Rész

 1 IV   |     s az anyám megint megver engem. A tízparancsolatot tudom.
 2 IV   |       Hisz ezek nem bántanak engem. Ezek az én izenethordóim.
 3 IX   |     akarja azt mondani, hogy engem nem szeret többé.~Erre a
 4 XI   |   fia: Salamon.~– Te ismersz engem? Pedig sohasem láttál –
 5 XI   |  szavaid mondják. Megsegít-e engem ebben az Isten?~– Ahogy
 6 XIII |     Verblud nem alszik soha. Engem oda a toronyba fel nem visz
 7 XIII |   higgy benne; mert itt van. Engem hozott fel ide a vállán.~–
 8 XIII |   bámulni való van rajtam?~– Engem megkorbácsoltak otthon a
 9 XIII |  meggyógyítsalak.~– Te béka! Engem akarsz meggyógyítani? Mikor
10 XIII |     felépítselek.~– No ha te engem megajándékozol a lábammal,
11 XV   | velünk táncoljon; sőt inkább engem vár, hogy új balzsamot tegyek
12 XV   | bántani, s ez a te esküvésed engem jobban betakar, mintha a
13 XV   |      ő a bosznya király! Hát engem kinek tartasz?~– Te vagy
14 XVI  |     leszek az első.~– Eressz engem inkább – szólt Tirimir,
15 XVIII|   mellel vártam be, s míg az engem rettentő karjával átölelt,
16 XVIII|  félek tetőled, hogy egyszer engem meg találsz enni.~– Bizony,
17 XVIII|     a Branta folyó: az vezet engem a „tüzes szentek” kolostorához.
18 XX   |     megnépesítem. Űzzetek el engem a földről, s lesz belőle
19 XX   |   trubadúr –, hisz te emelsz engem, nem én téged. Én téged
20 XX   |     a hegytetőig viszlek, te engem fel a mennyországig!” De
21 XX   |    kiáltá:~– Ne féljetek! Ha engem szeretni fogtok, én tinektek
22 XXVI | mikrokozmoszban?~– Megfogott engem a te átkod! – mondá Lubomira
23 XXX  |    mondá neki:~– Lehet; hogy engem itt kelepcébe csalnak. A
24 XXXV |     a hátadra!~– Ne félts te engem, öreg – mondá Brankó –,