Rész

 1 IV    |         hely, mely nappal ülőkéül, éjjel nyoszolyául szolgált Tvartimir
 2 XV    |       gondolt, hogy ha a következő éjjel ezt az egész népet le fogják
 3 XV    |          megölök mindenkit, még ma éjjel, akiben élő szív dobog e
 4 XVI   |   bizonyosan részegek voltak. Múlt éjjel Boxiohu ünnepe volt. A Szlón
 5 XVII  |         Tehát akkor törjünk ki egy éjjel zárt csapatban – mondá a
 6 XVII  |           az éjszakát megjelenti: „Éjjel van, szép sötét éjjel!”,
 7 XVII  |              Éjjel van, szép sötét éjjel!”, ott vannak a denevérek.
 8 XVIII |          úgy aludtak, ahogy a múlt éjjel; egymás mellére nyugtatva
 9 XVIII |      csendes álma, mint a megelőző éjjel, egyre öklelt és rugdalózott,
10 XVIII |          az én álomlátásom, ami az éjjel a szememre szállt. Úgy jött,
11 XX    | szerelemféltési bosszúból megnyitá éjjel a rábízott várkaput Bohemund
12 XXIII |          Azt adá tudtomra, hogy az éjjel a velenceiek a hadihajókról
13 XXIII |          köztársaságra hoztak: egy éjjel kiszöktek a városból, s
14 XXIII |      halászainak adott tanyát. Egy éjjel a velencések azon a sziklafokon
15 XXVII |            beszívja a napsugárt, s éjjel fénylik tőle; egész diadémot
16 XXVII |            Bravalla királyné. – Az éjjel álmot láttam. Tégedet és
17 XXVIII|         ingerült kíváncsiság egész éjjel nem engedte aludni a város
18 XXXVI |            mely 1667. április 6-án éjjel oly rögtöni rohammal kezdődött,
19 XXXVII|          Milost s a leánykát, hogy éjjel kimennek a tengerre csillagot