Rész

 1 V     |           semmi vissza; de akkor, amidőn annyi kincse volt a dalmata
 2 V     |          meg lett oldva a talány: amidőn Raguza közelében legutoljára
 3 XII   |     forrásmedencéből a kelevézét, amidőn az már megszűnt süstörögni,
 4 XX    |        szokás, hogy nagypénteken, amidőn a Krisztus koporsója egyházi
 5 XX    |       hatszáztíz emberöltő időig, amidőn az örök tűzre vettetnek?~–
 6 XX    | csukamájjal a menyegzői szobából, amidőn a kegyes ifjú kísérője,
 7 XXI   |       voltak terjesztve a karjai, amidőn lassú, rezgő hangon szólalt
 8 XXI   |      figyelmeztetem szerzőt, hogy amidőn az én nyilaimat könnyedén
 9 XXII  | ünnepélyes hangulatba hozni, hogy amidőn azt látják, mint hajol meg
10 XXII  |       látják annak a folytatását, amidőn a főpap maga egyenkint leölti
11 XXII  |        hozza azt a hókuszpókuszt, amidőn a warángok királya a három
12 XXII  |           hét esztendő alatt!” És amidőn egynémely uskók generális
13 XXVIII|      hágott a szent eliszonyodás, amidőn egyszerre a Damiani-palotából,
14 XXX   |      egyszerre megbénult a karja, amidőn Pirro Bennessa megragadta
15 XXXII |     tizenöt órát mutatta az égen, amidőn egyszerre megváltozott a
16 XXXV  |           földet tükrözné vissza, amidőn felzúdult az égett erdőből