Rész

 1 XXIX| családban egy nyomorék van.~A Brankó az apának a kedvence. Öles
 2 XXIX|      hírekkel érkezett vissza Brankó. A bosnyák király nem jöhet,
 3 XXIX|    kipusztítottak a gonoszok. Brankó bátyád rosszul lát el, mind
 4 XXXV|  magát a hosszas tespedésben.~Brankó vezér, a mosszori knéz fia,
 5 XXXV|  nekik.~Akkor aztán azt mondá Brankó a szövetséges vezéreknek:~–
 6 XXXV|  megitták a szövetségpoharat, Brankó megkapta a nehéz erszény
 7 XXXV|   velük kergetőzzék.~De amint Brankó hazaérkezett a junákjaival,
 8 XXXV|       a mi jutalmunk mi lesz?~Brankó elszámlálta előtte a megállapított
 9 XXXV|      tenyereivel.~– Hallod-e, Brankó fiam. Mondok neked valamit,
10 XXXV|  félts te engem, öreg – mondá Brankó –, magam is kötve hiszek
11 XXXV|       pecsételve.~Ezt nevezte Brankó vezér a maga módja szerinti
12 XXXV|        mondá a negyedik napon Brankó a főkapitányának. – Nekünk
13 XXXV|    parancs végre lett hajtva.~Brankó vezér maga adta meg a példát
14 XXXV|      a bogumilok réztutyiján.~Brankó ekkor kiválasztotta vitéz
15 XXXV|       van szíved. Az én nevem Brankó: a bosszúálló.~– Jó, hogy
16 XXXV|      a fekete porfelhő közül.~Brankó, az óriás, nekifeszíté a
17 XXXV|       Szlón! Hej Tirimir! Hej Brankó! Hol vagytok? Mégis alusztok?
18 XXXV| száraz vacok ott marad – és a Brankó mégsem jő vissza.~