Rész

  1 IV    |       tartsam én meg a harmadikat!~– Te vakmerő! – kiálta fel Mater
  2 IV    |           kezedet, fejedelemasszony. Te vagy az erő, én a gyengeség.
  3 IV    |            Lubomira borzadozva. – És te inkább választod a patkányok
  4 IV    |           vihetné fel a felvilágba a te izenetedet egy ilyen állatocska?~–
  5 IV    |          miért ne hihetném én ezt?~– Te Manichaea! Még a negyedik
  6 IV    |          rikácsoló hangon kiabálva: „Te is sírsz már! Téged is marnak
  7 IV    |       fájdalmat, amit én most érzek, te is megérezd valaha! Hogy
  8 IV    |              hogy beteljesül.~„Érezd te is azt az édes poklot, aminek
  9 VI    |            szentek kolostorában.~– A te elvált feleségednek a neve
 10 VI    |              a barát.~– Mit mondasz, te barát?~– Amit az írás mond.
 11 VI    |             pusztába iramodnak. Amit te beszélsz, az csak olyan
 12 VI    |           kagyló rajta, ki áll meg a te beszédedet hallgatni? De
 13 IX    |        Könnyű neked, Dávid király. A te Bravalládat elvitték a fekete
 14 IX    |              nagyobb.~– Honnan tudod te ezt? – kérdé Teuta királyné.~–
 15 IX    |               majd kiszabadítom!~– A te szavad „hallgass” a gyülekezetben –
 16 IX    |              a rabszolgákhoz, akiket te házépítésre és nyájőrzésre
 17 IX    |          azonban megijedtek, hogy ha te visszatérsz, majd bosszú
 18 IX    |        semmit sem hagytak hátra.~– S te mit cselekedtél? – kérdezé
 19 IX    |     avatkozzék férfiak dolgába.~– És te eltűrted ezt a nagy csúfságot?~–
 20 IX    |             aztán, hogy „ne kívánd a te felebarátodnak se ökrét,
 21 XI    |             mert nem egyeztem bele a te békekötésedbe.~– Teneked
 22 XI    |         Dávid király fia: Salamon.~– Te ismersz engem? Pedig sohasem
 23 XI    |           meg nem előzhette.~– Akkor te többet is tudsz. Akkor te
 24 XI    |            te többet is tudsz. Akkor te azt is meglátod, ami ezen
 25 XI    |             felelt Frater Aktaeon. – Te énhozzám két kívánságot
 26 XI    |         látni az úszkáló férgeket.~– Te útmutatást jöttél tőlem
 27 XI    |         sziklavárában lakik.~– Akkor te csakugyan az Isten cselédje
 28 XI    |            legelőször is; mit mond a te Istened, az új Isten, akinek
 29 XI    |        álljon, akkor lesz az ideje a te menetelednek a mosszori
 30 XI    |              róla a sziklát, s akkor te begyakorlod magad az ivásba.
 31 XI    |         vigyáznod kell magadra, hogy te is a Verblud lába alá ne
 32 XI    |        kerülj.~– Úgy teszek, ahogy a te szavaid mondják. Megsegít-e
 33 XIII  |            reggeli ima így szól: „Oh te öreg apánk, aki az égben
 34 XIII  |         Ilyen ló kellene nekem, mint te vagy.~Még azután a korsóját
 35 XIII  |          fürkésző tekintettel.~– Hát te csakugyan a badnyák vagy?
 36 XIII  |          hátadat. Jól van. Csakugyan te vagy az a megvert. Hát most
 37 XIII  |            kell. Én szolgálni akarok te alattad a warángok ellen.~–
 38 XIII  |              hogy meggyógyítsalak.~– Te béka! Engem akarsz meggyógyítani?
 39 XIII  |        felhasított bélű rabszolga. S te akarsz most lábra állítani?
 40 XIII  |          akarsz most lábra állítani? Te obesiána!~– Én jobban tudom,
 41 XIII  |           hogy felépítselek.~– No ha te engem megajándékozol a lábammal,
 42 XIII  |         borok meg vannak mérgezve, s te csak azért vezeted rá a
 43 XIII  |               mondó rá a Szlón –, ha te száz korsót sorba szívsz.~–
 44 XIII  |           tőlem az ördög az álmot. A te szered okozta ezt?~– Még
 45 XIII  |           vele: vezesd házról házra; te már tudod a járást. Hadd
 46 XIII  |             el nem távozott soha. Ha te megismerted ennek a várnak
 47 XIII  |          várat, amíg csak én élek és te élsz.~A Verbludnak tetszett
 48 XV    |           idős lesz az teneked; csak te légy majd elég legény őmellette.
 49 XV    |       Valóban az volt Darinka.~– No, te ravasz róka vagy. Bizony „
 50 XV    |       gúnyolódtak a vőlegénnyel: „No te ugyan beleválasztottál magadnak
 51 XV    |             nézve, azt mondá neki:~– Te nem vagy knézleány, hanem
 52 XV    |         mintha pofon akarnálak ütni, te ahelyett hogy, amint szabad
 53 XV    |                Ne nevess rajta. Mert te sem tudod, hogy hát én ki
 54 XV    |             vele a nagy „butikarát”. Te ott maradsz mindig mellettem,
 55 XV    |             galamb a fiát? úgy lesz. Te másként nem iszol, mint
 56 XV    |              hogy mit fonj és miből. Te csak hozd el a guzsalyod.
 57 XV    |       ijedezett tőle.~– Ne vesződjél te az én fejemmel, hanem a
 58 XV    |              iszik belőle – s ekkor, te bolond, fellármáztál.~–
 59 XV    |          édes bort.~– No jól van. Ha te énnekem az álmomat visszaadod,
 60 XV    |             ide feljönnöd éjszakára, te fogod szépen a lábamat az
 61 XV    |          tartsd magadnál; aztán majd te ereszd ki ezeket a junákokat,
 62 XV    |           annak – súgá neki Solom. – Te most eredj, hozd elő a guzsalyodat.~
 63 XV    |        ciprusi kancsót.~– Nem abból, te! – kiálta rá Solom. – Hanem
 64 XV    |       csókcsattanásnak vette.~– Jaj, te mit csinálsz? – szörnyűködék
 65 XV    |            szörnyűködék a Darinka.~– Te fogd össze a lepcsest. Ülj
 66 XV    |      tartozik a házigazdájának. Csak te jó erősre fond azt a kötelet,
 67 XV    |          Verblud a junákjaival. Hogy te nem küldted a felváltó csapatot,
 68 XV    |         társai felmásznak a falra.~– Te vesd magad az asztal alá,
 69 XV    |               kölyök.~– Én állok. De te ne állj, hanem ülj le, mert
 70 XV    |            magad kutyafülű fejére. – Te badnyák! – Ej de cifrára
 71 XV    |         megint a badnyák leszek, s a te csontodat hegesztem.~– Nincs
 72 XV    |              jöhettem volna ide. Hát te csak vőlegény vagy most?
 73 XV    |              mert a fogadása tartja. Te csúfítottad őket így el.
 74 XV    |             csúfítottad őket így el. Te vágtad le a kontyaikat.~–
 75 XV    |            pokolba.~– Nem félek én a te ijesztgetéseidtől, zsupán!
 76 XV    |           ijesztgetéseidtől, zsupán! Te megesküdtél, hogy énnekem
 77 XV    |              engeded bántani, s ez a te esküvésed engem jobban betakar,
 78 XV    |         másik sárkánykígyónak. – Hát te rabszolga itt az asztal
 79 XV    |       rabszolga itt az asztal alatt! Te is bort ittál?~S a kopjája
 80 XV    |       köszönöm az áldást”.~– Ki vagy te? – rivallt rá a Verblud.~–
 81 XV    |           Hát engem kinek tartasz?~– Te vagy Chrysostomus archimandrita.~–
 82 XV    |              Most már én viszem el a te koponyádat a menyasszonyod
 83 XVI   |              kiáltozta a neveiket.~– Te Marinka! Te Szlón fiam!
 84 XVI   |              neveiket.~– Te Marinka! Te Szlón fiam! Te Verblud vőm!~
 85 XVI   |              Marinka! Te Szlón fiam! Te Verblud vőm!~Egyszerre csak
 86 XVI   |            fogta, nagy zokogva.~– Óh te hősöm! Te dicsőségem! Házamnak
 87 XVI   |              zokogva.~– Óh te hősöm! Te dicsőségem! Házamnak fényes
 88 XVII  |          csatába.~– No hát mit tudsz te?~– Elmenekülünk a Bludáron.~–
 89 XVII  |      hitestársa, Darinka, a rabnő.~– Te csak eljössz velem?~Darinka
 90 XVII  |            csak úgy szólítják, hogy „te ripacsos, te csámpás, te
 91 XVII  |        szólítják, hogy „te ripacsos, te csámpás, te kancsi, te finta,
 92 XVII  |             te ripacsos, te csámpás, te kancsi, te finta, te suta!”,
 93 XVII  |               te csámpás, te kancsi, te finta, te suta!”, az asszonyaik
 94 XVII  |        csámpás, te kancsi, te finta, te suta!”, az asszonyaik neve,
 95 XVII  |     asszonyaik neve, amíg fiatalok: „te kis szuka!”, ha megvénülnek, „
 96 XVII  |            szuka!”, ha megvénülnek, „te vén banya!”.~Tehát a „nagyfejű”
 97 XVII  |              ám, uram. De hogy tudod te meg odalenn a föld alatt,
 98 XVII  |      rászálltak a keskeny tutajra.~– Te állj az elejére – monda
 99 XVII  |        dacára elnevette magát.~– Hát te azt hiszed, hogy a faltörő
100 XVII  |          tornázó ügyesség kellett.~– Te maradj a tűznél – mondá
101 XVII  |         fehéret. Hátha só lesz?~– Óh te golyhó! Nem terem ebben
102 XVII  |              megkóstolom.~– Nem! Nem te! Hátha méreg. Majd én kóstolom
103 XVII  |             felfedezett kincsnek!~Óh te örök gyógyszere a világnak!
104 XVII  |    sziklakarzat magasárul alá.~– Hát te hol jársz? – kérdezé Darinka.~–
105 XVIII |         embert, a hosszúfejűt.~– Ezt te mind most álmodtad?~– Nem.
106 XVIII |          véréből és koncaiból.~– Huh te, hogy tudsz ilyen csúnyát
107 XVIII |                Hiszen csak álmodtam, te golyhó! Csak az apám, a
108 XVIII |  Arrarerrerrirrirorrorurrur!”~– Hajh te! Mit tesz az?~– Ez azt teszi,
109 XVIII |                 Okos ember volt az a te álomapád. Vajon hogy híttak
110 XVIII |             voltam melletted?~– Csak te maradhass! S ne kívánkozzál
111 XVIII |     legjavában folyt a nehéz harcom, te meg belemarkoltál az üstökömbe,
112 XVIII |               Igen bizony, mert amit te ki akartál tépni a tövéből,
113 XVIII |              Darinkának az eszébe.~– Te! hallod-e? Ha te annak az
114 XVIII |           eszébe.~– Te! hallod-e? Ha te annak az emberevők királyának
115 XVIII |              nem engedő mélységbe.~– Te, galambom! – mondá Darinka,
116 XVIII |             fáklyát – mondó Solom. – Te az egyikkel maradj itt a
117 XVIII |            megtalálta az utat.~– Jaj te! Olyannak láttalak! – szörnyűködék
118 XVIII |       olyannak láttalak téged, mikor te jöttél a vízesés alatt keresztül.~
119 XVIII |              istenadta apanázzsal.~– Te most végy magadhoz négy
120 XIX   |        kezében.~– Miért pusztítják a te vitézeid az én országomat? –
121 XIX   |       Tvartimir.~– De miért dúlnak a te junákjaid az én tanyámon? –
122 XIX   |          mondá Dávid.~– Felelj elébb te az én kérdésemre.~– Azért,
123 XIX   |               Solomnak a fejét, amit te levágtál? Meg a többi hadnagyok
124 XIX   |           hoztak egy porontyot sem a te ivadékodból. Asszonyra meg
125 XIX   |   valamennyire, hogy én nem tudom, a te fiad meg az ő társai hova
126 XX    |         jelenj meg parancsolatjára a te Uradnak!~E szóra a templom
127 XX    |          himpellér ellenében.~– Mi a te neved, démonok legkevélyebbike,
128 XX    |        hányja ki a föld magából. Tán te is azért jössz, hogy ilyen
129 XX    |            haraggal Onufriosz. – Nem te voltál-e az a gonosz szellem,
130 XX    |         rontják meg a férfiakat. Nem te vagy-e a szerzője az első
131 XX    |           mélyen meghajtá magát.~– A te szemeidnek tüzétől sújtatva,
132 XX    |         ördög nagy dialectikus!~– Óh te átkozott sátánfi! – kiálta
133 XX    |         felgerjedve Onufriosz. – Még te a Szentszék háta mögé menekülsz,
134 XX    |        hirdeti.~– A rossz elv mindig te vagy, mindenütt és mindenekben.~–
135 XX    |               de fényesebbeket, mint te.~– Nem te voltál-e a gonosz
136 XX    |        fényesebbeket, mint te.~– Nem te voltál-e a gonosz szellem,
137 XX    |         táncának ingereért (amelyhez te fújtad a tilinkót!), Keresztelő
138 XX    |      könyvekből, amiket rám olvasol? Te tudod legjobban, hogy Tóbiás
139 XX    |            szentegyházból, daimon! A te ájtatosságod csúfolódás. „
140 XX    |              magát.) Csak vedd fel a te vakmerő képedet, állj fel
141 XX    |      lúdtalpadra, s maradj veszteg a te csontvárad közepén.~A démon
142 XX    |          elkárhozását a túlvilágon a te gonosz sugallatod gerjedelméből.
143 XX    |             megrontását idézte elő a te stigmád és vexillumod alatt.
144 XX    |           bízzuk az eldöntést, és ha te magad is ott léssz a szavazók
145 XX    |     mennydörgő szóval túlkiáltani.~– Te átkozott démon. Venusra
146 XX    |           nem az én hibám! De hát ha te a szerelem bűnét találod
147 XX    |            Hiszen a szerelem dühét a te harapásod oltotta Raymond
148 XX    |       fájdalmat, amit most én érzek, te is megérezd valaha! Hogy
149 XX    |               Felséges fejedelemnőm, te légy igazságos bírám! A
150 XX    |              légy igazságos bírám! A te kezeidbe teszem le ügyemet.
151 XX    |            valóban oly rögtön, amint te kívántad. A fülemüle még
152 XX    |           mert kifáradsz!” „Nem vagy te nekem nehéz – monda a trubadúr –,
153 XX    |             monda a trubadúr –, hisz te emelsz engem, nem én téged.
154 XX    |           csak a hegytetőig viszlek, te engem fel a mennyországig!”
155 XX    |            Kekharizméne szava. – Égj te is abban az édes lángban,
156 XX    |         romlást hoztak reá. Bűneiket te ismered legjobban, mert
157 XX    |           meg; Szent Péter kulcsai a te kezedbe valók, a feltámadás
158 XX    |           valók, a feltámadás napján te oszd a világnak a megszabadító
159 XXI   |            főpapnak:~– Íme itt van a te új néped, akit a föld keble
160 XXI   |           ibi manebis, donec Dominus te vocabit; et eris mortuus
161 XXI   |    parancsolja neki, hogy vedd fel a te barátcsuhádat, eredj vissza
162 XXII  |               Mind elmentek már.~– S te miért nem mentél velük?~–
163 XXII  |          feltámad az, aki hisz.~– És te mit hiszesz?~– Én hiszem
164 XXII  |      délpontra hág.~– S hogyan tudod te meg azt, hogy a nap délpontra
165 XXII  |              annál igazabb lesz?~– A te hited csak tégedet idvezít;
166 XXII  |            kérdezem tetőled azt. Hát te hiszed-e a saját feltámadásodat?
167 XXII  |        tajtékzó tenger. S nem vagy-e te ennek a nagy sírnak a halottja?
168 XXII  |        kőszál oda van állítva. Hát a te számodra hoz-e a mai nap
169 XXII  |          lehetek egykor király, mint te vagy.~Ezt a merész állítást
170 XXII  |            van, akkor igaz. Tehát ha te próféta vagy, és tudsz mindent,
171 XXII  |              hogy én nem láttam?~– A te Solom fiad hadakat vert
172 XXII  |             így szól hozzá.~– Térj a te remeteodúdba mint szerzetes,
173 XXII  |             feltámadásának napján. A te Solom fiad és a waráng legények
174 XXII  |         hátba a Solom gyereket: „Hát te akasztófacímere, hol csavarogtál
175 XXIV  |    fejedelemassszonyt, Lubomirát – a te fiad volt az ördög!~Boboli
176 XXIV  |         Lubomirát. Végezd el vele a „te” dolgodat!~Damiani Júdásnak
177 XXVI  | mikrokozmoszban?~– Megfogott engem a te átkod! – mondá Lubomira
178 XXVI  |    Kárhozatra akarsz vetni? Hisz ő a te szerelmed.~– Mondok neked
179 XXVI  |           mindketten az ő asszonyai. Te a királynő, én a rabnő.
180 XXVI  |            enyim az alázat. Legyen a te szerelmedé a hadizsákmány,
181 XXVI  |            enyimé az alamizsna. Én a te örömed sugaraiban fogok
182 XXVI  |         árnyékom soha meg nem látod. Te verset írsz majd a te boldogságod
183 XXVI  |         látod. Te verset írsz majd a te boldogságod óráiról – és
184 XXVII |              a „szebbik”, mondd meg, te „jobbik” – kérdezé Milenkától.
185 XXVII |            Ez volt az édnevük nála: „te szebbik, te jobbik!” Egyik
186 XXVII |           édnevük nála: „te szebbik, te jobbik!” Egyik sem haragudott
187 XXVII |              az én királynémnak?~– A te néped és az idegenek igen,
188 XXVII |            mind nevetni való.~– És a te Lubomirád mégis sír rajta.~–
189 XXVII |         lázadó irányában gyakorold a te legfelsőbb bírói hatalmadat,
190 XXVII |            Júdás. – Nem vártam, hogy te jöjj fel hozzám, a törvény
191 XXVII |             a padlatra haragjában.~– Te felmented őt az istentelenség
192 XXVII |               Mert mind a három fő a te válladon volt. Ez álom nagy
193 XXVII |              a falán hágsz be, akkor te vagy a városnak az ura;
194 XXVII |            lépsz be: akkor a város a te urad.” Boboli János, emlékezzél
195 XXVIII|               A nyelvem hibázott. De te tudhatnád jól, hogy sohasem
196 XXIX  |            fia volt az, a Vuk.~– Hát te mért jössz haza? – mordult
197 XXIX  |             Ki pusztítja el?~– Én.~– Te! Te lidérc! Te embervakarcs!
198 XXIX  |            pusztítja el?~– Én.~– Te! Te lidérc! Te embervakarcs!
199 XXIX  |                 Én.~– Te! Te lidérc! Te embervakarcs! Te nagymogul
200 XXIX  |             lidérc! Te embervakarcs! Te nagymogul a békák között.
201 XXIX  |            nagymogul a békák között. Te vagy talán a „pilinkó”,
202 XXIX  |             várost, népestül. Amiről te éjjel-nappal álmodol: az
203 XXIX  |              hadd szorítsalak agyon! Te legdrágább fiam! – kiálta
204 XXIX  |      vadállathoz hasonlatos arcát. – Te vagy az én nemzetségem bosszúállója.
205 XXIX  |            itt valamit. Tudtam, hogy te itt ínségben vagy. Jártomban-keltemben
206 XXX   |             veszélyben vagyok. Akkor te tudod, hogy mit cselekedjél.~–
207 XXX   |           Júdás, Raguza zsarnoka, és te hitetlenek királya, Boboli
208 XXXI  |             mindent.~– Boboli Péter, te nagyon örülsz annak, hogy
209 XXXII |            Se fejed, se lábad! Mégis te fogod el!~Egyszer aztán
210 XXXV  |          mondom teneked, hogy amikor te a velencésekkel szövetségben
211 XXXV  |            meg a hátadra!~– Ne félts te engem, öreg – mondá Brankó –,
212 XXXV  |              megölt junákja.~– Héjh, te méregkeverő gyilkos! – kiálta
213 XXXVI |          ahogy itten állnak. Az árát te szabd meg munkádnak. Műved