Rész

 1 IV   |      bosnyák krált fennurának, s midőn az kiadta a parancsolatot,
 2 XI   |        megsegítette Jákob fiait, midőn azok egy meggyalázott húgájukért,
 3 XX   |       bizonyos, de különösen az, midőn az angyal szószólója oly
 4 XX   |          reá, dicső fejedelemnő, midőn kertedben sétáltál, kora
 5 XX   |  kehellyel fordulnak a nap felé. Midőn azonban a nap leáldozik,
 6 XX   |  templomajtón belül állva meg. – Midőn szíve megnyílt a napsugár
 7 XX   |         be sem végezhette dalát, midőn Banneret lovag odatoppant
 8 XXI  | megbotránkozásomat elhallgattam, midőn a raguzai jeunesse dorée
 9 XXII |     közeledett a kőkereszthez, s midőn odáig ért, a fejét lehajtá
10 XXIV |     szent szertartás végeztével, midőn a processió újra megindult,
11 XXIV |       mostani mozgalmas időkben, midőn egyik hajóraj a másik után
12 XXVI |       mondá Lubomira Milenkának, midőn az ünnep negyedik napján
13 XXX  |          úgy, mint a honfitársé.~Midőn Boboli János rászánta magát,
14 XXXII|          táncolni: nem úgy, mint midőn a szél torlasztja őket barázdákra