Rész

  1 I     |              aki lefesti! Mármost majd én írom le, hogy milyen ez
  2 II    |                 Eddig a kritikus. – És én kénytelen vagyok neki tökéletesen
  3 II    |          ábrázatja „most”. Csakhogy az én históriám ezelőtt hétszáz
  4 II    |              volt Dalmácia, amilyennek én festettem elébb. Különben
  5 II    |                 ami volt Raguzának? Az én leírásom Fiume környékéről,
  6 III   |             azt is mondhatnám, hogy az én történetem éppen 1059–63
  7 III   |              sem tartja meg; hanem hát én be akarom bizonyítani, hogy
  8 IV    |               a biblia mondja.~Szerző. Én pedig a legutolsót ajánlom
  9 IV    |               a tűz. Úgy szeretném, ha én is tudnék úgy kiáltani,
 10 IV    |               nem rettegsz-e itt?~– Óh én a csendességben százféle
 11 IV    |         harmadik helyen: „ne lopj”. És én egyébről sem hallom, mikor
 12 IV    |               meg kettőt, hogy tartsam én meg a harmadikat!~– Te vakmerő! –
 13 IV    |      fejedelemasszony. Te vagy az erő, én a gyengeség. De én nem félek
 14 IV    |                erő, én a gyengeség. De én nem félek sem a földön,
 15 IV    |                semmit annyira, mint az én szerelmesemnek az egy hajaszálát,
 16 IV    |             marását a válladon?~– Nem! Én csak a kedvesem csókját
 17 IV    |                bántanak engem. Ezek az én izenethordóim. Tőlük küldök
 18 IV    |               felső világba köszöntést én a kedvesemnek, s ők hoznak
 19 IV    |                állatocska?~– Hát ez az én hitem. Ha mások hihetik
 20 IV    |                égbe, miért ne hihetném én ezt?~– Te Manichaea! Még
 21 IV    |                az édes fájdalmat, amit én most érzek, te is megérezd
 22 V     |         Dalmácia elszaladt, nem bánom, én is szaladok. Hanem, hogy
 23 V     |                 Szerző. Alkudjunk meg. Én elengedem az éneklő hiénákat,
 24 V     |             Szerző. Hiszen nem mondtam én azt, hogy gőz hajtotta a
 25 V     |            hadd induljon az a steamer! Én már fütyültem.~*~„Liburna”
 26 VI    |               között fekszik.~– Hát az én jó Bravallámnak vajon mit
 27 VI    |                 felelt neki a barát.~– Én pedig Dávid vagyok. És így
 28 VI    |            nézve. Láttad őt egyszer?~– Én nem láttam, hanem a főpapom,
 29 VI    |               ellen.~– S miért kell az én volt feleségemnek ilyen
 30 VI    |         megrendült bele a szikla.~– Az én Bravallám a kígyók vermében!~–
 31 VI    |                mint egy oroszlán.~– Az én szegény kis Bravallám a
 32 VI    |               parancsolja az Isten. És én már hűséget fogadtam az
 33 VI    |                már hűséget fogadtam az én új Istenemnek, a régieket
 34 VI    |         többnek nem szabad szeretni.~– Én bizony nem tudom, hogy parancsolta
 35 VI    |           tombolt haragjában.~– Hát az én védszentemnek szabad volt
 36 VI    |              odaviszi a hajómat, ahová én akarom, a másik odacsapja,
 37 VI    |      feleségemet eltaszítsam magamtól. Én térdeltem e dicső főpap
 38 VI    |          daráltál.~– No hát majd hozok én neked egyszer egy olyan
 39 VII   |              megvallom, hogy szeretném én már egyszer egy ilyen kettős
 40 IX    |       bundaviselő férfit sem.~– Hát az én bölcseim hová lettek? –
 41 IX    |                 Nekem is fájt, hogy az én kedvesemet, a szívem egyik
 42 IX    |           kellett magamtól szakítanom. Én is szerettem az én Bravallámat.
 43 IX    |         szakítanom. Én is szerettem az én Bravallámat. Szép volt és
 44 IX    |                 nekem nem volt szabad. Én csak választottam. El kellett
 45 IX    |          bőszült haraggal kiálta.~– Az én Bravallám boldog! És királyné!
 46 IX    |           kiálta közbe hévvel.~– Igaz! Én is tudom azt! Mikor vadászni
 47 IX    |            dalt énekelnek odaát. Ez az én kisebbik anyám hangja. Jól
 48 IX    |              anyám hangja. Jól ismerem én azt. Nekem dalolt, mikor
 49 IX    |        sziklaodúból a várfal alatt. De én a kisebbik anyámat ott nem
 50 IX    |         panasza nagyon is nehéz vád az én lelkemen. Mikor én a pátriárka
 51 IX    |              vád az én lelkemen. Mikor én a pátriárka kegyes intésére
 52 IX    |          betűket, amik elmondták, hogy én, Teuta királyné küldöm az
 53 IX    |               Teuta királyné küldöm az én követemet, Palpát Tvartimir
 54 IX    |          határozzunk. Pihenést adok az én népemnek újholdig. Minden
 55 XI    |                mit mondtak, azt tudnám én. Azok a patakmormogásban
 56 XI    |             magad népéhez. Maradj itt. Én ismerem a völgyben azokat
 57 XI    |             bosszú vezetett közéjük. – Én megmondom neked a napot,
 58 XI    |              mosszori knéz. Mert az az én ellenségem. Imádkoznom kell
 59 XI    |             teneked kell őt leinnod.~– Én pedig sohasem ittam bort.~–
 60 XI    |            warángok borospincéje. Csak én tudom a bejáratát és a nyitját.
 61 XI    |           begyakorlod magad az ivásba. Én ismerem azokat a mohákat
 62 XIII  |             pincéjéhez.~– De köszönöm! Én Szent Péterhez nem megyek.
 63 XIII  |             Szent Péterhez nem megyek. Én az égbe nem repülök. Nem
 64 XIII  |            Hiszen nem az égbe vezetlek én, hanem a warángok pincéjéhez,
 65 XIII  |          warángok pincéjéhez, amelynek én tudom a rejtekútját. Ott
 66 XIII  |               úgy ihatol belőle, s ezt én mind neked adom; mert rászabadított
 67 XIII  |               Várj sorára. Tudod, hogy én a badnyák vagyok. Jó izenetet,
 68 XIII  |             vigyem a szomszédba. Ma az én napom van: a „badnyi vecser”,
 69 XIII  |   feljöveteléig ki nem mozdul. Ezalatt én a junákjaidat elvezetem
 70 XIII  |              elvezetem a pincéig.~– De én is veletek megyek. Van nekem
 71 XIII  |              nem olyan jó gyerek, mint én. Az nem ismer semmi badnyákot;
 72 XIII  |            szeretsz, jöjj oda velem.~– Én menjek fel a Verbludhoz?
 73 XIII  |               egy öszvér.~– Felviszlek én – monda Solom, s letérdelt
 74 XIII  |             neki a Szlón. – Nem látsz? Én vagyok itt: a süved.~– Süve
 75 XIII  |           vecser napján.~– Kukulj meg! Én nem hiszek a ti badnyákotokban.~–
 76 XIII  |              Nem vagyok az! Nem vagyok én badnyák. Hanem vagyok a
 77 XIII  |              szólt a Verblud. – Tudtam én jól, hogy ki fia vagy. Ha
 78 XIII  |                 Nekem vérért vér kell. Én szolgálni akarok te alattad
 79 XIII  |            alattad a warángok ellen.~– Én alattam? Nem látod, hogy
 80 XIII  |             ketten ordítunk egyszerre. Én jobban, mint a felhasított
 81 XIII  |               állítani? Te obesiána!~– Én jobban tudom, mitől gyógyul
 82 XIII  |           gyógyul meg a sebed; mert az én anyám alirumna; őtőle tanultam
 83 XIII  |       megajándékozol a lábammal, akkor én megajándékozlak téged a
 84 XIII  |              Péterre és Pálra, hogy ha én a lábadat meggyógyítom,
 85 XIII  |              knézfi is.~– Miért tegyem én is? – kérdé a Szlón. – Fáj
 86 XIII  |              minden korsóból, tömlőből én iszom meg az első húzást;
 87 XIII  |          kiabálna.~– No majd elnémítom én mindjárt.~Azzal a Solom
 88 XIII  |                elő nem jössz többet.~– Én pedig fogadom neked valamennyi
 89 XIII  |              mosszori várat, amíg csak én élek és te élsz.~A Verbludnak
 90 XV    |            nézd Solom, dicső királyfi, én veled szövetséget akarok
 91 XV    |           véreddel mosok le. Ha nem az én húgomat választod, a fejedet
 92 XV    |             van is benne, majd kiverem én belőle! – mond a vőlegény,
 93 XV    |       hátratett kézzel kell fogadni.~– Én nem is mondtam neked soha,
 94 XV    |            Mert te sem tudod, hogy hát én ki vagyok?~– A badnyák.~–
 95 XV    |              ki vagyok?~– A badnyák.~– Én nem vagyok a badnyák; hanem
 96 XV    |           badnyák; hanem a halálmadár. Én megölök mindenkit, még ma
 97 XV    |               lerakott cifra ruháimat. Én megint felveszem a rabingemet,
 98 XV    |                 Lesz nagy eszem-iszom. Én is részt veszek benne. Valahány
 99 XV    |                nem iszol, mint amit az én számból kapsz. Ez jól illik
100 XV    |           veszem hozzá a kendert?~– Az én gondom lesz az, hogy mit
101 XV    |             tőle.~– Ne vesződjél te az én fejemmel, hanem a magad
102 XV    |           fájni. Azt a szép álmodat az én balzsamfüveimnek köszönheted;
103 XV    |       háládatos leszek érte. Majd adok én teneked olyan jó álmot,
104 XV    |                 Annak köszönd, hogy az én szájamból ittál.~– De a
105 XV    |            jelt adsz. Ott rejtőznek az én bajtársaim; felmásznak a
106 XV    |        rárivallt:~– Megállj, kölyök.~– Én állok. De te ne állj, hanem
107 XV    |              Ne legyen neked gondod az én lábamra, hanem a magad kutyafülű
108 XV    |                népe mind kórságossá.~– Én magam együtt ittam velük
109 XV    |                meg. Jó szerencse, hogy én meg a tizenkét vitézem nem
110 XV    |              az égbe. Nem mégy oda. Az én lábam meggyógyítottad. Látod,
111 XV    |           hozzá a pokolba.~– Nem félek én a te ijesztgetéseidtől,
112 XV    |               Vetkőzzél szaporán! Most én vagyok a kuma.~(A bogumiloknál
113 XV    |               No hát Verblud! Most már én viszem el a te koponyádat
114 XVI   |         kiáltott Tvartimir, az öreg. – Én leszek az első.~– Eressz
115 XVII  |              egy más völgy felé. Ez az én patakom itt. Nemrég egy
116 XVII  |  lehetetlenséget kineveti.~– Az vagyok én – monda Solom. – Bízd rám
117 XVII  |            illik – monda neki Solom. – Én azonban nem tudom könyörgésre
118 XVII  |         darabban maradok. – És aztán – én nem akarom a bogumiloknak
119 XVII  |              többet meg nem látja.~– S én azt mondom nektek, hogy
120 XVII  |             nemhogy ember tudna.~– Hát én megmutatom, hogy tudok.
121 XVII  |         vállára.~– Bizony veled megyek én, ha a vízi hüvelvényekkel
122 XVII  |                 kérdé az öreg.~– Az az én eszem dolga. Láttam én már
123 XVII  |              az én eszem dolga. Láttam én már több olyan barlangot,
124 XVII  |           emberek hajdani időkben, ott én hátramaradok, s a Darinkát
125 XVII  |          igazíts, ha sziklának futunk, én kormányozok.~S azzal nekiereszték
126 XVII  |                tud úsznia vízben?~– Ha én akarom, hát az is tud. Csak
127 XVII  |    cserepcsikra a pisztrángunkat, amíg én körülnézek.~Azzal vállára
128 XVII  |              de sónk nincsen.~– Láttam én valamit. Amottan egy sziklagödörben
129 XVII  |              Nem te! Hátha méreg. Majd én kóstolom meg. – Azzal felugrott
130 XVII  |           felelte, hogy „Kis galambom! Én teneked erre most megfelelni
131 XVII  |           belülről törjem magam. Hanem én azt szoktam, hogy mikor
132 XVIII |            beszélt. Most következik az én álomlátásom, ami az éjjel
133 XVIII |               szállt. Úgy jött, mintha én volnék a Kaján királynak
134 XVIII |           ilyen csúnyát álmodni?~– Azt én. Emlékezem rá, hogy én is
135 XVIII |             Azt én. Emlékezem rá, hogy én is egy ilyen szép leánynak
136 XVIII |              csak olyan örömöt éreztem én azon, mint mikor az ember
137 XVIII |              lett belőle féregabrak. – Én voltam a legszebb királyfi,
138 XVIII |               hordták a köveket.~– Hát én nem voltam melletted?~–
139 XVIII |           szerettem volna ott lenni!~– Én sem mennék még egyszer oda.
140 XVIII |                sem jön megküzdeni? Hát én mire maradtam itt egyedül?”
141 XVIII |             feje keskenyebb. Ah, ez az én párom, ez van nekem szánva.
142 XVIII |          átölelt, hogy agyonszorítson, én a torkába dugtam öklömet,
143 XVIII |                 Jaj, hogy nem lehettem én akkor melletted.~– Hiszen
144 XVIII |            medvének a nyelve, hanem az én kontyom volt.~Erre aztán
145 XVIII |           királyának a fia vagy, akkor én félek tetőled, hogy egyszer
146 XVIII |         mesemondásból. Hozd a fejszét, én meg a vasrudat.~S hozzáfogtak
147 XVIII |          egyikkel maradj itt a parton, én a másikkal leszállok a ködbe,
148 XVIII |         felsegíté a sziklapartra. – Ha én azt el tudnám úgy mondani!
149 XVIII |           amiben az Isten lakik.~– Hát én éppen olyannak láttalak
150 XVIII |             pedig nem oda vezet, ahova én akarok eljutni; ez a remete
151 XVIII |              szentek” kolostorához. És én megesküdtem, hogy addig
152 XIX   |            pusztítják a te vitézeid az én országomat? – kérdezé Tvartimir.~–
153 XIX   |               dúlnak a te junákjaid az én tanyámon? – mondá Dávid.~–
154 XIX   |            Dávid.~– Felelj elébb te az én kérdésemre.~– Azért, hogy
155 XIX   |               nem küldöd nekem haza az én fiamnak, Solomnak a fejét,
156 XIX   |              küldeném haza! De nemhogy én tartogatnám az ő fejeiket
157 XIX   |          dugaszban, de ők vitték el az én váramból valamennyi asszonyát,
158 XIX   |       asszonyát, leányát, gyermekét az én népemnek. Hová dugtad el
159 XIX   |       istenekre, hogy énhozzám vagy az én országom tájékára nem hoztak
160 XIX   |      bizonyozott Dávid király.~– Akkor én viszont esküszöm neked a
161 XIX   |           istenekre valamennyire, hogy én nem tudom, a te fiad meg
162 XIX   |            lettek? merre vesztek? mert én még a lábuknak a nyomát
163 XX    |            megszólalni énelőttem?~– Az én nevem Asmodái: a szerelemnek
164 XX    |                el lehetnek temetve, de én magam élek, mert én vagyok
165 XX    |                 de én magam élek, mert én vagyok az élet, én a szerelem
166 XX    |                mert én vagyok az élet, én a szerelem nemtője. És nálam
167 XX    |             nekem egy üres planétát, s én azt egy nap alatt megnépesítem.
168 XX    |            Jehova a virágokat teremté, én világítottam neki, a szerelem
169 XX    |              hiába süt a jéghegyre; ha én ott nem vagyok, nem olvad
170 XX    |              vagyok, nem olvad az meg. Én vagyok a világon a melegség,
171 XX    |           vagyok a világon a melegség, én vagyok a lélek. És én mindenütt
172 XX    |        melegség, én vagyok a lélek. És én mindenütt ott vagyok, ahol
173 XX    |                van a lélek: ott vagyok én! Az örökké alkotó szerelem.~–
174 XX    |          mérges nyilaidat! De megállj! Én kihúzlak e biztos búvóhelyedből
175 XX    |          juthattak többé.~– Ez mind az én állításomat igazolja. Ha
176 XX    |            mindenütt és mindenekben.~– Én tagadom. A jó elv is én
177 XX    |                Én tagadom. A jó elv is én vagyok.~– Én bebizonyítom
178 XX    |               A jó elv is én vagyok.~– Én bebizonyítom példákkal.~–
179 XX    |            Ugyanannyi példát hozok fel én is, de fényesebbeket, mint
180 XX    |      bálványimádásra csábítottad?~– De én voltam, ki Sába királynéját
181 XX    |                bosszújától, hát az nem én voltam-e ismét? Kilehelte
182 XX    |               megtenni, amit megtettem én magam egyedül, a szerelem
183 XX    |              tömjénillat, majd találok én a számodra más füstölőt
184 XX    |            papok házasságának kérdése. Én, a szerelem nemtője voltam
185 XX    |               keresztény világ fele az én pártomon van. Bocsássuk
186 XX    |                mert annak a démona nem én vagyok, hanem az öcsém,
187 XX    |                éjszakáján.~– Az nem az én hibám! De hát ha te a szerelem
188 XX    |           találod Cordova elvesztében, én ugyanannak az érdemét teszem
189 XX    |                ostrommal, ha nem jövök én, meg az öcsém, Belfegór
190 XX    |             akik eloltogatjátok? Ha az én ihletemre hallgat Sybilla
191 XX    |              lovászlegények egyformák. Én nem védem magam azzal, hogy
192 XX    |              édes fájdalmat, amit most én érzek, te is megérezd valaha!
193 XX    |       emlékekben megörökítve lenne, és én akkor megengedem néked,
194 XX    |               nemes főúrnak. „Elébb az én szívembe mártsd kardodat,
195 XX    |               volt egymást szeretnünk, én haljak meg elébb, mert én
196 XX    |              én haljak meg elébb, mert én szerettem meg őt hamarább.
197 XX    |                is kedves lesz nekem az én szerelmesem, ne is adj vele
198 XX    |              hisz te emelsz engem, nem én téged. Én téged csak a hegytetőig
199 XX    |            emelsz engem, nem én téged. Én téged csak a hegytetőig
200 XX    |               meg, királyném! Ilyen az én munkám! Ez a szerelem démonának
201 XX    |                 He-he-hejn! Nem vagyok én itt egyedül. Vagyunk hárman.
202 XX    |               meghódoló vazallusodként én csókolhassam meg legelébb
203 XX    |                szövetségesei lettetek: én elítéllek mind a hármatokat.
204 XX    |            találtatnak, elítélni őket. Én mind a hármatokat máglyára
205 XX    |              Ha engem szeretni fogtok, én tinektek adom a földnek
206 XX    |         odakiált a megrémült népnek:~– Én vagyok Bravalla királyné!~
207 XXI   |             szóval üdvözlé a másikat: „én királyom!”, a másik „én
208 XXI   |                én királyom!”, a másik „én hadvezérem”-mel az egyiket,
209 XXI   |                szerzőt, hogy amidőn az én nyilaimat könnyedén lepattogtatja
210 XXI   |             Szerző. Ne fájjon önnek az én fejem. Azok a magasabb hatalmak
211 XXI   |                a történetnek. S miután én magam is előre kimondom,
212 XXII  |                Mondták ám a barátok az én népemnek is. Odahívták őket
213 XXII  |               meg.~– Jó helyre jöttél. Én világosságot adok a lelkednek,
214 XXII  |                   És te mit hiszesz?~– Én hiszem azt, hogy az én Uram
215 XXII  |                 Én hiszem azt, hogy az én Uram és Idvezítőm, Jézus
216 XXII  | tizennyolcadiknak számították.~– Akkor én a harangszóval fogom tudtul
217 XXII  |      Feltámadott a Krisztus!”~– Hát ha én is hinni fogom, hogy feltámadt
218 XXII  |           igazabbá nem teheti.~– Dehát én is szeretnék idvezülni.
219 XXII  |            idvezülni. Mondjad csak! Ha én most erősen hinni fogom
220 XXII  |               hinni fogom azt, hogy az én Solom fiam, az én legkedvesebbik
221 XXII  |              hogy az én Solom fiam, az én legkedvesebbik magzatom,
222 XXII  |             lelövi a magasból – hát ha én ezt erősen hinni fogom:
223 XXII  |           megeshetnék-e az is, hogy az én szegény elűzött kisebbik
224 XXII  |         elűzött kisebbik asszonyom, az én Bravallám, akinek halálhírét
225 XXII  |            halandó ember mai nap? Most én kérdezem tetőled azt. Hát
226 XXII  |            hajnali kereplőverseket még én vertem el e helyütt; de
227 XXII  |            déli csengettyűszót már nem én fogom itten elharangozni.~
228 XXII  |                bízvást elülhetsz; mert én is lehetek egykor király,
229 XXII  |               történt vele azóta, hogy én nem láttam?~– A te Solom
230 XXII  |              Góliáttal.~– No nézd! Ezt én is éppen így tettem meg
231 XXII  |              gyermekkoromban! Csakhogy én nem parittyával, hanem puszta
232 XXII  |                azt izenem vissza, hogy én is üdvözlöm az Urat.~– Nem
233 XXII  |                a regeli kerepelést még én végzem, de a déli harangozást
234 XXII  |              hőkölt: „Nini, hisz ez az én hajdani csizmatisztítóm!” –
235 XXII  |             simán megtörténni?~Szerző. Én ugyan arról is értesítést
236 XXII  |          kívánnivalót talál a kritika: én azt is kész vagyok teljesíteni –
237 XXIII |               vésett feliratok: „Ahogy én mérek, úgy mérjen nekem
238 XXV   |           közéjük, aki kimondja, hogy „én első akarok lenni közöttetek
239 XXVI  |            kérdezted, nem fája marása? Én azt feleltem: csak a csók
240 XXVI  |                csók édességét érzem.~– Én is éreztem e csókot. S az
241 XXVI  |                 Nem azt a poklot értem én, amely a föld alatt van;
242 XXVI  |              asszonyai. Te a királynő, én a rabnő. Tied legyen a büszkeség,
243 XXVI  |                az enyimé az alamizsna. Én a te örömed sugaraiban fogok
244 XXVI  |               boldogságod óráiról – és én elénekelem azokat.~Sohasem
245 XXVI  |                 Köszönöm az anekdotát, én írtam azt az „Üstökös”-ben
246 XXVII |           Egyik sem haragudott érte.~– Én kitaláltam. Valami ékesség
247 XXVII |           hódolnak-e neki úgy, mint az én királynémnak?~– A te néped
248 XXVII |                aminőről csak álmodott. Én ismerem az álmát, és meg
249 XXVII |                 hogy mi hozott ide! Az én rettoreságom alatt történt
250 XXVII |         vőlegénye oldala mellől. Ezért én őt akkor hét évi száműzetésre
251 XXVII |            Most a hetedik év járja: az én ítéletem ideje letelik.
252 XXVII |          cherubimok elfáradnának. Most én, Boboli Péter, Boboli Jánosnak
253 XXVII |        köztársaság többsége, de nem az én akaratom, reád ruházott.~–
254 XXVII |          megállt. A hetedik év végével én kegyelmet adok Boboli Jánosnak,
255 XXVII |           éppen a mi hasznunk.~– Akkor én száműzöm magamat Raguzából –
256 XXVII |               is volt valami írva: „Az én tonnámnak az abroncsai csak
257 XXVII |              mosolyogva viszonzá:~– Az én csillagászkönyvem másképpen
258 XXVII |             János, emlékezzél rá, hogy én mondtam ezt: „Nehéz volt
259 XXVII |              lesz rajta visszajönnöd!” Én nem megyek veled.~– Eredj
260 XXVII |             veri a mellét rebegve: „Óh én bűnöm! Óh én nagy bűnöm!”~
261 XXVII |              rebegve: „Óh én bűnöm! Óh én nagy bűnöm!”~Lubomira halálsápadtan
262 XXVII |               Amit ígértem, megtartom. Én meg fogom őket hódítani
263 XXVIII|             jelenet fölött.~– Hajh, ha én próbálnék így bánni nénéddel,
264 XXVIII|                csak azután magam.~– És én is bizonyára így tennék,
265 XXIX  |        bizonnyal.~– Ki pusztítja el?~– Én.~– Te! Te lidérc! Te embervakarcs!
266 XXIX  |               bátyjait megbosszulja?~– Én vagyok az.~– S hogyan pusztítod
267 XXIX  |                 Hát mármost mit vegyek én magamnak ezen a férgen?~–
268 XXIX  |           halld meg, hogy mit végeztem én! Amióta az Új Jeruzsálem
269 XXIX  |       korhadtakat kidobálják a partra. Én mindennap lejártam a sánta
270 XXIX  |         hasonlatos arcát. – Te vagy az én nemzetségem bosszúállója.
271 XXIX  |            hagyd itt nekem. Ez lesz az én időmutatóm.~– Valóban az
272 XXIX  |               nem kell semmid. Megélek én szépen. A fejedelmek töprenghetnek
273 XXIX  |             féltik magukat. Még inkább én hagyok itt valamit. Tudtam,
274 XXX   |         velenceitől minden kitelik. Ha én ezt a gyöngyös süvegemet
275 XXX   |              nyugodt, kemény hangon. – Én titeket a raguzai köztársaság
276 XXXI  |            azzal a számszeríjjal, majd én veszem célba!~S azzal kivette
277 XXXI  |              De Raguzába ne hozd.~– De én éppen Raguzába fogom őt
278 XXXIII|              az álmaikról.~– Ah, ha az én álmom teljesülne – szól
279 XXXIII|              kívánnál magadnak, szólj! Én teljesítem!” S arra én azt
280 XXXIII|                 Én teljesítem!” S arra én azt mondtam: „Óh uram! Mindent
281 XXXIII|             paradicsomnak. Nem kívánok én tőled egyebet, mint hogy
282 XXXIII|                meg nem halunk. S aztán én legyek hármunk közül az
283 XXXIII|         megcsókolta annak az ajkait.~– Én nem azt kívánnám tőle, ha
284 XXXIII|              képmásban gyönyörködve. – Én azt kívánnám, ha én elém
285 XXXIII|    gyönyörködve. – Én azt kívánnám, ha én elém jönne az a hatalmas
286 XXXV  |                kötöm ki magamnak, hogy én vezethessem a magam hadait,
287 XXXV  |           jólesett a szívének! „Ezt az én Vuk fiam cselekedte! Az
288 XXXV  |                Vuk fiam cselekedte! Az én szegény nyomorék fiam! Azt
289 XXXV  |              ígér, sokkal adós. Akinek én adósa vagyok, azt én nem
290 XXXV  |            Akinek én adósa vagyok, azt én nem szeretem. Akit az ember
291 XXXV  |   keresztülvágják magukat valamerre.~– Én megyek veled a pokolba is –
292 XXXV  |                elém, ha van szíved. Az én nevem Brankó: a bosszúálló.~–
293 XXXVI |           előadom a docékat. Ezeket az én tudós kollégám, Thallóczy
294 XXXVII|            között róluk.~Mint látható, én azt a szabadságot vettem,