Rész

 1 VIII |       hazamentek az otthonukba, s nagyot pihentek.~Ha hazának nem,
 2 IX   | megkereszteltek. Salamonom! Ej de nagyot nőttél. Hát lőttél-e már
 3 IX   |      fegyvertársaknak nem szabad?~Nagyot kacagott erre az elűzött
 4 IX   |           S nyugodjunk meg benne.~Nagyot csapott a pajzsára a lándzsájával
 5 XIII |      akkor vette le a szájáról, s nagyot fújt utána.~– Hüjh! Ez az
 6 XIII |       válláról a knézfit, s attól nagyot rendült a torony padlata.
 7 XIII |        sebre.~Az első pillanatban nagyot ordított a Verblud, s már
 8 XV   |          Hogy fog tetszeni?~Solom nagyot kacagott erre a szóra. S
 9 XV   |       ittál?~S a kopjája nyelével nagyot lökött a rabszolgán, aki
10 XV   |       kiálta a leány, a hágcsóról nagyot ugorva a terembe; kezében
11 XV   |          volt az.~A Verblud egyet nagyot ordított a fájdalomtól,
12 XVI  |      nyílvessző a sisakján koppan nagyot, egy második a tüszőjét
13 XX   |             Nem! – kiáltá Asmodái nagyot dobbantva lábával. – Éppen
14 XXII |          király most egy keserves nagyot sóhajtott. Igen halk hangon
15 XXII |         prezentálta magát előtte, nagyot hőkölt: „Nini, hisz ez az
16 XXVII|          vádak alól.~Boboli Péter nagyot ütött elefántcsont botjával
17 XXXII|           fogod el!~Egyszer aztán nagyot buffant a hévíz sziklatorka,