Rész

 1 III   |     járulni? Hátha már álmodott is valaha ilyenről?~No hát éppen az
 2 IV    |     aranyhímzet mutatja, hogy azok valaha fejedelmi öltözet voltak.
 3 IV    |         most érzek, te is megérezd valaha! Hogy teljen meg a szíved
 4 IV    |            az ég felé ragad. Érezd valaha megtízszerezett erőben az
 5 VI    |         hogy parancsolta volna ezt valaha – mondá erre a barát.~–
 6 XII   | aranybányába lejutott, annak ebből valaha kiszabadulni lehetetlenség
 7 XII   |           csupa emberi csontból és valaha élt lelkes agyagból. Vajon
 8 XII   |        apróra tört holt kő, amiben valaha arany volt, keverve hegykristállyal
 9 XV    |           megmérgezve.~– Ittál már valaha bort? – kérdé Solom Darinkától,
10 XV    |        magasba.~– Ilyen magas volt valaha!~A waráng fiúk rézszekercét
11 XVI   |            nagy őrdúcból. Itt volt valaha a város!~Itt nem volt kit
12 XVII  |      elárulja, hogy ott már jártak valaha emberek hajdani időkben,
13 XVII  |       emlékezett rá, hogy hallotta valaha hírét nagyapáitól kőfejszékkel
14 XVII  |         mondá: „Itt emberek jártak valaha”.~Arról a szikláról, amelyen
15 XVII  |           Ebben a barlangban tehát valaha a tenger lakott. – De hát
16 XVII  |           egy gömbölyű követ, amit valaha gabonadaráló malomnak használhattak,
17 XVII  |            a tengerben laknak. Itt valaha a tenger járt, az minden
18 XVIII |       minden ember tudja, aki csak valaha pappal beszélt. Most következik
19 XVIII |           Vajon kiszabadul-e innen valaha?~Elgondolta, hogy azok a
20 XX    |           hasonló csodát teremtett valaha!~A szép délceg ifjú most
21 XX    |           én érzek, te is megérezd valaha! Hogy teljen meg a szíved
22 XXVI  |     szerelemféltést elhallgattassa valaha. A vadak, a rabnők szokva
23 XXVII |           Lehet-e azt elfelejtenem valaha?~– Tehát számíts e nap évfordulójához
24 XXIX  |         amiről megtudják, hol volt valaha!~– Jer, hadd szorítsalak
25 XXXIII|          ott álljon egymás mellett valaha, márványban megörökítve!”~„