Rész

 1 IX    |     magukat; így azonban csak a magam eszén kellett járnom. Követséget
 2 IX    |         a kezébe: a rovásbotot. Magam faragtam bele a mogyoróhajtás
 3 XV    |         ült mellettem, otthon a magam várában; ő töltötte a bort
 4 XV    |      népe mind kórságossá.~– Én magam együtt ittam velük egy korsóból;
 5 XV    |       ittam velük egy korsóból; magam ízleltem meg minden bort
 6 XVI   |   fordul el iszonyattal, de még magam is, aki különben flegmatikus
 7 XVII  |   akarom kétségbe vonni. Láttam magam is egy példányát doktor
 8 XVII  |       mint hogy belülről törjem magam. Hanem én azt szoktam, hogy
 9 XVIII |   fajzat maradványa. Ott láttam magam körül eldűlni a tizenegy
10 XVIII |      mondok – hagyá rá Solom –, magam is úgy érzem néha, mikor
11 XX    |         lehetnek temetve, de én magam élek, mert én vagyok az
12 XX    |        szólt nevetve Asmodái. – Magam is ott voltam. Addig tartott
13 XX    |     megtenni, amit megtettem én magam egyedül, a szerelem nemtője,
14 XX    |         egyformák. Én nem védem magam azzal, hogy sohasem tettem
15 XXI   |       nevét hallottam már, hogy magam is adhatok neki egyet),
16 XXI   |        történetnek. S miután én magam is előre kimondom, hogy
17 XXVII |         elkövetni, hogy elvégre magam sem tudom kisegíteni a bajból.
18 XXVIII|    gránátvíz felét, csak azután magam.~– És én is bizonyára így
19 XXXV  | magamnak, hogy én vezethessem a magam hadait, s csatázhassak a
20 XXXV  |          öreg – mondá Brankó –, magam is kötve hiszek a komának.~