Rész

  1 I     |           Kritikus. De hát miért neveztek el egy kolostort éppen Zsidrák,
  2 I     |               csodatételeket nem fogadunk el: vagy tessék azt írni az
  3 I     |                    Hiszen még nem mondtam el végig. Lakozék abban az
  4 I     |            szakában az évnek nem hullatja el a levelét. Valódi óriásai
  5 II    |               Bizonyosan ezek csábították el a regényírót, hogy a mohából
  6 II    |                 előttünk (mert nem dűlhet el). Körültámogatva minden
  7 II    |                  a tolvajok nem lophatják el olyan könnyen a kecskét,
  8 II    |                  pázsit, a moha, úgy múlt el lassankint a folyam, a patak,
  9 II    |        növényzetet. Bizonyosan ez temette el a gazdag aranybányákat is
 10 III   |               akinek még bozontokban lepi el az üstöke a halántékait,
 11 III   |          fölépítve.~Kritikus. Ezt jó lesz el nem felejteni.~*~Hogy a
 12 III   |                 azokat az apácákat zárták el, akik valami vétket követtek
 13 III   |               akik valami vétket követtek el.~De micsoda vétket?~De meddig
 14 IV    |                    a sziklába vágva vonul el a sziklafolyosó tört szegletben;
 15 IV    |                 már a sötétségben vesznek el.~Kozima és Kekharizméne!~
 16 IV    |                 pincelég nem hervasztotta el orcáin a rózsákat; a könnyhullatások
 17 IV    |         könnyhullatások nem homályosítták el szemei tüzét. Olyan most
 18 IV    |       Kekharizménét szándékoson helyezték el Soror Kozima közvetlen közelébe.
 19 IV    |                  Kétféle indulat torzítja el minden vonását: az emberi
 20 IV    |                  ugyan bolondul rendezték el azok a jámbor apácák azt
 21 IV    |        megmenthető testvért oda helyeztek el a bőszült satyriázistól
 22 IV    |               nyelvet! Szent Bábeltorony! El ne dűlj alattunk! Hisz ez
 23 IV    |             melyben egész népek enyésztek el, a warángok népe is úgy
 24 IV    |         parancsolatot, hogy a warángoknak el kell hagyniok az eddig követett
 25 IV    |           kereskedőhajó békén vitorlázott el gyorsevezős dereglyéik mellett.
 26 IV    |                  a fényből nem felejtette el a tüzet sem; a gomba úgy
 27 IV    |                megcsípett; nem öltem meg; el hagytam repülni; egy póknak
 28 IV    |             repülni; egy póknak a hálóját el nem téptem; ha utamba akadt,
 29 IV    |                akkor másnak nem tilthatja el azt, ami jó. A szerelemnél
 30 IV    |          egyhuzamban, akkor sem cserélném el érte azt az egy napot, amit
 31 IV    |                fátyolát, s futvást hagyta el a penitenciák folyosóját.
 32 V     |               bírtak utánozni, s az dönté el részükre az ütközetet a
 33 V     |                  emberi vitézség döntötte el a csata sorsát.~A warángok
 34 VI    |                  Hány gályát süllyesztett el a rajta levő népekkel együtt?
 35 VI    |                   ugyan a Svantevitnek is el szokta mondani, mikor még
 36 VI    |                  nem hallik mellette. Aki el talál bukni, a szikla aljáig
 37 VI    |                  nem áll; de egy sem esik el. Egymás után mind az ötven
 38 VI    |                 fenyősiklón. Mikor minden el van takarítva, akkor magukat
 39 VII   |             járnak ki a partra: azok elől el szokta a kunyhóját torlaszolni
 40 VII   |              szentelt vízzel, vagy tűzzel el kellett téríteni a pokol
 41 VII   |             veretni; a leány ellenben már el volt jegyezve egy feketehegyi
 42 VII   |                csak egy pásztorkunyhó fér el rajta; de az is tele virágos
 43 VIII  |                meredek sziklafalak zárták el a tanyát, amiken áthágni
 44 VIII  |                  vallás Istenének kezdtek el ott templomot felrakni,
 45 VIII  |                 nem vert homályban enyész el. – Ez a „gerli”.~A vakmerő,
 46 IX    |                ezt kezébe vette, azt élve el nem fogták, harcolt csak
 47 IX    |             milyen vitézül harcolva esett el a bajtárs, s hogy ellenség
 48 IX    |                 megint kevesebb. Így fogy el a waráng nemzet apródonkint.~
 49 IX    |                 mi lesz belőlünk? Ki tart el, hová bujdosunk? Nagy az
 50 IX    |                    Nagy az erdő, férjetek el benne! Mi szerettük az urainkat,
 51 IX    |                szokás pogány szokás volt. El kell hagynunk. Isten parancsolja.
 52 IX    |          kedvesemet, a szívem egyik felét el kellett magamtól szakítanom.
 53 IX    |             szabad. Én csak választottam. El kellett őt küldenem. A földön
 54 IX    |               hogy minden férfi bocsásson el a feleségei közül egyet,
 55 IX    |           elválasztott szegény teremtések el ne pusztuljanak. Tanyát
 56 IX    |                   knézhez. Palpát küldtem el, a legvénebb asszonyt, azzal
 57 IX    |            kígyókövet fújtak, de senkinek el nem mondták, hogy mit főztek
 58 X     |                ügyeltek rá, hogy a tömlők el ne tévedjenek. Valamennyit
 59 XI    |           behintve, a vendég annyit vihet el belőle, amennyi a két talpára
 60 XI    |                  kiválasztanak a többiek, el fog követni valami csínyt,
 61 XI    |                   mi nagy vétket kövessen el, amivel e fenyítésre rászolgál.
 62 XI    |                 waráng suhancok.~Mikor ez el lett fogadva, akkor nyilat
 63 XI    |           Kritikus. Hát aztán ki döntötte el a vitás kérdést a király
 64 XI    |                ideghúr pendülése hangzott el, de nem a király s nem is
 65 XI    |                   előtt.~– Miért követted el e vakmerőséget?~– Azért,
 66 XI    |         fejedelemfinak.~– Elébb kezdjétek el, ti ifjak, a mosszori pogányok
 67 XI    |             Ismerem a tervet.~– Ki mondta el neked?~– A patkányok és
 68 XII   |              erdők között szarvast ejtett el, s mindjárt lakomát csapott
 69 XII   |          rendszeres bányaművelést kezdtek el az aranyvidéken, a maguk
 70 XII   |             szédítő magas sziklafal állja el az utat, mely félkörben
 71 XII   |                partot zúzógépek foglalják el, amelyeknek kallói éjjel-nappal
 72 XIII  |                   mindeneket látsz, küldd el mihozzánk Péter és Pált.
 73 XIII  |                   a fal mentében temették el, fegyvereikkel, ékszereikkel,
 74 XIII  |               kiemelkedő kereszt foglalta el az Olymp helyét. De a régi
 75 XIII  |               ütközött a bajusza, már úgy el volt hízva, hogy a nyaka
 76 XIII  |                    Hát majd később. Mondd el, mi hozott ide énhozzám!
 77 XIII  |                tudod a járást. Hadd vigye el a Bokszicsot minden cselédnek.
 78 XIII  |                  cselédnek. Azután vezesd el a rabszolgák tanyáira is.
 79 XIII  |                 is. Azoknak is hadd vigye el az áldást, hisz azok is
 80 XIII  |                   belépett, az innen élve el nem távozott soha. Ha te
 81 XIII  |                  alatt; akkor innen ugyan el nem mégy, hogy azt otthon
 82 XIII  |                még kergetnél is magadtól, el nem hagynálak tégedet és
 83 XIII  |              belsejét lakóházak foglalták el. Ez volt a hajdani dalmata
 84 XIII  |                láthatná az Isten egét, ha el nem takarná az örök füst,
 85 XIII  |               folytonos kék színű köd üli el a völgyet, kén- és mirenykigőzölgésből,
 86 XIII  |                   a hold felkel, induljon el az ő vezetése mellett a
 87 XIII  |                köpcös fejedelemfi; egy ló el nem bírta volna.~A várból
 88 XIV   |           parafera” vérengző dühvel tölté el a vérét az embernek: ezzel
 89 XIV   |                embernek: ezzel vesztették el Masaniellot is; az „achaemenidion”
 90 XIV   |                szemre, hogy azt semmi zaj el nem űzi. De valamennyi méreg
 91 XIV   |                   Kritikus. S aki mindezt el nem hiszi, fizet egy obolust.~
 92 XV    |                ment, ahol maga a kincs is el akarja lopatni magát.~A
 93 XV    |            Aktaeon titkos jegyekkel látta el, azok nem voltak megmérgezve.
 94 XV    |                 csimpolyások, s kezdődjék el a lakoma! – parancsoló a
 95 XV    |               bort nem ittam. Boros fővel el találnám téveszteni a füveket,
 96 XV    |             bizony magammal viszem, tőlem el nem marad. Meg is kell mutatnom
 97 XV    |           megkegyelmezek. Megszerettelek, el nem hagylak. Itt várj reám
 98 XV    |               fonj és miből. Te csak hozd el a guzsalyod. Azután ne félj
 99 XV    |                 háta mögé, s azt kapkodja el, amit az dobál oda neki.~
100 XV    |                  szaladt, reszketve dobta el a fegyvereit, s fogvacogva
101 XV    |               férfinak valami szokatlanul el volt változva az ábrázatja;
102 XV    |            kiosztani, s ha aztán mindenki el lesz kábítva, felnyitni
103 XV    |                   Te csúfítottad őket így el. Te vágtad le a kontyaikat.~–
104 XV    |                 ízecskédet. Semmi tagodat el nem szakítjuk, sőt még jobban
105 XV    |                     Az aranyrózsát hoztad el a pápától.~– No már azt
106 XV    |               Verblud! Most már én viszem el a te koponyádat a menyasszonyod
107 XV    |              hágcsón keresztül menekültek el a királyfival, Darinkával,
108 XV    |                    hírmondónak sem futott el egy is.~Erre aztán a rabszolgák
109 XV    |                   magja emberöltő időn át el volt vetve.~A bogumilok
110 XVI   |                  ámbár az esketési napról el is voltak késve.~Amint azonban
111 XVI   |                    mintha szúnyogot fújna el.~A bosszúálló rabszolgahad
112 XVI   |                   malomkő gázolva taposta el a menekülőket.~Tvartimir,
113 XVI   |             völgybe, hogy a nyerítésükkel el ne árulják a megszállók
114 XVI   |          kelepcébe, ahonnan egy sem viszi el a fejét. Vagy pedig leszorulnak
115 XVI   |              reggelre pakulárostul együtt el vannak temetve.~Ez volt
116 XVI   |              nyomát sehol. Hová futhatott el?~A bástyáról jelt adtak
117 XVI   |                    kürtszóval, hogy a vár el van foglalva, s az rögtön
118 XVI   |              leszállók nem ronthatták azt el.~S hogy csakugyan ezen az
119 XVI   |                   halotti zsolozsmájukat: el vannak temetve eleventen.~
120 XVI   |                riadás.~Hat ember fér csak el egy bivalybőrtömlőben, mely
121 XVI   |                  nemcsak az olvasó fordul el iszonyattal, de még magam
122 XVII  |                  második Hannibál veszett el. Mint az a púni hadvezér,
123 XVII  |                   megbosszúlta, nem kapta el a diadal mámora. Jól tudta,
124 XVII  |                   hogy minő tüzet rakott. El nem olthatja azt – tehát
125 XVII  |                   ő megfogyott nemzetének el kell pusztulni.~Tehát haza
126 XVII  |              Solomnak:~„A Bludár nem vész el a kősziklák ismeretlen mélységeiben;
127 XVII  |                  se a föld alatt nem vész el, hanem előtör egy más völgyben,
128 XVII  |              nekem egy szent ember mondta el.~– Ha szent volt, bizonyosan
129 XVII  |                   Az alatt ti készüljetek el a vándorútra, ami meglehet,
130 XVII  |                  vágjátok ki s eresszétek el a víznek. A gerendák meg
131 XVII  |              ünnepe van: a páska ünnepére el kell jutnunk a föld alatti
132 XVII  |            rejtekünkben, amíg az ünnepnap el nem érkezik. Így ígértem
133 XVII  |                alatt, hogy hány nap múlik el fölötted? Nem virrad ám
134 XVII  |               ellenség alattomos rohammal el ne foglalja a bástyákat.
135 XVII  |                 érczúzó gátjától, ahonnan el kellett indulniok. Kitalálta
136 XVII  |                  Solom gyors kézzel kapta el a víz alá merült gyermek
137 XVII  |                   egy kárpit, úgy takarta el a távolt.~Azok a lépcsők
138 XVII  |                  mászva. Itt a fáklyát is el kellett oltani. S sötétben
139 XVII  |             felkeresni.~– Hát ki vesztené el a hitét? Ha már tüzelőfát
140 XVII  |                   kitorkollásánál azonban el volt szűkítve egymásra rakott
141 XVII  |                 lakomához minden megvolt. El is fogyasztották. A maradékot
142 XVII  |                  hogy emberalak a tetejét el nem érte. És ez a csonthalom
143 XVII  |                   ezeknek az ivadéka sem. El kellett pusztulniok minden
144 XVII  |           álmomban kitalálom szépen. Várd el a holnapot, akkor megmondom,
145 XVIII |                  tehát hal.~Íme két napra el voltak ismét látva. A föld
146 XVIII |            használni. Mikor mind a ketten el voltak fáradva, az azt jelentette,
147 XVIII |                 nagy király nem vesztette el az eszét. Hatalmasan ordítá
148 XVIII |                  eszét. Hatalmasan ordítá el magát: „Arrarerrerrirrirorrorurrur!”~–
149 XVIII |             szőrös vadak sem maradhattak, el kellett nekik foglalniok
150 XVIII |                kapaszkodtak, sem érhették el, míg mi őket felülről lezúdított
151 XVIII |            ellenünk; mert a víz színe úgy el volt lepve állatok hulláival,
152 XVIII |              Elébb az első lonkát takarja el, majd fölemelkedik a másodiknak
153 XVIII |         összekerülnek, hogy hány nap múlt el föld alatt járásuk óta,
154 XVIII |                    Darinka aggódott, hogy el talál fogyni a szurokfenyő
155 XVIII |               leszállt bele, de nem aludt el. Csak annyit látott mellette,
156 XVIII |                 sziklapartra. – Ha én azt el tudnám úgy mondani! Mikor
157 XVIII |                    a folyam alatta zúgott el, s ha egy gerendát elvettek
158 XVIII |      tűzkeresztségből; egypár napra ismét el volt látva a hercegi pár
159 XVIII |                  sepri.~Ezt a veszedelmet el kell fordítani.~Hozzáfogott
160 XVIII |                    hány éjszaka múlhatott el azóta odafenn? Visszatalált-e
161 XVIII |               Isten járt, ott embernek is el kell igazodni az ő nyomdokain.~
162 XVIII |                  csonthalmokat takarítják el arról a helyről, ahol pihenőt
163 XIX   |               senki. Ők jó helyen vannak. El is férnek benne, meg is
164 XIX   |                   senki hozzá. Nem futhat el innen. A warángok útján
165 XIX   |                mind a két fél kölcsönösen el volt egymás ellen keseredve.~
166 XIX   |                   dugaszban, de ők vitték el az én váramból valamennyi
167 XIX   |                  én népemnek. Hová dugtad el őket? Add elő!~– Bizony
168 XX    |                legnagyobb vétket követett el, vagy a szent fogadalom,
169 XX    |            fordított padsorokat foglalják el. Olyan egyforma helyzetben
170 XX    |             parancsolatodra. Mert uramnak el nem ismerlek. Hanem hogy
171 XX    |                      A többi démonok mind el lehetnek temetve, de én
172 XX    |               alatt megnépesítem. Űzzetek el engem a földről, s lesz
173 XX    |                   nevez a talmud? Ne hidd el azt a fescenninát „Lilith”-
174 XX    |              szerelem ördöge veszítette-e el Ábelt Kain keze által?~–
175 XX    |                hogy nem Kain szaporította el az emberi nemzetet, hanem
176 XX    |                   Jordán rónaságát lepték el, és egymástól erdők, vizek
177 XX    |               másnemű áldozatok választák el a két ivadékot.~– Ismerem
178 XX    |                bírtam.~– Temiattad veszté el Sámson két szeme világát.~–
179 XX    |       megítéltetésre találjon.~– Hallgass el! Ha Asmodái vagy, akkor
180 XX    |                hét vőlegényt rabolt volna el a szép Sárától! Inkább hetet
181 XX    |                 egy nevető hang szabadult el a gyülekezetben.~Ki volt
182 XX    |                   ajkáról szabadult volna el ez a hang?~– No hát megállj,
183 XX    |           szerelemféltés bosszúja veszíté el az utolsó gót király kezéről
184 XX    |               szultánjához, ezért árasztá el dúló seregekkel újból a
185 XX    |               szavaknak hatása nem maradt el, halk zokogás támadt a gyülekezetben.
186 XX    |                Hát elveszett a szent sír? El Jeruzsálem? El a megerősített
187 XX    |                 szent sír? El Jeruzsálem? El a megerősített Aszkalon?
188 XX    |                 meglehet, hogy bűnt követ el, s elkárhozik; de megmenti
189 XX    |                   ivott? De nem hallgatom el Eponinát, ki az üldözött
190 XX    |                  de rögtön és azonnal, ha el bírod vinni magaddal, nem
191 XX    |               legyen a tied örökre, senki el ne vitassa tőled! De megpihenés
192 XX    |                homályba borulni. „Óh vess el az öledből, megölöd magadat!”
193 XX    |                  menyegzője éjén ragadtak el tőle, odaborult annak a
194 XXI   |                oltár előtti tért foglalta el. A növendék apácák az oltár
195 XXI   |                  Soror Theodozia beszélte el az ott később történteket,
196 XXI   |                warángok idiómáját fogadta el. (Miként még mai nap is
197 XXI   |                  szertartás. Aki nem fért el a templomban, az letelepedett
198 XXI   |               barátcsuklyába; s hogy oson el a hátulsó ajtón. Ebből láthatta,
199 XXI   | szaloncukkedlijeivel elrontani; de annyit el kell ismernem a jelen munkáról,
200 XXII  |             nagyhét utolsó napján hagyják el, hogy a hozzájuk sereglő
201 XXII  |                 Igen halk hangon mormogta el az utolsó kétkedését.~–
202 XXII  |             kereplőverseket még én vertem el e helyütt; de a déli csengettyűszót
203 XXII  |                  csikófogait sem hullatta el mind.~– Mégis úgy van.~–
204 XXII  |                 úgy van.~– S mifélét vett el? ha tudod.~– Magához méltót.
205 XXII  |             remeteodúban, mindaddig, amíg el nem jön a nap, melyen visszahívattatom.~
206 XXIII |           körös-körül kopár bércek zárnak el, nem azt keresték, hogy
207 XXIII |                    De éppen olyan gyorsan el is kotródott az onnan; amint
208 XXIII |           korábban keljen föl, ha Raguzát el akarja foglalni.~E csodás
209 XXIII |                  pedig istállók foglalják el. Az egyik istállósorban
210 XXIII |                tőlük, hogy elébb danolják el a „zsaloszona piszanzát” (
211 XXIII |              olyan tréfás módon vesztette el Raguza, ahogy ő szerezte
212 XXIV  |     párttorzsalkodás csak akkor kezdődött el, amikor Damiani Júdás megnősült.
213 XXIV  |                  Boszniai knézleányt vett el. Ezt a tősgyökeres olasz
214 XXIV  |                tökéletes Lubomira, ki már el is volt jegyezve a szép
215 XXIV  |              leányába lett szerelmes, azt el is szöktette, mégpedig a
216 XXIV  |               vőlegénye nyergéből ragadva el, aki már vitte volna haza;
217 XXIV  |               szavazatjegy nem fogadtatik el.~S e harangszóra egyszerre
218 XXIV  |              signoria épületébe, s zárják el abba a rekeszbe, mely a
219 XXIV  |                  fölséges nyugalommal jár el tisztségében. Még csak egy
220 XXIV  |          rezzenése a hangjának sem árulja el belső elkeseredését.~Átadja
221 XXIV  |                 Damiani Lubomirát. Végezd el vele a „te” dolgodat!~Damiani
222 XXIV  |            történetírói átokkal halmozzák el Damiani nevét, s az egész
223 XXIV  |                   hogy a jó sors rendelte el ezt bölcsen ekképpen. A
224 XXV   |                  a másik halála után vett el, a végítélet napján mind
225 XXVI  |                  perzselése volt.~– Oltsd el.~– Mivel?~– Új csókkal.~–
226 XXVI  |              semmiben”, de nem tagadhatom el ezt! Ha Szent Dávid király
227 XXVI  |                 jövő települők nem fértek el a Branta-völgyben, hidat
228 XXVI  |                   eltűrte, hogy csendesen el tudta nézni, mint keletkezik
229 XXVI  |                   detronálja; hogy terjed el onnan egy új vallás, mely
230 XXVI  |               ennek vált nagy szégyenére. El is bújt az öreg, Lacroma
231 XXVI  |                     kiket tündérekül vett el a vállalkozó ifjú, egyszer
232 XXVI  |                lenni, még azt se mulassza el. Innen majd aztán következnek
233 XXVII |                 kedvetlen indulatot árult el néha-néha: a társnő addig
234 XXVII |               elmulaszt, az sértést követ el. Nevetséges szokás. A mi
235 XXVII |                   Hogy két feleséget vett el, azokkal bűnös együttélést
236 XXVII |               város kincstárába helyezték el, melynek ajtajához négy
237 XXVII |            fogadtatás külső látható része el lett tüntetve. Tiltva van
238 XXVII |                   közé dugja, s úgy halad el a szembetalálkozó előtt.~
239 XXVII |                 hírért csókjaival árasztá el Lubomira a hírhozóját.~–
240 XXVII |         háromszoros tilalma ellenére vett el, s egyszerre mind a két
241 XXVIII|                   egy mondata sem veszett el, az ablakokban ülők is megérthették;
242 XXVIII|                   az egész hallgatóságot. El lett feledve a köszöntési
243 XXVIII|                   roppant tornác foglalta el, melynek közepén remekművű
244 XXVIII|              urának, a „régibb”, az veszi el az első ölelés tiszteletadóját.
245 XXVIII|           Lubomira kegyteljesen veszi azt el a kezéből; szürcsölve, élvezve
246 XXVIII|                még nagyobb harcot döntött el győzedelmesen a két felesége.~
247 XXVIII|                 könyörögve, hogy fordítsa el az Úr a városról ezt a csapást.~
248 XXVIII|                 kiszemelt veje, ez szánta el rá magát, hogy őt összetörje.
249 XXVIII|                   inkább Velence foglalja el Raguzát, mintsem a sátán.~
250 XXIX  |                oroszlánjait a leküzdésre, el is feledkeztek egy ős ellenségről,
251 XXIX  |              fúrjon, faragjon. A bánya is el volt hagyva, senki sem dolgozott
252 XXIX  |               vajákos banyák, hogy menjen el a tüzes szentek ingoványához,
253 XXIX  |                 folyása mentén kóboroltak el, míg annak egy szakadékán,
254 XXIX  |                   tesz semmit.~– És mégis el kell őket pusztítani! Bele
255 XXIX  |                   hozok. Az Új-Jeruzsálem el fog pusztulni bizonnyal.~–
256 XXIX  |                 bizonnyal.~– Ki pusztítja el?~– Én.~– Te! Te lidérc!
257 XXIX  |                  az.~– S hogyan pusztítod el?~– Ezzel a mankóval.~– Eddig
258 XXIX  |                  felől hatalmas gát zárja el. Ez a gát nem kőből van
259 XXIX  |                 Brankó bátyád rosszul lát el, mind eltagadja, ha valami
260 XXX   |              szállítását együtt vállalják el a velencei és raguzai gályákon.
261 XXXI  |                   nyilaik nem találják őt el. Az a hit róla, hogy nem
262 XXXI  |            mélyében levő zárkákba csukták el. Azok most ott fulladnak.~
263 XXXI  |                   maguk számára, hogy más el ne foglalja. Csak Boboli
264 XXXI  |              magaddal Lacromába, s rejtsd el ott, nem fogjuk üldözni;
265 XXXII |                merész ecsetvonással zárja el a tarka képet egy széles
266 XXXII |               velencések árulást követnek el ellene, azt hívei megtorolják.~
267 XXXII |               volt arra mondva az ítélet: el kell pusztulnia a föld színéről!
268 XXXII |                  se lábad! Mégis te fogod el!~Egyszer aztán nagyot buffant
269 XXXII |                   kibékülni? Mondhattak-e el egy utolsó imádságot az
270 XXXII |            vitorlapóznák, az árbockosarak el voltak lepve, mentésre váró,
271 XXXIII|                 egyebet, mint hogy rejtsd el ezt a mi paradicsomunkat
272 XXXIV |                felbogozott csimbókjaival.~El nem szakadhatnak így egymástól.~
273 XXXV  |                  veszteségeit sirathatták el, amelyre senki sem számított:
274 XXXV  |                 keresztes had nem távozik el Gravoza öbléből, amíg a
275 XXXV  |               annyi nép utolsó maradványa el van temetve! Ahol feküsznek
276 XXXV  |               fiam. Mondok neked valamit, el ne felejtsd. „Ígéret: adósság.”
277 XXXV  |             nagyon elepedt: mégsem hagyta el azt a helyet, ahonnan a
278 XXXV  |               emberi műveket pusztították el: a palotákat, a szobrokat;
279 XXXV  |                meredek sziklafallal zárja el tartományukat, s a tengerpart
280 XXXV  |              ütöttek rajtuk: úgy temették el őket a népek sírjába.~S
281 XXXV  |                  melybe a warángok rejték el a liburnáikat, s ott összevegyülve
282 XXXV  |                   színéről; ott rejtőztek el azalatt, amíg a szikrafelhők,
283 XXXV  |                    ahogy felszította, úgy el is nyomja a tüzet; azok
284 XXXV  |                 lángolt: azt nem olthatta el a szél; úgy kellett a tüzet
285 XXXV  |                 füst a fejök felett száll el. Hanem a csergedező patak
286 XXXV  |               Leégett városukon túl terül el a sziklákkal borított fennsík,
287 XXXV  |             harcost; egyik a karját kapja el, másik a lábszárát szorítja
288 XXXV  |                haldokoltában sem bocsátva el egymást.~Csak egy zárt harcvonal
289 XXXV  |            pajzsok élének. Itt vesztettek el a bogumilok legtöbb vitézt.
290 XXXV  |                   kését, s azzal vagdalta el a bozót gyökereit: a borókafa
291 XXXVI |                      Szerelemért követtél el annyi végtelen bűnt?~– Megérte
292 XXXVI |                 több ily szentségkáromlás el ne hagyhassa a száját.~Aztán
293 XXXVI |                  három fejről, s készítsd el azokat márványból, egymás
294 XXXVI |                   legalább szabadulhatott el hírmondó, aki leírja a többiek
295 XXXVI |                titáni máglya: ott hamvadt el évszázadok dicsősége. Ami
296 XXXVI |                   egész hegyek süllyedtek el, melyeknek a helyén most
297 XXXVII|                    Szerették egymást, míg el nem árulták őket. A tanács
298 XXXVII|                  Lokris azt a hírt hiteti el, hogy a nápolyi király országot