Rész

 1 IX    |       keresztülvetett tegez. Teuta királyné kézíja két roppant ökörszarvból
 2 IX    |      délceg siheder itt, aki Teuta királyné szoknyájába fogózik. A kis
 3 IX    |             mint mi vagyunk.~Teuta királyné odadörmögött a király fülébe.~–
 4 IX    |            én Bravallám boldog! És királyné! Az bizony rabnő a legmélyebb
 5 IX    |        tudod te ezt? – kérdé Teuta királyné.~– A szerzetes a forrás
 6 IX    |           látott bajnak az okát.~– Királyné asszonyom. Ezen asszonyok
 7 IX    |            Megmondom – szólt Teuta királyné. – Az történt, hogy a férjeiktől
 8 IX    |          elmondták, hogy én, Teuta királyné küldöm az én követemet,
 9 XI    |          állt elő, mint maga Teuta királyné.~A nőknek mindenha kiváló
10 XI    |        képességű alkatrészt.~Teuta királyné apróra szétszedte Dávid
11 XI    |     magasba.~Dávid király és Teuta királyné kézbe kapták tegzeiket,
12 XI    |            nem a király s nem is a királyné keze után, hanem valahonnan
13 XI    |           és a számkivetést.~Teuta királyné közbevetette magát a fiáért:
14 XI    |         hogy kell megtorolni Teuta királyné gyalázatát Tvartimir knézen,
15 XI    |             ha az édesanyád, Teuta királyné gyalázata meg leszen torolva,
16 XVI   | guzsalyszár a bosszúállás a waráng királyné felcsúfolásáért!~S azzal
17 XX    |          ihletemre hallgat Sybilla királyné, s Raymond lovag szerelmét
18 XX    |       népnek:~– Én vagyok Bravalla királyné!~És aztán nyomában ugrálnak
19 XXVII |          az, hogy két asszony (két királyné) meg tudott egymással úgy
20 XXVII |            szóra! – mondá Bravalla királyné. – Az éjjel álmot láttam.
21 XXVII |         Evviva la Reina!” (Éljen a királyné) kiáltás; míg a jobb oldalon
22 XXVII |             teherhordók gyanánt a „királyné!”, a Milenka gyaloghintaját.
23 XXVIII|     odatűzött a nap az utasokra; a királyné szomjas.~Körülnéz: cselédek
24 XXXIV |           kihozzák a partra. A két királyné odarohan a dereglyéhez,
25 XXXIV |         halott szemeiből.~Az egyik királyné, az ifjabbik, a szenvedélyesebb,
26 XXXIV |           óriás létére? Az öregebb királyné, az ősz Teuta csendesen