Rész

 1 I     |            város, minden falu, minden kolostor más védszentet választott
 2 I     |          alapjából rikítón válik ki a kolostor ochrasárga kövekből épült
 3 I     |              semmiség felé nyílnak.~A kolostor lankás, meneteles dombon
 4 I     |           élteti egy tó, mely egész a kolostor faláig terjed; úgyhogy az
 5 I     |            történik meg: ez esetben a kolostor ballustrade-járól egy átelleni
 6 I     |            növénytenyészetnek, mely a kolostor kertjét az év minden szakában
 7 II    |               dűlt halomba előttük. A kolostor nem volt szent hely többé,
 8 III   |           fejedelemnő~A Branta-völgyi kolostor egyenesen apácák számára
 9 III   |               számára a Branta-völgyi kolostor; mert ha még akadt volna
10 III   |      következik, hogy a Branta-völgyi kolostor is, ahová azalatt a menyasszonyaikat
11 III   |               nem felejteni.~*~Hogy a kolostor homlokfalának egy ablaka
12 III   |            mély völgykatlanban volt a kolostor majorsága, mely az odafenn
13 III   |         rendeletéből lett ideküldve e kolostor felügyeletére már tizennyolc
14 III   |              lehet ő.~A Branta-völgyi kolostor falai ugyan tele vannak
15 IV    | gyógyintézetnek a katakomba.~Mélyen a kolostor fundamentuma alatt, a sziklába
16 IV    | cseppkőbarlangok természetével bír, a kolostor előtti tó vize szüntelen
17 XI    |               király kiszolgáltatni a kolostor számára a bort, ami az úrvacsorája
18 XVII  |              aláomlik a völgybe. Az a kolostor tehát semmi oldalról meg
19 XIX   |               zárja be, másik végét a kolostor fala. Onnan sem jön senki
20 XX    |               dobbanás hangzott fel a kolostor alatti mélységből, s utána
21 XX    |              ügyemet. Igenis, van egy kolostor Normandiában, közel Rouenhoz,
22 XXIV  |              amelynek a Branta-völgyi kolostor volt a színhelye. Az a leány,
23 XXIX  |  Branta-vízesésen odataláltak éppen a kolostor völgyébe, s azt orozva elfoglalták,
24 XXXV  |              is nekik tulajdoníták. A kolostor az ő szerzeteseik lakhelye
25 XXXVII|         hagyomány, mely a dominikánus kolostor egyik kódexében maradt meg (