Rész

 1 VI  |       híveinek.~A barlanglakó szerzetes előjön sötét odújából, ahol
 2 VI  |  meghazudtolja az aszkétát.~A szerzetes tud a warángok nyelvén beszélni,
 3 VI  |  alázatosan: áldását várva.~A szerzetes a koronás főre teszi a kezét,
 4 VI  |     várja a hosszú út után. A szerzetes azt is megadja neki: „Benedicat
 5 VI  |       warángok ajándékaikat a szerzetes elé, a nagy kősókockákat,
 6 VI  |  Branta-völgyi kolostorban.~A szerzetes a kegyes adományokat behordatja
 7 VI  |          Lássad és halljad.~A szerzetes bement a sziklaodúba, s
 8 VI  |  összecsapta a nagy könyvet a szerzetes, s nyalábra fogva, bement
 9 VII |       a cadmae sziklákat őrző szerzetes ilyen magányos ember. A
10 VII |   kékes átlátszó páraködbe.~A szerzetes végigbámult a hallgató nagyvilágon.
11 IX  |     kérdé Teuta királyné.~– A szerzetes a forrás melletti keresztnél
12 XIV |       Szerző. Említők, hogy a szerzetes a raguzai aranyfiatalság
13 XXII|       király építtetett, száz szerzetes számára. Ez volt egyúttal
14 XXII| beszélgetének, a távolban egy szerzetes alakja tűnt elő a bokrok
15 XXII|      a sziklákon keresztül, a szerzetes nemigen sietett: nagy idő
16 XXII|       mert a loholva közeledő szerzetes már az utolsó sziklafokról
17 XXII|   Térj a te remeteodúdba mint szerzetes, és jöjj elő onnan mint
18 XXII|        hogy az a hatalmas agg szerzetes, aki az ifjút remetéből