| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] azóta 12 ázott 1 azráelt 1 azt 474 aztán 250 áztatják 1 azután 123 | Frequency [« »] 763 is 496 meg 495 még 474 azt 425 csak 425 ez 395 de | Jókai Mór A három márványfej IntraText - Concordances azt |
Rész
1 Szer | Szerzői előszó~Jól tudom azt, hogy a tisztelt közönség 2 I | fogadunk el: vagy tessék azt írni az elbeszélés alá, 3 I | mindenki annyit tett hozzá, s azt választotta ki belőle, ami 4 I | helepolisszal se közelítheti azt meg, mert az a kokojszásban 5 II | növényzet, amiről a kecskék azt hiszik, hogy az is jó, ha 6 II | Azon a helyen, ahol szerző azt a pandanusokkal körített 7 II | letarolt hegy áll előtte, azt elemészti. Tél nem volt 8 III | egy fiatal rózsát, hogy azt keblére tűzze, ugyancsak 9 III | Ha szép leányt talált, azt bizonyosan ott nem hagyta. 10 III | volna meg a magányos zárdát, azt először is a három tüzes 11 III | volna a bátor szívű apácák azt a gát közé szorított tavat, 12 III | kibújhatnék egy mellékajtón; azt is mondhatnám, hogy az én 13 III | coelibátusról szóló törvény, de azt az ő országaiban úgyszólván 14 III | ízlelniök sem volt szabad, azt kiadták a tó mellett ácsorgó 15 III | az össze lett seperve, s azt leadták még egy emelettel 16 III | között. A felügyelőnőik azt mondták nekik, hogy Soror 17 III | megszállva.~Annyit emlegetik azt az ördögöt, hogy az ember 18 IV | olyan különösen hangzik), azt jelenti a legklasszikusabb 19 IV | Kekharizméne nem tudja elfelejteni azt a napot, amelyen a deli 20 IV | elvitték, ki tudja hová? És azt a napot nem tudja Milenka 21 IV | övét, és megcsókolhassa azt. – És aztán elmondja neki, 22 IV | idő jártával, ha szívéből azt az édes démont nem hagyja 23 IV | bőrét eléktelenítik. De azt az alakot a hat éves böjt 24 IV | fehérsége nem vallana rá, azt kellene hinni, hogy az egy 25 IV | el azok a jámbor apácák azt az ördögűzési metódust; 26 IV | waráng nyelvet beszélte, s azt se Kekharizméne, se más 27 IV | tiltott szerelem.~– Ki tiltja azt?~– Az isteni és az emberi 28 IV | Istennel nem beszéltem soha. Azt mondják, hogy ő igen jó. 29 IV | másnak nem tilthatja el azt, ami jó. A szerelemnél pedig 30 IV | akkor sem cserélném el érte azt az egy napot, amit nem töltött 31 IV | őt egyszer, nem mondanád azt! Óh, ha egyszer hallanád 32 IV | egy futó felhőről az égen, azt mondanád, így csak az angyalok 33 IV | szerelme szavát hallanád, azt mondanád, hogy ez a mennyország.~– 34 IV | Szereted az atyádat?~– Azt nem tudom. Hanem félek tőle, 35 IV | tudom. Hanem félek tőle, azt bizonyosan tudom. Valahányszor 36 IV | Isten törvénye. Egy helyen azt parancsolja: „tiszteld az 37 IV | hitem. Ha mások hihetik azt, hogy egy festett kép, akinek 38 IV | vasrostélyt, s elkezdte azt oly erővel rázni, hogy a 39 IV | mondott, waráng beszéd volt, azt Kekharizméne nem értette; 40 IV | sugallatok jönnek, hogy azt az édes fájdalmat, amit 41 IV | beteljesül.~„Érezd te is azt az édes poklot, aminek neve 42 V | Cadmaeus szikláiról tartja azt a monda, hogy ezek közt 43 V | hangjával; úgyhogy azok azt hiszik, hogy a gazdájuk 44 V | esetében sem igen vállalkozik, azt tartván, hogy a dabóza állatban 45 V | Egy szép zenéért képes még azt is megtenni, hogy a muzsikust 46 V | engednek! Hogy miért jaj nekik? Azt a hajdankori tudósok nem 47 V | egész Dalmáciából, s így azt, hogy beszéltek, s mi nyelven 48 V | mulatozásra, de a kapitány azt feleli nekik: „Most nem 49 V | Szerző. Hiszen nem mondtam én azt, hogy gőz hajtotta a hajókat; 50 V | hajtotta a hajókat; hanem csak azt, hogy lapátkerekek hajtották. 51 V | taposómalom) mind a két oldalon, azt ökrök hozták mozgásba; a 52 VI | győzelmet a teste fölött; amint azt a veszedelmes kelést megkapta, 53 VI | a só. A dalmata hegyek azt nem adják, s a sófőzést 54 VI | hajóban marad, amíg a hívei azt szárazra szállítják.~Csak 55 VI | ahhoz a kőkereszthez, és azt megcsókolni. Maga Dávid 56 VI | hosszú út után. A szerzetes azt is megadja neki: „Benedicat 57 VI | oda.~– Mit beszélt neki?~– Azt nem tudhatod meg. A gyónás 58 VI | többé, mert a Jehova Isten azt parancsolta, hogy egy férfit 59 VI | meg, nem a tied. Az pedig azt mondta nekem, hogy a kereszt 60 VI | kopár haránt sziklafalra, azt mondja, lehetetlenség ez, 61 VI | barázda: olyan, amilyenről azt mondják, hogy az ördög szekerének 62 VI | marad a zsákmány tömege. Azt nyers ökörbőrbe takarva 63 VI | neszét sem hallja a világ; azt hiszik, elvesztek, míg egyszer 64 VI | előbukkannak valahol, s azt mondják: itt vagyunk.~ 65 VII | amiben a magányos ember azt hiszi, hogy maga is meg 66 VII | imádságot is kárhoztatták, azt állítva, hogy az imádság 67 VII | nászmenetével átvonulni, azt megtámadta, egynehány cernagorcának 68 VII | egy kavicsot a kezébe, s azt nézte merően.~S a széles 69 VII | gondolkozik, hogy belehajítsa-e azt a kavicsot?~Az égboltozat 70 VII | feljebb állni! Mármost tehát azt kérdezem, hogy miféle subát 71 VII | viselte a pápa. Ellenben azt a szép palástot, mely a 72 VII | a divatból. Hogy miért? Azt fürkésszék a historikusok.~ 73 VIII | otthona~„Hazának” nem lehet azt nevezni, mert ezt a fogalmat 74 VIII | alább hanyatlik, elzárja azt a sziklafal. Ha mészkő volna, 75 VIII | a warángoké.~Hogy mi ez? Azt nem lehet leírni. Azért 76 VIII | Szerző. Megkísértették azt több ízben. Éppen úgy, kötélen 77 VIII | fel őket. A babonás nép azt mondta, hogy megfojtotta 78 IX | ami erőben hiányzik náluk, azt kipótolja a szenvedély, 79 IX | harcot; aki ezt kezébe vette, azt élve el nem fogták, harcolt 80 IX | waráng férfi megvetette azt a harci modort, ahol az 81 IX | de a mennybeli üdvösség azt kívánja, és azért megtettem. 82 IX | testét tépi, mert nem akarja azt mondani, hogy engem nem 83 IX | hévvel.~– Igaz! Én is tudom azt! Mikor vadászni járok vadkanra, 84 IX | anyám hangja. Jól ismerem én azt. Nekem dalolt, mikor kicsiny 85 IX | kölykek feltesznek a fejükben, azt semmi tüzes szentek ki nem 86 IX | fiatalok és kedvesek voltak, azt mondták egymás közt: hát 87 IX | parancsol, s ha a pátriárka azt mondja, hogy egyik keresztyénnek 88 IX | tíz parancsolatja nemcsak azt mondja, hogy „ne ölj”, hanem 89 IX | mondja, hogy „ne ölj”, hanem azt is, hogy „ne lopj” – meg 90 X | Illyricumban, amik ontják azt az erős gránátfényű bort, 91 X | nem tartják ezt a bort, azt nem ismerik, hanem a sziklába 92 X | quidquid habetis erit”, ami azt teszi, hogy „a mi oltalmunk 93 X | akkor előhozatta a király azt a tűzzel párosult italt, 94 XI | parancsot anélkül, hogy azt a nemzet helybenhagyja. 95 XI | előhoztak egy vadludat, azt a gyűlés közepén szabadon 96 XI | küldetéséhez méltón meg fogja azt dorgálni, mint hajdan Sámuel 97 XI | között ám döntsön a vadlúd.~Azt, ősi szokás szerint előhozta 98 XI | kiáltá a király.~Nem kellett azt hozni, jött magától; dacosan 99 XI | elbámulva.~– Mégis ismerlek. Azt is tudom, hogy mit rejt 100 XI | többet is tudsz. Akkor te azt is meglátod, ami ezen a 101 XI | régi isteneink mit mondtak, azt tudnám én. Azok a patakmormogásban 102 XI | is örülni fog annak, ha azt kiirtjuk?~– Még egy hajnalkiáltó 103 XI | szabad a várukba bemenned. Azt mondanák: az első elkeseredésben 104 XII | akadtak, folyosót vágtak, s azt fúrták előbbre, míg az ércben 105 XII | hasábfákból máglyát raktak, azt a kivájt üregbe betolták 106 XII | hozzá kedve. Csakhogy akik azt az utat netalán megkísértették, 107 XII | hajít ki a partra, amiből azt gyanítják, hogy azonos a 108 XII | kivájtak ebből az egy hegyből, azt mutatják azok a törmeléksáncok, 109 XIII | ezek a jó emberek tesznek, azt követjük mi is. Amen”.~Az 110 XIII | ezüstmedencébe, apró csipetekként, s azt leteszi a kereszt talapjára. 111 XIII | elkeresztelve, csak megtartotta azt a régi szabadalmát, hogy 112 XIII | pincéből kikereste a számára azt a felséges ciprusi bort, 113 XIII | az a csodagyökér, amiről azt írják, hogy még a fazékban 114 XIII | férfiak szájáról. Azoknak is azt kellett mondani: bokszics, 115 XIII | mozogni, csak hevert, és azt kívánta, hogy mindig a keze 116 XIII | Jaj, kedves badnyákom. Azt ne kívánd látni. A Verblud 117 XIII | amiben meghúzta magát, s azt még mélyebbre véste. És 118 XIII | a nemesi büszke lélek, s azt a fenyegetett szép főt dacosan 119 XIII | dacosan magasra emelve, azt felelé:~– Nem vagyok az! 120 XIII | sietett tiltakozni a Szlón.~– Azt ugyan nem teszed, amíg nekünk 121 XIII | pince titkát?~– Nemcsak azt. Nekem vérért vér kell. 122 XIII | látod, hogy sánta vagyok?~– Azt is tudom. Azért jöttem, 123 XIII | megsebesítették a lábam. Azt mondta, ezt kell beledugdosni 124 XIII | egy füzér klárisgyöngyöt. Azt javasolta, hogy eleven ember 125 XIII | meggyógyul. Ez sem használ. Csak azt nyerem vele, hogy ketten 126 XIII | vissza Solom –, mert ezzel azt is értheted, hogy a fejemet 127 XIII | még ne csapjatok fel! Azt hallom, hogy a warángok 128 XIII | korsót sorba szívsz.~– Tettem azt már. Ennek a tanúsága a 129 XIII | galacsinná hömpörgette, s azt tette rá a nyitott sebre.~ 130 XIII | nézd! Elaludtam. Pedig már azt hittem, hogy örökre elvette 131 XIII | szolgáidnak, hogy hozzanak jeget: azt kell a fájós lábadra rakni. 132 XIII | rakni. Halálodra tört, aki azt javallta, hogy forró vérbe 133 XIII | meg azzal, s így köríté azt a Verblud sebesült bokájára.~– 134 XIII | köszönte meg a Verbludnak azt az engedelmet.~– No már 135 XIII | ugyan el nem mégy, hogy azt otthon a tieidnek elbeszéld. 136 XIII | Péternek és Pálnak megfogadtam, azt híven megtartom; semmi porcikádban 137 XIII | aki a világra szülte, s azt a másik édesanyját, a földet, 138 XIV | A bor igen jó szószóló. Azt ajándékba osztogatták olyan 139 XIV | álmot hoz a szemre, hogy azt semmi zaj el nem űzi. De 140 XIV | hunyorítás nélkül, de nem azt látta, ami előtte áll, hanem 141 XIV | látta, ami előtte áll, hanem azt, ami nincs: valami képzelt 142 XIV | megitta a forró vizet, s azt hitte, hogy nektárt iszik, 143 XIV | prüszkölte ki orrán-száján, azt ordítva, hogy ez bürök; 144 XIV | mozdulatlanul elmeredt, s azt hitte, hogy most repül, 145 XIV | marokkal tépte a haját, s azt állította, hogy üdvösséget 146 XV | rá nem dobták. Most aztán azt a sok posztót, prémet mind 147 XV | beírva egy-egy védszent neve. Azt a bogumil a süvegéhez varrva 148 XV | akkor a pap markába kapja azt a görbe végű szőlővenyige 149 XV | vénasszony ahány volt, mind azt hallgatta, a fiatalok pedig 150 XV | az első lépcsőfoknál, és azt megcsókolta. Ez az engedelmesség 151 XV | tartott eléje, a menyasszony azt karjára vette, s összecsókolgatta. 152 XV | elveszem”. Egy knézleányt! Azt meg is kell érdemelni. Le 153 XV | ugrani egy szökéssel?~– Azt is megteszem, csak hadd 154 XV | mandulával, mogyoróval, azt ő azalatt, amíg a szuátok 155 XV | a Verbludhoz, bemutatni azt, mint a dölyfös fejedelem 156 XV | erősen a szemébe nézve, azt mondá neki:~– Te nem vagy 157 XV | mintha nagyon szeretnél.~– No azt bizony könnyen megtehetem.~– 158 XV | Valamit látott álmában, s azt akarta megfogni. Dühös is 159 XV | mert az neked fog fájni. Azt a szép álmodat az én balzsamfüveimnek 160 XV | tüzessége. Ismét bekötötte azt a gyógyfüvekkel, s azután 161 XV | a vőlegénye háta mögé, s azt kapkodja el, amit az dobál 162 XV | menyasszonyának engedett ízlelni. Azt mondta, az ő nemzeténél 163 XV | olaj. Ővele azért itatták azt meg, hogy bizonyosak legyenek 164 XV | kermeszbogártól.~Hanem Darinka azt mégis édesnek találta.~Tíz, 165 XV | víg társasággal.~Egyszerre azt mondá neki a Darinka:~– 166 XV | ezzel a fiúval! Majd meg azt tette, hogy a holtmereven 167 XV | legcsodálatosabb volt a Szlóné, aki azt hitte magáról, hogy ő repül, 168 XV | köszönöm, barna tündérkém! Azt ő csókcsattanásnak vette.~– 169 XV | össze kötélnek.~Darinka azt gondolta, hogy az ő vőlegénye 170 XV | Csak te jó erősre fond azt a kötelet, csomókat köss 171 XV | szemöldökét elperzselte nála, s azt dadogta: milyen sötét van; 172 XV | földön hevert és úszott, azt hitte, a tengerben van, 173 XV | szurokfürdőre, a tied.~– Azt, hogy a menyasszonyom is 174 XV | másról beszélt neki, csak azt nem akarta tudni, hogy felébredjen.~– 175 XV | aki a Solom híve volt.~Az azt mondta rá, hogy „köszönöm 176 XV | hoztad el a pápától.~– No már azt Isten úgyse megkapod!~S 177 XV | készen volt.~– Hozzátok elő azt az üstöt.~A négy junák két 178 XV | fogantyúján, s leemelte azt a tűzről; odatette a terem 179 XV | valaki a Verblud lábát. Éppen azt a sebesült lábát, amit a 180 XV | fejét; s aztán felkapta azt az üstökénél fogva, s úgy 181 XVI | volt betörve: nem lehetett azt gondolni, hogy a várat ostrommal 182 XVI | azért fel nem tartóztatta azt: a pajzsok ismét összezáródtak, 183 XVI | szakálla sincs, sima képe azt vallja, hogy gyermek, csakhogy 184 XVI | pajzsaikon a hasadásokat, azt mondá:~– Ez nem a rabszolgák 185 XVI | s a kapuban állongó őrök azt mondták neki, hogy az egész 186 XVI | volt valami nevezetes; de azt csak később értette meg 187 XVI | leszállók nem ronthatták azt el.~S hogy csakugyan ezen 188 XVI | mi szándékkal tették ezt, azt sejteti a padlaton elszórt 189 XVI | Józsué és Kara Musztafa, azt nem teheti meg egy tizenhárom 190 XVI | Ott megkapjuk őket.~S ha azt tették a lázadók, hogy a 191 XVI | kellett.~Csak nem tették azt talán, hogy annak a bujdosó 192 XVII | rakott. El nem olthatja azt – tehát szítania kell.~Rögtön 193 XVII | egy szomszéd nemzet várát; azt elpusztítani, vérfürdőt 194 XVII | Azok a vakmerő fiúk, akik azt így merték elkezdeni, merik 195 XVII | merték elkezdeni, merik azt folytatni is majd a végső 196 XVII | bölcsességével.~A legöregebb bányász azt ajánlotta, hogy követet 197 XVII | akarod őket tartogatni?~– Azt is tudom.~– Tehát akkor 198 XVII | többet meg nem látja.~– S én azt mondom nektek, hogy a Bludár 199 XVII | helyen megáll: az ember azt hinné róla, hogy valami 200 XVII | ezüstöt zsákmányoltunk, azt öntsétek meg, s formáljatok 201 XVII | folyam beömléséig ereszti; azt a kötelet az érczúzó kelepének 202 XVII | sebessége szerint gombolyítja azt le a tutaj után.~A vakmerőknek 203 XVII | van, égszínkéknek látja azt, minő a nápolyi kék grotta, 204 XVII | eshetett ide a márvány közül. Azt emberkéz szállította ide – 205 XVII | széttekintett maga körül, azt mondá: „Itt emberek jártak 206 XVII | hogy ezek hová vezetnek, azt az egy fenyőszilánk fényénél 207 XVII | egyik partjáról a másikra, azt bizonyítják a híd felszínébe 208 XVII | kőfal nőtt már az elé, s azt át kellene törni.~Solom 209 XVII | törni.~Solom megkísérté azt a fejszéje fokával. A súlyos 210 XVII | cseppkőoszlop, mint az orgona, de azt mondta vissza, hogy „nem 211 XVII | Mondtam a fiúknak, hogy azt küldjék legelőször is utánunk, 212 XVII | elnevette magát.~– Hát te azt hiszed, hogy a faltörő vas 213 XVII | vele együtt partra került; azt szívesen vették, majd jó 214 XVII | átbújt a felnyitott üregbe.~Azt a cseppkőbarlanggal egy 215 XVII | felé húzza a feje. Tudják azt a föld alatti börtönök lakói, 216 XVII | visszatérve a kőajtóhoz, azt feszítőrúdjával félredönteni, 217 XVII | országban só. Úgy hozzák azt ide hajóval az Óperenciáról.~– 218 XVII | füstjével van tele, akik azt beszívják, hozzászoknak. 219 XVII | változást, alácsúsztatta azt a lapos követ, mely a tűz 220 XVII | obsidián lándzsavég, amint azt kettéharapta.~De még emberi 221 XVII | ordítás lehetett az, amikor azt a csonthalmot építették, 222 XVII | craneologiájáért; hanem azt nem értem, hogy mi módon 223 XVII | Darinka Solomot. Ő is éppen azt kérdezte a királyfitól, 224 XVII | szárazföldi állatok? Amire Solom azt felelte, hogy „Kis galambom! 225 XVII | belülről törjem magam. Hanem én azt szoktam, hogy mikor így 226 XVIII | ketten el voltak fáradva, az azt jelentette, hogy éjszaka 227 XVIII | Isten világában van, rögtön azt kérdezé Solomtól, gyermeki 228 XVIII | művet fog alkotni, amiről azt, míg a világ világ lesz, 229 XVIII | ilyen csúnyát álmodni?~– Azt én. Emlékezem rá, hogy én 230 XVIII | legszebb csemege.~– S ez azt csemegének mondja.~– De 231 XVIII | alattam, ez is jólesett, azt hittem, ringatnak. Hát egyszer 232 XVIII | Hajh te! Mit tesz az?~– Ez azt teszi, hogy szaladjon minden 233 XVIII | Kaján”. Meglehet, hogy azt is a jó tulajdonságaiért 234 XVIII | Harraherrehirrihorrohurru!”~– Hát ez mit tesz?~– Azt, hogy nyakunkon a medvék, 235 XVIII | barlangból terjengett, medvefővel azt gondolta, hogy az ott „napvilág”, 236 XVIII | hulláival, hogy mi csak azt láttuk, miként emelkedik 237 XVIII | a legfelső üregbe, ahol azt a csonthalmot találtuk. 238 XVIII | mely a vízből kiáll; hanem azt megtalálta minden lépésnyire: 239 XVIII | Temzetunnel”. Egyszer csak azt vette észre, hogy a köd 240 XVIII | a sziklapartra. – Ha én azt el tudnám úgy mondani! Mikor 241 XVIII | bementél a vízboltozat alá, s azt a fáklyáddal bevilágítottad. 242 XVIII | ösvény kínálkozóbb volt. Azt már meg lehetett győzni 243 XVIII | asszony, akitől csókot kérek, azt felelje: „Eredj kölyök! 244 XVIII | vissza kellett térnie, s azt csak kerülővel tehette, 245 XVIII | alatt azután megtalálta azt a rést, ahol a világosság 246 XVIII | hozzásújtott a cölöphöz. Ki akarta azt vágni.~Mekkorát ijedt! Ütésére 247 XVIII | nap volt-e vagy éjszaka? azt nem tudta), ami alatt nem 248 XVIII | koponyák izenetet hoznak! Azt a hírt hozzák, hogy a hívek 249 XIX | férnek benne, meg is töltik azt. Senki ott meg nem támadhatja 250 XIX | medvekoponyát hemperget alá, azt kiveszi a vízből, és gúlát 251 XIX | saját városuk falairól. Azt is megtudhatták, hogy a 252 XIX | hír. Emberi ész szerint azt hitték, hogy a felülkerekedett 253 XIX | A knéz és fia ellenben azt hitték, hogy a gyilkos ellenség, 254 XIX | ami tanyát útban kapott, azt felgyújtotta, aki élő embert 255 XIX | aki élő embert utolért, azt levágta, csordát, nyájat 256 XIX | hogy a warángok nem tűrik azt, hogy a nemzetségükből valakinek 257 XIX | mondtak volna hamis esküt, azt a víz lemosta volna róluk; 258 XX | Erre a szerepre mindig azt szokták kiválasztani a „ 259 XX | kezében csomó kulccsal. Azt kérdi tőle: – Ki vagy?~– 260 XX | egy üres planétát, s én azt egy nap alatt megnépesítem. 261 XX | hitelt a rabbinusoknak, akik azt állítják, hogy őseink nem 262 XX | nevez a talmud? Ne hidd el azt a fescenninát „Lilith”-ről. 263 XX | Ábelért égett. Ádám ősapánk azt akarta, hogy így házasodjanak 264 XX | után. De Ábel mást akart. Azt, hogy mind a két férfi tartsa 265 XX | neve alatt. Ezek hirdették azt a tant, hogy férfinak és 266 XX | megérdemelte a halált, s Kain csak azt tette, amit az aragóniai 267 XX | követ hengerített rád, s azt lepecsételte bölcs Salamon 268 XX | karének. Csodának hitte azt mindenki. Vajon a katakombákba 269 XX | alatt.~Asmodái hallotta azt már.~Újabb hét dobbanás 270 XX | fel a sziklaodúk mélyéből. Azt hallgatta a földre tett 271 XX | Semiramist és Cleopatrát; csupán azt vetem szemedre, ami a kereszténység 272 XX | vinni háromszáz balista, azt megtette Ámornak egyetlenegy 273 XX | elbocsátá: „Adják az egek, hogy azt az édes fájdalmat, amit 274 XX | süvegét, messze elhajítá azt a háta mögé, mint aki a 275 XX | megnyílt a napsugár előtt, azt az atyai harag éjszakája 276 XX | belül mutatni meri magát. De azt nem tilthatá meg, hogy Genovéva 277 XX | szárnyait keble fölött, kitárva azt a megérdemlett halálos döfés 278 XX | módon megérdemelni, hogy azt az ölében hordozva szolgálja 279 XX | adj vele mást.~– Elhinném azt! – szólt Banneret lovag, 280 XX | voltak vigasztalódva, hogy azt felemelve látták; de az 281 XX | lekapta annak a fejéről azt a fekete, egyszerű, fazék 282 XX | kígyó harapása.~És azután azt tette vele a daimon, hogy 283 XX | században. Kiegészítette azt az aranytiara, mely akkor 284 XX | legelébb a papucsodat.~És azt is meg kellett neki engednie.~ 285 XX | trónlépcső szőnyegéről, odanyújtá azt Onufriosznak. Nevezetes 286 XX | ölelte mind a kettőt, s azt kiáltá:~– Ne féljetek! Ha 287 XX | vasajtó kulcsát, felnyitá azt, messze kitárva.~„Isten 288 XXI | feloldák a kezeit.~Arra azt mondó Asmodái a főpapnak:~– 289 XXI | volt előtte.~Ha ő egyszer azt fogja mondani, hogy „ti 290 XXI | heverő barátcsuháját, s azt a cifra lovagöltözete fölé 291 XXI | nem értett semmit, csak azt látta nagy bámulva, hogy 292 XXI | nélkül. – Hogyan? – Elhiggye azt valaki, hogy egy ilyen roué ( 293 XXI | tegye a mellén a kezeit, s azt mondja: „en adsum”, s aztán 294 XXI | parancsolni! S mikor ez azt parancsolja neki, hogy vedd 295 XXI | fog elmaradni: ítéletükben azt fogják mondani, hogy íme 296 XXII | hangulatba hozni, hogy amidőn azt látják, mint hajol meg a 297 XXII | akasztva egy nagy palatábla, azt ütögette két fakalapáccsal.~– 298 XXII | a homályát.~– Nohát tedd azt. Mondd meg, csakugyan feltámad 299 XXII | mit hiszesz?~– Én hiszem azt, hogy az én Uram és Idvezítőm, 300 XXII | S hogyan tudod te meg azt, hogy a nap délpontra hágott?~– 301 XXII | délpontra hágott?~– Megmutatja azt nekem íme e keresztnek árnyéka.~ 302 XXII | most erősen hinni fogom azt, hogy az én Solom fiam, 303 XXII | beszélsz, mint aki látja azt, ami még láthatatlan. Hát 304 XXII | mikor éjszaka van. Hát azt, ami holnap történik, hogyan 305 XXII | Most én kérdezem tetőled azt. Hát te hiszed-e a saját 306 XXII | harmadik verséhez.~Mikor azt elvégezte, letevé a kalapácsokat 307 XXII | kalapácsokat a harangláb mellé, s azt mondá a királynak:~– Meglátod: 308 XXII | Frater Aktaeon aztán elővette azt a nagy kapcsos könyvet, 309 XXII | belőle Sámuel könyvéből azt a fejezetet, amelyben leíratik, 310 XXII | Amikor eléd fog jönni, majd azt is meglátod. Fogadd olyan 311 XXII | endori boszorkány is tudta azt a mesterséget, hogyan kell 312 XXII | Köszönöm. Elfogadom. S azt izenem vissza, hogy én is 313 XXII | így szólt.~– Nekem pedig azt parancsolá a pátriárka, 314 XXII | hatásában az olvasó elé hozza azt a hókuszpókuszt, amidőn 315 XXII | kívánnivalót talál a kritika: én azt is kész vagyok teljesíteni – 316 XXII | kihúzta az urnából a rektor; azt az ifjú lovagot az utcán 317 XXIII | fölött épült az Ó-Raguza; azt eltakarta a dicsőséges, 318 XXIII | kopár bércek zárnak el, nem azt keresték, hogy hol terem 319 XXIII | egyszer oltalmába fogadott, azt meg is tudta erőhatalommal 320 XXIII | új meg új gyűrűvel vették azt körül, párkányos tornyaik 321 XXIII | Ekkor a raguzai patríciusok azt kérték tőle, hogy építtesse 322 XXIII | tőle, hogy építtesse inkább azt a nagyszerű katedrálét Raguzában, 323 XXIII | később is újraalakították azt, új talapra állították. 324 XXIII | egyik köztársaság ellen, azt a másik segítette pénzzel, 325 XXIII | lefektették; mikor fölébredt, azt látta, hogy még mindig tart 326 XXIII | előttem Szent Balázs vértanú. Azt adá tudtomra, hogy az éjjel 327 XXIII | megindul a saját templomába, azt hinné az idegen, hogy a 328 XXIII | pacsirtát tenyésztenek, de azt csak tőrrel vagy tükörrel 329 XXIII | szüksége; azért kívánták azt a két tárgyat. A nép hadd 330 XXIII | rokonvérnek számítva be azt az Isten csapását, mely 331 XXIII | várőrség mind lefoglalta azt a maga részére. Mikor aztán 332 XXIII | felvonóhídhoz, a kapuőrök azt követelték tőlük, hogy elébb 333 XXIII | fajára.~A raguzaiak pedig azt már eltanulták a városban 334 XXIII | mikor Solom királyfinak azt a jó tanácsot adta, a mosszori 335 XXIII | elkábítására; csakhogy ő azt még tökéletesítette egy 336 XXIII | volt a maguk sziklájára azt építeni, ami nekik legjobban 337 XXIV | szertartásából kijövet, azt kézen fogták, fehér ruhába 338 XXIV | ragaszkodtak hozzá. A Boboli-párt azt is híresztelte felőle, hogy 339 XXIV | karonfogva sétálni, sőt még azt is megengedi neki, hogy 340 XXIV | felőle, hogy még hajadon.~– Azt mondja, hogy ez bosnyák 341 XXIV | ez bosnyák szokás! – Sőt azt is suttogják felőle, hogy 342 XXIV | leányába lett szerelmes, azt el is szöktette, mégpedig 343 XXIV | engedte családja címerén azt a foltot ejteni, hogy azt 344 XXIV | azt a foltot ejteni, hogy azt egy patarénus nő, egy bogumil 345 XXIV | elfogadták az indítványt; de azt hitték, hogy majd elodázzák 346 XXIV | termett Damiani Júdás, s azt mondta, hogy ő maga az egész 347 XXIV | bejutni a tengeri kapun: azt hitték felőle, hogy ő is 348 XXIV | útját állta az ellenpárt, azt lehetett volna hinni, hogy 349 XXIV | rettore felől kérdezősködött, azt mondták, hogy menjen az 350 XXIV | olyan dühordítás kíséri azt a másik oldalon. A Boboli-párt 351 XXIV | ellenben fekete. Nem festi ő azt, csak ólomfésűvel szokta 352 XXIV | antistese ajkairól, végül azt mondá neki Boboli Péter:~– 353 XXIV | aureoléban. És e ragyogásnál azt fogja olvasni az utókor, 354 XXIV | szemforgató szelleme is, s azt suttogta, hogy a jó sors 355 XXV | holnapra nem gondol: csak azt teszi, ami jólesik mára.~ 356 XXV | és ezek között legkevésbé azt, mely egy férfit egy asszonyhoz 357 XXVI | sötét, önvilágtalan föld, s azt járná körül a két nap.~Hát 358 XXVI | leverted a vállamról, s azt kérdezted, nem fája marása? 359 XXVI | kérdezted, nem fája marása? Én azt feleltem: csak a csók édességét 360 XXVI | belőle fél.~– Nem értem azt.~– Egy öröm két szerető 361 XXVI | szívben csak fele bánat.~– Azt akarod, hogy kövessük a 362 XXVI | az áldást osztja?~– Nem azt a poklot értem én, amely 363 XXVI | Új Jeruzsálembe. Keresni azt a paradicsomot, melynek 364 XXVI | minden ember nevetett azokon. Azt mondták: bolondság az egész. 365 XXVI | ne olvastam volna végig azt a szép kataklysisét, amellyel 366 XXVI | kérdé a hittérítő. „Azt megettük.”~Szerző. Köszönöm 367 XXVI | Köszönöm az anekdotát, én írtam azt az „Üstökös”-ben éppen most 368 XXVI | ezüstlakodalmas anekdota. Csak azt akartam vele jelezni, hogy 369 XXVI | majd a majmok csinálják azt, amit az oroszlán”? Először 370 XXVI | addig sem várunk. Az ember azt mondja: ha szabad a kettő, 371 XXVI | davidista akar lenni, még azt se mulassza el. Innen majd 372 XXVI | megöleti a kedves fiát, ahogy azt sorban következni láttuk, 373 XXVII | Egyenrangúnak, kortársnak azt mondja: légy egészséges, 374 XXVII | közelbe ér az üdvözölt, akkor azt mondja neki: legyen jó napod 375 XXVII | remete összeadott?~– Lehet-e azt elfelejtenem valaha?~– Tehát 376 XXVII | meg fogja kapni Lubomira azt a drágakövet, ami után vágyik: 377 XXVII | Boboli Jánosnak az atyja, azt követelem tőled, hogy e 378 XXVII | szentségtörő kézzel betört, s azt megfertőztette.~– Hát az 379 XXVII | kótyavetye megejtessék.~Hiszen ha azt a szokást engednék ennél 380 XXVII | jutni ne engedjen.~Tehát azt a módot találták ki, hogy 381 XXVII | annak a büszkesége követeli azt az elégtételt, hogy ő Raguza 382 XXVII | szerencse, de kierőszakolni azt, hogy becsületes polgárnak 383 XXVII | tanácsát. A waráng harcos azt mondja: „Sohase lépj be 384 XXVII | kellett. Hogy vártak reá, azt bizonyítá a piac közepén 385 XXVII | esküdött meg Boboli János: azt üdvözölték egyedüli felesége, 386 XXVII | felesége, királynéja gyanánt, azt a másikat, akit a davidita 387 XXVII | prófétájával. De hát ha tudta azt e regényhős, hogy itt neki 388 XXVII | magával hurcolva közszégyenre azt a nőt, akit a katolikus 389 XXVII | meg akarta neki szerezni azt a lehetetlen drágakövet, 390 XXVIII| Ez a tisztelet megillette azt mint idegen nemzet fejedelmét.~ 391 XXVIII| királynak: a költőnek.~Tudta azt jól Boboli János, hogy csak 392 XXVIII| az előcsarnokba, megtölti azt a szökőkútnál, visszahozza: 393 XXVIII| arany tányérkán odahozza azt Lubomira elé.~Lubomira ezalatt 394 XXVIII| Tudod, hogy ki nem állhatom azt.~– Így mondtad – rebegi 395 XXVIII| rózsaszínű. Mosolyogva nyújtja azt Lubomirának.~És Lubomira 396 XXVIII| Lubomira kegyteljesen veszi azt el a kezéből; szürcsölve, 397 XXVIII| félig. Azután visszaadja azt Milenkának.~És ekkor Milenka 398 XXVIII| pohárral; nem engedte, hogy azt cseléd vigye a helyére.~ 399 XXVIII| szikrázó tekintettel: mintha azt mondaná neki: „Hát nem vagy 400 XXVIII| annak a kezét.~Láthatták azt a nobilik és a cselédek, 401 XXVIII| galamb. Hogy győzte le? Azt megmutatta a példa. Az a 402 XXVIII| megkövezésre ítélt asszonyt, azt mondva: „Bocsánat neki, 403 XXVIII| volt ez az ellenség.~De azt mondák az igazhitű, jó erkölcsű 404 XXIX | hagyhatta ott velük. Utoljára azt tanácsolták neki a vajákos 405 XXIX | éppen a kolostor völgyébe, s azt orozva elfoglalták, azután 406 XXIX | építenek a tengeröböl előtt, azt elnevezik Új-Jeruzsálemnek. 407 XXIX | gyülemedett. Ez a tó nedvesíti azt a mohos lápot, amelyben 408 XXIX | cölöpökből. Azért nem építették azt kőből, mert azon a vidéken 409 XXX | mámora egészen elvakítá őket; azt hitték, hogy már nincs ellenség.~ 410 XXX | búcsúzva kezet szorított vele, azt mondá neki:~– Lehet; hogy 411 XXX | levegőbe felhajítom, az azt tudatja veled, hogy árulás 412 XXXI | eléggé gyors a félretérésben, azt a waráng liburna agyarára 413 XXXI | szikrája embertestre hull, azt csontig égeti. A szikragomoly 414 XXXI | válláról a nyers ökörbőrt, s azt a két karjával szétfeszítve 415 XXXI | pokoltűz sem árt az ördögnek, azt is visszadobja. A hajósoknak 416 XXXI | rézlemezzel volt borítva. Azt elébb az egyik búvárnak 417 XXXI | mellének feszítve, elkezdé azt a gálya palánkjába facsarni. 418 XXXI | telne meg a gálya vízzel. Azt tették hát, hogy a fúrt 419 XXXI | kavicsdugaszt taszítsa ki; azt már tudják a bányászok; 420 XXXI | maradás öröme.~Hanem amint azt az arcot megpillantá, mely 421 XXXI | testőrök hirtelen igyekeztek azt biztosítani a maguk számára, 422 XXXI | fiadat – folytatá Bennessa –, azt tanácslom neked, vidd magaddal 423 XXXII | árulást követnek el ellene, azt hívei megtorolják.~A partról 424 XXXII | Minden állat előre érzé azt a névtelen rémületet.~Csak 425 XXXII | az a nap.~Amikor a tenger azt a tüneményt láttatta, hogy 426 XXXII | szárazon még jobban érezték azt, a megrázott tornyokban 427 XXXII | a nyomorék démon is érzé azt a lélekijesztő földrázkódást 428 XXXII | egy paripán, ő is hallá azt a rémséges harangszót odalenn 429 XXXII | hullámtorlat leszakította azt a kapcsairól, s felkapta 430 XXXIII| Eufrat-parti paradicsomot mímelte. Azt János király a két felesége 431 XXXIII| római, hogy athéni nyelven azt az örökszép szót, a szerelmet? 432 XXXIII| amit mi érzünk? Lubimira azt akarja, hogy Milenkát is 433 XXXIII| Nem Milenka kedvéért teszi azt, hanem Asmodáiért.~Azon 434 XXXIII| Lubomira ölébe nyugtatva. – Azt álmodtam, hogy odajött elém 435 XXXIII| mintha a légben repülnék, azt mondá hozzám: „Mit kívánnál 436 XXXIII| Én teljesítem!” S arra én azt mondtam: „Óh uram! Mindent 437 XXXIII| annak az ajkait.~– Én nem azt kívánnám tőle, ha énhozzám 438 XXXIII| képmásban gyönyörködve. – Én azt kívánnám, ha én elém jönne 439 XXXIV | hozzáférnek, vállaikra emelik azt, és kihozzák a partra. A 440 XXXIV | Solom vezér marad utoljára: azt megáldja mind a kettő.~Azután 441 XXXIV | túlvilág kapuján. A szél vitte azt a vitorla segélyével csendesen.~ 442 XXXIV | futással cikázott feléjük. Azt hitték, hogy ez a mesebeli 443 XXXIV | zűrzavar támadt a gályák közt. Azt sem tudták, merre kerüljék 444 XXXIV | aztán lesüllyedtében levonta azt magával együtt a tenger 445 XXXV | tornyokat, bástyafalakat; látták azt az öbölbe lezúdulni, a hajókat 446 XXXV | csatoltassék. Megígérték neki. Azt is megkívánta, hogy a raguzaiak 447 XXXV | Megengedték nekik.~Akkor aztán azt mondá Brankó a szövetséges 448 XXXV | vezéreknek:~– Mármost csak azt kötöm ki magamnak, hogy 449 XXXV | én szegény nyomorék fiam! Azt tette, amit a Hüvelycsik 450 XXXV | Akinek én adósa vagyok, azt én nem szeretem. Akit az 451 XXXV | Akit az ember nem szeret, azt nem kívánja látni. Azért 452 XXXV | nem kívánja látni. Azért azt mondom teneked, hogy amikor 453 XXXV | elepedt: mégsem hagyta el azt a helyet, ahonnan a gyülekező 454 XXXV | ki haragjukban. Még ma is azt teszik morlák utódjaik, 455 XXXV | a mohamedánok nem tették azt soha. Minden Istennel járó 456 XXXV | véréből.~És mégsem tette azt soha egy ostromló sem, hogy 457 XXXV | vágott tulok irhájával, azt tartsa a feje fölé.~– Megtesszük, 458 XXXV | hosszában fekve lángolt: azt nem olthatta el a szél; 459 XXXV | lehet venni; aki megszólal, azt megfojtja a füst. Egy-egy 460 XXXV | menekülhetnek a liburnáikkal, mert azt a velencei és raguzai hajóhad 461 XXXV | a szomj őrültté teszen. Azt teszik, hogy ketten-hárman 462 XXXV | előre, mint egy éket fúrva azt az ellenálló félkörbe. De 463 XXXV | kapitánnyal hátrahagyott, azt adva alvezérének utasításul, 464 XXXV | csak magával rántani le azt is a sírba. Társai is mind 465 XXXV | ezeknek a rohama verte fel azt a fekete szénporfelhőt, 466 XXXV | mikor kétszázig ment, akkor azt mondta, „egy csata”. Estig 467 XXXVI | felhozni a védelmedre?~– Azt, hogy szerettem.~– Szerelemért 468 XXXVI | márványfej kapujá”-nak nevezték azt. Ez a három márványfő még 469 XXXVI | dicsősége. Ami megmaradt, azt elhordták a szomszéd hegyekből 470 XXXVI | megtehetem; ámbár ez esetben azt ismételem, amit a francia 471 XXXVII| éneküket, s kiszabadítja őket. Azt az ajánlatot teszi erre 472 XXXVII| szeretőt, kikkel Lokris azt a hírt hiteti el, hogy a 473 XXXVII| róluk.~Mint látható, én azt a szabadságot vettem, hogy 474 XXXVII| dongájú legénykét, s miután azt nagy vitézül levágta, felvette