Rész

 1 I     |      csontmaradványait, amikhez messze földről (sőt tengerről is)
 2 I     |     ezek bénák, nyomorékok, kik messze földről ide vándorolnak,
 3 VI    |         a hajóbordák recsegésén messze túlhangzik: az a Dávid király
 4 XVII  |        lobogó tűz világánál egy messze bemélyedő roppant sziklakatlan
 5 XVIII |         nyílt meg előttük, mely messze elvezetett zegzugos futásban,
 6 XVIII |  lesznek.~A tekervényes sikátor messze elvezette őket a hegyek
 7 XVIII |        ívtöredékben omlott alá, messze elválva a meredek sziklafaltól.
 8 XX    |    szerzetesek képviselői, akik messze földről idevándoroltak;
 9 XX    |         emelkedék föl, mint egy messze túlvilágról jövő karének.
10 XX    |      lekapva fejéről a süvegét, messze elhajítá azt a háta mögé,
11 XX    |         oldalára kötött tőrt is messze elhajítá magától, belépett
12 XX    |  vasajtó kulcsát, felnyitá azt, messze kitárva.~„Isten irgalmazz!”~
13 XXII  |      már nem voltak alkalmasok; messze földre templomba járni pedig
14 XXIII |        bástyatorony emelkedett, messze kirúgó kő mellvéddel, melynek
15 XXVII |    törődött; az ő tervei mindig messze túljártak a sokaság eszén.
16 XXXI  | felpattan, a visszarúgó acélkar messze köpi a vaskanalából a sziporkázó
17 XXXII |  felfelé fordítva, s még azután messze elúszott a felzavart tengeren,
18 XXXIII|       képezte a kertet, melyben messze földről összehordott délszaki
19 XXXIII|    acéltükörből, mit félkezével messze tartott magától, e két tündöklő
20 XXXV  |     fenyők és szumakfák füstjét messze elhordva magával, úgyhogy