Rész

 1 Szer |               Szerzői előszó~Jól tudom azt, hogy a tisztelt közönség
 2 IV   |   Szereted az atyádat?~– Azt nem tudom. Hanem félek tőle, azt bizonyosan
 3 IV   |       félek tőle, azt bizonyosan tudom. Valahányszor megharagítják,
 4 IV   |        engem. A tízparancsolatot tudom. Az Isten törvénye. Egy
 5 VI   |      kellene neki ezekből?~– Nem tudom, van-e ezek között kígyókő?~–
 6 VI   |        szeretni.~– Én bizony nem tudom, hogy parancsolta volna
 7 IX   |      közbe hévvel.~– Igaz! Én is tudom azt! Mikor vadászni járok
 8 IX   |     sohasem tépett meg. Most már tudom, honnan jön a dal. Onnan
 9 XI   |           Mégis ismerlek. Azt is tudom, hogy mit rejt ez a rajtad
10 XI   |      pogányok megbüntetésén; jól tudom, mi a szándékotok. Téged,
11 XI   |   warángok borospincéje. Csak én tudom a bejáratát és a nyitját.
12 XIII |          pincéjéhez, amelynek én tudom a rejtekútját. Ott van sok
13 XIII |      hogy sánta vagyok?~– Azt is tudom. Azért jöttem, hogy meggyógyítsalak.~–
14 XIII |         Te obesiána!~– Én jobban tudom, mitől gyógyul meg a sebed;
15 XVI  | guzsalyszárat küldtek prezentbe. Tudom előre, hogy mit akar rá
16 XVII |         más neve van. Bizonyosan tudom, hogy a Branta folyam azonos
17 XVII |          Solom. – Én azonban nem tudom könyörgésre összetenni a
18 XVII |        őket tartogatni?~– Azt is tudom.~– Tehát akkor törjünk ki
19 XVII |  útitársat, mint a Darinkát. Nem tudom, a mai világban melyik menyasszony
20 XIX  |        valamennyire, hogy én nem tudom, a te fiad meg az ő társai
21 XIX  |          a lábuknak a nyomát sem tudom megtalálni sem a földön,
22 XXVII|  mellette, és nem köszön neki.~– Tudom ezt. Értem az elbúsulása
23 XXVII|           hogy elvégre magam sem tudom kisegíteni a bajból. Hanem
24 XXX  |          hogy mit cselekedjél.~– Tudom. Bízd rám – mondta Dávid