Rész

 1 IV    |     ördögtől.~Kekharizméne nem tudja elfelejteni azt a napot,
 2 IV    |        a szeretőt elvitték, ki tudja hová? És azt a napot nem
 3 IV    |       hová? És azt a napot nem tudja Milenka elfelejteni soha.~
 4 IV    |    fiatal leány, mikor még nem tudja, hogy mit beszél.~Az üdvözlés
 5 V     |        a mi kedves dabózánk!~– Tudja patvar, hol kóborog a ti
 6 VII   |     warángok útjain. De hát ki tudja azokat követni.~Ez volt
 7 VII   | nevezik. Frater Aktaeon jobban tudja mind a kettőnél, hogy hol
 8 VIII  |       Itt vannak eltemetve, ki tudja hányan? Ki tudja mióta,
 9 VIII  | eltemetve, ki tudja hányan? Ki tudja mióta, ki tudja a neveit
10 VIII  |     hányan? Ki tudja mióta, ki tudja a neveit valamennyinek?~
11 XIII  |     aki még a Verbludot is meg tudja gyógyítani, s vitte aztán
12 XV    |     mind nemzeti szokás. Solom tudja, hogy mit kell erre felelni.~–
13 XVI   |        amiről még a szerző sem tudja, hogy mi mindenféle lesz
14 XVII  |       kétesztendős korában nem tudja felhozni a folyam fenekéről
15 XVIII |    elhiheted. Ezt minden ember tudja, aki csak valaha pappal
16 XVIII |       betű is volt benne. S ki tudja, hova tökéletesítették volna
17 XIX   |        és gúlát rak belőle. Ki tudja, minő babonára való az?~
18 XX    |       amelyek átokkal tetézik.~Tudja jól, hogy neki meg „kell”
19 XXI   |    föld alól előkerült nép nem tudja, hogy ez az Idvezítő keresztre
20 XXII  |       még láthatatlan. Hát meg tudja ember mondani, mikor nappal
21 XXIII |       de a hozzá való fejek ki tudja hová lettek?~A rettore-palota
22 XXXI  |  kitépett lapot, hogy senki ne tudja róla, mi lett a vége. De
23 XXXIII|       versengenek, hogy melyik tudja őt jobban szeretni. De mindegyik
24 XXXIV |        csendesen viseli magát. Tudja és helyesli, hogy a waráng
25 XXXIV |          S aztán, mint aki jól tudja a szokást, előkészíti a
26 XXXVI |      egyik kapuján, s mindenki tudja a történetét. (A másolata