Rész

 1 I    |              ereklyékre, s nem kívánt érte semmi jutalmat.~Kritikus.
 2 III  |          ablakon kikukucskálni, akkor érte jött egy tisztes matróna,
 3 IV   |                akkor sem cserélném el érte azt az egy napot, amit nem
 4 IV   |                Nem is mondhatok neked érte más szót, mint csupa áldást
 5 VI   | dicsekedésképpen, s az jutalmat adott érte; mióta azonban a Svantevit,
 6 VI   |       összeszedte magát.~– Nagyon fáj érte a szívem, hogy az a szegény
 7 IX   |               ezeknek a fejét még nem érte a keresztvíz; a dalmata
 8 XI   |      hétszeresen vétkes. Lakoljon meg érte.~A fiú nevetett.~– Megverhetsz,
 9 XI   |           ellenségem. Imádkoznom kell érte, hogy őrizzék meg őt Szent
10 XIII |               az erdőn agyon ne üssék érte a gyermeket: a vadalmáért,
11 XV   |             kell majd meghalni.~– Kár érte! – Ez a szó szaladt ki a
12 XV   |              Miért mondtad, hogy „kár érte”?~– Hogy olyan gyermek még.~–
13 XV   |          visszaadod, háládatos leszek érte. Majd adok én teneked olyan
14 XVII |            tele volt vízzel. Leszállt érte, s a vizet beletöltötte
15 XVII |            emberalak a tetejét el nem érte. És ez a csonthalom már
16 XVII |              kisebb volt, mint ő, nem érte fel a kezeivel az első párkányt
17 XIX  |          regula szerint. Nagypénteken érte fognak jönni, és elviszik.~
18 XX   |       táncoltak.~– De meg is lakoltak érte, mert amint vissza akartak
19 XXIII|               a tengeren nagy zivatar érte utol a hajóját. E veszedelemben
20 XXVII|         jobbik!” Egyik sem haragudott érte.~– Én kitaláltam. Valami
21 XXVII|       kikiáltó szavára: „ki ád többet érte?” ígérjenek a venni kívánók,
22 XXIX |             hajófurdancsokkal fizetni érte.~Az öreg knéz pedig ott
23 XXXV |              egyik ércpajzs a másikat érte. A hátuk mögött hagyott