Rész

  1 I     |          Gecsemáné kertjében, amikor aztán a keresztes hadak elfoglalták
  2 I     |      sötétzöld obeliszk sudara, mely aztán mind feljebb a többi fajrokonaival,
  3 I     |        másnak mi dolga itt?) s onnan aztán száz sziklalépcsőn járdogál
  4 I     |        aláomlik.~E párkányra felérve aztán térdre borul a vándor: pihenés
  5 I     |        gyönyörködteti az evés. Amint aztán beljebb halad a sok tekergő
  6 I     |         szálljon a pokol fenekéig, s aztán a mohával jól körültömik
  7 I     |          feljövő pára meg ne fojtsa, aztán ott hagyják napestig. Énekelhet
  8 I     |          eddig beleszólás nélkül. Ez aztán a miroboláns tájleírás.
  9 II    |          völgyvápákban odarekedt; az aztán ott poshad, míg a forró
 10 II    |         ország tele csodákkal! Mikor aztán a velenceiek elfoglalták,
 11 II    |            az új palotákhoz, s mikor aztán Velence maga jóllakott az
 12 II    |           meg a tengereket.~És mikor aztán már ki voltak vágva a csodaszép
 13 II    |              tüzelőszernek.~Utoljára aztán meghonosították a kecskenyájakat
 14 II    |       elkergették Dalmáciából. Akkor aztán a honosak elkezdték újra
 15 II    |              kerten, az erdőn.~Akkor aztán jön egy harmadik bosszúálló,
 16 III   |   feleségének is ura; az ilyen úrnál aztán az ifjú asszony mindent
 17 III   |    osztozatlan testvéreket; az ilyen aztán az igazi vőlegénynek való
 18 III   |              ilyen athéneiek.)~Mikor aztán kezdett a kisleány abba
 19 III   |          majd a másik szomszédjával. Aztán megesett, hogy egy harmadik
 20 III   |      művészek után a mázolók.~Később aztán az Illyricumban is újból
 21 III   |          épít és rózsákon jár, hanem aztán ha egyszer megkaphatta a
 22 III   |     áldozatot az ördög keze közül, s aztán bevezeti kézen fogva az
 23 IV    |             megcsókolhassa azt. – És aztán elmondja neki, hogy mit
 24 IV    |            sziklapadmalyhoz, s akkor aztán elszédülten esik le – a
 25 IV    |          testével védelmezték; mikor aztán a hosszú harc alatt, melyben
 26 V     |     kiszemelt fája alá temetnek.) És aztán nem átallja azokat felfalni.
 27 V     |          Erre a sok hízelkedő szóra, aztán meg a gyönyörködtető csimpolyaszóra
 28 V     |            barlangból; a két pásztor aztán hirtelen a nyakába veti
 29 V     |         foltot nem hagy rajta. Akkor aztán elcibálják a partig a pányvánál
 30 V     |             egy sort vernek rajta, s aztán beledobják a tengerbe. Hadd
 31 V     |     kölcsönösen összetörték, s akkor aztán ökölre került a dolog, s
 32 VI    |            pestis tanyát ütött. Erre aztán elmegy a kedve a halálnak
 33 VI    |        cepelik ki a vállaikon. Akkor aztán nekivetik a vállaikat a
 34 VI    |        spiritus sanctus, Amen.”~Erre aztán felemelkedik térdéről az
 35 VI    |             szikla vagy ember.~Hanem aztán visszahőkölt. Az a nagy
 36 VI    |             nagy tengerszemig, ahova aztán lebocsátják, egymáshoz kötözve
 37 VII   |             kergetve a saját farkát, aztán odamegy hozzá, megszaglássza
 38 VII   |           szüntet semmi civilizáció. Aztán a zsupán hatalmasabb embernek
 39 VII   |     zsupánjait sziklaváraikban, azok aztán, mikor nem győzték tovább
 40 VII   |           Ettől a pillanattól kezdve aztán halálosan megszerették egymást.~
 41 VII   |        rejtve tartott kalózhajóra, s aztán neki a tengernek!~Az volt
 42 VII   |            szerelmes története.~Most aztán csak a patkánytól izenhetnek
 43 VII   |             már csak zuzmó zöldül, s aztán egy csoport apró szikla,
 44 VIII  |          lettek volna alkotva.~Mikor aztán három világrész országait
 45 VIII  |         világgal hadat folytatott, s aztán ide menekült a természet
 46 IX    |            megy a csillagjárás után, aztán évek múlnak, s hír sem jön
 47 IX    |            tűzhelyt, a gyermeknépet, aztán meg a nyájakat és a bálványok
 48 IX    | visszafordulva is tudnak nyilazni. S aztán ami erőben hiányzik náluk,
 49 IX    |              felé, riadót fúvatva, s aztán megindul az egymásra talált
 50 IX    |         állnia nem szabad. Féltükben aztán egy napon mind felkerekedtek,
 51 IX    |          férfiak hazakerülnek.~– Hát aztán mi történt? Nem bírtatok
 52 IX    |             is, hogy „ne lopj” – meg aztán, hogy „ne kívánd a te felebarátodnak
 53 X     |   boreladóknak az egész partvidéken.~Aztán megesett, hogy egy egészséges
 54 X     |           amíg csak tele lett, akkor aztán elbocsátották az egész nép
 55 XI    |              levő kecskéket; s mikor aztán látják, hogy azoknak semmi
 56 XI    |      kerekednek és öklelőznek, akkor aztán ők is hozzálátnak, úrfi
 57 XI    |            vigyázó öreg marad. Ekkor aztán a szökevény fiú jelt ád
 58 XI    |           nem hagynak belőlük. Végre aztán tüzet a várnak, hadd világítsa
 59 XI    |             királynak.~Kritikus. Hát aztán ki döntötte el a vitás kérdést
 60 XI    |            szárnyait kiterjesztve, s aztán repült fel rézsút a magasba.~
 61 XI    |          békességet nem kötsz.~Akkor aztán ott a nép szeme láttára
 62 XI    |            nem tudtok jobban?”~Mikor aztán a király úgy találta, hogy
 63 XI    |           egyenkint ketté tördelték; aztán egy botot adtak a kezébe:
 64 XI    |              az egész várbeli népet, aztán orozva belopózni a várba
 65 XII   |             a homok közt, kiszedték, aztán a földet visszahányták,
 66 XII   |              ne fulladjanak, s mikor aztán a máglya egész parázzsá
 67 XII   |            porlékonnyá omladoztak, s aztán könnyű munkát engedtek a
 68 XII   |       zuhogva a sziklatömbökön át, s aztán ismét egyesülve a zsilipekből
 69 XII   |     meredélyén a Bludár folyamba, az aztán elviszi oda, ahol a többiek
 70 XII   |           nagy gesztenyefáival, mely aztán eltakarja a további hepehupás
 71 XIII  |               Az óhajtott vasárnapon aztán, a várudvar közepén levő
 72 XIII  |             kereszt talapjára. Mikor aztán a népet megáldotta, s kimondta,
 73 XIII  |              Balkán hegyei között, s aztán valamennyi fölött, mint
 74 XIII  |              meg a forrásokat. Mikor aztán a klasszikus Róma dicsőségének
 75 XIII  |         viszi is, nem bántják. Mikor aztán odább megy a badnyák – a
 76 XIII  |          kolostorokban tudták.~Mikor aztán a bogumilok karácsonyja
 77 XIII  |     kupicával adott belőle. Megbánta aztán a herceg nagyon, hogy úgy
 78 XIII  |             rosszabb lett utána. Hát aztán nem elhozattam a Narentából
 79 XIII  |          iszom meg az első húzást; s aztán láthatja mindenki, hogy
 80 XIII  |          handzsárjához kapott; hanem aztán csak elcsendesült, a nyilalló
 81 XIII  |              a törmelékhegyek.~Hanem aztán mint hadvezér fia, rögtön
 82 XIII  |            tudja gyógyítani, s vitte aztán nagy zsolozsmaénekléssel
 83 XIII  |             rab kijut a völgybe.~Ott aztán láthatná az Isten egét,
 84 XIII  |              alatti sötétségébe; míg aztán, ha nagyon jól viselte magát,
 85 XIII  |          foncsorítóban dolgozás. Itt aztán elvégzi. A kéneső gőze,
 86 XIV   |            akik ottan rezet ástak, s aztán, hogy az ér elvetélt, abbahagyták.
 87 XIV   |          szíva ki az első húzásra, s aztán adhatta tovább a korsót.
 88 XV    |         rabinget rá nem dobták. Most aztán azt a sok posztót, prémet
 89 XV    |            leendő ara fejéről.~Akkor aztán az örömanya (valami vénasszony)
 90 XV    |    felöltöztetsz a cifra köntösbe, s aztán lemegyünk a násznéphez.
 91 XV    |          maradsz mindig mellettem, s aztán – tudod, hogyan itatja a
 92 XV    |              megfogni. Dühös is volt aztán, hogy elszalasztá ébren.
 93 XV    |             ki a kulcsot az övemből, aztán tartsd magadnál; aztán majd
 94 XV    |               aztán tartsd magadnál; aztán majd te ereszd ki ezeket
 95 XV    |              lesz estére nagy lagzi, aztán visszament a Darinkához.
 96 XV    |         három ujjal kihalászni. Erre aztán a menyasszony kötelessége
 97 XV    |              ha az üstökét levágják. Aztán sorba vette valamennyit,
 98 XV    |              fognak rohanni, s akkor aztán megfizetünk mindannyian,
 99 XV    |          tömlős bort kiosztani, s ha aztán mindenki el lesz kábítva,
100 XV    |             az őrjöngő atyafiakon, s aztán egyszerre a dárdája hegyét
101 XV    |           ahhoz csakugyan hajazok. S aztán mit hoztam neked?~– Az aranyrózsát
102 XV    |             kiabált a Solom.~Egyszer aztán felhangzott a Darinka szava
103 XV    |        csapással leütötte a fejét; s aztán felkapta azt az üstökénél
104 XV    |            lobbant a tűztől, s akkor aztán a szétfolyó pokolsár, mint
105 XV    |           sem futott el egy is.~Erre aztán a rabszolgák népe kitört
106 XVI   |             tovamenekülniük; s amint aztán megkezdték a futást a lejtőn
107 XVI   |            az erdőn menekülni. Akkor aztán belejut a kelepcébe, ahonnan
108 XVI   |           megrendült az omlásától, s aztán lángolt ott magában a főóriás,
109 XVI   |           halálra kínozni.~Nagy volt aztán az elbámulása, mikor a toronykapuhoz
110 XVI   |           lettetek? Hová lettetek?~S aztán sorba kiáltozta a neveiket.~–
111 XVI   |            akadt a guzsalyszár.~Azon aztán felismere a levágott kontyokat.~–
112 XVI   |              hanem ennek az ütésétől aztán se pajzs, se vért meg nem
113 XVI   |                 kiálta a knéz, s még aztán azalatt, hogy a tömlő alászállt,
114 XVI   |            megajándékozni, de akitől aztán arra a hírre, hogy ez a
115 XVI   |              is alászállnak, s akkor aztán terv szerint kell felosztani
116 XVI   |             hidak is eltűntek.~Mikor aztán a Bludár partjára leértek,
117 XVII  |           völgyet átfogja; ezen alul aztán, két kapu módra közel tolt
118 XVII  |           zuhatagot képezve, s onnan aztán a folyvást haránt hanyatló
119 XVII  |          hagyja megsérteni, levágni? Aztán bele akart mártatni a forró
120 XVII  |           egy darabban maradok. – És aztán – én nem akarom a bogumiloknak
121 XVII  |              eresztitek odább. Mikor aztán egyikünk vissza akar jönni,
122 XVII  |            állók segítségével.~– Hát aztán ha a tutajt elhagyod, hová
123 XVII  |              tölti meg a padmalyáig. Aztán vannak keményebb kövek,
124 XVII  |              egymáson segíthessetek. Aztán ami aranyat, ezüstöt zsákmányoltunk,
125 XVII  |             barlang nyílásáig. Akkor aztán a fonállal visszahúzta a
126 XVII  |          korongjához kötötték, amely aztán egészen a folyam sebessége
127 XVII  |             hátán kétfelé szakadt, s aztán a túloldalon ismét egymásba
128 XVII  |             lesz megélni való ember.~Aztán nevettek mind a ketten ezen
129 XVII  |           benne ívás idején.~Egyszer aztán valami nagyobb tárgy is
130 XVII  |       rekednek.~Több gerenda is jött aztán; azokat is mind kifogták,
131 XVII  |            egyet elszalasztottak, az aztán belekerült az örvénybe,
132 XVII  |          maga dugta bele az ujját, s aztán halálos kíváncsisággal érteté
133 XVII  |      elérhesse a szikla párkányát, s aztán kezeivel és térdeivel felkapaszkodhassék
134 XVII  |        kavargott az agyában. Egyszer aztán megszólalt valami hang,
135 XVII  |             első párkányt sem.~Solom aztán leoldó a dereka körül tekert
136 XVII  |            lehajítá neki. Annálfogva aztán felhúzta magához, egyik
137 XVII  |        másikat? De végképp nem értem aztán, hogy egy olyan barlangban,
138 XVIII |         ember teremtését. – Ez a faj aztán elszaporodott, sok családot
139 XVIII |               Hanem azért jó a húsa! Aztán ellenség volt. Selypített.
140 XVIII |         Leöltük az utolsó gödölyéig. Aztán megettük őket. Ez nekünk
141 XVIII |           cseppköves üreget, s onnan aztán a folyosón keresztül kezdett
142 XVIII |       elsüllyedtek valahová. Egyszer aztán egész erővel tört keresztül
143 XVIII |          párkányunkat elérték. Ekkor aztán elkezdődött a végső haláltusa
144 XVIII |             az én kontyom volt.~Erre aztán mind a ketten nevetésre
145 XVIII |          száraz borsó járta.~Egyszer aztán úgy tetszett Solomnak, mintha,
146 XVIII |           megkapjuk a Bludárt, s ott aztán lesz fa is, meg tekenőc
147 XVIII |              éles szögletű kitérőnél aztán megcsapta a füleiket egyszerre
148 XVIII |        vízesés boltozata alatt.~Most aztán inte a fáklyával Darinkának,
149 XVIII |           vízesés alatt keresztül.~S aztán, hogy mind a ketten olyan
150 XVIII |           esett alá.~A völgy aljában aztán a tágas barlang egyszerre
151 XVIII |             barlang torkolatába.~Ott aztán a legelső kanyarulatánál
152 XVIII |         alatti utat visszafelé.~Most aztán Solom egészen magára maradt.~
153 XVIII |       felbukik a víz színe fölé. Így aztán meg lehetett élni.~Lábai
154 XVIII |         leölték valamennyit?~Egyszer aztán következett valami hosszú
155 XVIII |            megvilágított.~És egyszer aztán észrevette, hogy nincsen
156 XVIII |             rákot vagy tekenőcöt.~És aztán kapott a vízben valamit,
157 XVIII |              legnehezebb: de az lesz aztán „minden a mindenekben”.~
158 XIX   |       vitatkozik az angyallal. Végül aztán az ördög természetesen legyőzetik,
159 XX    |      lamentációt” végigénekel.~Akkor aztán feláll a lépcső magaslatára,
160 XX    |          azonfelül kék abronccsal, s aztán sárga alapon veres S betűkkel,
161 XX    |           még mélyebben a fejébe. És aztán felel merész, éles hangon.~–
162 XX    |              angyal kötözte-e meg, s aztán a Dudáel pusztában nem hegyeket
163 XX    |          koronázása napján.~– Amiért aztán a szaracénok megölték Abdulassint
164 XX    |       kellett.~Erre a helyeslő szóra aztán a délceg ifjú, képviselője
165 XX    |            fújja perzselő páráját, s aztán odadobja őt a márványpadlatra –
166 XX    |         vagyok Bravalla királyné!~És aztán nyomában ugrálnak elő a
167 XXI   |       hadvezérem”-mel az egyiket, és aztán mind a ketten „mi főpapunk”-
168 XXI   |              még bele sem férnek. És aztán Onufriosz egyenkint a nagy
169 XXI   |            azt mondja: „en adsum”, s aztán tessék velem parancsolni!
170 XXII  |           szőtt egyszerű palástot, s aztán fedetlen fővel leborul a
171 XXII  |        keresztül a Branta-völgybe, s aztán fel a három tüzes szentek
172 XXII  |              mellett.~Frater Aktaeon aztán elővette azt a nagy kapcsos
173 XXII  |            árnyékát a halott főn.~És aztán így szólt.~– Nekem pedig
174 XXIII |         kereskedelmi hajóit.~Egyszer aztán a dózse véget akart vetni
175 XXIII |        bástyák mellvédei mögé. Mikor aztán éjfél tájon a közelgő evezőcsapások
176 XXIII |            azt a maga részére. Mikor aztán már kívül is, belül is nagy
177 XXIII |           álcázott raguzaiakat. Azok aztán szépen megkötözték a bortól
178 XXIII |          hogy a kapu megnyílt, akkor aztán tódulhatott be a sok vidékről
179 XXIII |              oda kellett adni. Mikor aztán átvették a szigetet, akkor
180 XXIV  |          annak a neve alatt.~Egyszer aztán micsoda furfangot gondolt
181 XXIV  |           magasztalás fogadta; hanem aztán csakhamar kisült, hogy mi
182 XXIV  |         miként állapítsák meg?~Mikor aztán ezt a sok szép feladatot
183 XXIV  |        szívesen lesznek üdvözölve, s aztán lassan, idő jártával eltakarítva.~
184 XXIV  |              róla ezt a szennyet! És aztán a kapzsiság is talált táplálékra,
185 XXIV  |              bírhatni velük? – Végül aztán elősunnyogott az álszentesség
186 XXV   |           behozva. A hetedik székből aztán már elérhette a szentséges
187 XXVI  |           szertartást végignézték. S aztán egy fügefalevéllel eltakarta
188 XXVI  |               Ezeknek az apostolsága aztán terjedt, hódítva Dalmácia
189 XXVI  |             a Vatikán haragja felől. Aztán jöttek a nagyobb veszedelmek,
190 XXVI  |            Szerző utal a mormonokra. Aztán meg a warángokra. Még hozzátehette
191 XXVI  |              mulassza el. Innen majd aztán következnek az agyonütött
192 XXVI  |   ragyogásában az északi égbolton, s aztán egyszerre elmúlt – vagy
193 XXVII |     kitalálta a titkos bánat okát, s aztán rajta volt, hogy ismét visszatérjen
194 XXVII |                És ettől az izenettől aztán ismét visszatért a ragyogás
195 XXVII |       összeget képvisel a kínálat, s aztán az utána jövőt értesíteni
196 XXVII |             Raguza utcáit taposni, s aztán gyalog ment be a városba;
197 XXVII |          Boboli-palotába. Ekkor tűnt aztán ki egyszerre az összeesküvés,
198 XXVIII|           narancsot, belefacsarja, s aztán egy arany tányérkán odahozza
199 XXVIII|             a kristálypoharat. Hanem aztán ízleletlenül visszateszi
200 XXVIII|              Lubomira gondolatját, s aztán rövid idő múlva visszatér,
201 XXVIII|             lágy tenyerével.~Milenka aztán ismét visszatért a pohárral;
202 XXVIII|              A rettore felesége most aztán megölelte a leányát, és
203 XXIX  |        valamelyik barlangban, s most aztán nem tudnak se visszajönni,
204 XXIX  |      oldalához, amelyen az apja ült, aztán magyarázta tovább annak
205 XXIX  |        csendesen a munkájukat. Mikor aztán jól elvégezték, akkor csak
206 XXIX  |       leomoljon a Branta-völgybe. Az aztán elsöpri magával a tengerbe
207 XXIX  |             folytatni kell a munkát. Aztán ott akarok lenni, mikor
208 XXX   |            van! – mondá János.~Akkor aztán betömték a száját.~
209 XXXI  |        ellenség dereglyéivel, amikor aztán a párkányon álló harcosok
210 XXXI  |          hirtelen összeszorította, s aztán két kézre fogva az egészet,
211 XXXI  |      repesztette szét az ökörbőrt, s aztán szórta szerteszéjjel a veszedelmes
212 XXXI  |          kavics ki ne hulljon. Akkor aztán magára hagyták a művüket.
213 XXXI  |           vissza lélegzetét; egyszer aztán a fia eszméletlenül tört
214 XXXI  |            egyet az evezőlapáttal, s aztán elmaradt.~Most aztán odatérdelt
215 XXXI  |               s aztán elmaradt.~Most aztán odatérdelt Boboli Péter
216 XXXI  |              testvére a napsugárnak! Aztán ajkára teszi az ajkait,
217 XXXII |        warángok vakmerő támadását, s aztán visszavonulásuk után az
218 XXXII |            hogy mit tudnak. Ilyenkor aztán az üldözők elől gyorsan
219 XXXII |            város tizenhét tornyában, aztán elnézte felmagasztalt tekintettel,
220 XXXII |           Mégis te fogod el!~Egyszer aztán nagyot buffant a hévíz sziklatorka,
221 XXXII |      hanyatt-homlok a mélységbe alá, aztán eltemette őt is az özönvíz
222 XXXII |             gránátalmapagonyaival, s aztán dúlt földrengető robajjal
223 XXXII |              a völgyszorulatot, hogy aztán megint összegyűjtött haraggal
224 XXXII |    pozdorjává zúzta a dereglyéket, s aztán beleomlott a tengerbe. Még
225 XXXIII|             a szebbség, a jobbság.~S aztán beszélnek egymásnak az álmaikról.~–
226 XXXIII|               amíg meg nem halunk. S aztán én legyek hármunk közül
227 XXXIII|    körülkoszorúzva befont hajával, s aztán a saját arcához vonva annak
228 XXXIV |           Hosszú nászútra mégy!” – S aztán, mint aki jól tudja a szokást,
229 XXXIV |        elválhatatlanok lettek.~Ekkor aztán a waráng vitézek ismét vállaikra
230 XXXIV |       baromösztönnel szaladni.~Akkor aztán megmozdultak a lapátkerekek,
231 XXXIV |           még győzte a futást. Ekkor aztán, hogy csak az egyik lapátkerék
232 XXXIV |              is lángba borította: ez aztán lesüllyedtében levonta azt
233 XXXV  |           hab hátára felemelkedni, s aztán a kőgáton keresztül a nyílt
234 XXXV  |             Megengedték nekik.~Akkor aztán azt mondá Brankó a szövetséges
235 XXXV  |          táncra is kerekedett; hanem aztán, hogy a lábába nyilallt
236 XXXV  |                jó! elég! sok!” Hanem aztán, hogy a fia egyre nagyobb
237 XXXV  |          csata, három csata!” később aztán: „tíz csata, húsz csata,
238 XXXV  |        rőzsekötegeket szorítottak; s aztán a meggyújtott rőzsével a
239 XXXV  |            lángokat a hegyoldalra, s aztán le a mély völgyekbe. Elmúlt
240 XXXV  |       fejedre? Hozd ide! Feltöröm.~S aztán beszélt tovább egymással
241 XXXV  |            Istenét hívta segítségül, aztán hívogatták a régi isteneiket,
242 XXXV  |              is utánuk rohant, akkor aztán omlott alá waráng és bogumil
243 XXXV  |         várfalakat fogják ékesíteni? Aztán a kincseket, az elpusztult
244 XXXV  |             Vuk már dolga után jár!” Aztán elnézte egész nap a palotája
245 XXXVI |              borral megmérgeztetted, aztán leöletted; varázslói hatalommal
246 XXXVI |            el ne hagyhassa a száját.~Aztán kimondta rá a tízek tanácsa
247 XXXVI |            Disputa~Kritikus. Ez volt aztán a tömeggyilkolás! Herculanum
248 XXXVI |      tüzelőnek Velencébe, s hogy még aztán valamiképp az elhullott
249 XXXVI |            zátonyon feneklettek meg, aztán megint olyan rohammal tért
250 XXXVII|              őket, előbb Sour Annát, aztán a barátot, végül Sour Teresát.