Rész

 1 III   |   valamennyinek.~Reggel hét órakor hangzott naponkint az első harangszó
 2 VI    |    távolból a Cadmus sziklái táján hangzott a sík hullámtól továbbadott
 3 XI    |      percben egy ideghúr pendülése hangzott el, de nem a király s nem
 4 XV    |     Verblud recsegő hangja már ott hangzott a tornácban, éktelen káromkodásokban
 5 XV    |          szóra egy íjhúr pendülése hangzott valahonnan a magasból, s
 6 XVI   |           Azután egy egész kardala hangzott a süvöltő nyilaknak, s mintha
 7 XX    | csendességben három tompa dobbanás hangzott fel a kolostor alatti mélységből,
 8 XX    |            már.~Újabb hét dobbanás hangzott fel a sziklaodúk mélyéből.
 9 XX    |         zsolozsma végződött, ismét hangzott az a rémséges visszhang
10 XXV   |    megszegje.~A zsinatban az a szó hangzott, hogy kivételt kellene tenni
11 XXVII |         őrtoronyból dob és kürtszó hangzott eléje, s a város érckapuja
12 XXVIII|           ellenpápát. Beszéde után hangzott valami csendes kiáltás: „
13 XXVIII|         csapást.~És hajnalban újra hangzott a csengettyűszó a Boboli-palota
14 XXXI  |    szívüket.~– A király elesett! – hangzott egyik liburnától a másikig.~
15 XXXI  |         kétségbeesett halálordítás hangzott fel: „A gálya süllyed!”
16 XXXV  |           egy pokolhódító káromlás hangzott a fekete porfelhő közül.~