bold = Main text
      Rész                                                    grey = Comment text

 6026 XII      |              megkívántató anyag.~Most is ott hajladozik a szélben, hosszú dárdára
 6027 XVIII    |               egyszer erre, másszor meg arra hajlana lefelé úgy, hogy a tűz körül
 6028 III      |                   ember, könnyelmű az ember. Hajlandó a csapodárságra. Bármilyen
 6029 XXXII    |              tekintettel, hogyan kezd kifelé hajlani az egész gát a közepén,
 6030 VIII     |            hegyoldalt, s az egyre meredekebb hajlásba hanyatlik; végre csak a
 6031 I        |                    csendes visszavonultságuk hajlékát építsék, ezek közé tartozik
 6032 IX       |                   célozni jól tudnak, testük hajlékony; futtában visszafordulva
 6033 VIII     |                  azon alul szédítő mélységbe hajlik alá a sziklameredély; az
 6034 XXII     |                     királynak:~– Meglátod: a hajnali kereplőverseket még én vertem
 6035 XI       |                      azt kiirtjuk?~– Még egy hajnalkiáltó kakas se maradjon az udvarban
 6036 XIII     |               asszonyaik színe olyan, mint a hajnalodó havas! Nem is adják a bogumil
 6037 XXII     |                     balita”.~A következő nap hajnalsugarai már ott találták Frater
 6038 XXXI     |                      halálfélelmükben, míg a hajóácsok szekercéikkel a folyvást
 6039 XXX      |                    haladtak odáig.~Akkor két hajóapród félrevonta a sátor függönyeit,
 6040 VII      |                      fordulva, úgyhogy a két hajóárboc hegyei egymást érintik.
 6041 XXXIV    |                 árbocának tetejébe. A király hajóárbocán függött a pajzs. Messziről
 6042 VII      |            sugártalan gömbje.~Mikor a kettős hajóárnyék eléri a napot, egyszerre
 6043 VI       |             döngetett pajzsok csattogásán, a hajóbordák recsegésén messze túlhangzik:
 6044 II       |              cserfákat, amiknek darabjáért a hajóépítők háromszáz forintokat kínálnak.
 6045 XXXI     |                     csuszamodtak a padlón; a hajófenékből kétségbeesett halálordítás
 6046 XXXII    |                   egyetlen díszbárka, mely a hajófödélzethez volt láncolva; ezt bocsáták
 6047 XXIX     |                      mikor fúrja keresztül a hajófurdancs a tölgyfaülőkéjét.~
 6048 XXIX     |                     elvette a szék mellől, a hajófurdancsnak a feje már bele volt ragadva
 6049 XXXII    |                cölöpgát, melynek gerendáit a hajófurdancsok összevissza pudvásíták,
 6050 XXIX     |             támaszkodva, alamizsnát szedni s hajófurdancsokkal fizetni érte.~Az öreg knéz
 6051 XXIX     |                      Ezt úgy híjják, hogy a „hajófúró”. (Teredo navalis.) – Ezzel
 6052 II       |                    készültek Velence gályái, hajóhada, kereskedelmi flottája;
 6053 VIII     |                      tengeren Velence, Génua hajóhadaikkal, melyek tízezreit a keresztes
 6054 VI       |                    génuai, velencei és zárai hajóhadak. Elnyelte őket a Cadmus
 6055 II       |              őserdőinkből építtette azokat a hajóhadakat, amik századokon át rabszolgákkal
 6056 XXXV     |                      illetőleg a köztársaság hajóhadán szállított keresztes tábornak.
 6057 VI       |                    warángok itt jártak egész hajóhadastól. Kereshetik őket az ellenük
 6058 XXXVII   |                      a királyt, hogy egy kis hajóhadat küldjön a gravozai révhez.~
 6059 XXIII    |                    elfoglalni Raguzát.~Egész hajóhadával horgonyt vetett a sík tengeren,
 6060 XXX      |                      közelítettek a velencei hajóhadhoz.~Boboli János azon a liburnán
 6061 XXVI     |                 köztársaságnak. Kereskedelmi hajóikat ezek védelmezték a velencei
 6062 I        |                      voltak ismeretesek, kik hajóikkal a Pontusig és a Veres-tengerig
 6063 V        |           visszajövünk!” Hanem már a kerekes hajóimat nem engedem! Azok csakugyan
 6064 XX       |                      míg ellenfele a templom hajójában foglal biztos állást egy
 6065 XXX      |              visszatért a tengeren horgonyzó hajójára. Azonban meghívta szíves
 6066 XXIII    |                     nagy zivatar érte utol a hajóját. E veszedelemben fogadalmat
 6067 XXXI     |                   össze talált kapaszkodni a hajójukkal.~És ezt a hatalmas szörnyeteget
 6068 XXXI     |                    hallgatva az admirál és a hajókapitányok parancsszavára. A dereglyék,
 6069 V        |                      hajó oldalához kapcsolt hajókerekeket, s az ezek kerületéből,
 6070 VI       |                      tengerszem. Az a waráng hajóknak a téli kikötője. Ott nem
 6071 XXII     |                      amidőn azt látják, mint hajol meg a főpap szava előtt
 6072 XXXII    |                egymásnak ütődve, néhol ívnek hajolva, s a hullámtáncban valamennyi
 6073 VI       |                     Az egyik szél odaviszi a hajómat, ahová én akarom, a másik
 6074 XXXI     |                    Pirro Bennessa volt az.~A hajómellvéd egy csapóajtaján dugta ki
 6075 IV       |                      csinált?~Szerző. Mindig hajón ült; a tengeren járt, s
 6076 XXXII    |           admirálhajón a zűrzavar közepett a hajónagyok igyekeztek megmenteni a
 6077 IX       |                      a turulmadár után, vagy hajóra ül, s megy a csillagjárás
 6078 XXIII    |                     orozva közelítő ellenség hajóraja. De éppen olyan gyorsan
 6079 XXIII    |                    tengernagyját tekintélyes hajórajjal Raguza elfoglalására.~A
 6080 V        |                     Ötven dereglyéből állt a hajórajuk, mindeniken volt negyven
 6081 XXXI     |        parancsszavára. A dereglyék, amiken a hajós nép menekülhetett volna,
 6082 XXX      |                    tűzött kereket, mellyel a hajósainak vezénylő jelt szokott adni.~
 6083 XXXVI    |                    ismételem, amit a francia hajóskapitány tett, aki a lőporát megosztotta
 6084 V        |                 minden üdvösségére féltékeny hajósnak önérdekében állott.~Csak
 6085 XXXVI    |                      derék hajók, vitézek és hajósnépek; okozója lettél két vitéz
 6086 V        |               dereglye felül nyitott vala; a hajósnépet nem védte semmi. Zápor,
 6087 VI       |                   tajtékos barázdákat túrni (hajósnyelven: „kecskéznek”), ami a sekély
 6088 I        |                    őrzik a völgy torkolatát, hajósoktól rettegett tengerfenék van
 6089 XXXVII   |                 Azonképp Fráter Vjekosláv is hajósruhát öltve, elszökött. Bárkát
 6090 II       |                  szedje ki; s ezt a rakoncát hajóteher számára hordták át Velencébe
 6091 XXXI     |                     bevonására, a felesleges hajótehernek a tengerbe dobálására; az
 6092 XXIII    |                    kincseknek: ide rakták le hajóterheiket a világ minden nemzetének
 6093 XXXI     |                       Sietni kellett.~Fenn a hajótetőn iszonyú volt a tombolás.
 6094 XVII     |                     kivájt medencére, valami hajszállyukacsos kőből, hegyes fenékkel;
 6095 XVI      |              pásztornak folyvást körben kell hajszolni a juhait, kecskéit, hogy
 6096 XXVII    |                   vállára csapja, sőt térdet hajt, a falhoz húzódik, s hét
 6097 XX       |                   Asmodái, s szatíralázattal hajtá meg magát előtte. – Engedd
 6098 XIII     |              felhúzógép, melyet a rabszolgák hajtanak; és a foncsorítóműhelyek.~
 6099 III      |              Onufriosznak mindig meg kellett hajtania a fejét, mikor belépett
 6100 XIX      |                      össze, a zöld ág földig hajtásával üdvözölte.~A jurjendán ünnepén
 6101 XXXVI    |                     mór kalózokat, s ezekkel hajtatták végre a pusztítás nagy művét;
 6102 XI       |                     a szívének.~Dávid király hajthatatlan volt.~– Ha a király fia
 6103 VI       |                  azontúl csak a lapátkerekek hajtják a dereglyét, mely fortélyosan
 6104 XXXIV    |                Utoljára az egyik tulok ott a hajtógépben végképpen elbukott: megölte
 6105 XVI      |                   rombolva, kádak széttörve, hajtókerekek szilánkká hasogatva; de
 6106 XXXV     |                   mit a szélvész gomolygatva hajtott az egy tömegbe gyűlt warángok
 6107 V        |                   idején.~Ezek is evezőikkel hajtottak a szemközt jövő ellenségre;
 6108 XXVI     |             veszedelmesebb schismát támaszt; hajtsa végre az ellene kiadott
 6109 XXXVII   |                látszik. Közepén egy bozontos hajú, egyenes orrú, kemény arcvonású
 6110 I        |                    ebben a nagy tűzben még a hajuk szála sem perzselődött meg.
 6111 VI       |                   kötekedéstől.~Sűrű, hosszú hajukat a fejük tetején kontyba
 6112 XIV      |              depilans”. A latin melléknevét (hajvesztő) azért nyerte, mert aki
 6113 XVIII    |                      alatt.~Csak tapogatózva haladhatott. Sok időt nem tölthetett
 6114 I        |                      mely lassú emelkedéssel haladja meg a Branta zuhatagait,
 6115 XVII     |                 odaadta neki a fáklyát, hogy haladjon előbbre, s hozzon hírt,
 6116 XXXV     |              bivalybőrökkel. S mentül tovább haladnak az erdőbe, a hőség annál
 6117 XXVII    |                     maga Boboli János gyalog haladva, jobbról Lubomirát, balról
 6118 XXIII    |                     csodás megmenekülésnek a hálájából lett Szent Balázs Raguza
 6119 XVII     |                     elnézték, hogy evickél a halak serege a tiszta zöld hullámban.
 6120 XXXV     |                    jobban esnék úgy együtt a halálba rohanni. Solom fejedelem
 6121 XXXVII   |               írásbeli hagyomány. – „Egyek a halálban” – „Nagyon szerették egymást;
 6122 XX       |                    bezárni többé. A nemes úr halálbosszúval fenyegetődzött, ha Balduin,
 6123 XXXII    |          éjjel-nappal a tó cölöpgátján. Neki halálélesztő volt az a fullasztó gőz,
 6124 XXXI     |                láncolt gályarabok üvöltöttek halálfélelmükben, míg a hajóácsok szekercéikkel
 6125 XXII     |                      az én Bravallám, akinek halálhírét hozták a múlt télen; akinek
 6126 XXVIII   |                  pecsételte meg Boboli János halálítéletét. Ha ez a terve is sikerül,
 6127 XV       |                    vagyok a badnyák; hanem a halálmadár. Én megölök mindenkit, még
 6128 XIII     |               kakukkmadár: a bogumilok szent halálmadara. Ezeket az ős sírköveket
 6129 XX       |                Massinissa királyt megmentse, halálmérget ivott? De nem hallgatom
 6130 XIII     |                  kell a fájós lábadra rakni. Halálodra tört, aki azt javallta,
 6131 XXXI     |                   hajófenékből kétségbeesett halálordítás hangzott fel: „A gálya süllyed!”
 6132 XXXII    |                 elnyomva a kétségbeesett nép halálordítását. A vitorlapóznák, az árbockosarak
 6133 XXXI     |             gályapadhoz láncolt rabok között halálordítást támasztva.~Tehát még a pokoltűz
 6134 XXVII    |                     én nagy bűnöm!”~Lubomira halálsápadtan dűlt hátra, hordszéke mélyébe.
 6135 XXXVII   |                 közel elfogták mindhármukat. Halálukat a mese is úgy beszéli, mint
 6136 XXII     |                  völgyeket, amikbe nem lehet halálveszedelem nélkül leszállni; klastromokat,
 6137 V        |             szerencsétlenség lehet abban egy halandóra nézve, ha egy minden bájakkal
 6138 VI       |                      megkapta, mely a rendes halandót megöli, fog egy fehéren
 6139 XXXV     |                  túlvilág légkörét sejteti a halandóval, s odacsalogatja magához
 6140 III      |              bozontokban lepi el az üstöke a halántékait, azzal a kifejletlen karcsú
 6141 XXIII    |              megszerezni, mely versenytársuk halászainak adott tanyát. Egy éjjel
 6142 I        |                   ott, amely nem alkalmas se halászatra, se osztrigatermelésre;
 6143 XXIII    |                      használhassák. Oda csak halászbárkák és dereglyék vitorlázhatnak
 6144 XVIII    |                   uraság számára volt szabad halászni. A teknősbéka böjtös eledel,
 6145 XXVI     |                    piratéria, s a zavarosban halászó Velence torzsalkodása előidézett,
 6146 V        |                    dalmata part hosszában. A halászok és hajósok eszük nélkül
 6147 X        |                     sziklák öblében halommal halászták ki a libegő borostömlőket.~
 6148 XVIII    |                      asszonynép sikoltott, a haldoklók hörögtek, a tűztorony recsegett,
 6149 XXXV     |                 bogumil egymáson hevert, még haldokoltában sem bocsátva el egymást.~
 6150 III      |                   főtt zöldségnek a napja; a halevő nap már az enyhébb böjtök
 6151 XX       |                    korbácsoltatni! – dörmögé halkan Onufriosz.~Hát az ott, a
 6152 XVIII    |                  földre fekve, távoli morajt hallana.~– Közeledünk hozzá. Mindjárt
 6153 IV       |                     kép, akinek nincs füle a hallásra, lába a járásra, mégis felviheti
 6154 XX       |                 előlépett a többiek közül, s hallatá rikácsoló, kemény hangú
 6155 XX       |                 hangját, melyet a gyülekezet hallatott e vakmerő szavakra.~A nagy
 6156 XV       |                      mondá neki a Darinka:~– Hallga csak! Milyen összevissza
 6157 VII      |                vegyék fel a keresztséget, és hallgassanak misét.~Így került a hatalmas
 6158 XX       |           eloltogatjátok? Ha az én ihletemre hallgat Sybilla királyné, s Raymond
 6159 XXIX     |               Valóban az lesz – monda Vuk. – Hallgathatod egész nap a percegését.
 6160 XXXI     |                      ázott ruháiból; fülével hallgatja, ver-e még a szíve? Megdermedt
 6161 VII      |                      szerzetes végigbámult a hallgató nagyvilágon. Azután felvett
 6162 XX       |                      fenyegetés előidézett a hallgatóságnál.~Onufriosz folytatta.~–
 6163 XXVIII   |                     magával ragadta az egész hallgatóságot. El lett feledve a köszöntési
 6164 XXIV     |                     onnan jött; de senki sem hallgatott a lamentálására. Túlordított
 6165 XXVIII   |              összegyűlt népet: eleinte némán hallgatták szavait, majdan átmelegedtek
 6166 XVII     |                       felelt rá Solom. – Nem hallgattatok-e rá, hogy odalenn az erdőben
 6167 XXXI     |                      futott előre-hátra, nem hallgatva az admirál és a hajókapitányok
 6168 XXII     |                 pompájának szemléletében; de hallhatja az angyali éneket, mely
 6169 XVIII    |            vendégeskedünk ott.~A moraj egyre hallhatóbb lett, a folyosó, mely eddig
 6170 IV       |        Gyönyörködtetnek. Boldogítanak.~– Nem hallod a szomszédod üvöltéséből,
 6171 XXIX     |                      rabló népek csontjainak halmára, öregét, apraját, az utolsó
 6172 VIII     |                     betakarva, földdé válva, halmokat képezve a „gerli” fenekén,
 6173 XIII     |                     fánumai emelkedtek fel a halmokon; nimfák szentélyei jelölték
 6174 XII      |                    mert ezekre a gördülékeny halmokra felmászni nem lehet. Hasztalan
 6175 XVII     |               dédapjaié. Amint felturkálta a halmot, kovaszilánkokból hasított
 6176 XXIV     |                  Raguza történetírói átokkal halmozzák el Damiani nevét, s az egész
 6177 XIII     |                      első felesége meg talál halni, nemcsak hogy másodszor
 6178 XVII     |                     amik arra vallanak, hogy hálók súlyai lehettek. És utoljára
 6179 II       |                éhesek; város város után dűlt halomba előttük. A kolostor nem
 6180 XVII     |             csontokat, e rengeteg koponyákat halomban látta maga előtt, meghűlt
 6181 X        |                      cadmaei sziklák öblében halommal halászták ki a libegő borostömlőket.~
 6182 XXXI     |                     s a leghatalmasabb óriás halottá dermed tőle.~Boboli Péter
 6183 XXII     |                    fia?~– De fel fog támadni halottaiból.~– Mondták ám a barátok
 6184 VIII     |                   behintették bronzfegyveres halottaikkal, úgy elfogytak, hogy utoljára
 6185 XXXI     |                   azzal végigesett a hajóban halottan.~Dávid király elestével
 6186 XVIII    |                    barlangi medve, sokatevő, halottásó vadállat, akiket a visszatóduló
 6187 XXXIV    |                 kapott kaviccsal, s szidja a halottat, hogy nem szégyenli magát
 6188 XXXI     |                  vette annak a fejét.~Az arc halotté volt. A félig nyitott szemek
 6189 XVI      |                  alant elénekelhetik a saját halotti zsolozsmájukat: el vannak
 6190 XXXIV    |                  által. Szép suttogva beszél halottjához: „Megjöttél! Ismét elmégy!
 6191 VI       |                 simul kétfelé a bajusz. Arca halovány, de szemeinek tüze meghazudtolja
 6192 XV       |                  mind a hét otthagyta. Csupa halpikkely a bőre!”~Az efféle ingerkedés
 6193 XX       |                     szolgaságban az átkozott Hámán bosszújától, hát az nem
 6194 XVII     |                   nem hagyta magát utólérni; hamarabb ott volt a gödörnél, amelynek
 6195 XXIV     |            ügyeljenek fel, hogy a bor meg ne hamisíttassék? Az építőmesterek a város
 6196 XXXV     |                     a holt szén recsegett, a hamu még szikrákat vetett fel
 6197 XXXV     |                     szövetségesünk a bóra; a hamut, pernyét mind az ellenség
 6198 XVII     |                  alhatott tovább. A tűzrakás hamvában még pislogott a parázs,
 6199 XXXVI    |                  lett egy titáni máglya: ott hamvadt el évszázadok dicsősége.
 6200 XIII     |                     amely asszonynak gyertya hamvával keresztet húz a homlokára,
 6201 IX       |                faragtam bele a mogyoróhajtás háncsába a betűket, amik elmondták,
 6202 XXIV     |                  olasz, mikor kapacitál, úgy handabandáz, mintha veszekednék. Egy-egy
 6203 XIII     |                  ordított a Verblud, s már a handzsárjához kapott; hanem aztán csak
 6204 XV       |                      volt, mind a két öklébe handzsárt kapott, s ordítozott, hogy
 6205 VIII     |                 mohos ingoványt, melynek rőt hangafabokros csincséi között a bozontos
 6206 XX       |                      kacagna; csak kolerikus hangdöcögés volt az.~– Győztél, Asmodái!
 6207 XVIII    |                     hegyek belsejébe, siket, hangfullasztó odúk tömkelegébe, ahol egészen
 6208 XX       |                   most már a lángoló érzelem hangján beszélt, arca átszellemült,
 6209 XXIV     |                     Még csak egy rezzenése a hangjának sem árulja el belső elkeseredését.~
 6210 XXI      |                 mivelhogy a kézíjak húrjai a hanglajtorja minden fokait képviselték,
 6211 IV       |                     megjelenése, titokteljes hangok – nem segítenek: ott van
 6212 XX       |            bosszúsága olyanforma szakadozott hangokban tört ki, mintha kacagna;
 6213 XXXIV    |                 nemsokára elnémult; de annál hangosabb lett a vadállatok bömbölése.
 6214 XX       |                     ez ünnepélyes helyen ily hangot kiszalaszt a száján?~Mindenki
 6215 VI       |                   sorok, akinek a zsoltárait hangoztatják a templomok, éneklik a szentek,
 6216 XXII     |             feltámadott, és ezt a harangszót hangoztatni fogja az egész tengerparton
 6217 XVIII    |                     mondta ki, hanem „ly”-et hangoztatott helyette. „Ezért” megérdemelte
 6218 IV       |                      a maga szerelmes dalait hangoztatta. Ha pedig azokhoz a képekhez
 6219 V        |                kisgyermek volna, s ha erre a hangra a szánakozó asszony kilép
 6220 XX       |                    hallatá rikácsoló, kemény hangú szavát.~– Ha ti mind a hárman
 6221 XXV      |                      hat a benne lakók lelki hangulatára; a gondolat helyét elfoglalja
 6222 XXII     |                 neofiták kedélyét ünnepélyes hangulatba hozni, hogy amidőn azt látják,
 6223 XXXV     |                   látta a torony erkélyéről, hangya-apróságban a távol fekete erdőbe sorban
 6224 XXXV     |              hangyanemzet vándorserege egyik hangyabolytól a másikig, azokat számlálta
 6225 IV       |                     vezeklés, önkorbácsolás, hangyákkal telerakott alsó öltönyök,
 6226 XXXV     |                    hosszú egyenes sorban egy hangyanemzet vándorserege egyik hangyabolytól
 6227 XVII     |                      azzal a két ember alakú hangyával csupa játékszer volt a halhatatlan
 6228 XVII     |                      királyfiban egy második Hannibál veszett el. Mint az a púni
 6229 VIII     |                   vannak eltemetve, ki tudja hányan? Ki tudja mióta, ki tudja
 6230 XIII     |                  volt! Az elgurított koponya hányat üt ki a társai közül?~(Ezt
 6231 VIII     |                   hirtelen csapinósan haránt hanyatlani, úgyhogy a vadásznak, ki
 6232 XX       |                    akiknek a koponyáit ma is hányja ki a föld magából. Tán te
 6233 XV       |                      a fürdőt. Hétféle füvet hányjatok bele, hogy illatos legyen.~
 6234 XXXII    |               továbbhömpölygött, kígyó alakú hánykódással, a kinyűtt erdőtől zöld
 6235 XVI      |                  paripa elkezdett ágaskodni, hánykolódni, majd ledobta a lovagját
 6236 XXIX     |                   őket pusztítani! Bele kell hányni a „gerli” be a többi rabló
 6237 XVII     |                     voltak rohanó folyamaik. Hányszor megjárta ő azokat az anyja
 6238 XVIII    |                       cölöp, amit a Bludárba hánytak, itt ennél a szűk torkolatnál
 6239 XVIII    |                   haragos folyamnak; fittyet hányva az ő egész felséges haragjának!~–
 6240 XVIII    |                   hányva az ő egész felséges haragjának!~– Gyújtsunk most két fáklyát –
 6241 XXXV     |                      az élőfákat irtották ki haragjukban. Még ma is azt teszik morlák
 6242 XI       |                      begyógyulnak, elmúlik a haragod, ismét visszavágyódol a
 6243 XXVII    |               szebbik, te jobbik!” Egyik sem haragudott érte.~– Én kitaláltam. Valami
 6244 XXXII    |                      reggelén megkondítják a harangjaikat; a világba kiáltva a kihívó
 6245 XIII     |                    nincs a bogumiloknak, sem harangjuk. Egy felakasztott kemény
 6246 XXIV     |                       A húsvét szombati déli harangkondulás kétszeresen ünnepélyes Raguzában,
 6247 XXXII    |                                     XXXII. A harangkongás~A süllyedő admirálhajón
 6248 XXXII    |                       Az, aki a tornyokban a harangokat kongatta, nem a hittagadó
 6249 XXXV     |                      a vad bölény búgó szava harangoz, s a vad páva jajgat a lombhullám
 6250 XXII     |                     még én végzem, de a déli harangozást már más”.~– Üdv neked, testvér! –
 6251 VI       |                      a barát elkezdett délre harangozni.~Dávid királynak pedig a
 6252 III      |                 venni. Ez így tartott a déli harangszóig. Akkor következett az ebéd.
 6253 XXIV     |          szavazatjegy nem fogadtatik el.~S e harangszóra egyszerre elhallgat az egész
 6254 XXII     |                    számították.~– Akkor én a harangszóval fogom tudtul adni a világnak,
 6255 XX       |             megmerevíté, mint a mérges kígyó harapása.~És azután azt tette vele
 6256 IX       |                    arcán ott látszott a hiúz harapásának a nyoma, amelyiknek a bőrét
 6257 XX       |                 Hiszen a szerelem dühét a te harapásod oltotta Raymond lovagba!~–
 6258 XXXI     |              rádobált pajzsokkal paráholva a harapózó lángot; s ezalatt döngöttek
 6259 XXXV     |                    vált minden ember, marta, harapta, tépte egymást; a letepert
 6260 XXIX     |                               XXIX. A férgek harca~Amíg a daviditák vezérei
 6261 XVIII    |              nemzetsége diadalmaskodott sűrű harcaiban a medvék és dabózák rusnya
 6262 IX       |                   őrpaták zászlója ezentúl a harcaikban. Nem vártam, míg a férfiak
 6263 IX       |                  amazonokról, azoknak a hősi harcairól, hírneves királynéikról;
 6264 XXXI     |                    partra, a warángok merész harcát nézni a velencések ellen.
 6265 V        |                   akkora erővel veti magát a harcba, hogy a közelébe kerülő
 6266 XXXI     |              velencei hajósok is gyakorlott, harcedzett vitézek voltak a tengeren.
 6267 XVI      |                     Ilyen kell a föld alatti harchoz.~– Eresszétek a bodont! –
 6268 VII      |                   holttestét magával vinni a harcmezőről, vagy neki is ott kellett
 6269 XI       |                    voltak várvívók; az egész harcmódjuk kizárta a várostromlást.
 6270 XXXV     |                   Solom vezetése alatt.~Régi harcmodorukat vették elő, ahogy szoktak
 6271 XXXV     |                 Felséges kezdete egy népirtó harcnak, ahol az ellenséget azzal
 6272 XXXVI    |                    odatelepítették a tengeri harcok alatt összefogdosott mindenféle
 6273 IX       |                  egyszer visszatért a hosszú harcokból a férfiak hada! Hogy lett
 6274 XXXV     |            velencéseknek meg ez volt a maguk harcolási módja.~S ezzel két feladat
 6275 XVI      |                  össze, ahol nagy sokaságban harcolhatnak rendes fegyverekkel. Keressük
 6276 XVI      |                  tőrrel. Ezzel csak taszítva harcolnak, mikor már a sűrű sokaságban
 6277 XXXV     |                      igazán, hogy örömestebb harcolnék a kameráni hétfejű sárkánnyal,
 6278 XVIII    |                       közelről kellett velük harcolnunk, buzogánnyal, kőfejszével,
 6279 XXI      |                     köztük lakó fehér pókok. Harcoltam ásatag medvékkel, s megsirattam
 6280 XVIII    |                     legjavában folyt a nehéz harcom, te meg belemarkoltál az
 6281 XVI      |          visszaverték az első rohamát a knéz harcosainak; s akkor egy nagy vaskondérból
 6282 XVI      |                   acél, kénfonál minden régi harcosnak ott volt a tüszőjében, még
 6283 XXXV     |                junákjai közül a legedzettebb harcosokat, s azoknak a századait hosszú
 6284 XXXI     |                 iszamodtak elő a gálya mögül harcosokkal megrakott dereglyéik, amelyek
 6285 XXXV     |                    vízbe fullasztott legjobb harcosoknak és hajósoknak.~És ez mind
 6286 XXXV     |                      megrohannak egy bogumil harcost; egyik a karját kapja el,
 6287 XXXIII   |                földrengés.~A lefolyt tengeri harcról sem volt a raguzai népnek
 6288 VIII     |                      meg, tovább űzte őket a harcvágy: nem volt nekik elég a szárazföld,
 6289 IX       |                     férfia csak úgy duzzad a harcvágytól, a barangösztöntől, meg-megindul
 6290 XXXV     |                    el egymást.~Csak egy zárt harcvonal küzdött a középen. Ötszáz
 6291 XXXV     |                     és a csatabárd; az egész harcvonalon csattogott a fegyver az
 6292 III      |                  elvitték a marokkói császár háremébe.~Még ezek ellen is a legbiztosabb
 6293 IV       |                    százféle hangokat hallok. Hárfa peng, pacsirta fütyörész,
 6294 XX       |                      Áron ékesszólása, Dávid hárfája és Salamon példabeszédei,
 6295 XVI      |                  nyilaknak, s mintha óriások hárfáját vernék, úgy pengett a vár
 6296 XV       |            keserűséget lenyomtatta egy falat haricskakenyérrel, s együtt dalolt a víg társasággal.~
 6297 V        |                     is, a felfordulás ellen. Harmadfél öles evezőikkel úgy hajtották
 6298 IV       |                kettőt, hogy tartsam én meg a harmadikat!~– Te vakmerő! – kiálta
 6299 XII      |                 ötágú csillag koponyákból, a harmadikon egy háromszög, közepén egy
 6300 I        |                  őket a kemencéből, s mind a hármat babilóniai nemességre emelte.~
 6301 XXIV     |                  három tanács; a hatvanas, a harmincas és a tízes; teljes százak
 6302 VIII     |                    rabszolgát összeszámítva, harmincezer. Több nem is élhetett volna
 6303 XX       |                   csók, mely annyit ér, mint harmincháromezer szavak és Dárius Histaspis
 6304 XXIII    |                  vezérektől, s elfújták szép harmóniával az ószerb nótát:~Szento
 6305 XXXIII   |                    halunk. S aztán én legyek hármunk közül az első, aki meghal.”~
 6306 XXXIII   |                       s engedj ott bennünket hármunkat együtt élni és szeretni,
 6307 XXXI     |               nekilódult mind a három a nagy háromárbocosnak. Annak volt kétszáztíz evezőse,
 6308 XI       |                   abból egyet kihúzattak egy háromesztendős kisleánnyal.~A kihúzott
 6309 XIII     |                Saturnaliák napja, azért hogy háromkirályok ünnepévé lett elkeresztelve,
 6310 XVI      |                karzat futott körül a kriptán háromnegyed magasságban, ami mellvéddel
 6311 XX       |                     Tudtak-e egyetlenegyet a háromszázhatvan tornyokból katapultáikkal
 6312 III      |                   itt nem éltek. Az esztendő háromszázhatvanöt napja közül kétszázharminckettő
 6313 XIII     |                  második pecsétből kivág egy háromszegletű darabot. Ez a „Bogarodizáé”.
 6314 XX       |                  abba dugva hosszan lecsüggő háromszínű selyemkendő; az egyik nadrágszára
 6315 XXXV     |                    többé nem folytathatták a háromszögben előnyomulást, mert attól
 6316 XVIII    |                  rohantak vissza, kiabálva: „Harraherrehirrihorrohurru!”~– Hát ez mit tesz?~– Azt,
 6317 XVI      |                      mellvéden, s lekiáltott harsány hangon a mélységbe:~– Hej
 6318 XXXV     |           oroszlánfejű istent; egymásra dőlt hársfaóriások alatt alszik Khorsz, a mennydörgések
 6319 XVII     |                  Zúgott a két füle, e pokoli harsogás kavargott az agyában. Egyszer
 6320 XXXII    |                      egyenesen neki tartott, harsogásával elnyomva a kétségbeesett
 6321 XXIV     |                      Damiani Júdás!”~Amilyen harsogó üdvrivallás fogadja egyrészről
 6322 XXXIV    |                öbölből a sík tengerre.~Egyre harsogtak a kürtök szomorúan. A parton
 6323 XIII     |                  hogy eleven ember felvágott hasába dugjam a lábamat, attól
 6324 V        |                hajtja gyors mozgásra. A hajó hasában, illetve belső terében a
 6325 XII      |                  hogy roppant vasrostélyokra hasábfákból máglyát raktak, azt a kivájt
 6326 XVIII    |                   talál fogyni a szurokfenyő hasábjok, s akkor hogy találnak vissza?
 6327 XVII     |             táplálkozunk. Azután szurokfenyő hasábokat, amikből fáklyákat hasogatunk,
 6328 XVIII    |                felhalmozott száraz fába, ami hasábokban feküdt toronymagasan a barlang
 6329 XVI      |                     balra, s ahová üt, pajzs hasad, koponya törik, vér kiomlik;
 6330 XVI      |                      a sebeket, pajzsaikon a hasadásokat, azt mondá:~– Ez nem a rabszolgák
 6331 XXXVI    |                betemetve, amott a hegygerinc hasadt ketté, s új völgytorkolatot
 6332 XI       |                 felvágják egy rabszolgának a hasát, s abba dugja bele a Verblud
 6333 XXIII    |                       melyet az Arion folyam hasít végig, azon túl volt még
 6334 XIII     |                életét, akinek ma fel akartad hasítani a gyomrát, hogy a lábadat
 6335 XVII     |                     halmot, kovaszilánkokból hasított nyilakat talált közöttük;
 6336 XXIX     |                    szárnyát betetőzték durva hasogatott deszkával, a boltozatos
 6337 XVII     |                 hasábokat, amikből fáklyákat hasogatunk, hogy a sötétben világunk
 6338 XVI      |                       hajtókerekek szilánkká hasogatva; de a felhúzógép megmaradt.
 6339 XII      |                  égett, a rabszolga munkások hason fekve maradtak ott a közelben,
 6340 XXVI     |                   szappanbuboréknál: az jobb hasonlat.~
 6341 XX       |                 kalandor profánus, de költői hasonlatát. Talán nem is vette észre
 6342 XXIX     |                csókolgatva annak vadállathoz hasonlatos arcát. – Te vagy az én nemzetségem
 6343 XVI      |                   körterem, magas kupolával, hasonlatossá tette egy dóm belsejéhez,
 6344 XXVIII   |                    nyak, duzzadó kebel. De a hasonlatosság csak a hallgatás alatt volt
 6345 XVII     |                      annyival nagyobb volt a hasonlatossága, hogy három karzat futott
 6346 II       |              halavány, szemei veresek, ajkai hasonlítanak a gomblyukhoz, hanem szederjesek.
 6347 XXII     |                    óriást.~– Ezzel is jobban hasonlítasz tehát a szent királyhoz,
 6348 XII      |              centurio „uxori incomparabili” (hasonlíthatlan nejének) emeltetett: „posterisque
 6349 XX       |                  szellemében nem volt hozzád hasonlítható, mert ő gyönge nő volt,
 6350 XIV      |                    két hosszú füle feltűnően hasonlóvá teszi a mezei nyúlhoz. Ennek
 6351 XIII     |                     attól meggyógyul. Ez sem használ. Csak azt nyerem vele, hogy
 6352 XXIII    |                      akár terített asztalnak használhassa bárki; hanem főleg azért,
 6353 XXIII    |                      kikötőjét nagy hajók ne használhassák. Oda csak halászbárkák és
 6354 XXXI     |                    az összes harci legénység használhatta a fegyvereit. A legelső
 6355 XVII     |                 valaha gabonadaráló malomnak használhattak, azután több gömbölyű, középen
 6356 XVII     |                      aranybányák érczúzóiban használják. Az tehát kétségtelen, hogy
 6357 III      |                 rendkívüli expedienseket nem használok fel; csupán arra hivatkozom,
 6358 IV       |             kereskedelmében az olasz nyelvet használta. A sokféle nyelvismeret
 6359 XVI      |                  dacára a kőzápornak. Ők nem használtak lábtót a bástyaostromláshoz.
 6360 III      |              lehetett elsajátítani; mert nem használtatott a közbeszédben, csupán a
 6361 XVI      |                      közös alomhelyének volt használva. Itt volt a pihenőjük, ahol
 6362 V        |                   folytán nem lehet, bármily hasznos is lenne, az elme segítsége
 6363 II       |                    dalmáciai erdőket a saját hasznukra kiirtatták. Azokból az ősvilági
 6364 XXVII    |                    épít.~– Az meg éppen a mi hasznunk.~– Akkor én száműzöm magamat
 6365 III      |                   partokat, és beletanulni a haszonhajtó kereskedésbe a pontusi,
 6366 XXX      |                       Ez a megtisztelés nagy haszonnal is kecsegtetett. A raguzai
 6367 XXXV     |                emlékeit elsirathatta. Ezek a hat-hét századot látott óriási tölgyek
 6368 XV       |               egyszerre mind a két kezedet a hátad mögé dugtad. Erre a rabszolgaleányokat
 6369 XIII     |                      le a palástod. Mutasd a hátadat. Jól van. Csakugyan te vagy
 6370 XI       |                    át hozzájuk, és majd ha a hátadon a sebek begyógyulnak, elmúlik
 6371 XXXV     |                      akassz, a másikat meg a hátadra!~– Ne félts te engem, öreg –
 6372 XXXV     |                vissza Solom, a bogumil vezér hátahoporjás, teknő alakú vértére példázva. –
 6373 XXVII    |              gyakorold a te legfelsőbb bírói hatalmadat, melyet a köztársaság többsége,
 6374 XXII     |                     templomuk, mely nemzetük hatalmához méltó lett volna. A falakat
 6375 VII      |                  civilizáció. Aztán a zsupán hatalmasabb embernek tartja magát a
 6376 XXIII    |                    mindenkinek, akit a világ hatalmasai üldöztek; s akit egyszer
 6377 XXIII    |                       üldözőinek, ha még oly hatalmasak is, e város által ki nem
 6378 XXVIII   |                 takarva. Damiani Júdás pedig hatalmaskodó büszke arccal nézegetett
 6379 XXV      |                    De visszaverjük a szellem hatalmával. Alapítunk itt e helyen
 6380 XXVI     |                 Júdás évről évre megmaradt a hatalmi polcon. Barátságos viszonyt
 6381 III      |                       Hisz az túlmegy emberi hatalmon. Túl is ment. Azért volt
 6382 XVIII    |                     ezalatt a hosszúfejűek a hatalmukat amellyel őket a Zágon Isten
 6383 XXVIII   |                       hanem a raguzai püspök hatalomkörébe tartozott.~E tekintetben
 6384 XXVI     |                  volna; de volt annál sokkal hatályosabb intézmény: a vándor énekeseké;
 6385 XVIII    |                 Hiszen most már énnekem is a hátam borsódzik bele, ha visszagondolok
 6386 XIII     |                    tanúsága a korbácsverés a hátamon.~– Ne kelepeljetek annyit! –
 6387 XXXV     |                    füstölgő erdőn, ahol ha a hátamra kötök egy nyers berbécset,
 6388 VIII     |                      a warángok otthonának a határa.~Disputa~Kritikus. Ez igazán
 6389 IX       |                  rendben is kellett tartani; határaikon betörő ellenséget gyakran
 6390 XXVI     |                    terjedt, hódítva Dalmácia határain túl is, Boszniában, a Fekete-hegyek
 6391 IV       |                   volt elég a nagy birodalom határait megvédeni, de nagyon sok
 6392 XVI      |                   helyén, aminek a négyszögű határát még jelölte a szerteszétdúlt,
 6393 XVIII    |                kihurcolni a partra és rendes határba rakolni.~Sikertelen munka
 6394 VIII     |                     hegyek közé, természetes határokat támasztva ellenséges szomszédok
 6395 XXV      |                 eltörlése.~Csakhogy e merész határozat fenntartásához több kell
 6396 XIII     |                      Az esteli imádságuk már határozottabb jellemű, s így hangzik: „
 6397 V        |                       ámbár kútforrásaim ezt határozottan állítják, azonban már ez
 6398 IX       |          szamarainkat. Most azonban erről ne határozzunk. Pihenést adok az én népemnek
 6399 XVII     |              kanyarodónál hirtelen ledobta a hátárul a felzökkenő tutaj a Darinkát.
 6400 XX       |                  Onufriosz kezdett aggódni a hatás miatt, nehogy még a hallgatóság
 6401 XXII     |                    hogy most teljes színpadi hatásában az olvasó elé hozza azt
 6402 XI       |              fenyegetik, s végezve azon nagy hatású nyilatkozattal, hogy ha
 6403 XXXI     |                  éppen olyan hirtelen tudtak hátat adni. Hajóik farral éppen
 6404 XXXV     |              felesége: a Darinkának volt egy hatéves fia, aki már nyilazni tudott;
 6405 XVI      |               taposómalom korongján. Ennek a hatnak az egész ellenséggel kell
 6406 XVI      |              Tvartimir. – Pedig tudták, hogy hatnál többen nem jöhetünk le egyszerre!
 6407 XVI      |                    le akarták beszélni, hogy hatodmagával ne rohanjon neki egy egész
 6408 XVIII    |             fatorlasz alatt is elég víztömeg hatolhatott keresztül, mert a barlang
 6409 XVII     |                     Innen nekünk tovább kell hatolnunk, mert különben itt megfagyunk –
 6410 XVI      |                    várba.~A vitézek óvakodva hatoltak előre, magasan tartva a
 6411 VI       |                    majd onnan ő maga mindent háton felcipel a kolostorba, ami
 6412 XXIV     |                  vérbírák”-ra? Minők végre a hatos szenátus appellatorium forumára?
 6413 XXIV     |                    Az igenlő válaszra mind a hatot fehér gyapjúpalástba öltöztetik,
 6414 XX       |                  fazék alakú nemezsüveget, a hátracsüggő gyászfátyollal. E süveg
 6415 XXXIV    |                    szurokfüst az ércedényből hátrafelé csapott, s meggyújtá sziporkáival
 6416 XXXI     |                     tűzvető gépet, s mikor a hátrafeszített vaskanál a fogaskerék utolsó
 6417 XXVIII   |                    jobbik”.~Erre a „szebbik” hátrafordul, s elveszi a kristálypoharat.
 6418 XVI      |                      a csapat élén, a prédát hátrahagyták, nem törődtek vele, utat
 6419 XXXV     |                 amire azok csendesen kezdtek hátrahúzódni a meneteles gerli oldalára.~
 6420 XXXV     |                   egész hadtest kénytelenült hátrálni a gerli meredélye felé.~
 6421 XXXI     |                      hajóraj balszárnyával a hátráló cselt folytatta a cadmaei
 6422 XVII     |                      hajdani időkben, ott én hátramaradok, s a Darinkát visszaküldöm
 6423 XXXIV    |                       rivallás, s azzal mind hátramaradtak.~A királyi liburna futott
 6424 XII      |                      úgy nem tértek vissza a hátramaradtaknak hírt mondani, mint akik
 6425 XI       |                      a nemzetgazdászati nagy hátrányokat, melyek az annektált nyájak
 6426 XV       |                  tanítják, hogy a pofonütést hátratett kézzel kell fogadni.~– Én
 6427 XX       |              előrelép kevélyen, s sűrű haját hátravetve, mellére üt súlyos öklével,
 6428 XXXI     |                 őrült gyorsasággal a cselből hátravonult társaik után a cadmaei sziklák
 6429 XX       |                     a keresztes hadak által? Hatszázezerre ment a keresztes vitézek
 6430 XX       |                    nem ott fognak-e kínlódni hatszáztíz emberöltő időig, amidőn
 6431 IV       |                    is csak a rács elejére, a háttérbe már nem vetődött égi világ.
 6432 XIII     |                 ötven ember elfért. A tornác hátterét vastag, egymást támogató
 6433 I        |                 tüzes szentek kolostorát”.~A háttért egy meredek gránithegyszakadék
 6434 XXIII    |                      Hó az ottan? nagy talán hattyúpár?~Ha hó volna, rég elolvadt
 6435 XVIII    |                      az ember egy szép fehér hattyút lelő röptében. Az is de
 6436 XX       |                      hanem az öcsém, a púpos hátú Belfegór. De hát nagylelkű
 6437 XXXV     |                   ércpajzs a másikat érte. A hátuk mögött hagyott térben voltak
 6438 XVI      |                     felbomlott, a támadóknak hátukra vetett pajzsokkal kellett
 6439 XXXI     |                király vezérliburnája a gálya hátuljába került. Maga a király fogta
 6440 XVII     |                   hánykódott már. Oda volt a hátuljára kötözve a kecskebőrtömlő
 6441 XIII     |             bajusszal; az állukat és a fejük hátulját borotválták. Csak elöl viseltek
 6442 XXIV     |            alkalommal mind a három tanács; a hatvanas, a harmincas és a tízes;
 6443 XXXV     |                    találták Tvartkó kapitány hátvédül hagyott csapatjait. Azoknak
 6444 II       |             Nabukodonozornak meg az ő három „Hausjud”-jainak a tiszteletére.~
 6445 XIII     |                      olyan, mint a hajnalodó havas! Nem is adják a bogumil
 6446 III      |                     is izente az ott kóborló Hayreddinnak, a kalózkirálynak, az apáca-fejedelemasszony:
 6447 XV       |                     az ifjú pár a „domachin” házába vonul. (Valami nagyon vén
 6448 XIII     |                  szokás, hogy minden ember a házában marad; csillag feljöveteléig
 6449 XXI      |                   nekik, hogy a szolgálatnak házából a föld alatti utakon keresztül
 6450 XXXIV    |                kardalban zendült fel a „térj hazádba!” rivallás, s azzal mind
 6451 XXXV     |                 kergetőzzék.~De amint Brankó hazaérkezett a junákjaival, s felhordatta
 6452 XVI      |                       nagy sietve igyekezett hazafelé, hogy legalább az ünnep
 6453 XXVII    |                    János, miként tudnak az ő hazafiai halálos ölő mérget főzni
 6454 XXIV     |                     ismét odahódítá az olasz hazafiakat Boboli zászlói alá.~Két
 6455 I        |                     palesztinai hadjáratából hazahozott. Galeatoris Jánosnál (ahogy
 6456 XXXIII   |               délszaki növények versengtek a hazai virágtermő fákkal, s a meleg
 6457 VIII     |                      sorba építve a warángok házai (faépület mind), és azután
 6458 XXXII    |                      fel a magas tornyaikba, házaik tetejére? Arról hírt nem
 6459 XXXV     |                napjaik végét.~A pusztító tűz házaikból is kiűzte őket, városuk
 6460 V        |                      tengereket, minden úszó házaikkal egyben.~Hajóik oldalát rézpléh
 6461 II       |                       akiknek se nemzete, se hazája, akiket itt-amott foglyul
 6462 I        |             mauzóleumban tartott három híres hazájafiának a csontjait. Ő azokat hazavitte
 6463 XXVII    |                   adta meg az amnesztiát. Az hazajöhet, amikor neki tetszik. Megvette
 6464 II       |                 maguk előtt a kétségbeesett, hazájuktól megfosztott mindenféle népek
 6465 XXVI     |                  Scoglióig, s ott kezdtek új házakat építeni a tenger hullámai
 6466 XIII     |                   földről való, megjelenik a házakban, fején repkénykoszorúval,
 6467 XXIV     |                     akiket még előkutattak a házakból. A nagy riadalnak a déli
 6468 IX       |                    Nem vártam, míg a férfiak hazakerülnek.~– Hát aztán mi történt?
 6469 XXXIII   |                    telt le. A harangok délre hazakerültek Rómából, s a népsokaság
 6470 XXVI     |                  növekedett. Már úgy megtelt házakkal, hogy az utóbb jövő települők
 6471 VI       |                      menyasszonyát a pokolba hazakocsikáztatta. Ennek a sziklarepedésein
 6472 XV       |                    köszönöm. Hát meghálálom. Hazaküldelek az apádhoz. Ördög volt az
 6473 XXVIII   |                   kegyelmet nyert száműzött, hazámba vissza. Azért engedjétek
 6474 XXVIII   |                 engedjétek meg, hogy mielőtt házamba belépnék, letegyem a polgári
 6475 VIII     |               emberek az aratás után, szépen hazamentek az otthonukba, s nagyot
 6476 XVI      |                     te hősöm! Te dicsőségem! Házamnak fényes világa! Kioltott
 6477 XXIV     |                   híresztelte felőle, hogy a házán belől erkölcstelen életet
 6478 XVIII    |                ütlegelni ennél a nemzetnél a házasélet gyönyörűségei közé tartozik.
 6479 XX       |                 állítják, hogy őseink nem jó házaséletet éltek! Mintha Ádám apánk
 6480 XX       |                     hogy nem rangjához illőn házasította ki az egyetlen leányát.~–
 6481 III      |                      megengedték az egyszeri házasodást, s „amellett” a gyóntatás
 6482 XIII     |                   nemcsak hogy másodszor nem házasodhatik, de soha többet húst nem
 6483 XX       |                 ősapánk azt akarta, hogy így házasodjanak össze, a szív szerelme után.
 6484 XXVI     |                     kerekesek” kapnak rajta, házasodnak „in duplo” tömegesen. Szerző
 6485 XIII     |                      elfér, annyit hazavisz. Házasodnia is szabad, de csak szigorú
 6486 III      |                férfiak csak hajlott korukban házasodtak. Igen helyesen. Amíg fiatal
 6487 XX       |                  alapja éppen a keleti papok házasságának kérdése. Én, a szerelem
 6488 XXVIII   |                  egész egyházi rendre: „Jobb házasságban élni, mint égni!” Akkor
 6489 IX       |                    kötöttek volna ideiglenes házasságot: ez megy kicsinyben – de
 6490 XX       |                  mind a két férfi tartsa meg házastársul az ikerhúgát, és éljenek,
 6491 XXXV     |                megfogyott népmaradvány, mely hazát veszített, végső menedékére
 6492 XXVIII   |                   apját elítélte, s a szülői házat elhagyta. És most ennek
 6493 XXVII    |                  szerint holmi szegény ember házát elárverezik, hogy kinn az
 6494 XXXV     |                harcosok szoktak liburnáikkal hazatérni, az ellenséget lehengerített
 6495 XI       |                   hadd világítsa be szépen a hazatérők előtt a vidéket.~Ilyen haditervet
 6496 XIII     |                   jött-ment, vándorolt a sok hazátlan istenség. Mythrász-imádat,
 6497 XI       |                     jött, menyasszonyt akart hazavinni Mosszorbul, de a gronicai
 6498 XIII     |              dalmatika zsebébe elfér, annyit hazavisz. Házasodnia is szabad, de
 6499 XIII     |                   kenyeret, úgy bocsátja más házba, más vidékre.~S a badnyáknak
 6500 XXIV     |                     is „a falakon belül lakó házbirtokos polgárok”. S nem is lehetett
 6501 XXIV     |                  választások közeledtek, s a házbirtokosok feljöttek a városházára
 6502 VII      |                    Leánynak kilépni a szülői házból és megmutatni magát idegen
 6503 IX       |                     rabszolgákhoz, akiket te házépítésre és nyájőrzésre rendeltél
 6504 XVI      |                     a pajzstetőzeten, mintha házhiúra futnának fel; s onnan szilaj
 6505 XXVI     |                     nézzék őket másnak, mint háziállatnak; de énbennem olasz vér forr,
 6506 V        |                    faj eltörpült, elgyávult, háziállattá szelídült, hiénettának nevezték,
 6507 XXIII    |                 szállásolni fog: éjszakára a házigazda kötelessége volt a vendégét
 6508 XV       |             mindannyian, ki mivel tartozik a házigazdájának. Csak te jó erősre fond
 6509 XI       |                   előhozta fonott kosárban a háznagy, s letette a ház asztalára,
 6510 XVI      |                  tudatta velük, hogy itt egy háznak a tanórkapuja volt, amely
 6511 II       |                  amik elég bort teremnek egy háznép (azazhogy a férfinép) számára.
 6512 XXVII    |                 mikor a körmenet az átelleni házsor elé került, akkor megint
 6513 XXXV     |                   maga előtt az útban talált házsorokat, tornyokat, bástyafalakat;
 6514 XIII     |                    jól, hogy ki fia vagy. Ha hazudtál volna, bizony a lábadhoz
 6515 XV       |                      ember görögül beszél.~– Hazug babuka vagy! Méreg volt
 6516 XXIII    |                    nekik anyai örökségképpen házuk és kertjük, amelyben meghúzhatták
 6517 XXIV     |                Minden raguzai polgárnak, aki házzal bírt a város bástyafalán
 6518 XX       |                    kacagásszerű hehentést.~– He-he-hejn! Nem vagyok én itt egyedül.
 6519 XV       |                rabszolgákat.~– Végünk van! – hebegi a rabszolga. – Itt jön a
 6520 IX       |                gyülekezetben – dorgálá meg a hebehurgya fickót Dávid király, mire
 6521 VI       |                 nemzetségét: Születének neki Hebronban fiai: az elsőszülött Ammon,
 6522 XXVIII   |                  örömrivalgásban hozta meg a hecatombéját a hidegvérű kalmárok köztársasága
 6523 XX       |                  színlelve. – Odaadlak hát a hegedősnek! Legyen hát vőm egy „trufátor”,
 6524 XXVI     |                   trubadúrok (minnesängerek, hegedősök), akiket a szigorú erkölcsű
 6525 XV       |                     leszek, s a te csontodat hegesztem.~– Nincs annak már semmi
 6526 XIII     |               amilyennel minálunk a warángok hegesztik be a csatában kapott sebeiket.