Rész

 1 III   |          ha még akadt volna is oly vakmerő, akár kéjenc, akár martalóc,
 2 IV    |          én meg a harmadikat!~– Te vakmerő! – kiálta fel Mater Lubomira. –
 3 VIII  |       enyész el. – Ez a „gerli”.~A vakmerő, ki idáig lekúszott, ugyancsak
 4 XI    |        gyülekezetben. Ki volt az a vakmerő, aki az ősi alkotmány szentesített
 5 XIII  |         hogy ebben a mondásban még vakmerő fenyegetés is van.~– Majd
 6 XVII  |         nyirkos barlangjából olyan vakmerő álmokat virrasztott meg
 7 XVII  |            igazi merénylet. Azok a vakmerő fiúk, akik azt így merték
 8 XVII  | tündérvilág kapuja be volt zárva a vakmerő betolakodók előtt.~– Keressük
 9 XX    |           a gyülekezet hallatott e vakmerő szavakra.~A nagy mester
10 XX    |             Ki adta a szádba ezt a vakmerő mondást?~– Mózes vagy Ben
11 XX    |         magát.) Csak vedd fel a te vakmerő képedet, állj fel a lúdtalpadra,
12 XX    |         vénjeinek, hogy jöjjenek a vakmerő démont végigkorbácsolni,
13 XXI   |         Készséggel elismerem, hogy vakmerő fantáziával boronálta össze
14 XXI   |            homokjába. No már ezt a vakmerő fordulatot mahomedán hit
15 XXV   |         elkeseredett nép. Csak egy vakmerő ember kellett közéjük, aki
16 XXVII |            követelem tőled, hogy e vakmerő lázadó irányában gyakorold
17 XXVIII|           hívek? Lesz-e bátorságuk vakmerő tanaikat ünnepélyes alakban
18 XXXII |          lehetett látni a warángok vakmerő támadását, s aztán visszavonulásuk