Rész

 1 IV  |     érte más szót, mint csupa áldást vissza. Adják az egek, ahonnan
 2 VI  |     fejét rázza. A hosszabbik áldást várja a hosszú út után.
 3 VII |    mikor 1848-ban osztotta az áldást húsvét napján a Szent Péter
 4 XIII|  erdőből támadt szentfiú, aki áldást hoz a házhoz: minden embernek
 5 XIII|   vagyok. Jó izenetet, gazdag áldást kell vinnem minden házhoz.
 6 XIII|   mert az ő számára is hoztam áldást. Ha szeretsz, jöjj oda velem.~–
 7 XIII|   Azoknak is hadd vigye el az áldást, hisz azok is a mennyországba
 8 XIII|     nyavalyásokat gyógyítani, áldást, bort, kenyeret osztogatni.~
 9 XV  |        úgy mondta ki rájuk az áldást, ami látható jelben is ki
10 XV  |  mondta rá, hogy „köszönöm az áldást”.~– Ki vagy te? – rivallt
11 XX  | megjelenésének. Három ujjával áldást osztva halad végig a padsorok
12 XX  |       világnak a megszabadító áldást. Az elnyomott népek milliói
13 XXII| előjön a metropolita főpap, s áldást oszt a tó partján összesereglett
14 XXV |       Onufriosz rájuk adta az áldást. Utánuk következett a Solom
15 XXVI| vannak-e a kezében, ki ott az áldást osztja?~– Nem azt a poklot