Rész

  1 I     |           Pongrác, Szervác, Bonifác. De tüzes szentek? Kik azok?~
  2 I     |             holta napjáig.~Kritikus. De hát miért neveztek el egy
  3 I     |              a hívő népek.~Kritikus. De hát hogyan kerültek Ninivéből
  4 I     |              más megítélés alá esik; de ha regény, akkor reális,
  5 I     |           vándor: pihenés végett is, de még inkább az áhítattól.~
  6 I     |            emberfejek bukkannak elő: de ezek nem valami levágott
  7 II    |              hord haza a fiókjainak.~De hát menjünk odább, keressük
  8 II    |        kútnál valami uskók vőlegény; de mind a kettő visszahozta.
  9 II    |      Recommendálhatjuk szerzőnek!~No de végre rátalálunk magára
 10 II    |         kitömve. Két szoba az egész, de az sem egymás mellett, hanem
 11 II    |            talál, kibékül a földdel. De ahol letarolt hegy áll előtte,
 12 II    |    termőföldet; nem egy fűgyökérnek, de még egy mohának való porondot
 13 III   |           valaki férjhez viszi őket, de miután kimaradtak az időből,
 14 III   |         Azután voltak özvegy apácák; de ezek csak mint szolgálattevők
 15 III   |             magukat, elbocsáttattak. De ami a legnagyobb számot
 16 III   |         időjártával kiszeret belőle. De a komoly, megérett férfiú,
 17 III   |          nincs felesége: van másnak. De meg ha komolyan megfontoljuk
 18 III   |           ezt ilyen okosan rendezte.~De hogyan rendezte hát?~Ennek
 19 III   |             hegyét érintve kezével).~De hátha a fiatal leánynak
 20 III   |          volt az ő hírük olyan nagy!~De nemcsak a raguzai patríciusok
 21 III   |         knéznek meg egy levente fia. De a kettőt elválasztotta a
 22 III   |     pokoltályoggal verték volna meg; de sokkal inkább a nyakába
 23 III   |         legkegyeltebb gyóntatóatyja; de irigyei addig áskálódtak
 24 III   |          mint a selyemvirág szössze; de orcái pirosak, redőktől
 25 III   |         coelibátusról szóló törvény, de azt az ő országaiban úgyszólván
 26 III   |             sovány böjti ételeikhez. De azalatt is egyre folyt az
 27 III   |           valami vétket követtek el.~De micsoda vétket?~De meddig
 28 III   |      követtek el.~De micsoda vétket?~De meddig kellett nekik ott
 29 III   |      ájtatosságnak szentelt falakon; de még azok is magukon hordták
 30 IV    |      fejedelem volt; igaz, hogy vén, de hatalmas úr, az elrabló
 31 IV    |           csak verseket tud dalolni; de milyen verseket, amik a
 32 IV    |          csókok tudományát tanítják; de hogyan tanítják! Egyetlenegy
 33 IV    |         napja, volt az egész életük; de ez az élet fölért az egész
 34 IV    |            mind az ördög káprázatai. De mikor olyan édesek mégis!~
 35 IV    |            amik bőrét eléktelenítik. De azt az alakot a hat éves
 36 IV    |        birodalom határait megvédeni, de nagyon sok a féktelenségeivel
 37 IV    |            kopt stb. stb. alfabetet, de waráng betűknek még nyoma
 38 IV    |        Lakótársam szavait nem értem; de a hangja úgy jár rajtam
 39 IV    |              más, mint a szerelem.~– De erre a fényes napra a kárhozat
 40 IV    |           utálatos. A szavai igazak, de mocskosak. Nem kell nekem
 41 IV    |             nekem az ilyen angyal.~– De atyád akarata az. Tudod
 42 IV    |              az erő, én a gyengeség. De én nem félek sem a földön,
 43 IV    |          arcát két tenyerébe rejtve, de még a zokogás között e szót
 44 IV    |           mondtál, fejedelemasszony. De még ez a fájdalom is édes.
 45 IV    |        üldözte.~Az átoktól nem félt, de az áldás, amit a gyötrött
 46 V     |              hajósokat semmi vissza; de akkor, amidőn annyi kincse
 47 V     |             a temploma és orákuluma, de már azokból a mi történetünk
 48 V     |        Dehogy van itthon a dabóza.~– De bizony csak itthon van a
 49 V     |              hívogatják a hajósokat. De jaj azoknak, ha a csábnak
 50 V     |             össze.~Disputa~Kritikus. De már csordultig telt a pohár!
 51 V     |         hívogatják édes mulatozásra, de a kapitány azt feleli nekik: „
 52 VI    |              Még itt hónaljig ér az, de azért lehet dolgozni benne.~
 53 VI    |             a bajusz. Arca halovány, de szemeinek tüze meghazudtolja
 54 VI    |      teremtés úgy szenved énmiattam, de meg kell nyugodnom benne.
 55 VI    |         rajta, hogy igaz a szavam.~– De nagy különbség van ám a
 56 VI    |          attól a majom sem ijed meg; de ha a mándruc nyávog, attól
 57 VI    |             te beszédedet hallgatni? De bezzeg az, aki nekem ezt
 58 VI    |           szikla aljáig meg nem áll; de egy sem esik el. Egymás
 59 VII   |            és hívei voltak megtűrve.~De valamennyi között legrosszabbak
 60 VII   |        belemártották a vízmedencébe, de még érdekesebbé tette a
 61 VII   |        legégbekiáltóbb patarénusság!~De azért mégis megtették.~Egy
 62 VII   |            Kivéve a warángok útjain. De hát ki tudja azokat követni.~
 63 VII   |          pásztorkunyhó fér el rajta; de az is tele virágos fákkal,
 64 VII   |          csak a rémképe egy hajónak. De kivehetők minden árbocai,
 65 VII   |              éppen annak a hegyében, de a fenekével fölfelé s az
 66 VII   |            előtt teljes ornátusában. De ilyen cifra szűrt nem láttam
 67 VII   |            hát jó volt a főpapoknak, de ugyan mire lehetett jó a
 68 VII   |           napság a flanel alsóinget, de hát azok másforma vívású
 69 VIII  |      legyőzni a hős nép maradványát; de annak is nehéz volt a civilizált
 70 VIII  |          szentek kolostorát takarja; de a fal párkányáról jól láthatni
 71 VIII  |             oda leszállni.~Kritikus. De már például Schliemannt
 72 IX    |          tűrniök alsóbbrendűségüket; de az még nagyobb képtelenség,
 73 IX    |     házasságot: ez megy kicsinyben – de egész tömegben!~Az amazonuralkodás
 74 IX    |             izmokkal, mint a férfié, de a hozzá való fegyvert kezelni
 75 IX    |            ki ez ölelés erőhatalmát, de Teuta méltó társa volt a
 76 IX    |          olyan magas, mint az anyja. De azért még a szoknyájába
 77 IX    |       megkereszteltek. Salamonom! Ej de nagyot nőttél. Hát lőttél-e
 78 IX    |          bölényt?~– Lőni nem lőttem, de leszúrtam kelevézzel.~–
 79 IX    |          férjeiket nem találták meg, de összekerültek azoknak a
 80 IX    |              nyomorult teremtéseket. De amerre fordítá tekintetét,
 81 IX    |              amiért megtettem volna, de a mennybeli üdvösség azt
 82 IX    |        dalolt, mikor kicsiny voltam. De nagyon szeretett, mint az
 83 IX    |         sziklaodúból a várfal alatt. De én a kisebbik anyámat ott
 84 IX    |             gyerek befogta a száját, de a vadul forgatott szemei
 85 IX    |          tarthat. Ez nem lesz rossz. De azonban az új vallás szerint
 86 IX    |          mosszori knéz tartományába, de magukkal hajtották a nyájakat
 87 IX    |    ellenséggel bizony bírtunk volna, de nem a jó baráttal. Mikor
 88 IX    |           búgtak, kígyókövet fújtak, de senkinek el nem mondták,
 89 XI    |             volt az ő gyönyörűségük; de bástyákat töretni katapultákkal,
 90 XI    |              fejekkel kerülnek haza; de azért a hagyományos szokásról
 91 XI    |             is derék verekedő fickó; de még hiányzik nála a vigyázó
 92 XI    |             várba a felséges mérget. De hogy nincs-e benne valóságos
 93 XI    |            adókat kirovó törvény is; de olyan módon, hogy azokat
 94 XI    |       ideghúr pendülése hangzott el, de nem a király s nem is a
 95 XI    |         korbácsot nem sajnálta tőle, de a legkedvesebb fiát földönfutóvá
 96 XI    |              Megverhetsz, elűzhetsz! De a mosszori knézzel békességet
 97 XI    |            vérrel kifestett istenek. De mit mond az a láthatatlan,
 98 XI    |            élve ne hagyjanak belőle, de még a kerítésükön belül
 99 XI    |             mert sok istent tartott; de a bogumil egyet sem akar
100 XI    |         keselyűk. Az ármány igen jó. De vigyázva kell előremenni,
101 XI    |              bejáratát és a nyitját. De mégsem vehetem hasznát,
102 XI    |           egy ember föl nem emelhet. De ketten meggyőzzük. Innen
103 XI    |          akart hazavinni Mosszorbul, de a gronicai völgyben a leány
104 XI    |              Bravalla kiszabadítása. De erről majd csak akkor beszélek
105 XII   |            Még akkor nem volt lőpor; de volt rabszolga. S az ember
106 XII   |           lábnyomot előre naponkint. De ezer év alatt mindennap
107 XII   |           egy alacsony, szűk kapuig. De annál tágasabb a kapu feletti
108 XII   |              ami a tornyot betetőzi; de még nincs hozzá együtt a
109 XIII  |              Valvasor, és az amelosi De la Houssaye, akik mind írástudók
110 XIII  |      hazavisz. Házasodnia is szabad, de csak szigorú regula szerint.
111 XIII  |          másodszor nem házasodhatik, de soha többet húst nem szabad
112 XIII  |           húst nem szabad neki enni, de még halat, békát sem, semmi
113 XIII  |         foglalta el az Olymp helyét. De a régi emlékek azért megmaradtak.
114 XIII  |      átváltozott karácsony ünnepévé. De azért a régi neve csak megmaradt „
115 XIII  |         csókok, szűzleányok ajkáról. De következett azután a többi,
116 XIII  |       gyanakodva ízlelte meg a bort; de az első korty után karikára
117 XIII  |         belőle az apám egy korsóval; de nekem csak egy kupicával
118 XIII  |          Odavezetlek a pincéjéhez.~– De köszönöm! Én Szent Péterhez
119 XIII  |   junákjaidat elvezetem a pincéig.~– De én is veletek megyek. Van
120 XIII  |              teher volt a kövér fiú, de olyan könnyen fölemelkedett
121 XIII  |            is tántorgok majd tőle.~– De bizony tántorogsz – mondó
122 XIII  |            sápadt volt a félelemtől, de amint Solom királyfit megpillantó,
123 XIII  |          nyitva hagyatsz is előttem, de ha még kergetnél is magadtól,
124 XIII  |      egyformaságba meg lehet őrülni.~De van rá gond, hogy a rabszolgák
125 XIV   |             ember fel nem emelhette. De mikor ketten voltak a királyfival,
126 XIV   |            azt semmi zaj el nem űzi. De valamennyi méreg között
127 XIV   |        szemekkel, hunyorítás nélkül, de nem azt látta, ami előtte
128 XIV   |             látványt; beszélt egyre, de nem érthető szavakat; hallott
129 XIV   |          húztuk ki a szandáljainkat, de hát hol vehette ezeknek
130 XIV   |              jó lesz a bogumiloknak; de hogy szabadul meg tőle a
131 XV    |              hitben. Tudott olvasni, de csak glagol írást: abból
132 XV    |          mint a keresztyén híveknél, de valakin végre kell hajtani
133 XV    |            elveszed-e?~– Elveszem.~– De nem addig van ám az, hogy
134 XV    |            állított öt paripán.~– No de most jön a harmadik próba.
135 XV    |         megvillantá a feje fölött.~– De ha más nyúl a gyűrűimhez,
136 XV    |        Bolondoknak! – mondó Solom. – De bizony magammal viszem,
137 XV    |              hogy az apám knéz volt, de az anyám rabnő. A többi
138 XV    |             kutyafogadat! Az is fáj; de jobban fáj, hogy nem álmodhattam
139 XV    |            őt tőlem. Szomjas voltam, de mégsem akartam a serlegből
140 XV    |               Nyújtsd ide a lábadat, de meg ne rúgj, mert az neked
141 XV    |             nem engedi szóhoz jutni; de ezek úgy kiabáltak mint
142 XV    |          volt változva az ábrázatja; de valamennyi között legcsodálatosabb
143 XV    |             az én szájamból ittál.~– De a Verblud meg annak a junákjai
144 XV    |      elfuthatott volna azon a résen, de neki más gondja volt, nem
145 XV    |         Megállj, kölyök.~– Én állok. De te ne állj, hanem ülj le,
146 XV    |           fejére. – Te badnyák! – Ej de cifrára fel vagy öltöztetve!~–
147 XV    |           mert most vőlegény vagyok. De mihelyt leteszem ezt a gúnyát,
148 XV    |      vőlegényem!~– Repülj hát. Nézd, de nagyon várlak!~– Itt vagyok,
149 XV    |         imádságoskönyvet támasztani.~De a Verblud még nem adta meg
150 XVI   |           rést ütött az ércpalánkon; de azért fel nem tartóztatta
151 XVI   |            irhabőr lóg a csípejükön; de a vezérükön még az sincs,
152 XVI   |            sincs, az egész meztelen. De még szakálla sincs, sima
153 XVI   |           nyomát találták mindenütt, de a lába nyomát sehol. Hová
154 XVI   |           még volt valami nevezetes; de azt csak később értette
155 XVI   |    hajtókerekek szilánkká hasogatva; de a felhúzógép megmaradt.
156 XVI   |            vannak temetve eleventen.~De az ilyen temetés nem oroszlánok
157 XVI   |          szembe!~*~Disputa~Kritikus. De már ez mégis erős dohány,
158 XVI   |  rokonszenvével akar megajándékozni, de akitől aztán arra a hírre,
159 XVI   |        olvasó fordul el iszonyattal, de még magam is, aki különben
160 XVI   |             neki egy egész tábornak, de nem vett be semmi tanácsot.
161 XVI   |       Keressük meg őket a kriptában.~De itt mégis engednie kellett
162 XVI   |            vége a szabadba vezetett. De arrafelé ember számára nem
163 XVI   |        álltak, kialudt kemencéikkel, de azokból is hiányzott a fűtésre
164 XVI   |           Simára eltisztítva minden.~De hova lettek azok, akik mindezt
165 XVII  |           akkor senki sem gátolta. – De hová futni? – Haza, a maga
166 XVII  |             feleségeiket elvették. – De a waráng fiúknak sem lesz
167 XVII  |             haza még most nem mehet. De itt sem maradhat. Tvartimir
168 XVII  |         Milenkát fegyelemben tarták; de ezen túl kezdődött még az
169 XVII  |         erősíté az öreg rabszolga. – De gondold meg, vezér, hogy
170 XVII  |          tapasztalt – mondá Solom.~– De hogy jön az vissza? Még
171 XVII  |           hogy hamarább is odaérünk; de akkor is várnunk kell és
172 XVII  |            királyfit.~– Az ám, uram. De hogy tudod te meg odalenn
173 XVII  |          nevetett erre a királyfi.~– De van ám olyan őr, aki az
174 XVII  |   tarjagoktól és szürke a zuzmóktól; de belül ragyogó fehér volt,
175 XVII  |    mészsziklába, a márványrétegekbe, de a bazaltot nem bírja megolvasztani.~
176 XVII  |            is a barlang oldalfalába, de hogy ezek hová vezetnek,
177 XVII  |            megfagyunk – mondó Solom.~De merre?~A tó partján kivehető
178 XVII  |      kopogtatásra.~– Itt van!~Az ám! De singnyi vastagságú kőfal
179 XVII  |       cseppkőoszlop, mint az orgona, de azt mondta vissza, hogy „
180 XVII  |      alacsony sikátor kötötte össze, de az olyan tágas volt, hogy
181 XVII  |           olyan hideg, mint a többi; de a lobogó lángnál most már
182 XVII  |         vasrúdjával mozdítani rajta, de nem boldogult vele. Ennek
183 XVII  |            valaha a tenger lakott. – De hát akkor az emberek mikor
184 XVII  |              fal pedig emberi munka. De még eddig semmi más nyomát
185 XVII  |              vagyok.~– Halunk volna, de sónk nincsen.~– Láttam én
186 XVII  |         ilyennel a sziklák mélysége. De ő már nem fél a mirenytől.
187 XVII  |            emberi kéz alkotása volt; de egy nagy talány, feladva
188 XVII  |              amint azt kettéharapta.~De még emberi maradvány nem
189 XVII  |    hetvenkedő, elbízott legény volt, de amikor ez óriás csontokat,
190 XVII  |           idelenn.~Disputa~Kritikus. De már ennek a paleontológiai
191 XVII  |          Melyik hítta oda a másikat? De végképp nem értem aztán,
192 XVIII |             mászni; derekasan ordít; de nincs semmi ész a fejében.
193 XVIII |            is van, négy keze is van; de ez meg nem tud beszélni,
194 XVIII |      beszélni tud, és őneki áldozik. De hogyan teremtse ezt meg?
195 XVIII |              a lidércet a hulló tűz; de ki teremti meg a beszélő
196 XVIII |               sok családot alkotott, de csak akkor vette észre a
197 XVIII |           lett volna ura a világnak, de ő lett az egész világ üldözöttje,
198 XVIII |            mert jóízű volt a húsa.~– De ezt csak álmodtad már? –
199 XVIII |          bele, ha visszagondolok rá; de mikor odaát voltam a hosszúfejű
200 XVIII |         hattyút lelő röptében. Az is de szép állat! Hanem azért
201 XVIII |             azt csemegének mondja.~– De most is számban az íze.~–
202 XVIII |       eloltottátok-e a nagy tüzet?~– De nagyobb bajunk lett annál.
203 XVIII |     sziklafedőt a barlangnyílás elé! De már nem vala idejük hozzá,
204 XVIII |           most is a fülembe cseng.~– De hát hogy jöhettek azok ide?
205 XVIII |            kezdtük a védelmi harcot; de már a nyilaink elfogytak,
206 XVIII |             magas farakás égett még. De mi még akkor sem vettük
207 XVIII |              szétmarcangolt testtel, de még egyszer fölemelkedett
208 XVIII |     magánhangzó az „r” betű.~Szerző. De kérem „h” betű is volt benne.
209 XVIII |             felállíthatják?~      ~– De már most lássunk a dolgunk
210 XVIII |         kelhettek soha.~– Rajta nem, de alatta talán? Szálljunk
211 XVIII |              sziklák: nem lépegetni, de felkapaszkodni valók, egész
212 XVIII |         ködtől, amint leszállt bele, de nem aludt el. Csak annyit
213 XVIII |          egymást, összeölelkeztek.~– De már most siessünk. A fákat
214 XVIII |    barlangüreg e helyütt lapos volt, de széles; az egész üreget
215 XVIII |            vaktában a veszedelemnek. De most lássunk utána, hogy
216 XVIII |           itt elférnek valamennyien; de ugyan siessenek ide hozzám;
217 XVIII |       felgyújtja az egész fahalmazt. De akkor meg nem lesz később
218 XVIII |     fatömeget, ha még olyan nagy is.~De miért nem emeli hát fel?~
219 XVIII |             akadnak fenn a gerendák. De ki állította azokat helyükre?~
220 XVIII |             víz alatt is szikrát ad. De hát tűzkőből van az a cölöp?
221 XVIII |               Az lesz a legnehezebb: de az lesz aztán „minden a
222 XIX   |              tartani a kemény munka, de véget ér napjára.~Ez a nap,
223 XIX   |   sziklamászó cövekei, mint azoknak: de azzal is mit nyerne? A waráng
224 XIX   |       kegyetlenül megkorbácsoltatik.~De hátha egyszer ő talál győzni?~      ~
225 XIX   |              az talált magyarázatot; de minek vitték magukkal még
226 XIX   |                 kérdezé Tvartimir.~– De miért dúlnak a te junákjaid
227 XIX   |         aranykosárban küldeném haza! De nemhogy én tartogatnám az
228 XIX   |             az ő fejeiket dugaszban, de ők vitték el az én váramból
229 XIX   |             víz lemosta volna róluk; de fürdő után hivatkozni hamis
230 XX    |              egyházi fegyelem ellen.~De legalább szabad neki egy
231 XX    |        olyanok, akik még érzékenyek, de leginkább a fiatal növendékek,
232 XX    |         különben is mindig bizonyos, de különösen az, midőn az angyal
233 XX    |            hogy a főpap megérkezett.~De előtte is zárva van erős
234 XX    |          éles hangon.~– Megjelentem, de nem parancsolatodra. Mert
235 XX    |        akiknek csak egy szemük volt, de disznóagyaruk, emberevők
236 XX    |            mind el lehetnek temetve, de én magam élek, mert én vagyok
237 XX    |              százmilliók dicsérik?~– De elveszítők a paradicsomot!~
238 XX    |           keze által?~– Úgy történt! De Kainnak volt igaza! És Ábel
239 XX    |         össze, a szív szerelme után. De Ábel mást akart. Azt, hogy
240 XX    |           ellenünk mérges nyilaidat! De megállj! Én kihúzlak e biztos
241 XX    |              megírta-e szent Cyprián De filiis Dei nagy munkájában,
242 XX    |            énekeltek és táncoltak.~– De meg is lakoltak érte, mert
243 XX    |              példát hozok fel én is, de fényesebbeket, mint te.~–
244 XX    |       bálványimádásra csábítottad?~– De én voltam, ki Sába királynéját
245 XX    |          Sámson két szeme világát.~– De énáltalam nyert Judit diadalt
246 XX    |           Bethsabé szerelme által.~– De koronát szereztem neki Mikhál
247 XX    |      fecskend be, szerelem ördöge!~– De aki megszabadította Mardokéust
248 XX    |            nevető hang bűnszerzőjét, de mindenki csak ijedt arcokat
249 XX    |         vitte-e át Mahomed hitére?~– De viszont a még nagyobb bölcs
250 XX    |              az apácák elszörnyedve.~De Onufriosznak nem kellett
251 XX    |  ostracismusra a kérdést! Nem bánom. De hogyha éppen titkos szavazásra
252 XX    |               a púpos hátú Belfegór. De hát nagylelkű akarok lenni,
253 XX    |    éjszakáján.~– Az nem az én hibám! De hát ha te a szerelem bűnét
254 XX    |         tárgy volt mindenkire nézve.~De Asmodái nem érzé magát megverve.
255 XX    |              követ el, s elkárhozik; de megmenti Jeruzsálemet! Hát
256 XX    |        sohasem tettem semmi rosszat; de ugyanannyi jót is. Az emberi
257 XX    |        megmentse, halálmérget ivott? De nem hallgatom el Eponinát,
258 XX    |             csak a szavait hallá is; de ennek a gondolatjait hallgatá
259 XX    |        felidéztél, pogányok valának: de mutass fel nekem csak egyetlenegy
260 XX    |            akinek neve volt seigneur de Banneret. Kincseinek számát
261 XX    |           tudta, mások híresztelték; de valamennyi kincse között
262 XX    |           visszaveri, és gyújt vele, de maga meg nem melegszik,
263 XX    |           összecsukják a kelyheiket; de a rózsák nyitva maradnak.
264 XX    |         hiúság, a kevélység virágai; de a rózsák a szerelem virágai.
265 XX    |              ifjú kalandor profánus, de költői hasonlatát. Talán
266 XX    |            belül mutatni meri magát. De azt nem tilthatá meg, hogy
267 XX    |     pátriárka! Nemcsak a jobb kezét, de a jobbik szívét is megragadva
268 XX    |        Hüvelybe dugta hát a kardját. De a gőg, a kevélység még mindig
269 XX    |             hozzá. Bírjad leányomat, de rögtön és azonnal, ha el
270 XX    |           senki el ne vitassa tőled! De megpihenés nélkül, mert
271 XX    |             lett volna őt elvinni.~– De nem hűs éjszaka, a pártfogó
272 XX    |              teher volna a válladon, de csak vidd vele együtt minden
273 XX    |          engem fel a mennyországig!” De amint a hegy felét meghaladta,
274 XX    |           hogy azt felemelve látták; de az idősebbek annál inkább
275 XX    |         Elcsábítottad magát a bírót! De mit kezdesz mármost a diadaloddal?
276 XXI   |         valamennyiéből összeábdálva, de az bizonyára csak a legszükségesebb
277 XXI   |      Lubomira és Milenka a megriadt, de futni képtelen ifjú novice-ket
278 XXI   |      szaloncukkedlijeivel elrontani; de annyit el kell ismernem
279 XXI   |         amely befogadja.~Szerző… Hm… De hátha ez a főpap meg az
280 XXII  |        dínomdánomnak veti oda magát.~De a nehezebb feladat az volt,
281 XXII  |           uskók” nép csak gyülevész; de a waráng már nemes vitézek
282 XXII  |              felépítették ugyan már, de a felszerelés hiányzott.
283 XXII  |            pompájának szemléletében; de hallhatja az angyali éneket,
284 XXII  |              meghalt az Isten fia?~– De fel fog támadni halottaiból.~–
285 XXII  |          hited csak tégedet idvezít; de az igazat igazabbá nem teheti.~–
286 XXII  |          Higgy benne, és meglátod!~– De hát miért lássam meg őt?
287 XXII  |              én vertem el e helyütt; de a déli csengettyűszót már
288 XXII  |             elsőt még csak elhiszem; de a negyediket mondd az odvas
289 XXII  |            kerepelést még én végzem, de a déli harangozást már más”.~–
290 XXII  |     fejcsóválva mondó: „Ejnye babám, de megráncosodott a képed az
291 XXII  |           megcáfolja a leírásaimat.” De már most álljon szavának,
292 XXII  |            nemcsak uskók uraiméknak, de még a meztelen bőrű waráng
293 XXIII |            még, a salonai múzeumban; de a hozzá való fejek ki tudja
294 XXIII |          közelítő ellenség hajóraja. De éppen olyan gyorsan el is
295 XXIII |              pacsirtát tenyésztenek, de azt csak tőrrel vagy tükörrel
296 XXIII | köztársaságiak nemcsak visszaverték, de utánamentek egész Jajcavárig,
297 XXIII |            csúfolódás, kegyetlenség.~De azért ezen kapukon túl is
298 XXIII |             meg Bodino király várát; de ez már négy századdal később
299 XXIII |             a váráért. Nagy ár volt, de oda kellett adni. Mikor
300 XXIV  |              délelőtt vannak nyitva. De különben is éppen ezen évek
301 XXIV  |              ami Velencében a dózse. De a raguzai államfőt minden
302 XXIV  |       szavazata volt a választásnál; de rettore csak a 26 patrícius
303 XXIV  |            elfogadták az indítványt; de azt hitték, hogy majd elodázzák
304 XXIV  |            szegény éppen onnan jött; de senki sem hallgatott a lamentálására.
305 XXIV  |         átokban, szidalomban tör ki; de elnyomja valamennyit az
306 XXIV  |         mindennapra kap egy aranyat; de ezért minden törvényszéki
307 XXIV  |           sokat, csak 500 zecchinót. De ami a nagyvezérnek, a Kizlár
308 XXIV  |      Parabolana apácák töltötték be; de az újabb időkben azoknak
309 XXIV  |              törvényei parancsolták; de hét évig maradt meg abban
310 XXV   |       példákat adtak az ellenkezőre. De nem fér össze az egynejűség
311 XXV   |          hadat haddal verjük vissza! De visszaverjük a szellem hatalmával.
312 XXV   |            egy negyediket is tudnék, de nem akarom a szerző előadását
313 XXVI  |            kérdé Milenka.~– Gyönyör! De eléget.~– Tudod-e még, mikor
314 XXVI  |      túlvilág! Nem hiszek semmiben”, de nem tagadhatom el ezt! Ha
315 XXVI  |           másnak, mint háziállatnak; de énbennem olasz vér forr,
316 XXVI  |            és a Cadmus szikláin túl. De jöttek távol országokból
317 XXVI  |        azokat sokszorosította volna; de volt annál sokkal hatályosabb
318 XXVI  |   valószínűség indokolt látszatával, de adatokkal nem megállapítható.~
319 XXVI  |             növelte Raguza hatalmát; de odabenn megrontotta a szabadságot.~
320 XXVI  |      regényhős az elrabolt kedvesét; de még egy másik hősnő is beleszeretett;
321 XXVI  |              waráng is vad nép volt, de annál megint megfordítva
322 XXVI  |              családjuk asszonyaihoz. De mi lesz belőle, „ha majd
323 XXVI  |             lenne szabad a harmadik? De miért ne a negyedik is?
324 XXVI  |         nyugalmát nem biztosíthatom; de erős sejtelmem van, hogy
325 XXVII |      tengerparton – világ csodájára. De még ez nem volt olyan nagy
326 XXVII |           néped és az idegenek igen, de nem az ő népe. Valahányszor
327 XXVII |              meg fogom valósítani.~– De mikor?~– Egy év nem telik
328 XXVII |              a köztársaság többsége, de nem az én akaratom, reád
329 XXVII |            tisztesség-megtagadásnak; de felülmúl minden fitymálási
330 XXVII |              megtehette volna ugyan, de az ő öröme csak visszfénye
331 XXVII |     királynak; ez csak jó szerencse, de kierőszakolni azt, hogy
332 XXVII |              Tégedet és a két nődet. De csak a fejeiket. Mert mind
333 XXVII |              vagy a városnak az ura; de ha a kapuján lépsz be: akkor
334 XXVII |             Raguza kapuján bejutnod, de nehezebb lesz rajta visszajönnöd!”
335 XXVII |            mélységek pokolországait, de az olaszok hízelkedő mosolygásával
336 XXVII |             is Damiani hívei voltak; de sokat köszönhettek az Új-Jeruzsálemnek
337 XXVII |          ebben az egész históriában. De jó orra volt, hogy ide nem
338 XXVII |          jött a kedves prófétájával. De hát ha tudta azt e regényhős,
339 XXVII |       márványfejem sem fájna miatta! De fog ő itt még oly rémséges
340 XXVIII|     jeruzsálemi király elfogadására; de már az asszonyoknak nem
341 XXVIII|         idősebb, mint Monna Barbara, de az életkorkülönbség alig
342 XXVIII|        gömbölyű nyak, duzzadó kebel. De a hasonlatosság csak a hallgatás
343 XXVIII|    alázatosan.~– A nyelvem hibázott. De te tudhatnád jól, hogy sohasem
344 XXVIII|            Boboli-palotához tartozó; de pap nem volt hozzá.~A szerzetesek
345 XXVIII|        közöttük van? Ki hitte volna? De tetőpontjára hágott a szent
346 XXVIII|         Velence volt ez az ellenség.~De azt mondák az igazhitű,
347 XXIX  |           csodaforrástól a másikhoz. De hiába hagyta ott az inge
348 XXIX  |              tudjanak mivel tüzelni. De vajon megkapják-e?~De annál
349 XXIX  |       tüzelni. De vajon megkapják-e?~De annál több álomrontó hírt
350 XXIX  |              mindennap elsirathatja!~De a legnagyobb könnyhullatás
351 XXIX  |              nem akart rá emlékezni, de a szemei mégis ráismertek:
352 XXIX  |         Adnék neked valamit az útra, de magamnak sincs semmim. Mindenemből
353 XXIX  |             hoz fel egy sült birkát, de annak csak a fejét kapom
354 XXXI  |            ellenfélre talált bennük. De az ő részükön volt a vitézségen
355 XXXI  |            tetemével legázolja őket. De azok hirtelen elsiklottak
356 XXXI  |           íjász mind őt veszi célba; de a nyilaik nem találják őt
357 XXXI  |            volna a harc kimenetelét; de hát csak a szájuk volt nagy,
358 XXXI  |              nyíllövő peckes tegezt.~De mielőtt a nyílvesszőt beléhelyezte
359 XXXI  |             Azok most ott fulladnak.~De valakinek mégis eszébe jutott
360 XXXI  |           lefeküdt a zárka fenekére.~De az apa odarohant hozzá,
361 XXXI  |             volt képes a küzdelemre, de lábait nekifeszíthette az
362 XXXI  |          tudja róla, mi lett a vége. De Boboli János neve fényes,
363 XXXI  |          legyen benne örömed sokáig. De Raguzába ne hozd.~– De én
364 XXXI  |               De Raguzába ne hozd.~– De én éppen Raguzába fogom
365 XXXII |              őket barázdákra döntve, de mintha csupa ugrókút szökellne
366 XXXII |      tüdőszakadásig ordít a halandó, de mikor a föld alatti ellenség
367 XXXII |       völgybe.~Nem mint egy zuhatag, de mint egy hömpölygő lavina,
368 XXXIII|           pedig hírmondó sem maradt; de még a járható út is elpusztult,
369 XXXIII|            tudja őt jobban szeretni. De mindegyik a másiknak adja
370 XXXIII|         tündérgrotta bokrai közül. – De ez nem a bibliai Zebaóth
371 XXXIV |              dal nemsokára elnémult; de annál hangosabb lett a vadállatok
372 XXXV  |       visszaadta vele a szabadságát; de cserében a saját maga uralmát
373 XXXV  |              hogy velük kergetőzzék.~De amint Brankó hazaérkezett
374 XXXV  |       képviselője fajának Európában. De lenn a völgy sötét mélyében
375 XXXV  |              közt öldösték le őket – de az erdőt megkímélték.~A
376 XXXV  |      feláldozták értük a leányaikat, de megőrizték az erdőt.~A scordiakat
377 XXXV  |              végigég, mint a fáklya; de az északi hegyoldal már
378 XXXV  |              az ördögöt a szarvánál; de megmondom igazán, hogy örömestebb
379 XXXV  |           bűze fojtotta a torkaikat; de azért merészen haladtak
380 XXXV  |              annál fullasztóbb lesz. De panaszkodni nem lehet; minden
381 XXXV  |           azt az ellenálló félkörbe. De az érckaraj erősen tartotta
382 XXXV  |         háromszög élét tizedíziglen. De végre a két széle megtört
383 XXXV  |        nemcsak arany fejabroncsáról, de még inkább arról, hogy annak
384 XXXV  |     ellenfele ádáz tusája ellenében, de Solom vezér kisfia felkapta
385 XXXVI |       Pompeji pusztulásához hasonló. De ezekből legalább szabadulhatott
386 XXXVI |            beutazták, a régi időkben De Fortis apát, Schulenburg
387 XXXVI |          helyén a rettenetes Karszt. De a legnagyobb csapás, mely
388 XXXVI |              e mai napig megmaradni. De ha ez megmaradt, akkor a
389 XXXVII|      leszöknek az arnauták földjére. De vihar támadt, s reggel ott
390 XXXVII|              bárkában. Ismerte őket, de nem segíthetett rajtuk,
391 XXXVII|         leánya, aki szerette Milost, de buzgó patarén volt s nagyravágyó.
392 XXXVII|             hegyi törzsek élére áll, de apja cselt vet neki, s a
393 XXXVII|              ők teljes boldogságban.~De Lokrist nagyravágyása emészti;
394 XXXVII|             Tűröm békével.~Kritikus. De bizony nem úgy tett ön most,
395 XXXVII|            volt önnek megviaskodni – de bezzeg, ha majd eljön az, „