Rész

  1 Szer  |                Ha márványból van, akkor már szobor. Tehát helyesen: „
  2 I     |          neveket viselni. A család ősei már mint „gályázók” voltak ismeretesek,
  3 I     |         dalmáciai aranyat, hanem ide le már csak a porszemek jutnak.
  4 II    |                 mutat, a szerbtövis, az már meghonosult az útfélen,
  5 II    |              lenne regényhősnének, mert már kétszer elrabolta a kútnál
  6 II    |              tengereket.~És mikor aztán már ki voltak vágva a csodaszép
  7 II    |            erdőket ették meg, a törökök már a kőfalakra voltak éhesek;
  8 II    |             Dalmácia.~És utoljára mikor már a minden kínszenvedések
  9 II    |            kritikusok! Eszerint, miután már volt alkalmunk egy tenger
 10 III   |                hanem ha a férfi egyszer már tökéletesen megérett, a
 11 III   |         jártával támadt a számára (néha már ki is volt szemelve) egy
 12 III   |                 akinek a kecskeszakálla már ezüstbe játszik, aki a szülők
 13 III   |                ábrázat, amelyet az idők már úgy telerajzoltak zónákkal
 14 III   |       áldásosztó pap elé járulni? Hátha már álmodott is valaha ilyenről?~
 15 III   |            Onufriosz, archimandrita. Ez már özvegy férfiú volt. Nem
 16 III   |                 a papi coelibátus pedig már akkor, 1059 és 1063 között,
 17 III   |        zöldségnek a napja; a halevő nap már az enyhébb böjtök közé tartozott,
 18 III   |                e kolostor felügyeletére már tizennyolc éves korában.~
 19 III   |              lefelé számított) emeletbe már csak egy szűk folyosó csúcsos
 20 III   |                át szivárgott a derű; ez már magába a sziklába volt vágva.
 21 III   |                Volt olyan közöttük, aki már hat év óta ki nem jött egy
 22 III   |            olyán szűk odúból; nem tudta már, mikor van tél, mikor nyár.
 23 IV    |           átellenben levő üreg vasrácsa már csaknem be van nőve alul-felül
 24 IV    |                  Ebben az üregben lakik már hat év óta Soror Kozima.~
 25 IV    |          sziklaablakból, a többi cellák már a sötétségben vesznek el.~
 26 IV    |           vőlegény száz tulkot vágatott már a lakodalomra, s ez a vőlegény
 27 IV    |                 elfelejteni soha.~Pedig már nincs is Milenka a világon.
 28 IV    |                egy kis törzset képezett már, ami már nem volt elég a
 29 IV    |               törzset képezett már, ami már nem volt elég a nagy birodalom
 30 IV    |               megtanították? Vagy pedig már akkor a waráng nyelv be
 31 IV    |           cellába a mély sziklaablakból már csak tört világ jutott,
 32 IV    |                rács elejére, a háttérbe már nem vetődött égi világ.
 33 IV    |           hangon kiabálva: „Te is sírsz már! Téged is marnak már! A
 34 IV    |              sírsz már! Téged is marnak már! A kígyók királynéja! Aki
 35 V     |               temploma és orákuluma, de már azokból a mi történetünk
 36 V     |         veszedelmes voltát a hajósnépre már Ulysses tapasztalta. Ott
 37 V     |              elrejtve.~A warángok, mint már említők, szüntelen a tengereket
 38 V     |             össze.~Disputa~Kritikus. De már csordultig telt a pohár!
 39 V     |          határozottan állítják, azonban már ez idő szerint ki vannak
 40 V     |             máskor visszajövünk!” Hanem már a kerekes hajóimat nem engedem!
 41 V     |                 No ha diákul van, akkor már igaznak kell neki lenni!
 42 V     |               induljon az a steamer! Én már fütyültem.~*~„Liburna” volt
 43 V     |                 virgonc kerekes liburna már keresztültörte a fenekeiket,
 44 V     |             parittyával, hajítódárdával már messziről elözönlötték ellenfeleiket;
 45 VI    |                 beborítva bőrrel, amire már a dalmát vidék sajátszerű
 46 VI    |                 dedicatum”, a legfelsőn már új betűk vannak bevésve:
 47 VI    |             Nimfák és templom nincsenek már; hanem a forrást most is
 48 VI    |              kell sietni. Régóta ölheti már őket a szomj.~Mikor a tengerből
 49 VI    |             parancsolja az Isten. És én már hűséget fogadtam az én új
 50 VI    |             Fordítsunk más lapra. Mikor már együtt volt a hat feleség,
 51 VII   |             mulattatja a remetét; talán már ismerik is egymást: a kis
 52 VII   |          bosnyák király, látva, hogy ez már nem tréfa, ostrom alá fogta
 53 VII   |      feleségestől, fiastól, leányostól.~Már maga az a szokatlan nagy
 54 VII   |               veretni; a leány ellenben már el volt jegyezve egy feketehegyi
 55 VII   |           kimagasló tetőkkel, ahol most már se ház, se erdő: az olajgazdag
 56 VII   |                fákkal, a még kisebbeken már csak zuzmó zöldül, s aztán
 57 VII   |            megvallom, hogy szeretném én már egyszer egy ilyen kettős
 58 VII   |                 voltak kihímezve. Pápát már csakugyan láttam, mégpedig
 59 VII   |          engedelmesség jelvényeit. Most már mind a kettő kiment a divatból.
 60 VIII  |              hegyi erdőséggel; utoljára már csak silány krumpucfenyő,
 61 VIII  |                 leszállni.~Kritikus. De már például Schliemannt vagy
 62 IX    |                  mely a beteget, véznát már sarjú korában kigyomlálja
 63 IX    |                van jelentőségük, amikor már a küzdők forró lehelete
 64 IX    |             feszüljön, még újra kezdi a már vesztett harcot; aki ezt
 65 IX    |                amikor itt hagyták, s ma már az anyja előtt fut, s az
 66 IX    |               Csak tizenkét éves még, s már olyan magas, mint az anyja.
 67 IX    |                   Vagy mit mondok? Hisz már megkereszteltek. Salamonom!
 68 IX    |             nagyot nőttél. Hát lőttél-e már bölényt?~– Lőni nem lőttem,
 69 IX    |                kelevézzel.~– Esztendőre már velünk jössz, fickó! Fel
 70 IX    |            maguk a warángok, innen most már a városig, ahol szét lesz
 71 IX    |      kisgyermekeit.~Ezeknek a neve most már özvegyasszony és árva.~Ha
 72 IX    |        ismeretes a warángok előtt. Most már majd hozzá kell szokni.~
 73 IX    |               akinek a testén alig volt már valami rongy. Mit is takart
 74 IX    |                 kedves ajándékul! Nincs már rajtunk szépség, amit takargasson,
 75 IX    |                fájást okoz ez, a fiaink már nem fogják érezni. Nekem
 76 IX    |                sohasem tépett meg. Most már tudom, honnan jön a dal.
 77 IX    |               rá a szemeikkel. Értik ők már egymást. S amit a waráng
 78 IX    |             Dávid király. – Nekünk most már a Jehova Isten parancsol,
 79 X     |                  X. A bor a warángoknál~Már a rómaiak idejében is híresek
 80 X     |               Márton napján túl azonban már nagy vámot kellett fizetni.
 81 X     |             szőlő nedve kínzószer volt.~Már ebben a dogmatikus kérdésben
 82 XI    |                a waráng fiúknak, akiket már betanított a furfangba a
 83 XI    |              lőhettek utána: s a vadlúd már kezdett olyan magasra szállni,
 84 XI    |                 majd napok múlva, mikor már csak a sebhelyeid beszélnek,
 85 XI    |             tévedsz oda hozzájuk, akkor már elhiszik, hogy nem a testi
 86 XII   |             szarvascombot sütött. Mikor már csupa parázs volt a máglya,
 87 XII   | forrásmedencéből a kelevézét, amidőn az már megszűnt süstörögni, bámulva
 88 XII   |                ideje között) olyan volt már a mosszori hegy északi oldala,
 89 XII   |             utódainak.) Hol vannak azok már?~A bástya kapuja öntött
 90 XII   |            kirakva. A falak köve fekete már, a koponyák megmaradtak
 91 XII   |                 sipkástól; az egyik ősz már, a másik bajuszos férfi,
 92 XIII  |            olajjal; a borsó és a lencse már tiltott eledelek, mert azokban
 93 XIII  |             hogy zsizsik lappang, és az már húsféle! Ezért a bogumil
 94 XIII  |               knéz udvari papja, akinél már a tizenkilencedik asszony
 95 XIII  |              Amen”.~Az esteli imádságuk már határozottabb jellemű, s
 96 XIII  |          eretnekségük volt. A raguzaiak már elfogadták a római pápa
 97 XIII  |     jövevénygyermek karácsonyi énekére. Már a toronyból látták őt közeledni,
 98 XIII  |                most ütközött a bajusza, már úgy el volt hízva, hogy
 99 XIII  |              elől a kárpitot, hogy most már az idomtalan termete is
100 XIII  |              bír vele. Hát nem itt volt már a jajcai derjacsnik, aki
101 XIII  |               birtokodba juttatom.~– Az már más.~– No hát „fújd ki”
102 XIII  |              sorba szívsz.~– Tettem azt már. Ennek a tanúsága a korbácsverés
103 XIII  |            nagyot ordított a Verblud, s már a handzsárjához kapott;
104 XIII  |                aludni nagy horkolással. Már régóta nem volt a szemén
105 XIII  |               No nézd! Elaludtam. Pedig már azt hittem, hogy örökre
106 XIII  |                 vezesd házról házra; te már tudod a járást. Hadd vigye
107 XIII  |                 azt az engedelmet.~– No már most azután, ha mindent
108 XIII  |               egymást fölváltsák. Mikor már a malomgázolást megunhatta
109 XIII  |                kínoz, kétségbe ejt. Itt már csak két órai időközökre
110 XIII  |              volt a jó ciprusira, amibe már belekóstolt, s nem veszett
111 XIV   |           tömlőbe töltöttek. Az olajnak már akkor is az a szokása volt,
112 XIV   |          Remélem, hogy mai napság nincs már se hypnopoie, se fügefakermesz-gubics.~
113 XIV   |                  az első nincs divatban már, s az utolsóra nincs szükség.~
114 XV    |              várba. Solom királyfi most már egészen kedvence lett a
115 XV    |                szertartásnak vége volt, már hozták a mátkát lóháton
116 XV    |   csúfondárosság, mint a tisztesség. Ez már szokás a bogumiloknál, hogy
117 XV    |             lovagol. Hét szeretője volt már, mind a hét otthagyta. Csupa
118 XV    |      menyasszony orcáját.~– No hát most már jöjjenek a csimpolyások,
119 XV    |              nincs megmérgezve.~– Ittál már valaha bort? – kérdé Solom
120 XV    |              visszakerült a rokkájával. Már ekkor az egész társaság
121 XV    |               hogy ezek mind meg vannak már gárgyulva? Méreg volt, amit
122 XV    |               hagymáz-álomban őrjöngött már, senki sem látott és nem
123 XV    |                A Verblud recsegő hangja már ott hangzott a tornácban,
124 XV    |                hegesztem.~– Nincs annak már semmi szüksége rád. Ebcsont
125 XV    |                 ma estére való tartalma már kifogyott; csak a fenekén
126 XV    |        Chrysostomus archimandrita.~– No már ahhoz csakugyan hajazok.
127 XV    |               hoztad el a pápától.~– No már azt Isten úgyse megkapod!~
128 XV    |         kandallóban fortyogó üst okádta már a fekete füstöt a benne
129 XV    |               Darinka! Hol vagy? Jöszte már sebtiben! – kiabált a Solom.~
130 XV    |                    No hát Verblud! Most már én viszem el a te koponyádat
131 XV    |            sebesült lábát, amit a Solom már félig meggyógyított. Az
132 XV    |               bukott. A második kiáltás már nagyon rövid volt, mert
133 XVI   |          mosszori vár.~A bogumilok most már nekieresztett kantárral
134 XVI   |              bástyatetőről azonban most már nem nyilakkal lőttek, hanem
135 XVI   |                  A vereskakas lángfarka már a kőfalak ablakain is kezd
136 XVI   |            találtak.~A tűz mind kialudt már a romok között, a szakadó
137 XVI   |            minden lépten-nyomon, amiket már nagyban eltemetett a hó,
138 XVI   |          lépcsőgádorán siettek fel: ott már nem hordta a szél a szemükbe
139 XVI   |            legfelső koponyákon nem volt már emberi ábrázat, ezek az
140 XVI   |               taszítva harcolnak, mikor már a sűrű sokaságban se kard,
141 XVI   |                    Disputa~Kritikus. De már ez mégis erős dohány, amivel
142 XVI   |                őrlőmalom. – Nyoma sincs már. – Hát azok a hatalmas gátak,
143 XVII  |         hegylánc völgyszakadékában, ott már más neve van. Bizonyosan
144 XVII  |          csapata megjelent a vár előtt, már akkor nem volt más választásuk
145 XVII  |             viaskodni.~– No hát kísérőm már van, akitől izenetet küldjek
146 XVII  |               én eszem dolga. Láttam én már több olyan barlangot, amin
147 XVII  |                amely elárulja, hogy ott már jártak valaha emberek hajdani
148 XVII  |                tutaj a vízen hánykódott már. Oda volt a hátuljára kötözve
149 XVII  |         Többször is lesz ez így.~Ő maga már bele volt tanulva ebbe a
150 XVII  |           hazulról ellopott. Csakhogy ő már úgy úszott a víz alatt,
151 XVII  |                a vidra. A waráng fiúkat már a születésük órájában beledobják
152 XVII  |                  Hanem ebbe a folyosóba már nem lehet fennállva előrehatolni.
153 XVII  |      meggörnyedve mehettek előre; utóbb már csak négykézláb mászva.
154 XVII  |          meggyújtotta a fáklyát.~S most már nagyobb volt a világosság,
155 XVII  |           singnyi vastagságú kőfal nőtt már az elé, s azt át kellene
156 XVII  |               Csak a feszítővasam jönne már utánam! – sóhajtja fel Solom
157 XVII  |              meneküiő hadnak. A Bludár, már mikor a mosszori völgyben
158 XVII  |                vízből: egy gerenda. Ezt már a bajtársak küldték utánuk.~
159 XVII  |                 hogy mire Solomhoz ért, már csáklyával sem lehetett
160 XVII  |                 vesztené el a hitét? Ha már tüzelőfát és pecsenyét kaptunk;
161 XVII  |                de a lobogó lángnál most már az egész barlang belsejét
162 XVII  |                a sziklák mélysége. De ő már nem fél a mirenytől. Az
163 XVII  |                 a rigók fütyülése verte már fel az erdők csendjét, mikor
164 XVII  |                 a legelsőre felmászott, már akadt beszélő társa elég.
165 XVII  |                kavics volt helyezve.~Ez már nemcsak emberi kéz alkotása
166 XVII  |             csontjaival, aminők mai nap már nem léteznek; köztük legnagyobbak
167 XVII  |                érte. És ez a csonthalom már keverve volt emberi maradványokkal.~
168 XVII  |           idelenn.~Disputa~Kritikus. De már ennek a paleontológiai magyarázatát
169 XVIII |            gyönyörűségei közé tartozik. Már az is nagy kegyelem, ha
170 XVIII |           majmot, az „obesiánát”, ennek már esze is van, négy keze is
171 XVIII |                    De ezt csak álmodtad már? – kérdé összeborzadva Darinka.~–
172 XVIII |               Félek tőle!~– Hiszen most már énnekem is a hátam borsódzik
173 XVIII |              számban az íze.~– Ne mondj már több ilyen bolondot! Mi
174 XVIII |                 a barlangnyílás elé! De már nem vala idejük hozzá, mert
175 XVIII |            kezdtük a védelmi harcot; de már a nyilaink elfogytak, a
176 XVIII |          másodiknak a párkányáig. Ekkor már rémülve vettük észre, hogy
177 XVIII |                 feljebb hágott a vízár, már csak az a halom állott ki
178 XVIII |            maradtam. Minden halott volt már körülöttem. A tenger a lábamat
179 XVIII |             felállíthatják?~      ~– De már most lássunk a dolgunk után,
180 XVIII |            élelmiszerük is fogytán volt már, csak a száraz borsó járta.~
181 XVIII |          egymást, összeölelkeztek.~– De már most siessünk. A fákat kell
182 XVIII |            ösvény kínálkozóbb volt. Azt már meg lehetett győzni könnyű
183 XVIII |           kölyök! Törüld meg az orrod!”~Már erre a fogadásra a Darinkának
184 XVIII |                 munkát.~Arra is gondolt már, hogy felgyújtja az egész
185 XVIII |                 a kövek világában.~Most már sietett kikapaszkodni a
186 XVIII |            csatát nyert volna meg. Most már semmi kétsége sem lehetett,
187 XVIII |           Óriások munkája volt ez!~Most már nem törte a fejét azon,
188 XVIII |    kettészakadása kezdődött.~Solom most már az időszámítással sehogy
189 XVIII |           szorongást.~Dolgozni sem volt már kedve. Meghúzta magát egy
190 XVIII |           hozzák, hogy a hívek lejöttek már a barlangba, s a csonthalmokat
191 XIX   |               királyfit és a népét most már ne féltse senki. Ők jó helyen
192 XIX   |                most hogyne tudna, mikor már vas van a kézben? Talán
193 XIX   |               mind a ketten megfürödtek már a császárkútban, annálfogva
194 XX    |                  A megcsontosodott és a már egészen kővé vált apácák,
195 XX    |         vitákban annyi győzelmet szerze már; pedig néhanapján kevély
196 XX    |        pátriárka. Hát ennyire kifogytál már a szent könyvekből, amiket
197 XX    |           kellett neki újra térni.~Most már győzelmeskedő fölénnyel
198 XX    |             alatt.~Asmodái hallotta azt már.~Újabb hét dobbanás hangzott
199 XX    |       kócsagjával.~Frater Aktaeon tudta már, hogy most mindjárt ő lesz
200 XX    |                 A szép délceg ifjú most már a lángoló érzelem hangján
201 XX    |                 ragad!” Vajon ragadja-e már?~Onufriosz igen röviden
202 XX    |            Kekharizméne).~– Figyeltél-e már reá, dicső fejedelemnő,
203 XX    |                   folytatá az ifjú most már a templomajtón belül állva
204 XX    |                a hegy felét meghaladta, már kezdte utolérni a fáradság.
205 XX    |                 meg erőd! Nézd, itt van már a cél!” Reszketve, tántorogva
206 XX    |              még egy végső erőfeszítés! Már itt a hegytető! Az utolsó
207 XX    |          Kétszáz hölgy bízvást mondható már „egy férfi”-nak.) „Apage
208 XX    |              jobb vállára. A bal vállán már ott pihent Lubomira feje.~
209 XXI   |          gyakorol!~Disputa~Kritikus… No már… Nem szokásom a szerzők
210 XXI   |            három márványfej”. Hanem ami már mégis több a soknál, ez
211 XXI   |          Kerekes (annyi nevét hallottam már, hogy magam is adhatok neki
212 XXI   |                 szerelme tárgyait (most már éppen pluralisban), s visszaballagjon
213 XXI   |   abrakadabrákat a tenger homokjába. No már ezt a vakmerő fordulatot
214 XXII  |             csak gyülevész; de a waráng már nemes vitézek nemzete. Ha
215 XXII  |            versenyt Róma ellen, amelyen már egyszer diadalmaskodott
216 XXII  |              falakat felépítették ugyan már, de a felszerelés hiányzott.
217 XXII  |          festeni, a magasabb művészetre már nem voltak alkalmasok; messze
218 XXII  |             következő nap hajnalsugarai már ott találták Frater Aktaeont
219 XXII  |               koporsóhoz. Mind elmentek már.~– S te miért nem mentél
220 XXII  |              csakugyan feltámad az, aki már meghalt? akinek a vére kifolyt,
221 XXII  |                de a déli csengettyűszót már nem én fogom itten elharangozni.~
222 XXII  |              prófétát a király.~– Eredj már! A három elsőt még csak
223 XXII  |             eljutott.~A kereszt árnyéka már akkor a tizenhetedik koponyát
224 XXII  |                Hogyan lehetett az, hogy már az endori boszorkány is
225 XXII  |              loholva közeledő szerzetes már az utolsó sziklafokról szállt
226 XXII  |           végzem, de a déli harangozást már más”.~– Üdv neked, testvér! –
227 XXII  |                Ezt az olvasó fantáziája már úgyis kitalálta. Hogy üti
228 XXII  |              csizmatisztítóm!” – Tudjuk már. Nagyszerű volt a találkozás. –
229 XXII  |           megcáfolja a leírásaimat.” De már most álljon szavának, és
230 XXIII |             valamennyinek az őse. (Most már csak néha, ha az utcakövezetet
231 XXIII |                 oszlop, se szobor nincs már. A raguzaiak később is újraalakították
232 XXIII |               új talapra állították. Ma már csak egy szerényen meghúzódó
233 XXIII |              emlékére emelt, rég eltűnt már. Történetünk idején a raguzaiak
234 XXIII |               raguzaiak birtokában volt már.~Az is az ő furfangos észjárásukat
235 XXIII |               maga részére. Mikor aztán már kívül is, belül is nagy
236 XXIII |           fajára.~A raguzaiak pedig azt már eltanulták a városban devernyázó
237 XXIII |              Bodino király várát; de ez már négy századdal később időre
238 XXIII |          éjszaka várat építeni! Azonban már ott volt. A velencéseknek
239 XXIV  |                apácák nagypéntek napján már nem juthattak be Raguzába,
240 XXIV  |              oly tökéletes Lubomira, ki már el is volt jegyezve a szép
241 XXIV  |               nyergéből ragadva el, aki már vitte volna haza; s azzal
242 XXIV  |                Dieci” elé került. Abban már öreg emberek ültek, akiknek
243 XXIV  |               bejuthatása. Öltözetükről már messziről rájuk ismert mindenki,
244 XXV   |        riadallal fölemeljék.~Példa volt már rá két ízben is, hogy Dalmácia
245 XXV   |                 A hetedik székből aztán már elérhette a szentséges trónt.~
246 XXV   |               nőül venni, habár volt is már felesége; az uskók szökevények
247 XXV   |                rabszolgálóval! Holott ő már eljegyezte a fiát Jozsue
248 XXVI  |             város rohamosan növekedett. Már úgy megtelt házakkal, hogy
249 XXVI  |                másik kettőnek a csúcsán már turbán van faragva; ezek
250 XXVI  |              hogy keresztelje meg, most már csak egy neje van. „S hova
251 XXVII |              nem köszöntés~Hat éve múlt már az Új Jeruzsálem megalapításának:
252 XXVII |              akaratom, reád ruházott.~– Már gyakoroltam ezt a hatalmat –
253 XXVII |                 Nagy tanakodásba került már csak a módozatnak a megállapítása
254 XXVII |                felválthatni.~S ezt most már megakadályozni nem lehet.
255 XXVII |          kategóriái Raguzában, s ezeket már nem lehetett eltiltani.
256 XXVII |             kezd valami canzonettát: ez már éppen csalhatatlan kifejezése
257 XXVII |               út vezetett, melynek most már nyoma sincsen; ezen az úton
258 XXVIII|                 király elfogadására; de már az asszonyoknak nem parancsolhatott.
259 XXVIII|  elzárkózottságban, akinek szenvedéseit már serdülő korában tanulta
260 XXVIII|                szigorún kikérdezte, sőt már a külsőikről felismerte,
261 XXVIII|                csodák?~Történtek. Mikor már tele volt a templom a davidita
262 XXVIII|       felforgatja az egész világot. Ezt már nem lehetett eltűrni.~Még
263 XXIX  |            útnak vitéz társaival. Annak már tenger ideje múlt. És még
264 XXIX  |                 szörnyeteg voltál, most már meg is bolondultál.~– Nézz
265 XXIX  |                a hajófurdancsnak a feje már bele volt ragadva a karszék
266 XXX   |         elvakítá őket; azt hitték, hogy már nincs ellenség.~Az igazi
267 XXXI  |              útjokban; az vagy fel volt már forgatva, elsüllyesztve,
268 XXXI  |          kavicsdugaszt taszítsa ki; azt már tudják a bányászok; s nemsokára
269 XXXI  |              mindenki az ostromot; akik már fenn voltak az admirálhajó
270 XXXI  |                felé hajló oldalán volt, már egészen megtelt vízzel,
271 XXXI  |              fogoly abba volt zárva, az már nem volt ennek a világnak
272 XXXI  |            melyből csak a feje látszott már elő; most az is eltűnt.
273 XXXI  |          mindkettőjük fejét elborította már.~Azonban Boboli Péter részén
274 XXXI  |                 fokkal a víz alatt volt már. Sietni kellett.~Fenn a
275 XXXI  |         evezésre; az lehetetlen is volt már, mert a hajó féloldalra
276 XXXII |               volt: hanem a földrengés.~Már napok óta rebesgették azok
277 XXXII |           keveréket okádva a tóba, mely már egész a gát párkányáig megtelt,
278 XXXII |            könnyebb.~Nem is igen mertek már a nyomorékok a gyógyfürdő
279 XXXII |                 hogy majd nem soká tart már.~– Az Isten nyomorékja nemsokára
280 XXXII |              közepén.~Az admirálhajónak már csak az árbocai álltak ki
281 XXXIII|               hevesen sütött; Raguzában már húsvét táján nyár van; a
282 XXXIII|                  Mindent megadtál nekem már, amit csak szív kívánhat:
283 XXXIV |                sziklák tengeröble táján már nem üldözték azokat a velencei
284 XXXIV |       karlemezeket csatolta össze. Most már elválhatatlanok lettek.~
285 XXXIV |           szilaj állattól hajtva, mikor már a vitorlája is elégett. –
286 XXXV  |              szaracénokat láttak volna, már egy csata veszteségeit sirathatták
287 XXXV  |         maroknyi mezítelen embercsoport már több délceg vitézt elpusztított,
288 XXXV  |            Magyar helyőrsége úgyis unja már magát a hosszas tespedésben.~
289 XXXV  |               az apjához.~Az öreg knézt már akkor nemcsak a cselédjei
290 XXXV  |                dobták a vízbe.~Nem félt már senki az öregtől, annyira,
291 XXXV  |      örömhíreket elmondta a fia! Le van már döntve az Új-Jeruzsálem.
292 XXXV  |                 nagy sziklasírba, ahova már annyi nép utolsó maradványa
293 XXXV  |                kedve, bosszús lett: „Ez már nagyon sok! Ez már hihetetlen!” –
294 XXXV  |                   Ez már nagyon sok! Ez már hihetetlen!” – Az utolsó
295 XXXV  |                     Az utolsó ígéretnél már csak fütyülni tudott, s
296 XXXV  |             harminc csata!” Együtt volt már háromszor annyi harcos,
297 XXXV  |                  de az északi hegyoldal már fekete volt: a bükk, ha
298 XXXV  |           nyomja a tüzet; azok az erdők már csak füstölögnek.~És a bóra
299 XXXV  |                a pokol temploma volt az már.~A félezredes óriások koromfeketén,
300 XXXV  |              oszlopai volnának, melynek már nincs teteje. Egyes tömpölyökben
301 XXXV  |            előre!~Amint az erdő közepét már elérték, kezdenek a zárt
302 XXXV  |                marad. Csak előre! Innen már visszatérni is veszedelem.
303 XXXV  |               az ostromló seregnek. Itt már leoldhatják a kötelékeket
304 XXXV  |                kiszáradt, három nap óta már nem volt a szomjukat mivel
305 XXXV  |               volt egy hatéves fia, aki már nyilazni tudott; a másik
306 XXXV  |             másikon feküdt. Nem gondolt már senki az életével, csak
307 XXXV  |            óriási ellenfelét. Nem akart már győzni, csak magával rántani
308 XXXV  |        alászállva – szemfödélnek… Alant már néma volt minden…~És így
309 XXXV  |                 Várta, hogy mikor hozza már a levágott waráng fejeket,
310 XXXV  |         helyreállítják? Többet álmodott már, mint ébren volt. Mikor
311 XXXV  |               Mégis alusztok? Lám a Vuk már dolga után jár!” Aztán elnézte
312 XXXVI |                 nyom nélkül elenyészni; már pedig akik eddig a dalmata
313 XXXVI |               főzettek belőlük, s mikor már le voltak tarolva az erdők,
314 XXXVII|           Raguzába, hol apjának a kémei már várakoznak rá. Lokris erre