Rész

 1 IV   |       fejedelemasszony, kinyújtja eléje a kezét, hogy megfoghassa
 2 VI   |   rendelve.~Dávid király odajárul eléje, s meghajtja előtte a térdét
 3 IX   |        tisztes aggok nem járulnak eléje, a hagyományos tiszteletreméltó
 4 IX   |   csoporton, mely oda törte magát eléje.~– Miféle némberek! – kiálta
 5 IX   |  özvegyasszonyok csoportja tódult eléje, árva gyermekeiket hurcolva,
 6 IX   |    szerint.~Azok mind odaborultak eléje, s a lábait csókolták.~–
 7 XI   | hegyoldalon. Mikor az lelkendezve eléje lépett, üdvözölte.~– Isten
 8 XV   |          egy kis fiúcskát tartott eléje, a menyasszony azt karjára
 9 XV   |        szembenéznie a veszéllyel.~Eléje ment a Verbludnak.~Az, jobb
10 XX   |           hogy Genovéva ne menjen eléje. Lopva, alattomosan, a holdvilággal
11 XXII |           elé, s térdepeljenek le eléje, és csókoljanak neki kezet;
12 XXVII|           dob és kürtszó hangzott eléje, s a város érckapuja megnyílt,
13 XXVII|         kilépett volna, odajárult eléje Solom királyfi s visszatartóztatá.~–
14 XXXI |           s feltörte az ajtót. Az eléje tóduló víz tetején a fiának
15 XXXV |          a férfiak sorai mögül, s eléje rohant az ellenségnek.~Miért