Rész

 1 IV    |    karma. Néha odafekteti az arcát egy olyan négy rozsdás vasrúd
 2 IV    |      az eb. S ha ilyenkor az arcát felemeli a két összefont
 3 IV    |    kőre, és zokogni kezdett, arcát két tenyerébe rejtve, de
 4 IX    | küzdők forró lehelete egymás arcát éri, olyankor marokra fogva
 5 IX    |    beszédre. Félrefordítá az arcát, hogy ne lássa a nyomorult
 6 XX    |   Kekharizméne nem a kedvese arcát nézte, amíg az beszélt,
 7 XX    | hanem Lubomiráét. Amannak az arcát látta ő, ha csak a szavait
 8 XX    |    menyasszony látta kedvese arcát elhalványodni, szemeit homályba
 9 XXVI  |  fügefalevéllel eltakarta az arcát.~– Fáj? – kérdé Milenka.~–
10 XXVIII|   megveregette Milenka piros arcát kegyesen a lágy tenyerével.~
11 XXVIII|   szemérmesen földre süté az arcát, félig kendőjébe takarva.
12 XXIX  | annak vadállathoz hasonlatos arcát. – Te vagy az én nemzetségem
13 XXXIII|    saját arcához vonva annak arcát, s egy gömbölyű acéltükörből,