tetettem volna
 8 XIII  |           tántorgok majd tőle.~– De bizony tántorogsz – mondó rá a
 9 XIII  | foncsorítóban, vagy a kohóban? Mert bizony mondom neked, hogy aki idegen
10 XIII  |           ha tőlünk szökni akarnál, bizony mondom, hogy amit Szent
11 XV    |            No, te ravasz róka vagy. Bizony „falosnyi” a neved, nem
12 XV    |    Bolondoknak! – mondó Solom. – De bizony magammal viszem, tőlem el
13 XV    |          nagyon szeretnél.~– No azt bizony könnyen megtehetem.~– Azután
14 XV    |          fel vagy öltöztetve!~– Fel bizony, mert most vőlegény vagyok.
15 XV    |           hogy mit beszélnek.~– Nem bizony; mert görög borokat ittak,
16 XV    |        tetted az üstökeiket?~– Azok bizony fel lettek áldozva a keresztyén
17 XV    |                A forró szurokban? A bizony úgy is illik. Ki-ki párjával.
18 XVII  |     odaborult a királyfi vállára.~– Bizony veled megyek én, ha a vízi
19 XVIII |        összeborzadva Darinka.~– Nem bizony. Ez mind igaz; mert az anyám
20 XVIII |          amíg – felébredtem.~– Igen bizony, mert amit te ki akartál
21 XVIII |           engem meg találsz enni.~– Bizony, mondok – hagyá rá Solom –,
22 XIX   |             részeg álmában leölték! Bizony mondom, aranykosárban küldeném
23 XIX   |          dugtad el őket? Add elő!~– Bizony esküszöm neked az új Istenre
24 XX    |           fescenninát „Lilith”-ről. Bizony mondom, a démonok közt nincsen
25 XXI   |           könnyen kikerülni, s azok bizony lesújtanak a fejére.~Szerző.
26 XXII  |     megfagyott, a lelke elrepült?~– Bizony feltámad az, aki hisz.~–
27 XXXI  |          csatába a maguk gályáival, bizony kétségessé tehették volna
28 XXXVII|         Tűröm békével.~Kritikus. De bizony nem úgy tett ön most, mint