| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór A három márványfej IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Rész grey = Comment text
2506 IX | aki megcirógat, s van kit dédelgetnünk, a vadmacska kölykét!~A
2507 VI | olvasható a római írás; „Nymphis dedicatum”, a legfelsőn már új betűk
2508 XI | hipotéziseit. Ad absurdum dedukálta a következtetéseit, kimutatva
2509 I | szent várost, Jónásnak egy dédunokája rávezette őket a becses
2510 IV | törvényhozóik ugyan ezen deficiten az államháztartásban azzal
2511 XV | az opánkáikon a lángoló degetet, s úgy szaladtak ki az udvarra,
2512 XX | az infulával; téged pedig degradáltak pátriárkává. Bosszúdat nem
2513 XXII | igazat igazabbá nem teheti.~– Dehát én is szeretnék idvezülni.
2514 IV | sehol a világon.~Szerző. Dehogynem maradt. Ott láthatók a warángok
2515 XXXVII | rajtuk, a révfőnök (capo del porto) utasítása szerint
2516 VI | vele a sziklaodújába. A nap delelőn állt, egy kis harangláb
2517 III | völgybe még a nap is csak delelőre pillantott be; világi emberszem
2518 XXIV | Raguzába, mert a kapuk csak délelőtt vannak nyitva. De különben
2519 XXIV | lehetetlen volt bejutni. A délelőtti órákban a nagy szavazási
2520 XXVIII | vasárnap előtti szombat délestéjén megkondultak a harangok
2521 XX | Őneki kellett a nagypénteki délestén megaláztatni: például szolgálni
2522 XXIII | köztársaság elnökének. – Ma a délesti ájtatosságom alatt elnyomott
2523 XXII | harang kötelét, s elkezdé a delet kongatni. Íme tehát az a
2524 XXXVII | bedobták a tengerbe, hogy a delfinek tündére segítsen kínjaikat
2525 XXVIII | közepén remekművű szökőkút delfinje fújta szemein és orrlikain
2526 I | rezeg a levegő, mint ahogy a délibáb szokott hullámzani; abból
2527 XXIII | még mutatják a „Palazzo di delizie” helyét, ahol a város főnöke
2528 XXXV | odacsalogatja magához a délkör minden énekesmadarait; míg
2529 XXIV | követendő rendszabályokról; a „della Raggione” ellenőrző hivataláról,
2530 VII | régészek hiába keresnek, Delminion, ami Dalmáciának a nevét
2531 XXII | azon koponya mellé, mely a délórát jelezte. S megcsókolta az
2532 XXVIII | csigamedencében felhalmozva a délszak pompás gyümölcsei, gránátalmák,
2533 XXXIII | messze földről összehordott délszaki növények versengtek a hazai
2534 V | hajadonokat értették, akik egy délszláv balladában meg vannak örökítve,
2535 XXXIII | daviditáké, akik a feltámadást a délutáni napkezdetén (hat órakor
2536 XXXV | knéznek védelmi vámot, mikor a Demir-kapun átkelnek. Ezt is jóváhagyták.
2537 XX | nagyravágyás és a bosszúállás démonai, akik éppen úgy fogva tartanak
2538 XX | Onufriosz archimandrita, ki a démonnal való vitákban annyi győzelmet
2539 IV | meg. Ezért lett azután a démontól megszállottak katakombájába
2540 II | ha nincs más; vadzsálya, démutka még virágot is mutat, a
2541 XV | voltaképpen magyarországi dénárok, a patrona hungaraei képével.
2542 XVI | pokol fogadta be őket? Denevérekké lettek-e? Gyíkokká változtak-e?~–
2543 XVII | szemeiknek nem kellett se denevérszárny legyezése, se homokóra figyelmeztetése,
2544 III | hegyes Mefisztó-szakállal, a denevérszárnyat, a sántító lólábat, s rendszerint
2545 XXIV | ellenőrző hivataláról, mely a depositumok, az árvák és özvegyek pénzei,
2546 XXXII | érdekes látványt: a két dereglyehad közötti harcot, mely éppen
2547 XXXIV | két királyné odarohan a dereglyéhez, melynek árbocánál áll a
2548 V | evezőikkel úgy hajtották a dereglyéiket, mint a szélvész; nem szorultak
2549 V | tengereket járták hosszú, nyitott dereglyéikkel, amikkel a legszűkebb sziklaöbölbe
2550 XXXI | jelkiáltás. A velencések dereglyéire, mint a zápor hullott a
2551 XXXI | összeakaszkodott az ellenség dereglyéivel, amikor aztán a párkányon
2552 XXIII | velenceiek a hadihajókról számos dereglyékkel alattomban meg fogják rohanni
2553 XXXII | sietteté a végrehajtást.~Nehány dereglyének a parancsnokai észrevették
2554 XXXI | felé menekülni.~A velencei dereglyeraj és a gályák harcos népe
2555 XXXIV | liburnát.~A waráng hajósok dereglyerajáról kardalban zendült fel a „
2556 I | ember be nem törhet; mert a dereglyére szálló, ha mind Sámson legyen
2557 XXXI | sikerült nekik a velencei dereglyéseket a horgonyon álló gályáktól
2558 XXIII | távol szigetekről hordták dereglyével. A narancsfa igazán „aranyalmát”,
2559 XXXV | felfutott a tűz a fák mohos derekain, a repkény és vadszőlő venyigéin,
2560 XVIII | jár, fára is tud mászni; derekasan ordít; de nincs semmi ész
2561 IX | bronzkapcsok tartják összefoglalva, derékban ércövvel, amelyről a kurta
2562 XIII | vár rá: a jéghideg vízben, derékig állva szűrni, szitálni,
2563 XXXV | halálos haraggal ölelte át derékon óriási ellenfelét. Nem akart
2564 VIII | holott van elég bátorságuk, derekukra akasztott kötélen száz méternyi
2565 XIII | nem itt volt már a jajcai derjacsnik, aki a bizánci barátoknál
2566 XXXI | leghatalmasabb óriás halottá dermed tőle.~Boboli Péter célba
2567 XVII | guanójától. Ez a barlang dermesztő hideg volt a zuhatagtól.~–
2568 III | csúcsos résein át szivárgott a derű; ez már magába a sziklába
2569 XXVIII | seprűjéig kiürítette, akkor derült mosollyal közelíte Lubomirához,
2570 V | könyvében „Alter und neuer Staat des Königreichs Dalmatien”,
2571 XXI | cavernam tuam, quae est in deserto, et ibi manebis, donec Dominus
2572 IX | vitézségét bérbe kincses despoták cifra öltözetű, fényes ígéretű
2573 XVIII | mert az a sok gerenda, deszka, cölöp, amit a Bludárba
2574 XVII | Bocsássatok utánunk egész szál deszkákat, azok majd fennakadnak a
2575 XVII | törik, ott áthidaljuk a deszkákkal, úgy kerüljük meg a veszedelmes
2576 XV | kalapácskótogás a keményfa deszkán elhangzott (ez a bogumilok
2577 XVIII | nem hozott a Bludár több deszkaszálat a hátán. Azért tetszett
2578 XXIX | betetőzték durva hasogatott deszkával, a boltozatos termeket meglakták,
2579 XXVIII | kalmárok köztársasága a detronálhatlan királynak: a költőnek.~Tudta
2580 XXVI | pápa, ki a római pontifexet detronálja; hogy terjed el onnan egy
2581 XV | bosszantják.~S a pajkos dévánkodás még folytatását találja,
2582 XV | vőlegényre, a kumára, a deverire, a szuátokra, s akkor az
2583 XV | magaddal a guzsalyodat, s a devernya alatt ott fonsz rajta.~–
2584 XXIII | már eltanulták a városban devernyázó vezérektől, s elfújták szép
2585 XIII | háromszöget szurkál ki: ez a „devet khorán angelszki” (a kilenc
2586 XIII | szapulni az ércpépet, kimerni dézsákba. Ezt a gyötrő munkát legkevesebb
2587 XIII | ebből veszik ki a maguk dézsmáját; a warángoknak az mindegy.
2588 XXIII | még mutatják a „Palazzo di delizie” helyét, ahol a
2589 XX | ájtatosságod csúfolódás. „Diabolus aegrotans se monachum fecit.” (
2590 XXVII | éppen az ő leánya. Ennek a diadala is kudarc Damiani Júdásra
2591 XXXI | vitézek voltak a tengeren. Diadalaikról a szaracénok és mórok sokat
2592 XXVIII | Amíg Boboli János nagy diadalát kivívta a piazzán: benn
2593 VI | adtak. Mély sebhelyeket mint diadalemlékeket viselnek; kinek legtöbb
2594 XXXIV | kürtök elárulták a gyászt.~Ha diadallal közelítnek a waráng vitézek
2595 XX | lehet, hogy a démonok így diadalmaskodjanak!~Az egész apácagyülekezet,
2596 IX | tombolva.~Hanem a tovavonuló diadalmenet után hátramarad egy szomorú
2597 XX | De mit kezdesz mármost a diadaloddal? Mit nyer vele egy ördög,
2598 XI | ejtenek benne, s majd nagy diadalommal viszik fel a mosszori várba
2599 XXXI | és a gályák harcos népe diadalordításban tört ki a félelmes ellenség
2600 XX | De énáltalam nyert Judit diadalt Holofernes fölött Bethuliánál.~–
2601 XXVII | János és kísérete végzetes diadalútjára.~Mikor a kapuján kilépve,
2602 XXXV | knéz sokáig várta vissza a diadalútra eltávozott fiát, az óriást,
2603 XVIII | legifjabb öccse. Éppen nagy diadalútról kerültünk haza a királyi
2604 VI | kígyókirálynő fején, mint egy diadém.~– S mi ereje van ennek
2605 XXVII | éjjel fénylik tőle; egész diadémot nemes opálból. Mi van még,
2606 XXIII | megszabadította, a félelmes Spucento diadora.~Se oszlop, se szobor nincs
2607 XXII | homlokát a tisztes agg férfiú, diák mondásokat mormogva hozzá,
2608 XXI | Pater.”~„Amen.”~Az egész diákbeszédből a nép nem értett semmit,
2609 III | saját védszentjével és saját diakónusával; kertje, lovai, gyaloghintója;
2610 XV | három elég volt egy hajdani diakónusnak ott a hegyek között. Ez
2611 V | össze.)~Kritikus. No ha diákul van, akkor már igaznak kell
2612 XX | csóválja: ez az ördög nagy dialectikus!~– Óh te átkozott sátánfi! –
2613 XXVIII | folytán a szofistika és dialektika minden furfangjaival kisüté,
2614 XI | király enunciatióit. Kitűnő dialektikával fordította visszafelé annak
2615 VI | melynek minden tagmozdulata dicsekedés, úgy jár-kel a világban
2616 VI | warángoknál a főisten, csakhogy dicsekedésképpen, s az jutalmat adott érte;
2617 XIV | a kellemes ámbraillattal dicsekedett, amely a bornak, ami közé
2618 XX | Engedte a démonnak, hogy hadd dicsekedje ki magát. Majd torkára lesz
2619 IX | az egymásra talált nemzet dicsekedve, ujjongva, tombolva.~Hanem
2620 XXI | szokásom a szerzők gyomrát dicséretek szaloncukkedlijeivel elrontani;
2621 XXIV | újon megválasztottra. Ez a dicséretes szokás. Magának az elődnek
2622 XXII | az a királyi trón, amely dicsőbb volna, mint az Idvezítő
2623 XXI | s himnuszt énekelnek a dicsőítésére, ki megígérte nekik, hogy
2624 XXVI | vissza, melyben a szerelem dicsőíttetik, két szerelem egyszerre.
2625 XVIII | gyönyörűség volt, nekik pedig dicsőség, így a vérük megmaradt embervérnek,
2626 XXX | testedző küzdelemben, harci dicsőségben kerestek az ifjú, pezsgő
2627 XVI | zokogva.~– Óh te hősöm! Te dicsőségem! Házamnak fényes világa!
2628 XIII | aztán a klasszikus Róma dicsőségének terhe alatt összeomlott,
2629 XXXVI | csapás, mely Raguza hajdani dicsőségét romba temette, az a nagy
2630 XXIII | védője a köztársaságnak. E dicsőséghez egy szép legenda szerint
2631 XV | tudták magukat, álmukban, dicstelenül rabszolgafegyver ölte le
2632 XXXVII | huncinde saepius convenire eos dicunt. Vjekosláv megváltozott,
2633 XVII | érünk semmit.~Darinka minden didergése dacára elnevette magát.~–
2634 X | nyavalyás lett, a hideg lelte, didergett, nem tudott dolgozni, akkor
2635 XX | Szinte lehetett hallani a didergő fogvacogást, amit e rémséges
2636 XXVI | itt se diszpenzációt, se dimissorialét, se matrikulát; összeeskették
2637 XXII | feszítésének napján dobzódó dínomdánomnak veti oda magát.~De a nehezebb
2638 XXV | hagyták emlékeiket, majd Diocles, Szent Péter és a mártírok:
2639 II | Róma legfényűzőbb caesarja, Diocletian e vidéket állandó lakhelyéül,
2640 XIV | származott át Dalmáciába Diocletián alatt. A hírhedett Locusta
2641 XXXV | alakú vértére példázva. – Dióhéjt is tettél a fejedre? Hozd
2642 VII | barlang csakugyan létezik, Dioklea mellett van. Satának nevezik.
2643 XXIII | kölcsönző városával, a hajdani Diomedes előfoka, mely 30 mérföldnyire
2644 XX | süveg volt az, hegyében diónyi zöld topázzal.~– Íme II.
2645 V | éppen úgy Gravóza. Strabo, Dioscorides, Theophrastos, Galenus,
2646 II | karácsonyfára akasztandó diót be lehetne aranyfüstözni.~
2647 XIX | nevezték abban az időben diplomáciai értekezésnek. Követeket
2648 V | operantur, impetu parturiente discursum. Haec eadem tamen Liburna
2649 XXI | melyen keresztülzeng a két diskant és szoprán arkangyalszózat,
2650 XXV | obligatorie”? Vagy csak „erga dispensationem?”~Utoljára az éneklő király
2651 XXXII | ezeké volt az egyetlen díszbárka, mely a hajófödélzethez
2652 XX | Solom királyfi, mind abban a díszben, amelyben a Bludár föld
2653 XXXV | mosszori várat újból és egész díszében fölépíttessék, a bogumilok
2654 XVII | helyet cseréltetnek a fejek díszeivel, a hármas tiarát felváltja
2655 III | ábrázatját rendbe hozták a díszes redők, amikben jellemének
2656 XXIV | Galeatoris” melléknévvel díszíté fel a nép, a fiát „Canavelli,
2657 XIII | nyeregszerszám, puzdra, pajzs díszítéssel. Tizenketten voltak mellette,
2658 I | kertjét az év minden szakában díszíti. Amit megtagadott Jupiter,
2659 VI | öve aranyboglárokkal van díszítve, s az üstökét aranyabroncs
2660 XX | csak egy szemük volt, de disznóagyaruk, emberevők voltak, s akiknek
2661 XXVIII | palotában.~Nagy a hőség; a díszöltözet terhes; a tengerparton végigvonuló
2662 IX | hagyományos tiszteletreméltó díszpalástban, mely állt vadtulok- és
2663 XXVI | járulóktól nem kértek itt se diszpenzációt, se dimissorialét, se matrikulát;
2664 XXXV | harsogása. Ez volt a pokoli dithyramb!~Az a vén ember ottan a
2665 XIV | erkölcsei mellett, az első nincs divatban már, s az utolsóra nincs
2666 V | biztos gyógyszer volt a divatbetegségek ellen, mint a mostani könnyen
2667 VII | már mind a kettő kiment a divatból. Hogy miért? Azt fürkésszék
2668 VII | viseletnek is változó volt a divatja. Abban az időben még a hármas
2669 XXX | könnyelmű mulatságok újkori divatját, hanem testedző küzdelemben,
2670 XX | Daimonomache”~Még most is dívik Dalmácia hegyvidéki kisebb
2671 XXI | mitte sapientem et nihil ei dixeris.”~„Obsequar capite submisso
2672 XV | azt kapkodja el, amit az dobál oda neki.~A bogumiloknál
2673 XXXI | hajótehernek a tengerbe dobálására; az evezőpadhoz láncolt
2674 XII | semmi kőhajító gép meg nem dobálhatja.~A kapuhoz vezető út mély
2675 XIII | bor-e az. A Szlón a fejükhöz dobált mérgében mindent, ami a
2676 XIII | a torony padlata. Erre a dobbanásra-e, vagy hogy a megszokott
2677 VI | férgekkel.~Dávid király olyat dobbantott a lábával, hogy megrendült
2678 XX | kiáltá Asmodái nagyot dobbantva lábával. – Éppen úgy nem,
2679 XXVI | gyermekei is lesznek. Nem dobják az ó kútba Lea fiai a cifra
2680 XV | tartozik egy ezüstpénzt dobni a medencébe.~Az ivásnak
2681 XV | ma éjjel, akiben élő szív dobog e falakon belül.~Erre a
2682 XXVII | megüssék a kapuja előtt a dobot, s a kikiáltó szavára: „
2683 XV | megvédi őt minden kelevénytől, dobroctól, mirigytől és gutától, szívesen
2684 XXIII | őrtoronyból messzehangzó hármas dobütés, hogy a kapu megnyílt, akkor
2685 XXIII | óra múlva ismét tudatták a dobütések, hogy a kapuk be lesznek
2686 XXIV | palotájába. A tisztelgő őrség dobverése jelenté megérkezését. A
2687 IV | lábaik alatt. Nagy volt a dobzódásuk a szövétnekről lecsepegő
2688 XXII | keresztre feszítésének napján dobzódó dínomdánomnak veti oda magát.~
2689 XXXVI | akarok lenni, s előadom a docékat. Ezeket az én tudós kollégám,
2690 IV | olyan viszketeg, mint a döbröc. A patkányok ott kergetőznek
2691 XV | elbújt az asztal alá, onnan dödörögte dideregve: – Jaj megöl az
2692 XX | azt a megérdemlett halálos döfés elé. Ámde a szerető leány
2693 XVII | sima kárpit, egypár erélyes döfésre az is keresztüllyukadt,
2694 XX | pusztitotta-e az éhhalál és a dögvész? Szégyenszemre kellett volna
2695 VI | ezernyi száj ádáz ordításán, a döngetett pajzsok csattogásán, a hajóbordák
2696 XVII | bálványokat. Egy helyen döngő hang felelt a kopogtatásra.~–
2697 XXXI | harapózó lángot; s ezalatt döngöttek a warángok ütései a gálya
2698 XI | néha éppen a votum Minerva dönt. – Ezt a warángok sokkal
2699 XX | tornyokból katapultáikkal romba dönteni? Nem az ostromló sereget
2700 XXXV | Ostromolhatlanabb minden sáncnál; dönthetlenebb a bástyáknál; ez erdő védelme
2701 XVII | közepén lesz, egyszerre ránk döntik az erdőt. Beszélt nekem
2702 XXXV | fák koronáin túlcsapva, s döntögette le maga előtt az útban talált
2703 VI | istenekkel együtt fel lett döntögetve, a szent keresztség felvétele
2704 XI | ellentétes nézet között ám döntsön a vadlúd.~Azt, ősi szokás
2705 XIII | Mikor még a szakállamat sem dörzsölhettem a nénéd arcához, úgy elkapták
2706 XXXI | térdére helyezi, tagjait dörzsöli. Majd érvágót vesz elő (
2707 XXXV | s mind a két fájó térdét dörzsölte a tenyereivel.~– Hallod-e,
2708 XXV | Ejh, mit. Mondjuk ki dogma szerint, tisztán és világosan,
2709 X | kínzószer volt.~Már ebben a dogmatikus kérdésben a szomszéd bogumilok
2710 XXXVI | minden eddigieknél, mert dogmává emelted benne a többnejűséget;
2711 XVI | Kritikus. De már ez mégis erős dohány, amivel a szerző az olvasó
2712 XVII | Láttam magam is egy példányát doktor Lenhosséknél, a könyvét
2713 XVII | könyvét is olvastam a tudós doktornak, amit erről megírt, a tizennégy
2714 XXXV | belülről kiégett, ropogva dől ki tövéből; ahány élőt maga
2715 IX | esze; ne avatkozzék férfiak dolgába.~– És te eltűrted ezt a
2716 XXVII | Új-Jeruzsálemnek kereset dolgában.~Következett azután a tengeri
2717 XXIV | igazságszolgáltatásban mi dolgai lesznek a „pregadi”-nál,
2718 XXIV | Lubomirát. Végezd el vele a „te” dolgodat!~Damiani Júdásnak legelső
2719 XV | szólt Solom. – Nekem egyéb dolgom is van, mint vőlegénynek
2720 XIII | utolsó munka: a foncsorítóban dolgozás. Itt aztán elvégzi. A kéneső
2721 XVI | se kard, se buzogány nem dolgozhat, hanem ennek az ütésétől
2722 XVIII | kettőt. Azok odafenn egyre dolgoznak. Azok sokan vannak, ő meg
2723 IX | pedig magukkal hurcolták, dolgozónak, teherhordónak, nyájőrzőnek.
2724 XVIII | De már most lássunk a dolgunk után, elég volt a mesemondásból.
2725 XX | kalpag, aranyabronccsal, dolmánya féloldalon piros, a másik
2726 VI | lehet onnan kiszakítani.~– Dologra szakállasok!~A parancsszó
2727 VII | fotografiáját látni. Hanem egy dologról szeretném magamat felvilágosíttatni.
2728 XXXV | oroszlánfejű istent; egymásra dőlt hársfaóriások alatt alszik
2729 XXXII | admirálhajó árbocai félre vannak dőlve, s egyszerre visszafordultak
2730 XXIII | in dulci jubilo mulat és dombéroz, felmásznak a falra, s elfoglalják
2731 XXV | paphalál” a neve annak a nagy dombnak.~Onufriosznak megvoltak
2732 VIII | sűrűjéből csak azok a kúp alakú dombok fehérlenek elő, miket a
2733 I | kolostor lankás, meneteles dombon fekszik, mely lassú emelkedéssel
2734 XXIII | köveken egy-egy felirat-, domborfaragvány-töredéket, mely sejteti, hogy egykor
2735 XXXVII | négyszögletes márványlapon három dombormívű fej látszik. Közepén egy
2736 XXXVI | körítő bástyafalban, ahogy a dombormű-ékítmények töredékes maradványai s
2737 XIII | mindegyiken ott van durva dombormű-faragásban a kakukkmadár: a bogumilok
2738 VII | hegyesen kinyúló rúdján, domborún feszül előre. A hajó északtól
2739 XVIII | inkább magasra felbuggyanó dombot. Egy hegy, egy gúla – vízből.~
2740 XXI | monachi, servus servorum Domini!”~S erre a délceg ifjú felvette
2741 XXXVII | mennek a clarissákhoz, Milos dominikánusnak. A két leány csakhamar megnyeri
2742 XXI | deserto, et ibi manebis, donec Dominus te vocabit; et eris mortuus
2743 XXI | feltámadás napját, hát erre ez a Don Juan szépen fejére húzza
2744 XXI | deserto, et ibi manebis, donec Dominus te vocabit; et eris
2745 XXXVII | Szembeállíttatott magával holmi vékony dongájú legénykét, s miután azt
2746 XV | dideregve: – Jaj megöl az a nagy dongó.~Ezen még jobban elbámult
2747 XXIV | a város palotájának két donjonjába külön zárják, a piacra sereglett
2748 XXVI | eszükre térnek, otthagyják a donnáikat, s visszajönnek; ősz szakállt
2749 XXI | midőn a raguzai jeunesse dorée egyik paladinja a szentek
2750 IX | hallgass” a gyülekezetben – dorgálá meg a hebehurgya fickót
2751 XXXIV | zilált haját tépi, az egeket dorgálja, a tengert hajigálja marokra
2752 XI | küldetéséhez méltón meg fogja azt dorgálni, mint hajdan Sámuel próféta
2753 VI | amennyien hozzáférnek, emelő dorongokkal segítik a nehéz hajót fölfelé
2754 VII | rektor pedig a velencei dózsénál. A zsupán birtokosa rengeteg
2755 XXIII | homlokzata egészen a velencei dózsepalotának mása, óriás lépcsőzetével,
2756 XXX | szövetséget írtak alá a velencei dózséval, mely szerint Velence megszabadítja
2757 XXVII | megkívánhat?~– A „tisztelet” az a drágakő, amit még nem viselt.~–
2758 XXIII | oltárainak művészi pompája, a drágakövekkel kirakott ereklyetartók,
2759 XXII | casulát, leteszi fejéről a drágaköves aranytiarát, s felölti magára
2760 XXXII | együtt a három tüzes szentek drágakőszobrait is kihányta a tóba; amit
2761 V | Óh bárcsak előjönne a drágalátos szép dabóza!~Erre a sok
2762 XVII | szeretném megszerezni, ha drágán is. A dolichocephalus emberfajt
2763 XX | kell énnekem semmi kincsed, drágaságod – mondá Balduin az apának –,
2764 XXIII | hitetlenektől visszavásárolt drágaságok Salamon templomából, Jeruzsálem
2765 III | knéznek volt egy szép leánya, Dragomir knéznek meg egy levente
2766 XXIII | stagnói város (Perseus hajdani Draudacuma), majd a Sabioncellói-félsziget,
2767 XIX | darabokra vagdalta. Egy vén druida volt a meleg forrás őre;
2768 XXII | remetebarlangja előtt. A harangláb két dúca közé volt kötélre akasztva
2769 XVIII | Hiszen ezeken a kővé vált dúcokon keresztül hidat lehet majd
2770 XX | kötözte-e meg, s aztán a Dudáel pusztában nem hegyeket rakott-e
2771 V | szemközt, előveszi a kecskebőr dudáját, s elkezd szép hegyi nótákat
2772 XXVII | félrefordítja; s ha még ehhez dúdolni is kezd valami canzonettát:
2773 XVII | mindig jobban felhangzó dübörgés jelzé, hogy a végéhez közelítenek,
2774 VII | völgyben, a sziklák megszűntek dübörögni, a tenger zúgása elalvódott,
2775 IV | minden vonását: az emberi düh és az állati szenvedély.~
2776 XVI | éjjeli tűzvilág, az őket dühbe hozta, vad nyerítésük volt
2777 XVI | átkozottak? – ordítozá tomboló dühében Tvartimir, a Bludár szikláit
2778 XV | Útjába állni a Verblud dühének addig, amíg a társai felmásznak
2779 XXIX | utolsó szopósgyermekéig! – dühöngött az öreg knéz, öklével ütve
2780 XVIII | csompóit. A sütögető tűztől még dühösebbekké lettek a mi bősz ellenfeleink,
2781 XXIV | egyrészről e kijelentést, olyan dühordítás kíséri azt a másik oldalon.
2782 XVI | öreg knéz ki volt fáradva a dühtől, mikor legutolsónak megérkezett
2783 XV | nem áll, az egész terve dugába dűlt. Holnapra ezek kialusszák
2784 XIX | tartogatnám az ő fejeiket dugaszban, de ők vitték el az én váramból
2785 XIII | javallta, hogy forró vérbe dugd az égő sebedet; meg hogy
2786 XIII | sebedet; meg hogy varázskardot dugdoss bele.~A szolgák előhozták
2787 XIII | eleven ember felvágott hasába dugjam a lábamat, attól meggyógyul.
2788 I | nyakig: a hóna alá rudat dugnak, hogy le ne szálljon a pokol
2789 XIII | ujját nem bírta egymásba dugni a kövérségtől, s a lábait
2790 VII | a bazilita barátok közé dugták. Ezek pedig odaparancsolták
2791 XVIII | agyonszorítson, én a torkába dugtam öklömet, s megragadtam a
2792 XXVI | szerint az utcai sokasággal dulakodni. Azonkívül az egész várőrség,
2793 II | hadak őrült testvérgyilkos dúlásával, akkor legelőször is azon
2794 XXIII | amíg az égész népség in dulci jubilo mulat és dombéroz,
2795 II | Itt áll előttünk (mert nem dűlhet el). Körültámogatva minden
2796 IV | Szent Bábeltorony! El ne dűlj alattunk! Hisz ez a waraeger
2797 XIX | kérdezé Tvartimir.~– De miért dúlnak a te junákjaid az én tanyámon? –
2798 XXXII | gránátalmapagonyaival, s aztán dúlt földrengető robajjal a mély
2799 XXXI | mert a hajó féloldalra volt dűlve.~Amint Boboli Péter drága
2800 VIII | a Volga pusztái; a nagy Duna a Vaskapun alul nem volt
2801 XXXI | Azonban a velencei hajók nem dunai burdzsellák, hogy azokkal
2802 XXXI | alatt német Henrik hajóit a Dunán mind kifúrta a búvár Kund.~
2803 I | kegyelet figyelme kiterjedt, duplikátumokban is; sőt a keresettebb cikkek
2804 XXVI | kapnak rajta, házasodnak „in duplo” tömegesen. Szerző utal
2805 XIII | hangosan kiált a népnek: „Durie tás, hogyie szem.” (Aki
2806 XXXV | félezredes élőfák mennydörögve durrantak szét a tűzben; a recsegés
2807 IX | melynek minden férfia csak úgy duzzad a harcvágytól, a barangösztöntől,
2808 VII | mind a három; a vitorlák duzzadtak, maga a rafálvitorla hegyesen
2809 XXVII | az összevont szemöldöke, duzzogó ajka valami kedvetlen indulatot
2810 XXVII | be a lábát a városba. Ott duzzogott lacromai villájában, elzárkózva
2811 V | parturiente discursum. Haec eadem tamen Liburna pro mole sui,
2812 XVIII | testét takarta be vele. Ebbeli nagy büszkeségében elhatározta,
2813 XV | már semmi szüksége rád. Ebcsont beforr. Ha fájna, nem jöhettem
2814 XIX | odacsúsztak hozzá, mikor ebédelt, s részt vettek a lakomájában,
2815 III | Elébb a fiatal leánykák ebédeltek meg, a drága csemeték, akiket
2816 XVII | szívesen vették, majd jó ebédet ád! Hanem elébb a hozzá
2817 VII | pillanatoknak, amikor az örökké éber tenger alszik.~A forrás
2818 XVII | az álom ideje, mikor az ébredésé. (Amíg a nagyvárosok idegrontó
2819 XVII | Különben a vakok hogy ébrednének fel, akikre nézve nincs „
2820 XV | előtt a badnyákot.~– Minek ébresztettél fel! Fakutya! Mindjárt levágom
2821 VII | kakas pedig Szent Péter ébresztőjét, míg ellenben a többi főpapok
2822 XXXV | alsó része be van kötve ecetbe mártott kendővel: lélegzetet
2823 XXXV | lábára; a füst ellen a száját ecetes kendővel kösse be, s a pajzsát
2824 XVI | raktárait, a fáskamrákat, az ecettartó ciszternák kamaráit: sehol
2825 IX | karmolás helye az utolsó ecsetvonás az istenség remekén, az
2826 XXXII | előtt hihetetlen merész ecsetvonással zárja el a tarka képet egy
2827 XXXVI | veszedelmesebbet minden eddigieknél, mert dogmává emelted benne
2828 XXVI | pontifexnek címezi, s minden eddiginél veszedelmesebb schismát
2829 IV | fölött a kedvesem suttogása édelg: Milenkám, szeretlek. Nem
2830 VIII | üveggyöngyök, amik mázatlan edényekkel együtt a sírleletekből napfényre
2831 XVII | talányosabbá tette ezt az edényfélét a vastag szélébe fúrt gyűszűnyi
2832 XV | hiszen még pártás vagyok.~– Édes-e?~– Mint a méz.~Az pedig
2833 XI | ezzel elkészültök, ha az édesanyád, Teuta királyné gyalázata
2834 XI | kiszabadítása, a másik az édesanyádnak a megbosszulása.~– Valóban
2835 IX | nagyon szeretett, mint az édesanyám. Ő mosdatott, ő fésülgetett,
2836 XXV | csak tegnap szülte a föld, édesanyánk. (Ha nem a pokol?)~Hogy
2837 XXVIII | mikor őrá kerül a sor, az édesanyja, ahelyett hogy megölelné,
2838 XXXI | eszébe jutott valaki.~Az édesapának az egyetlen fia.~– A fiam! –
2839 XIII | kellett ezt mind. Ez még az édese volt a csóknak, a mézízű,
2840 IV | káprázatai. De mikor olyan édesek mégis!~Soror Kekharizménét
2841 XIII | van sajtolva, mézharmattal édesítve, gyöngyvirággal illatosítva.
2842 I | ismernek, a birs körtéje itt édessé, zamatossá, puhává érik
2843 XXVI | azt feleltem: csak a csók édességét érzem.~– Én is éreztem e
2844 VI | egész völgyben az iható édesvizet. Ez is egy ok, amiért a
2845 XXVII | kérdezé Milenkától. Ez volt az édnevük nála: „te szebbik, te jobbik!”
2846 IV | elpuhult nemzetüket ezeknek az edzett testével védelmezték; mikor
2847 XII | attól az egyszerre acéllá edződött, s szép ragyogó kék, lilakék
2848 V | elidentes, miro quodam amis effectu operantur, impetu parturiente
2849 XV | Csupa halpikkely a bőre!”~Az efféle ingerkedés mind nemzeti
2850 XXII | fényes jelmezeket, a ragyogó efódot, az emblémákkal kihímzett
2851 XXVII | őket hódítani teelőtted, ha ég-föld megrendül is bele.~És mikor
2852 XXXIII | virágtermő fákkal, s a meleg égalj flórájához odaillett a repkedő,
2853 XX | palásttal, nagyravágyásod égbetörését nem gátolták meg a fejedbe
2854 XXVI | nőtt ragyogásában az északi égbolton, s aztán egyszerre elmúlt –
2855 VII | belehajítsa-e azt a kavicsot?~Az égboltozat színe mind jobban összekeveredik
2856 XVI | tetszett, mintha a pokol égboltozata kezdene megtelni csillagokkal.~
2857 XXXIV | ki; zilált haját tépi, az egeket dorgálja, a tengert hajigálja
2858 IV | kismacska, mikor még nem tud egeret fogni; a másik a fiatal
2859 XVIII | élesre köszörült kő volt? Az égerfacölöp azóta maga is kővé vált
2860 V | macska gyanánt tartották, egérfogásra, „ölbeli hiénácska!” Nagyon
2861 XXX | XXX. Az egérfogó~A láz gyorsan halad! A siker,
2862 XXXV | tengerszemhez menekültek az égés elől, melybe a warángok
2863 XIX | felvilágosította őket. A mosszori vár égését láthatták saját városuk
2864 XXIII | tengeri bástyát, s amíg az égész népség in dulci jubilo mulat
2865 XVII | tutajra, mint egy macskát.~– Egészségedre, parányim! – szólt a prüszkölőnek
2866 XIII | és az mind szerencsét, egészséget hoz. A badnyákot az asztalfőhöz
2867 XIII | aztán láthatná az Isten egét, ha el nem takarná az örök
2868 IV | a tüzet sem; a gomba úgy éget, ha hozzányúlnak, mint a
2869 VI | együtt? Milyen városokat égetett le porig? Hogy mosta meg
2870 XXXI | embertestre hull, azt csontig égeti. A szikragomoly jól volt
2871 XXXV | eltemeti. A rézsisak és a pajzs égetni kezdi a koponyát és a vállat.~
2872 V | semmi. Zápor, jégeső, vihar, égető nap mind nem ártott azoknak;
2873 XVI | rombolók, a gyilkolók, az égetők!~Ki nem futhattak ebből
2874 XV | amíg a kanóc a tenyerét égette.~– A Szentháromság Isten
2875 XV | hörgé utána. – No még eggyel.~Darinka bámulta, nézte,
2876 XXXV | oszlopokat sodort fel az égig, melyeknek szétterülő üstöke
2877 XX | s királynéjává tette őt. Egilone viszont kereszténnyé tette
2878 XX | király özvegyét, a bájos Egilonét, s királynéjává tette őt.
2879 XXVI | tartoznak azok a fénylő égitestek, amelyeket puszta szemmel
2880 XX | mellől; Kekharizméne szava. – Égj te is abban az édes lángban,
2881 VI | Abitáltól, a hatodik Ishreám, Eglától, akik mind egy időben valának
2882 XXII | mikor nappal felnéz az égre, hol áll a kaszáscsillag?
2883 XXXVI | Kritikus. Radikális kúra! Égszakadás, földindulás! Tehát ezért
2884 XVII | barlang, aki benne van, égszínkéknek látja azt, minő a nápolyi
2885 XVI | hozzátartozói laktak. Az is ki volt égve.~– Hová lettetek? Hová lettetek?~
2886 XIII | és waráng betűk szerint egyaránt.~Nyelvük szerint a bogumilok
2887 XVI | jól célzott nyilaikkal egybe üdvözölték.~A bástyatetőről
2888 XVII | köteleket fonni, láncokat egybeforrasztani. Még az asszonyoknak is
2889 XX | és nőnek csak azért kell egybekelni, hogy minden szerelmet és
2890 XVII | emberi, állati üvöltés egybekeveredve.~Zúgott a két füle, e pokoli
2891 V | tengereket, minden úszó házaikkal egyben.~Hajóik oldalát rézpléh
2892 III | tele volt poétákkal, akik egyébbel sem töltötték az időt, mint
2893 IV | helyen: „ne lopj”. És én egyébről sem hallom, mikor az apám
2894 XVIII | feküsznek. Elővették az egyedüllét rémségei. Amíg a Darinka
2895 XXXIII | teher az öltözet; kivált az egyedüllétben: a két Éva alig tűr magán
2896 IX | lehessen.~Évekig tarthatott az egyedüllétük a távol országokban harcoló
2897 XXXVII | megírt írásbeli hagyomány. – „Egyek a halálban” – „Nagyon szerették
2898 XIII | vacokból.~– Nono! Csak meg ne egyél – mondta neki a Szlón. –
2899 XXIX | Akkor bújj ki a bőrödből, s egyenesülj fel!~– Annál jobbat hozok.
2900 XVII | látszott, emberi munka tette egyenletessé.~Ezt a padlatot azonban
2901 VII | idején is, mely a viharral egyenlő. E barlang neve Senta. Így
2902 XXVII | fejével is bólint hozzá. Egyenrangúnak, kortársnak azt mondja:
2903 XXXV | járó nép előtt templommal egyértelmű az erdő.~Kivált ez a minden
2904 XXVI | az erélyes Damiani körül egyesített.~Ez elfeledteté velük az
2905 Szer | célszerűség tekintetéből mindjárt egyesítettem mind a kettőt: ezáltal kitüntetve
2906 XXIV | Boboli halomra gyűjtött, egyesülni fog a Damiani családéval.
2907 XI | birkák, szaporulataikkal egyetemben visszaszolgáltassanak, s
2908 XXV | paradicsomban, a szentek egyetemében, hogy lehetne az bűn itt
2909 XVI | kiáltása csendült fel egy egyetemes jajszóban, amilyen egy szíven
2910 XXXVII | szerették egymást. S a két apáca egyetértve szemérmetlenül megvallá,
2911 XX | város falai alól? Tudtak-e egyetlenegyet a háromszázhatvan tornyokból
2912 XI | csak alku útján bírta békés egyezségre; a warángok pedig nem voltak
2913 XI | vakmerőséget?~– Azért, mert nem egyeztem bele a te békekötésedbe.~–
2914 XX | állnak táborkarok gyanánt egyfelől az egyházi rendek, a szerzetesek
2915 XIII | korongján. Ebbe az örök egyformaságba meg lehet őrülni.~De van
2916 XVI | vérbulcsú, koponyapyramid egyhujjában! És mindezt miért? Azért,
2917 IV | örökkévalóságon túl száz ifjúkorig egyhuzamban, akkor sem cserélném el
2918 XXV | csapatokkal, s ott egytől egyig lenyilazták őket. Azután
2919 XVII | a két kezemet, amikor az egyikben kard van. S inkább bízom
2920 XXVI | úgy lehetett az, hogy az egyiké volt a hatalom, a másiké
2921 XVII | mely körülfutott azon; s egyikébe a lyukaknak egy félig fehér,
2922 XXIII | volt két gránitoszlop; az egyiken volt egy ágaskodó paripa,
2923 XVII | a halhatatlan istenségek egyikének.~Egy kanyarodónál hirtelen
2924 XVII | az utána küldött gerendák egyikét, s tüzet rakott belőle.~
2925 XI | útmutatást jöttél tőlem kérni az egyikhez és a másikhoz is. Hogy kell
2926 XVIII | fáklyát – mondó Solom. – Te az egyikkel maradj itt a parton, én
2927 XXVII | csakis úgy lehetett, hogy az egyiknél volt az istennői hatalom,
2928 XIII | keresztyének és izlámhívők egyiránt a félelem tiszteletével
2929 XXVIII | erkélyre lép ki, s hideg egykedvűséggel tekint ki a sokaságra, mely
2930 XXXIII | diadal pálmáját. Keresik egymásban, ami a szebbség, a jobbság.~
2931 XXV | ellenkezőre. De nem fér össze az egynejűség szabálya magával a keresztény
2932 XXII | esztendő alatt!” És amidőn egynémely uskók generális prezentálta
2933 XXIV | harsogó üdvrivallás fogadja egyrészről e kijelentést, olyan dühordítás
2934 XXVIII | Így emelte fel fejét az egyszarvú, akit Szent János Jelenések
2935 XXXI | víz alatt pedig egy hosszú egyszarvúja: a felső a dereglyéknek,
2936 XX | azért jössz, hogy ilyen egyszemű, hosszúfejű szörnyetegekkel
2937 III | római pápák megengedték az egyszeri házasodást, s „amellett”
2938 XIII | zsolozsmáihoz, liturgiáihoz.~S az egyszerűség jobban hódít, mint a pompa.
2939 II | szokatlan barokk vagy bizánci (egyszóval furcsa) architektúrával
2940 XXII | Jézus Krisztus, Istennek egyszülött fia, feltámad e mai napon.~–
2941 XXV | fegyveres csapatokkal, s ott egytől egyig lenyilazták őket.
2942 XXII | kapcáskodék a pucér király az ő együgyű eszével. – Hogyan lehetett
2943 XXVII | feleséget vett el, azokkal bűnös együttélést folytat.~– Az meg az ő saját
2944 XX | a próféták és a mágusok együttvéve tudták volna-e ezt a csodát
2945 II | törökök már a kőfalakra voltak éhesek; város város után dűlt halomba
2946 VII | mikor nem győzték tovább az éhezést, megadták magukat, s engedelmességre
2947 XXXV | gazdájánál. A gyermeknép éhezik, s nincs mivel biztatni.~
2948 IV | számtól a falatot, hogy az éhező madarakat jól tartsam vele,
2949 XX | sereget pusztitotta-e az éhhalál és a dögvész? Szégyenszemre
2950 XIX | meg nem támadhatja őket. Éhséget nem szenvednek; a Bludár
2951 XXI | mitte sapientem et nihil ei dixeris.”~„Obsequar capite
2952 XXI | zsoldját; a túlvilágon sit Deus eis misericors!~
2953 XX | melynek fekete bársony éjéből arany lángok világítanak
2954 XX | kedveséhez, kit menyegzője éjén ragadtak el tőle, odaborult
2955 XXIII | mellvédei mögé. Mikor aztán éjfél tájon a közelgő evezőcsapások
2956 XVI | szeme közé.~A második nap éjjelén megfordult a szél, s a füstöt
2957 XVII | ezt szemelte ki nap- és éjszaka-bejelentőnek. Nem mennek ezek olyan mélyen
2958 XVI | hogy éjszakáztak, mert éjszakájuk volt mindenütt és örökké.~
2959 XVIII | parányi állatkája a mélységes éjszakának visszaadta lelkének ércét.
2960 XVI | ahol nem mondhatni, hogy éjszakáztak, mert éjszakájuk volt mindenütt
2961 XXXVII | XXXVII. A három kőfej~Raguza éjszaki kapuja fölött, a gravozai
2962 XIII | émelyít, kínoz, kétségbe ejt. Itt már csak két órai időközökre
2963 XVI | fájdalmasabb sikoltással ejté ki kezéből. Nem volt annak
2964 XI | knéz suhancait. Azok prédát ejtenek benne, s majd nagy diadalommal
2965 XX | az első emberpárt bűnbe ejtetted?~– No! S hát vétettem vele,
2966 IV | öltek meg, mekkora zsákmányt ejtettek: a várunk falai tele vannak
2967 XXXV | bocsátott szép nimfák árulásával ejtették meg: feláldozták értük a
2968 IV | Minő esztelen szavakat ejtettél ki? Téged nem egy démon
2969 XXXV | az ő szertartásaikban így ejthessék ki: „Ihzusz”. Megengedték
2970 XXVI | keresztény vallást hirdetni. Ékes szavai megnyerték a kacika
2971 III | túlsó oldaláról nézve annál ékesebben tűnhetett fel.~Csakhogy
2972 III | egy becsületes ránc sem ékesít, nem is lehet egy helyes
2973 III | tornácokat, a kapuíveket ékesítik, nagyon ocsmány alakja látszik
2974 XXI | magasabb hatalmak fel vannak ékesítve annyi igazságszeretettel,
2975 XX | Mózes vesszeje és Áron ékesszólása, Dávid hárfája és Salamon
2976 XI | kiváló osztályrészük volt az ékesszólásban. Megfoghatatlan, hogy az
2977 XXXV | elsőket előre, mint egy éket fúrva azt az ellenálló félkörbe.
2978 II | ördög szántotta azokat végig ekével, a másik szerint azok a
2979 IV | Ismerünk glagolit betűket, ékírást, rúnákat, hieroglifokat,
2980 XXVII | Fejedelmi méltóságát megillette ekkora kíséret.~Az Új-Jeruzsálem
2981 IX | éltek szépen. Ezért mind ekkorig az özvegy és árva név nem
2982 XXVI | vegye fel őt is a szent eklézsiába mind a két feleségével együtt.
2983 XVIII | őskori kőfejszék, egyet éknek, másikat sulyoknak lehetett
2984 III | vasvillával, hanem drága ékszerekkel csábítja az ártatlan szüzeket
2985 XV | ott hangzott a tornácban, éktelen káromkodásokban nyilatkozva.~
2986 XXIII | tengernagyaik tévedésből el-elfogták a szomszéd kereskedelmi
2987 X | gyerekek csúfolják, s mikor el-elhasal, nagy visítással kacagnak
2988 X | kereskedelmi cikknek szántak, az eladni való bort, kecskebőr tömlőkbe
2989 XXVII | műkincseivel és ereklyéivel együtt eladó, egy év lefolyása alatt
2990 VI | elrabolt, s a másikon rabnőül eladott.~Ezeket ő ugyan a Svantevitnek
2991 II | erdővel, akkor a maradékot eladta a török szultánnak. A kereszténység
2992 XV | Ugyan hová tettem volna?~– Eladtad anyádnak, a pusztolovicának,
2993 V | más hajó az evezői miatt elakad, s azáltal, hogy az egyik
2994 XXXI | fektessétek! – szólt az öreg, elalélt fiát Pirro vállára helyezve.~–
2995 XV | lehet, a Verblud junákjai elállták a hozzájuk vezető kaput,
2996 XIII | hirtelen felriad.~– No nézd! Elaludtam. Pedig már azt hittem, hogy
2997 XVIII | lombból vetett ágyakra, és elaludtunk. Nekem úgy tetszett, mintha
2998 VII | dübörögni, a tenger zúgása elalvódott, a habok elsimultak, egy
2999 XIV | jönnek, angyali zenét, ami elandalító, oroszlánordítást, ami elrémíté;
3000 XXXIII | teljesülne – szól ábrándozó elandalodással Milenka, szép fejét Lubomira
3001 XXIII | közé, melyet a rómaiak „Elaphites insulae” név alatt jegyeztek
3002 XIII | S most ezért bosszúból elárulod a bogumiloknak az egész
3003 XX | Júdásnak egy csókért, mellyel elárulta az Idvezítőjét.~Ezzel a
3004 XXVII | holmi szegény ember házát elárverezik, hogy kinn az utcán megüssék
3005 XXVII | ígérő raguzai polgárnak elárvereztetik, s az ára a város kincstárába