Rész

  1 I     |            ölelése át nem éri kerületét; mikor átnéz alattuk a szem, mintha
  2 II    |               szekerének a kerékvágásai, mikor sátán őfelsége a menyasszonyával
  3 II    |                 medre száraz, tavasszal, mikor a hóolvadás megindul, egypár
  4 II    |               egy ország tele csodákkal! Mikor aztán a velenceiek elfoglalták,
  5 II    |           pilotáknak az új palotákhoz, s mikor aztán Velence maga jóllakott
  6 II    |        népesítették meg a tengereket.~És mikor aztán már ki voltak vágva
  7 II    |               lett Dalmácia.~És utoljára mikor már a minden kínszenvedések
  8 III   |             Bármilyen szerelmes volt is, mikor a mátkája után járt, időjártával
  9 III   |                egyszer ilyen athéneiek.)~Mikor aztán kezdett a kisleány
 10 III   |                kellett hajtania a fejét, mikor belépett rajta. Ez ajtó
 11 III   |              szűk odúból; nem tudta már, mikor van tél, mikor nyár. A szikla
 12 III   |                tudta már, mikor van tél, mikor nyár. A szikla egyformán
 13 III   |          festészetnek akkor keletkezett, mikor az ikonomachia megszűnte
 14 IV    |                  nem is ez volt a nevük, mikor még az Isten szép napvilága
 15 IV    |                   nak hítták még nemrég, mikor lantpengés mellett invocálták
 16 IV    |                  az ördög káprázatai. De mikor olyan édesek mégis!~Soror
 17 IV    |               kínzás sem bírta megtörni; mikor egy meztelen karját kinyújtja
 18 IV    |                 és az állati szenvedély.~Mikor valaki belép a katakombába,
 19 IV    |             edzett testével védelmezték; mikor aztán a hosszú harc alatt,
 20 IV    |      természetnek. Az egyik a kismacska, mikor még nem tud egeret fogni;
 21 IV    |                  a másik a fiatal leány, mikor még nem tudja, hogy mit
 22 IV    |              könnyebbülést szerez.~– Hát mikor körülfog a nagy föld alatti
 23 IV    |              madarakat jól tartsam vele, mikor télen nincs nekik mit enni.
 24 IV    |                  én egyébről sem hallom, mikor az apám és a vőlegényem
 25 V     |          ráleskelődik az oroszlánokra, s mikor a hím eltávozik a barlangjából,
 26 VI    |             pitykékkel vannak telerakva; mikor fut, úgy cseng rajta ez
 27 VI    |                 ölheti már őket a szomj.~Mikor a tengerből kimeredő kopár
 28 VI    |                 az ételt – rájuk nem üt.~Mikor a király liburnája arra
 29 VI    |       Svantevitnek is el szokta mondani, mikor még az volt a warángoknál
 30 VI    |             kígyókő?~– Kígyókő? Mi az?~– Mikor a kígyók nagy sokaságban
 31 VI    |             kegyetlen erős ember, akinek mikor tüzes vasat fúrtak a testébe,
 32 VI    |            tovább! Fordítsunk más lapra. Mikor már együtt volt a hat feleség,
 33 VI    |                 ugyanazon a fenyősiklón. Mikor minden el van takarítva,
 34 VII   |             sziklaváraikban, azok aztán, mikor nem győzték tovább az éhezést,
 35 VII   |                 a nap sugártalan gömbje.~Mikor a kettős hajóárnyék eléri
 36 VII   |              láttam, mégpedig Pio Nonot, mikor 1848-ban osztotta az áldást
 37 VII   |                   sodrony, lánc, fibula, mikor hideg volt, még hidegebbet
 38 VIII  |            számára lettek volna alkotva.~Mikor aztán három világrész országait
 39 VIII  |              magfélét egye meg az állat; mikor hús és szalonna lesz belőle,
 40 VIII  |                warángok liburnáit rejti, mikor pihenőben vannak.~Kelet
 41 IX    |               gátolja a megfutamodást, s mikor lovaikon előre vágtatnak,
 42 IX    |              ölelkezés zsivaja elmúltán, mikor minden férfi a párjára akadt,
 43 IX    |                   Igaz! Én is tudom azt! Mikor vadászni járok vadkanra,
 44 IX    |            ismerem én azt. Nekem dalolt, mikor kicsiny voltam. De nagyon
 45 IX    |                nehéz vád az én lelkemen. Mikor én a pátriárka kegyes intésére
 46 IX    |             volna, de nem a jó baráttal. Mikor leszálltunk egész sereggel
 47 X     |                  a gyerekek csúfolják, s mikor el-elhasal, nagy visítással
 48 XI    |                hinni fognak neki. Kivált mikor a bosszúállás módját is
 49 XI    |            várudvarban levő kecskéket; s mikor aztán látják, hogy azoknak
 50 XI    |                 közt a kétélű karddal; s mikor a várőrség javában horkol
 51 XI    |           faragtak ki a waráng suhancok.~Mikor ez el lett fogadva, akkor
 52 XI    |                 sokkal jobban csinálták. Mikor a királlyal szemben ellenzék
 53 XI    |                rögtön elkezdett gágogni. Mikor harmadszor kiáltó, „gigágá!”,
 54 XI    |                hogy „nem tudtok jobban?”~Mikor aztán a király úgy találta,
 55 XI    |            ereszkedék alá a hegyoldalon. Mikor az lelkendezve eléje lépett,
 56 XI    |                   S ha majd napok múlva, mikor már csak a sebhelyeid beszélnek,
 57 XI    |                 megmondom neked a napot, mikor menj. Minden reggel felmegyek
 58 XI    |            útjában szárazon és tengeren. Mikor Tvartimir knéz a hegyek
 59 XII   |          fanyárson szarvascombot sütött. Mikor már csupa parázs volt a
 60 XII   |                 lilakék zománcot kapott.~Mikor a trák Nimród kihúzta a
 61 XII   |          gombafej alakú pénzek aranyból.~Mikor azután a római civilizátorok
 62 XII   |            füsttől meg ne fulladjanak, s mikor aztán a máglya egész parázzsá
 63 XIII  |                csupán csigát és rákot, s mikor a nagyböjt ideje eljön,
 64 XIII  |             leteszi a kereszt talapjára. Mikor aztán a népet megáldotta,
 65 XIII  |               jelölték meg a forrásokat. Mikor aztán a klasszikus Róma
 66 XIII  |          kosárral viszi is, nem bántják. Mikor aztán odább megy a badnyák –
 67 XIII  |                  a kolostorokban tudták.~Mikor aztán a bogumilok karácsonyja
 68 XIII  |            megint négykézláb lehessen, s mikor nyakába borult Solomnak,
 69 XIII  |                cuppanása a pocsolyába.~– Mikor megyünk oda?~– Várj sorára.
 70 XIII  |           fölemelkedett azzal a badnyák, mikor a nyakába ült, mintha csak
 71 XIII  |                  félnaponkint felváltva.~Mikor a badnyák felérkezett a
 72 XIII  |          lehetett látni ezen a vidéken.)~Mikor a Szlónt meglátták a vitézek,
 73 XIII  |                   Süve vagy az ördögnek! Mikor még a szakállamat sem dörzsölhettem
 74 XIII  |                    hogy észre sem veszi, mikor esett meg rajta; hanem szerencséjére
 75 XIII  |              Engem akarsz meggyógyítani? Mikor senki sem bír vele. Hát
 76 XIII  |           rabszolgák egymást fölváltsák. Mikor már a malomgázolást megunhatta
 77 XIV   |              ember fel nem emelhette. De mikor ketten voltak a királyfival,
 78 XIV   |                  versenytársaik. Tudták, mikor kell használni a „truféroszt”,
 79 XV    |           szokták megmosdatni az embert, mikor meghalt, eleven embernek
 80 XV    |              elűzi. Ezt a bogumilok, még mikor későbbre mohamedánokká lettek,
 81 XV    |              praktikus befejezéssel jár. Mikor a bűnbánó lélek mindvégig
 82 XV    |             elmentek menyasszonyt hozni. Mikor a szent szertartásnak vége
 83 XV    |                 még folytatását találja, mikor az ifjú pár a „domachin”
 84 XV    |               találtad ki?~– Onnan, hogy mikor feléd legyintettem a kezemmel,
 85 XV    |                 megyek fel a Verbludhoz. Mikor visszajövök, újra felöltöztetsz
 86 XV    |                 lehelek rád, s meghalsz.~Mikor a toronyterembe betoppant
 87 XV    |                  kérdé Solom Darinkától, mikor megitatta, mint galamb a
 88 XV    |                 kérlek.~– Hogyne néznék? mikor nézek!~– No hát vakuljon
 89 XV    |           rabszolgafegyver ölte le őket.~Mikor a hold feljött a hegyek
 90 XVI   |              fényt árasztott maga körül, mikor a knéz csapatja az erdőből
 91 XVI   |                  a fejük fölé emelték, s mikor négy-öt sor harcos, mint
 92 XVI   |            hangjával biztatja a népét, s mikor a füle mellett egy-egy nyíl
 93 XVI   |                  menekülőket.~Tvartimir, mikor a visszakerült vitézei homlokán
 94 XVI   |                mely kigyulladt belülről; mikor a nehéz réztető lezuhant,
 95 XVI   |                volt aztán az elbámulása, mikor a toronykapuhoz érve, semmi
 96 XVI   |                 csak taszítva harcolnak, mikor már a sűrű sokaságban se
 97 XVI   |                ki volt fáradva a dühtől, mikor legutolsónak megérkezett
 98 XVI   |          keresztül. A hidak is eltűntek.~Mikor aztán a Bludár partjára
 99 XVII  |                   Igazi „Hüvelyk Palkó”.~Mikor a Tvartimir csapata megjelent
100 XVII  |              átfűrészelik a szálfákat, s mikor a mi csapatunk az erdő közepén
101 XVII  |              nekem ilyen dolgot az apám. Mikor a tengeren túl harcoltak
102 XVII  |                  s nem eresztitek odább. Mikor aztán egyikünk vissza akar
103 XVII  |               sárgaréz kösöntyűket, hogy mikor egy új országban ismét megjelenünk,
104 XVII  |         padmalyán, amíg a nappal tart, s mikor jön az éjszaka, akkor felbomlanak,
105 XVII  |           meneküiő hadnak. A Bludár, már mikor a mosszori völgyben kiömlik
106 XVII  |                 mentén a vízből sodorva. Mikor a két kalandor közelébe
107 XVII  |                  De hát akkor az emberek mikor lakhattak benne? Az a cyclopi
108 XVII  |                idegzet egész összessége, mikor van az álom ideje, mikor
109 XVII  |                 mikor van az álom ideje, mikor az ébredésé. (Amíg a nagyvárosok
110 XVII  |               nincs „szép piros hajnal?”~Mikor az éjszaka közelít, az embert
111 XVII  |              parti gödrökben hátramarad, mikor a víz elpárolog róla.~–
112 XVII  |               már fel az erdők csendjét, mikor Solom felébredt. Darinka
113 XVII  |             eszébe ötlött.~A vacsorához, mikor jóllakának, vizet hoztak
114 XVII  |                felkapaszkodhassék rajta.~Mikor e harmadik karzatra is felkapott,
115 XVII  |               Hanem én azt szoktam, hogy mikor így nem tudok valamit kitalálni
116 XVIII |            sulyoknak lehetett használni. Mikor mind a ketten el voltak
117 XVIII |                  összekuporodva aludjék.~Mikor Solom ismét megérezte a
118 XVIII |                  Hol volt, hol nem volt; mikor még egészen más világ volt,
119 XVIII |            csillagot. Ez az Isten lelke. Mikor ez olyan közel jön a földhöz,
120 XVIII |                 ha visszagondolok rá; de mikor odaát voltam a hosszúfejű
121 XVIII |             örömöt éreztem én azon, mint mikor az ember egy szép fehér
122 XVIII |                     Hiszen ottan voltál. Mikor legjavában folyt a nehéz
123 XVIII |                 magam is úgy érzem néha, mikor sokáig nézek rád, hogy szeretnélek
124 XVIII |               azt el tudnám úgy mondani! Mikor a fehér ködben, a víz mögött
125 XVIII |                 olyannak láttalak téged, mikor te jöttél a vízesés alatt
126 XVIII |              hogy a felét átdugja rajta, mikor lélegzetet szívni felbukik
127 XIX   |                   hát most hogyne tudna, mikor már vas van a kézben? Talán
128 XIX   |          barlangokból odacsúsztak hozzá, mikor ebédelt, s részt vettek
129 XX    |      zsolozsmáikkal belevágnak a vitába, mikor az ördög nagyon fennen kezd
130 XX    |                jégtenger, miként a hold. Mikor Jehova a virágokat teremté,
131 XX    |                lejöttek a Tábor hegyről, mikor azok a Jordán vizéből kiszállva
132 XX    |                   hanem nappal, délután, mikor Foibosz legforróbb nyilait
133 XX    |        odasietett a hármas csoporthoz.~S mikor odaért imádott kedveséhez,
134 XX    |                 zengé a „dies iraet”. És mikor a zsolozsma végződött, ismét
135 XXI   |              tessék velem parancsolni! S mikor ez azt parancsolja neki,
136 XXII  |                néppel összekeveredjenek, mikor az Isten elé mennek; ők,
137 XXII  |                  feltámad e mai napon.~– Mikor?~– Délben, mikor a nap délpontra
138 XXII  |                napon.~– Mikor?~– Délben, mikor a nap délpontra hág.~– S
139 XXII  |        Mindegyikre volt írva egy szám.~– Mikor a XVIII. koponyához ér az
140 XXII  |                  hallani fogom a szavát, mikor kacag; és a csókjának a
141 XXII  |                és a csókjának a hangját, mikor az anyját megöleli, és az
142 XXII  |                  az íjának a pendülését, mikor a vadludat lelövi a magasból –
143 XXII  |                 meg tudja ember mondani, mikor nappal felnéz az égre, hol
144 XXII  |                  ugyan fényes csillagok, mikor éjszaka van. Hát azt, ami
145 XXII  |             kerepelés harmadik verséhez.~Mikor azt elvégezte, letevé a
146 XXII  |             pálca, a másikban egy kobak.~Mikor mind a két térdeplő alak
147 XXII  |             mondásokat mormogva hozzá, s mikor azzal készen van, így szól
148 XXIII |            Richárd emeltetett Raguzában. Mikor a hős király visszatért
149 XXIII |                félrevitték, lefektették; mikor fölébredt, azt látta, hogy
150 XXIII |                  bástyák mellvédei mögé. Mikor aztán éjfél tájon a közelgő
151 XXIII |                diadalmas korszak emléke.~Mikor a bosnyák király, Dusán
152 XXIII |           lefoglalta azt a maga részére. Mikor aztán már kívül is, belül
153 XXIII |            várkapuhoz, szerb öltözetben. Mikor odaérkeztek a felvonóhídhoz,
154 XXIII |                 gondolt a fiatal Boboli, mikor Solom királyfinak azt a
155 XXIII |               volt, de oda kellett adni. Mikor aztán átvették a szigetet,
156 XXIV  |                  bizonyos egy számban, s mikor az annyiadik számú gyermek
157 XXIV  |          jelenetek folytak le. Az olasz, mikor kapacitál, úgy handabandáz,
158 XXIV  |         folytatta az ájtatos körmenetét.~Mikor a szent ceremóniának vége
159 XXIV  |           rendjét miként állapítsák meg?~Mikor aztán ezt a sok szép feladatot
160 XXVI  |                De eléget.~– Tudod-e még, mikor a százlábú férget leverted
161 XXVI  |                  a belkormányzata ellen, mikor arról volt szó, hogy Velencének
162 XXVI  |               ágon akadt Absolonig? Majd mikor idáig eljutottunk, akkor
163 XXVII |                Balázs őrködjék fölötted! Mikor közelbe ér az üdvözölt,
164 XXVII |               meg fogom valósítani.~– De mikor?~– Egy év nem telik bele.
165 XXVII |            jelezte a rálépőnek a súlyát; mikor visszajött, megint jelezte.
166 XXVII |                  családnak a titka volt.~Mikor felbontották az ajánlatok
167 XXVII |             valamennyi ajánlkozó társát.~Mikor a névről leszakíták a pecsétet,
168 XXVII |                  lelke is kacagott bele, mikor a tükrében meglátta magát
169 XXVII |          kísérete végzetes diadalútjára.~Mikor a kapuján kilépve, a lovára
170 XXVII |                Milenka gyaloghintaját. S mikor a körmenet az átelleni házsor
171 XXVII |            ég-föld megrendül is bele.~És mikor szétnézett a sokaságon,
172 XXVIII|                másodiknak következik. És mikor őrá kerül a sor, az édesanyja,
173 XXVIII|                 egymásnak a szerelmét.~S mikor a pohár alját az utolsó
174 XXVIII|                  több csodák?~Történtek. Mikor már tele volt a templom
175 XXIX  |            ültessék fel a hadaikat most, mikor igazi istentagadók emelik
176 XXIX  |                  csendesen a munkájukat. Mikor aztán jól elvégezték, akkor
177 XXIX  |           bosszúállója. Tied az áldásom!~Mikor a nyomorék a mankóját elvette
178 XXIX  |                  Aztán ott akarok lenni, mikor ez megtörténik. Ott fekszem
179 XXIX  |                  lenni azon a látványon, mikor a világ felfordul, s a hátára
180 XXIX  |            várfalai közt, és várta, hogy mikor tér vissza a Tirimir fia
181 XXIX  |                 Bludár labyrinthjából, s mikor fúrja keresztül a hajófurdancs
182 XXX   |             Dávid király maga vezényelt.~Mikor búcsúzva kezet szorított
183 XXXI  |                 ajzza a tűzvető gépet, s mikor a hátrafeszített vaskanál
184 XXXI  |                  hoz fel ilyenre példát. Mikor I. Endre király alatt német
185 XXXI  |               gálya palánkjába facsarni. Mikor a lélegzete elfogyott, jött
186 XXXII |       tüdőszakadásig ordít a halandó, de mikor a föld alatti ellenség jön,
187 XXXIV |                 gyümölcsű borókaágakból.~Mikor elkészültek, a holt király
188 XXXIV |                  szilaj állattól hajtva, mikor már a vitorlája is elégett. –
189 XXXV  |          mosszori knéznek védelmi vámot, mikor a Demir-kapun átkelnek.
190 XXXV  |                  kiegyenesedett. Hát még mikor az örömhíreket elmondta
191 XXXV  |             árnyékot adtak a vár urának, mikor a nap forrón odatűzött;
192 XXXV  |                  szumak, melynek illata, mikor a delelő nap rásüt, a túlvilág
193 XXXV  |              között veszítették össze, s mikor azok legédesdedebb testvérharcban
194 XXXV  | hullócsillagokkal szórta tele a világot, mikor két ilyen orsózva táncoló
195 XXXV  |                 junákjaival. Várta, hogy mikor hozza már a levágott waráng
196 XXXV  |           álmodott már, mint ébren volt. Mikor álmából felriadt, a fiai
197 XXXV  |             azokat számlálta szemenkint; mikor kétszázig ment, akkor azt
198 XXXV  |                   egy csata, két csata”; mikor térnek vissza? A küszöbe
199 XXXVI |              szurkot főzettek belőlük, s mikor már le voltak tarolva az
200 XXXVII|                  ahogy Commodus császár, mikor a cirkuszban produkálta