Rész

 1 I     |        Kritikus. Csak megállhattam eddig beleszólás nélkül. Ez aztán
 2 II    |          maga valóságában.~Szerző. Eddig a kritikus. – És én kénytelen
 3 IV    |    warángoknak el kell hagyniok az eddig követett pogány vallást,
 4 IV    |  meghallotta, hogy társnéja zokog. Eddig még sohasem tette. – Az
 5 XV    |      mintha börtönbe zárták volna; eddig soha öltözet nem volt rajta,
 6 XVII  |         pedig emberi munka. De még eddig semmi más nyomát nem találta
 7 XVIII | teremtésnek ád életet, amilyen még eddig nem lakta a világot. Így
 8 XVIII |       elseperte az egész ivadékot. Eddig az igaz történet. Ezt elhiheted.
 9 XVIII |   hallhatóbb lett, a folyosó, mely eddig szikkadt volt, elkezdett
10 XX    |      melyet dacosan föltéve viselt eddig, s arcra vetve magát, beesett
11 XXIV  |          pestises betegek ápolása. Eddig ez önfeláldozó missiót a
12 XXVII |         elismerjék: ez a talentum!~Eddig gyöngyös, gyémántos királynésüveget
13 XXVIII|            erkölcs tarlóján minden eddig alvó szenvedély. Ha az egyik
14 XXIX  |         több arany a sziklából. Az eddig felhalmozottat pedig mind
15 XXIX  |          el?~– Ezzel a mankóval.~– Eddig csak szörnyeteg voltál,
16 XXXVI |           fogja ékesíteni, melynek eddig Damiani-kapu volt a neve.~
17 XXXVI |         elenyészni; már pedig akik eddig a dalmata partokat beutazták,