Rész

 1 III  |        homloka szépen felvonult a feje tetejére, a hajfürtjei megnyerték
 2 IV   |    Lubomira elszörnyedve burkolta feje körül sűrű fátyolát, s futvást
 3 VIII |   kiemelkedő sziklatorony, mintha feje volna az óriásnak, s azon
 4 XV   |      handzsárját, s megvillantá a feje fölött.~– De ha más nyúl
 5 XVI  |           kezéből. Nem volt annak feje.~Felfutott a kőlépcsőkön
 6 XVI  |        ismerős: az volt a Verblud feje, a vőlegényé, a szemébe
 7 XVII |          embert föld felé húzza a feje. Tudják azt a föld alatti
 8 XVII | végignyúlt a földön, fél karját a feje alá téve. Darinka meg a
 9 XVIII|      többi, ez egészen fehér, s a feje keskenyebb. Ah, ez az én
10 XVIII|           csak kerülővel tehette, feje fölött összezárultak a gerendák.~
11 XVIII|    vadakat kergetett, most mind a feje fölött feküsznek. Elővették
12 XVIII|           a mindenekben”.~Solom a feje fölött egy csillagot látott
13 XIX  |        nemzetségükből valakinek a feje csúfságra idegen házban
14 XX   |        villogó kardját suhogtatva feje fölött.~Itt az aktus magyarázatául
15 XX   |           már ott pihent Lubomira feje.~A fejedelemasszony álmodni
16 XXII |     mívelsz most? – szólalt meg a feje fölött egy mormogó hang.
17 XXVII|        szembejövőt, hanem elnéz a feje fölött. Erősebb kifejezése
18 XXIX |       mellől, a hajófurdancsnak a feje már bele volt ragadva a
19 XXXI |    dereglyék.~Most Dávid király a feje fölött tartott kerekes póznáját
20 XXXI |           karjával szétfeszítve a feje fölött, mint gyermekjátékban
21 XXXI |           víz alá, melyből csak a feje látszott már elő; most az
22 XXXII|  apokaliptikus szörnyeteg gigászi feje, ágaskodva, égnek emelkedve,
23 XXXV |           irhájával, azt tartsa a feje fölé.~– Megtesszük, ha parancsolod.~–