Rész

 1 VII |    kertjei, s a gályáin még több rabszolga izzad, mint a zsupán bányáiban.
 2 IX  |   azonban az új vallás szerint a rabszolga is csak olyan Isten teremtése,
 3 IX  |      napon mind felkerekedtek, s rabszolga férjeikkel együtt átszöktek
 4 X   | rabszolgáik megbüntetésére.~Ha a rabszolga engedetlen volt, fellázadt,
 5 XII |          nem volt lőpor; de volt rabszolga. S az ember mindig a legolcsóbb
 6 XII |           amíg a máglya égett, a rabszolga munkások hason fekve maradtak
 7 XII |      annak egy szakadéka.~Ha egy rabszolga meghal a bányában, nem keresnek
 8 XII |        Ezek mind becses emlékek. Rabszolga fejét ily tisztesség nem
 9 XIII|          mint a felhasított bélű rabszolga. S te akarsz most lábra
10 XIII|       malomgázolást megunhatta a rabszolga, akkor beleültetik a bivalybőr
11 XV  |      csak berohan a terembe az a rabszolga, akinek az életét megváltotta
12 XV  |           Végünk van! – hebegi a rabszolga. – Itt jön a Verblud a junákjaival.
13 XV  |        sárkánykígyónak. – Hát te rabszolga itt az asztal alatt! Te
14 XV  |          királyodat? – dörmögé a rabszolga.~– Ez abban van, hogy ő
15 XV  |          égő kanócát odaszórta a rabszolga kinyújtott tenyerébe.~A
16 XV  |          kinyújtott tenyerébe.~A rabszolga arcán egy vonás sem rándult
17 XV  |  meggyógyított. Az alvást színlő rabszolga volt az.~A Verblud egyet
18 XVI |          a legidősebb fiú.~– Tíz rabszolga nem ér fel egy bogumillal.~–
19 XVII|        mondott – erősíté az öreg rabszolga. – De gondold meg, vezér,
20 XVII|        szabad emberek szokták. A rabszolga a nyakán viseli az örvöt.
21 XXIX|      magukkal vittek az uskókok. Rabszolga sem maradt, akinek parancsolni