Rész

 1 XI  |         knézfi. Énnek a gúnyneve „Szlón”. Éppen olyan lomha nagy
 2 XI  |    tesznek, abból nyilaznak. Ez a Szlón parancsol egy ülő helyéből
 3 XI  |       Azonnal elmondom, miért. A „Szlón”-on kívül még van egy főnök
 4 XIII|           A knéz legkisebb fia, a Szlón (az elefánt) ott hevert
 5 XIII|      Szlónra: „Szállok hozzád”.~A Szlón elébb gyanakodva ízlelte
 6 XIII|           paradicsomi bor-e az. A Szlón a fejükhöz dobált mérgében
 7 XIII|           Solom, s a vállára vett Szlón igazgatása mellett feltalált
 8 XIII|          ne egyél – mondta neki a Szlón. – Nem látsz? Én vagyok
 9 XIII|        fel ide a vállán.~– Téged? Szlón? Kövér állat. Akkor csakugyan
10 XIII|        ellen sietett tiltakozni a Szlón.~– Azt ugyan nem teszed,
11 XIII|           tegyem én is? – kérdé a Szlón. – Fáj nekem a sógorom lába?~–
12 XIII|       Szent Péter és Pál nevét.~A Szlón is megtette a fogadást,
13 XIII|           tántorogsz – mondó rá a Szlón –, ha te száz korsót sorba
14 XIII| bortartó-barlangját fölkeresni. A Szlón szomjas volt a jó ciprusira,
15 XIII|     híveit, fegyverbe öltöztek, a Szlón számára két öszvért hoztak,
16 XV  |           előhozni a vőlegényt.~A Szlón fertelmes jókedvében volt
17 XV  |          a lakoma! – parancsoló a Szlón a Bukliának. (Ez a vendégség
18 XV  |      Vigyed, vigyed! – kacagott a Szlón; s valamennyi junák segített
19 XV  |      balról, csak úgy csattant.~A Szlón gyönyörittasan mondá rá:
20 XV  |       mintha mézeskalács volna; a Szlón az égő fáklyába nézett,
21 XVI |          kétségbeeséstől. – Fiam! Szlón! Feleségem! Vőm! Váram!
22 XVI |      éjjel Boxiohu ünnepe volt. A Szlón rest barom s a Verblud sánta
23 XVI |        neveiket.~– Te Marinka! Te Szlón fiam! Te Verblud vőm!~Egyszerre
24 XXIX|  legidősebb, Tirimir, Branko és a Szlón, a legkisebb. Ezt elpusztították
25 XXXV|         fiai nevét kiabálta. „Hej Szlón! Hej Tirimir! Hej Brankó!