Rész

 1 II    |           Velencébe tüzelőszernek.~Utoljára aztán meghonosították a
 2 II    |          országa lett Dalmácia.~És utoljára mikor már a minden kínszenvedések
 3 III   |          az ördögöt, hogy az ember utoljára kíváncsivá lesz rá, hogy
 4 VI    |     egymáshoz kötözve valamennyit.~Utoljára marad a zsákmány tömege.
 5 VII   |      útjáról.~A sok parancsolatnak utoljára mégis lett foganatja. A
 6 VIII  |  halottaikkal, úgy elfogytak, hogy utoljára a sok acélba öltözött harcos
 7 VIII  |          szokott hegyi erdőséggel; utoljára már csak silány krumpucfenyő,
 8 IX    |          szép köntöseinket, amiket utoljára hoztak az uraink kedves
 9 XIII  |            a „szjuiké” (az élőké). Utoljára az ötödik pecsétből, ahány
10 XIII  |        ügyébe akadt, tálat, kupát, utoljára a papucsait is: felugrani
11 XIII  |       átment zsongító bizsergésbe, utoljára egészen megszűnt. A körülálló
12 XVI   |         tárnafolyosót járjon be, s utoljára úgy jöjjenek össze valamennyien
13 XVI   |           találtak elbújva senkit. Utoljára valamennyien kibukkantak
14 XVII  |      vájtak az elzáró falban, mely utoljára annyira tágult, hogy egy
15 XVII  |          hálók súlyai lehettek. És utoljára rábukkant a legnevezetesebbre,
16 XVIII |         barlangokon keresztül, míg utoljára a szomszédunkban levő cseppkőbarlangig
17 XXI   |            sakktáblai lóugrásokból utoljára mégis kikerül az az ígért „
18 XXIII |         kémlelni a raguzai hadnak. Utoljára Lacroma szigetét is elfoglalták.~
19 XXIV  |            Péter:~– És azután még, utoljára hagyom, itt vagyon neked
20 XXV   |        csak „erga dispensationem?”~Utoljára az éneklő király vágta ketté
21 XXVIII|        esküdött, mint egy vértanú. Utoljára magával ragadta az egész
22 XXIX  |           nem hagyhatta ott velük. Utoljára azt tanácsolták neki a vajákos
23 XXXIV | apraját-nagyját; Solom vezér marad utoljára: azt megáldja mind a kettő.~
24 XXXIV |         állni jönnek tűzhajójukon.~Utoljára az egyik tulok ott a hajtógépben
25 XXXV  |           a ledöntött bálványokat, utoljára átkozták valamennyit; egy
26 XXXVI |    ráeresztették a kecskenyájakat; utoljára bevégezte a pusztítás munkáját