bold = Main text
      Rész                                                    grey = Comment text

10042 XV       |                    támogatva, jött sántikáló lépésékkel; utána négy junák, kivont
10043 XXIV     |                      a leány, aki kolostorba lépésével saját atyja fejére oly lesújtó
10044 XXVII    |                      a falhoz húzódik, s hét lépésnyi távolban érthető szóval
10045 XXVIII   |               rábeszélés vette rá e végzetes lépésre.~Ennek azután az lett a
10046 XV       |              szaladtak ki az udvarra, minden lépésüknél lángnyomokat hagyva maguk
10047 XXVI     |                 rajongó Boboli-párt meg volt lepetve; az utcákon, a piacokon
10048 III      |                       akinek még bozontokban lepi el az üstöke a halántékait,
10049 XXVII    |                   harcos azt mondja: „Sohase lépj be egy kerített városba
10050 IV       |                     az enyimet kínozza, hogy lepje minden érző idegedet az
10051 XXII     |                     most álljon szavának, és lépjen rá valami olyan földrészre,
10052 XIII     |                 állított rabszolgák folyvást lépkednek ezekre a hágófokokra, azok
10053 XXXVII   |                    fogadtak, hogy majd az éj leple alatt leszöknek az arnauták
10054 XV       |                      kiálta Solom, lekapva a leplet a leány fejéről. Valóban
10055 XXIV     |                  kötelessége az utána trónra lépő fejére feltenni az arany
10056 IV       |                     rúdjára, s cincogott, ha lepottyant.~– Undok férgek! – szólt
10057 XXVII    |                      az ura; de ha a kapuján lépsz be: akkor a város a te urad.”
10058 XXXV     |                     járt egy fekete felhő, a léptei nyomán felvert szénpor,
10059 V        |                      taposva ügető ökörnek a lépteit gyorsították, a másikét
10060 XX       |                  ivadékai a Jordán rónaságát lepték el, és egymástól erdők,
10061 XXIII    |                alkalmatlan volt: alkudozásba léptek Velencével; az Lesinát kérte
10062 XXVII    |                       a lovára felült, sebes léptekkel jött egy magas női alak,
10063 XX       |                azonnal!~– No ugyan jó helyre léptél most, a Szentföldre; ide
10064 XVI      |                földön heverő hullákba minden lépten-nyomon, amiket már nagyban eltemetett
10065 III      |                   kert bokrai közé, elfogták lépvesszővel; kitekerték a nyakát. Ez
10066 V        |                festőknek sikerült a képmását lerajzolni s acélmetszetben megörökíteni.
10067 V        |                      ebben a pozitúrában van lerajzolva, ami szokás az énekeseknél.~
10068 IX       |                    ember nem volna a talpán, lerántaná a földre.~Az általános nagy
10069 XVI      |              odarohant a rémséges gúlához, s lerántotta annak a csúcsáról a Verblud
10070 XXXV     |                 Raguza? Hogy tudta az utóbbi lerázni nyakáról az önként felvett
10071 IV       |              fájdalmas csapásra a leány csak lerogyott a földre, a hideg kőre,
10072 XX       |         aranyzsinórok szálai tartják össze a lerohadt királyi öltöny rongyait,
10073 XIII     |                    és büntetésüket egyszerre leróják. Ha a waráng fiúk felülről
10074 XV       |                    mozdult a fejével.~A kuma lesegíté a nyeregből a menyasszonyt,
10075 XXIX     |                   fülemmel a férgek őrlését, lesem a kősziklák tompa mordulását,
10076 XXXV     |                    asszonyok és gyermekek is leseperhetik. Kiéheztetni sem lehet őket
10077 III      |                    tavat, s egész seregestül leseperték volna a tengerbe: ahogy
10078 VIII     |           megmérgezték őket borral.~Ide lett leseperve a fél Európát rettegésben
10079 XXIV     |                    szomjan, epedve, tikkadva lesi a nép, amíg az erkély szárnyajtai
10080 XXIII    |                 Lesina-sziget. Még ez időben Lesina is Raguza birtokát képezte,
10081 XXIII    |              leghíresebb volt a terményeiről Lesina-sziget. Még ez időben Lesina is
10082 XIX      |                    És azután a bogumilok ott leskődtek az erdőben egész gyertyaszentelőig;
10083 XX       |             eldöntést, és ha te magad is ott léssz a szavazók között, esküszöm
10084 XIII     |                     azok a lépés terhe alatt lesüllyednek; akkor a következőre kell
10085 XXXIV    |                   lángba borította: ez aztán lesüllyedtében levonta azt magával együtt
10086 XXXII    |                     orrával, farával fel- és lesüllyedve, csúffá téve a kormányt,
10087 XX       |                     senki sem vallott magára lesütött szemével.~Csak a bírónő,
10088 XXI      |                     kikerülni, s azok bizony lesújtanak a fejére.~Szerző. Ne fájjon
10089 XXXI     |                  tovasikamlott. Egy láncáról leszabadult rab utánuk úszott, s belekapaszkodott
10090 XXXVI    |                   rohammal tért vissza, hogy leszaggatta a hajókat horgonyaikról,
10091 XXVII    |             ajánlkozó társát.~Mikor a névről leszakíták a pecsétet, hüledezve olvasták
10092 XXXII    |                     vadember; a hullámtorlat leszakította azt a kapcsairól, s felkapta
10093 XIII     |                     segítségül. Kiáltásunkra leszáll az égi király a völgybe,
10094 XVII     |                tutajt tartja. Mostani merész leszállásuk az ismeretlen világba csak
10095 XVII     |                   hogy a sárkány barlangjába leszálljak. A vasorrú bába lakik ott
10096 XXXIII   |                   kívánnám tőle, ha énhozzám leszállna a Zebaóth – mondá Lubomira,
10097 XVI      |                  alászáll?~Mindenki tódult a leszálló tömlőhöz, mindenki első
10098 XVIII    |                      a parton, én a másikkal leszállok a ködbe, s keresem a gázlót.~
10099 XVI      |              Természetes, hogy a legutoljára leszállók nem ronthatták azt el.~S
10100 IV       |              nyelvnek az ismeretéhez? Őrá is leszálltak azok a kettős tüzes nyelvek,
10101 IX       |                     nem a jó baráttal. Mikor leszálltunk egész sereggel a mosszori
10102 XX       |                     a szent ravatal mögül, s leszállva a katafalk lépcsőin, rózsaszín
10103 XXVII    |                összevetve, s e különbözetből leszámítva a hordó fájának és abroncsainak
10104 XXXII    |                    kolostorból kijönni, mert leszédül az ember. Néha a hévízponor
10105 IX       |                     velünk jössz, fickó! Fel leszesz avatva.~– Ejh, még korán
10106 XXXVII   |                  hogy majd az éj leple alatt leszöknek az arnauták földjére. De
10107 XVI      |                     maradt lovasok egyszerre leszöktek a nyergeikből, s bal karjukon
10108 XVI      |                 viszi el a fejét. Vagy pedig leszorulnak a bányaüregbe, ahol azután
10109 IX       |                  deli legény, az ínség. Majd lesztek olyan szépek, mint mi vagyunk.~
10110 XIV      |                méregkeverők úgy átfinomítani leszűrések által, hogy mind azok a
10111 IX       |               bölényt?~– Lőni nem lőttem, de leszúrtam kelevézzel.~– Esztendőre
10112 XV       |                 lyánka volt, tarkótul talpig letakarva fehér lepellel.~– Válaszd
10113 XXXVII   |                     ellen pártot akart ütni, letaszítani őt a trónról, s a pápa uralmát
10114 XXVIII   |                    mielőtt házamba belépnék, letegyem a polgári esküt a nép előtt.~
10115 XXVII    |                     s az ős Boboli-palotában letelepedhessék. Annak a nagyravágyása követeli
10116 XXIX     |                   orozva elfoglalták, azután letelepedtek a Branta-völgyben, a bogumilok
10117 XXVII    |               kíséretében az Új-Jeruzsálembe letelepült davidita nemesek: a hölgyek
10118 XXVII    |                  járja: az én ítéletem ideje letelik. Azóta ugyanezen ifjú annyi
10119 XXIV     |                      mert nemcsak hogy az év leteltével nem köszönt le az uralkodói
10120 XXXV     |                    harapta, tépte egymást; a letepert vitéz a Szentháromság Istenét
10121 XXI      |                     országának számára. Azok letérdepeltek előtte mindannyian.~S még
10122 IV       |              Kekharizméne odajő a rácshoz, s letérdepelve, megcsókolja a fejedelemnő
10123 XXXIV    |               nyílvesszőtől legyőzetni óriás létére? Az öregebb királyné, az
10124 XV       |                    hát, melyik a tied?~Solom leteríté a kerek köpönyegét a földre,
10125 XIII     |                    bokhara szőnyeggel voltak leterítve. Nagyon jól találta, aki
10126 XXIV     |                  jövő húsvét szombatján való letételére.~Arra a proveditore átadja
10127 XXVII    |                      ára a város kincstárába letétetik, alapul egy a Boboli nevet
10128 XXII     |               verséhez.~Mikor azt elvégezte, letevé a kalapácsokat a harangláb
10129 XIII     |                     mesés népfajjal, melynek létezését csak azok a minden arhaeológra
10130 XXXII    |                     Új-Jeruzsálem városa nem létezett többé. Sem a Branta-völgyi
10131 XVII     |                       aminők mai nap már nem léteznek; köztük legnagyobbak a barlangi
10132 XX       |                     szerint minden e világon létező női kolostorok nevét ismernie
10133 XXXV     |                     erősen tartotta magát, s letörte a háromszög élét tizedíziglen.
10134 XX       |               angolok hatalma alá lett volna letörve, élt egy előkelő frank herceg,
10135 XXXVI    |               vitézek és hajósnépek; okozója lettél két vitéz keresztény nemzet
10136 VI       |              belemártott a vízbe, keresztény lettem. Hitemet megtartom. Azért
10137 XX       |                    és gyümölcsöt hoznak!” És lettenek. A negyedik nap teremté
10138 VI       |                      És így egészen idegenek lettünk egymásra nézve. Láttad őt
10139 I        |                     egyik a nyomorékok által letűzködött mankók pallizádja, a másik
10140 I        |                   amit a felgyógyult lázárok letűzködtek a moha szélében, itthagyva
10141 XXII     |                  kétségeiből.~Frater Aktaeon leült a kereszt talpkövére.~–
10142 XVII     |                  felbukkanik a vízből.~Azzal leültek a tó partjára, s elnézték,
10143 XIII     |                    babonás választ adja, úgy leüti a fejét tréfából hátulról
10144 XV       |                   kuma egy kardcsapással fog leütni a menyecskévé leendő ara
10145 XV       |                   mert a Solom egy csapással leütötte a fejét; s aztán felkapta
10146 XV       |                 húgomat választod, a fejedet leüttetem rögtön. Még most visszaveheted
10147 XXXI     |                admirálhajó evezős párkányán, leugráltak a tengerbe, s úszva igyekeztek
10148 XVIII    |                    itt a mosszori telepekből leúszó fák elzárják a víz lefolyását,
10149 XVIII    |                    társaink odafenn a folyón leúsztattak. Azoknak valahol fel kellett
10150 XXIX     |                 Pedig nem feledi kígyó farka levágását.~A mosszori vár falai most
10151 XIII     |                     fejedet. Különben így is levágatom előbb-utóbb.~Ez ellen sietett
10152 XIII     |                     Mert az, ha idegent kap, levágja a fejét.~– Mégis oda megyek;
10153 XV       |                     bogumilra, ha az üstökét levágják. Aztán sorba vette valamennyit,
10154 XVII     |            porcikámat sem hagyja megsérteni, levágni? Aztán bele akart mártatni
10155 VI       |                    ökrökkel elbántak: azokat levágták, fellakomázták. Csakúgy
10156 XIX      |                    Solomnak a fejét, amit te levágtál? Meg a többi hadnagyok fiainak
10157 III      |                  Kopronimos Konstantin által levakart templomfalakra ismét elkezdtek
10158 XXXV     |                   írásba lett adva. Azután a Levantéból Raguzába járó karavánok
10159 XXV      |                  növényzetével, fűszerterhes levegőjével, örök tavaszával, mely egyszerre
10160 II       |                     az angyalok hoztak ide a levegőn keresztül Lorettóból, hanem
10161 XII      |                    felszínére, hogy a szabad levegőnek huzamot csináljanak. Ezredéves
10162 I        |                  benőve vadon. A fák alakja, levele, virága, gyümölcse mind
10163 VI       |                    könyvet, melynek pergamen levelein tarkállott a gyönyörű sok
10164 XXXV     |                     fejei előjönnek a tüskés levelek közül, kivirulnak, elhervadnak,
10165 XIII     |                   karján kosár, zöld illatos levelekkel, azokkal van betakarva egy
10166 I        |                      évnek nem hullatja el a levelét. Valódi óriásai a növényvilágnak,
10167 I        |           belövöldözött nyilak útján váltott levelezés által történik meg: ez esetben
10168 XXVII    |                 beküldött tonnához mellékelt levélnek még a margójára is volt
10169 XXXVI    |                      Lajos, a bécsi országos levéltár igazgatója szedte össze
10170 XXXIII   |               jalappával, rejtőzött a széles levelű pálmák között; az egyik
10171 XXIV     |                  szabad a vásár!” A csélcsap leventék tudták meg, hogy szerelmi
10172 XXIX     |             harcosaival! Azonban mindenünnen leverő hírekkel érkezett vissza
10173 XVI      |            megfordult a szél, s a füstöt úgy leverte, hogy az egész völgy megtelt
10174 XXVI     |                      mikor a százlábú férget leverted a vállamról, s azt kérdezted,
10175 XVIII    |                  Akik ide ezeket a cölöpöket leverték, azért hidalták ezzel át
10176 XV       |            legutoljára maradnak a mindenféle levesek, amiket kanállal kell enni,
10177 XXVII    |             tiszteletet akar adni, messziről leveszi a süvegét, a köpenye szárnyát
10178 XXVIII   |                     Facsard bele egy narancs levét.~S erre a szóra a másik
10179 XXIV     |                     nagy gyűlésterembe érve, leveté hivatala jelvényét, a vörös
10180 XXII     |         megzabolázásával bizonyítja be, hogy levetkőzte a régi embert, s az új embert
10181 XXVIII   |                    melynek vize a gránátalma levétől rózsaszínű. Mosolyogva nyújtja
10182 XXVIII   |                Evviva il Re!”~Az ifjú Boboli levett kalpaggal járult a tanács
10183 XX       |             felszenteltek elkárhoznak!~Azzal levette övéről a karikán függő kulcsokat,
10184 XXXII    |                     meg. Mintha ő volna az a Leviathán, aki átússza a tengert,
10185 XIII     |                    valamennyit; a bányába is levidd.~Ezeknél a szavaknál villogni
10186 XIII     |                 kellett fogni a Szlónt, hogy levigye a toronyból; mert lefelé
10187 XVI      |                 lappangva. A lovakat azalatt leviszik a völgybe, hogy a nyerítésükkel
10188 XVI      |                    Ezek az élelmiszereket is levitték magukkal a bánya üregeibe,
10189 IX       |                  örvendeztesse meg az otthon levőit. Majd újhold estéjén összejövünk
10190 XXXIV    |                  összeölték a király karjain levőkkel; végre Solom, a kedvenc
10191 IV       |                     földön, sem a föld alatt levőktől annyira, mint félek a megvásárló
10192 XXXV     |                      tusában, mint a szemben levőnek; mert ő egy-egy kiálló kőben,
10193 XXXIV    |                      ez aztán lesüllyedtében levonta azt magával együtt a tenger
10194 XVII     |                    homokóra figyelmeztetése, lezáródtak azok maguktól is. Solom
10195 XXXV     |          bástyafalakat; látták azt az öbölbe lezúdulni, a hajókat egyszerre a hab
10196 XXXII    |                      alá temette, ami élt; a lezuhanó áradat még a mólót is keresztültörte,
10197 XVI      |              belülről; mikor a nehéz réztető lezuhant, az egész hegy megrendült
10198 VI       |                      legközelebb eső tárgyat lezúzza vele, legyen az élőfa, szikla
10199 X        |                      halommal halászták ki a libegő borostömlőket.~S arra nagy
10200 XXVI     |              szerelem egyszerre. Ovid Amorum Libere nem okozott annyi kárt az
10201 XX       |               füledet, s elhurcolt magával a líbiai pusztára, ott belevetett
10202 XII      |               legyőzött trák, illír, cimber, liburn népek ezerei átkozták itt
10203 XXXIV    |                 hajósok kiugrálnak a királyi liburnából, s ahányan hozzáférnek,
10204 XXXII    |                 mindenki sejti itt. A waráng liburnahadat azért vitte magával János
10205 XXXI     |               tengerbe, s úszva igyekeztek a liburnáikhoz eljutni, a warángok szekercét,
10206 XXXIV    |                      waráng vitézek hazatérő liburnáikon, akkor riadó énekeiket visszhangozzák
10207 VIII     |                tengerszemet, mely a warángok liburnáit rejti, mikor pihenőben vannak.~
10208 XXXIV    |                   óriási víztükrön.~A király liburnájának volt egy vitorlája, mely
10209 XXXI     |                    Dávid király a maga három liburnájával. Ahogy megtámadják a fizeterek
10210 VI       |                vissza a diadalmas hősök. Egy liburnájuk sem hiányzott, s valamennyi
10211 XXXI     |                      zúdult neki a nyomorult liburnáknak, hogy magával a nehéz tetemével
10212 XXII     |                   helyen, ahová csak kerekes liburnákon lehet eljutni; felvitt olyan
10213 V        |              idézeteivel, mely így hangzik: „Liburnam, navalibus idoneam bellis,
10214 XXX      |              hajóhadhoz.~Boboli János azon a liburnán szállíttatá magát az admirálhajóhoz,
10215 XXXI     |              evezőket kapták elő, s az egész liburnaraj igyekezett őrült gyorsasággal
10216 VI       |                      lehet dolgozni benne.~A liburnáról lebontják a védő sövényt,
10217 V        |               capessit, ut omnes adversarias Liburnas, cominus venientes facili
10218 XXXI     |                    elesett! – hangzott egyik liburnától a másikig.~S azzal egyszerre
10219 XXXI     |                     felé: Dávid király három liburnával ott állt mozdulatlanul az
10220 XXXV     |                     nagy veszteségük árán.~A liburnokat a velencések úgy törték
10221 XXIX     |                 pusztítja el?~– Én.~– Te! Te lidérc! Te embervakarcs! Te nagymogul
10222 XVII     |                     bölcsességén. Bizonyosan lidérce van ennek!~Azonnal hozzáfogtak
10223 XVIII    |                  vízi hüvelvényt a tenger, a lidércet a hulló tűz; de ki teremti
10224 XXXV     |               énekesmadarait; míg gyümölcsös ligetében apró majomsereg cívódik
10225 XXIX     |                      navalis.) – Ezzel a bot likas végét odatámasztotta a nyomorék
10226 XVII     |          pisztrángokat elriassza tőle, ki ne likasszák, amíg ideér. Mégis csaknem
10227 XII      |                edződött, s szép ragyogó kék, lilakék zománcot kapott.~Mikor a
10228 XX       |                   hidd el azt a fescenninát „Lilith”-ről. Bizony mondom, a démonok
10229 V        |                      a kerekes hajók~Salona, Lissa, Ó-Zára, az ős paradicsom
10230 XX       |                    félfenevaddá süllyed alá. Litániáját tudnám énekelni azoknak
10231 XXIV     |                     nem védelmeznek meg se a litániák, se a jejuniumok. Damiani
10232 XIII     |                ceremóniáihoz, zsolozsmáihoz, liturgiáihoz.~S az egyszerűség jobban
10233 XXXIV    |                    orrára helyezett üstben a lobbanékony földi gyantát. S azzal útnak
10234 XV       |                     feldűlt, a füstje lángra lobbant a tűztől, s akkor aztán
10235 XXVII    |                  paloták ablakaiból kendőket lobogtattak a hölgyek, s virágzáport
10236 XV       |                     parvinác”, selyemzászlót lobogtatva a kezében, utána a „ciájus”
10237 XVII     |                    oly magas, hogy még a tűz lobogványa sem mutatta meg a padmalyát;
10238 XVIII    |               körülöttem. A tenger a lábamat locsolta, amint nemzetségem hulladombján
10239 XIV      |                Diocletián alatt. A hírhedett Locusta volt ennek a nagymestere.
10240 XXXI     |                     meredeztek elő, melyeket lódító lánccal taszítanak neki
10241 XVI      |                    nem értek. Egy-egy utánuk lódított malomkő gázolva taposta
10242 XVI      |                     visszatartva az apját.~– Lódulj! Neked nem volt feleséged,
10243 XXXII    |                     amit egy felfelé taszító lökés követett, s erre iszonyú
10244 XXXV     |                  tarthattak, hogy ha a tömeg lökésével a warángok csataláncát megtörik,
10245 XV       |                      kopjája nyelével nagyot lökött a rabszolgán, aki a Solom
10246 XII      |         szikladarabok hevernek; ezek az öreg lövegek, amik az ostromlók üdvözlésére
10247 XX       |                   Foibosz legforróbb nyilait lövelli alá az égből. Másnap az
10248 XXXV     |                    mint egy vulkántorok, úgy lövellt fel az égbe.~Emberevő e
10249 XII      |               fafecskendők segélyével ecetet lövelltek, mire azok egyszerre porlékonnyá
10250 XV       |                 szerteszéjjel, lángnyelveket lövellve a magasba. A junákok az
10251 XI       |                   Solom fiúra vallott. Derék lövés volt! Éppen a szívén ment
10252 XXXI     |                   segít!~A bizánci tűzmester lövésre ajzza a tűzvető gépet, s
10253 XXXI     |                    lándzsás vitéze, nyolcvan lövésze számszeríjakkal ellátva.
10254 II       |                ünnepnap pedig iszik és célba lövöldöz, s aki karakterére nézve
10255 XXXVI    |                     ellenfelével, hogy az is lövöldözhessen őrá. Azonban őszinte akarok
10256 XXXI     |                     nem fogja semmi fegyver. Lövöldözhetnek ahhoz!~Ez ellen az ördög
10257 IV       |                 egyik oldalán a csernagorcok lövöldöznek az utazóra, a másik oldalán
10258 XX       |                      mögé menekülsz, s onnan lövöldözöd ellenünk mérges nyilaidat!
10259 XXXI     |                    íjászokra, akik hasztalan lövöldöztek a waráng király felé. –
10260 XVI      |                  lakják, darócrongy, irhabőr lóg a csípejükön; de a vezérükön
10261 IX       |                      perechez kötve, hogy ne lógjon futás közben. Ezek a függők
10262 XVII     |                      vannak a denevérek. Ott lógnak egész rajszámra, lábaikkal
10263 XV       |               süveget viselt, amiről füzérei lógtak alá az arany- és ezüstpénzeknek,
10264 XXXII    |                     állt be; a vitorlák mind lohadtan csüggtek alá árbocaikról.~
10265 V        |                      gyorsították, a másikét lohaszták, olyan gyors fordulatokra
10266 XXIII    |                     a másikat ne nézhesse le lóhátról vagy hintóból. Itt az úrnak
10267 XI       |                     visszatartá; úgyhogy nem lőhettek utána: s a vadlúd már kezdett
10268 XXII     |                    balgatag kérdésre; mert a loholva közeledő szerzetes már az
10269 XXXVII   |                     van egy régi imádója, ki Lokrisért még mindig rajong, s rábírja
10270 XXXVII   |                      teljes boldogságban.~De Lokrist nagyravágyása emészti; kémeket
10271 III      |                   denevérszárnyat, a sántító lólábat, s rendszerint ellentétbe
10272 III      |             tűzlángot okád, s áldozata előtt lólábával berúgja a pokol ajtaját. –
10273 IX       |                     tesz, a „pata” mai nap a lólábnak a legalsó részét jelenti,
10274 XXVI     |                 kincseikkel menekülő zsidók, lombardok, mindannyian biztos menedékre
10275 XVIII    |                 medvebőrökre, az asszonyok a lombból vetett ágyakra, és elaludtunk.
10276 XXXV     |              harangoz, s a vad páva jajgat a lombhullám fölött, mint egy úszó hajó,
10277 I        |              Legalant az olajfák ezüstszürke lombjaikkal, kék gyümölcseikkel, feljebb
10278 I        |                   mélyén egymásba borulnak a lombkoronáik.~Csak egy keskeny ösvény
10279 XXXV     |             félezredes óriások koromfeketén, lombok nélkül, lecsonkult ágakkal,
10280 XXXV     |                    fellobbantá az olajterhes lombokat. A bóra szította a lángot.
10281 XI       |                gúnyneve „Szlón”. Éppen olyan lomha nagy tohonya termet, mint
10282 IX       |                    csimbókba bogozva, mint a lónak a farka, repkénygúzzsal
10283 XVIII    |                     nekik foglalniok a felső lonkákat a meztelen vadaktól. Ebből
10284 XVIII    |                 éjszaka van. Odafenn az első lonkán a szűrőkő medencéjéből aláhulló
10285 XV       |                    maga a kincs is el akarja lopatni magát.~A tömlők és korsók
10286 II       |                     emeletről a tolvajok nem lophatják el olyan könnyen a kecskét,
10287 XII      |                  szerint.~Még akkor nem volt lőpor; de volt rabszolga. S az
10288 XXXVI    |                    hajóskapitány tett, aki a lőporát megosztotta az angol ellenfelével,
10289 XXXVII   |                    ama francia tengerész, ki lőport kölcsönzött az ellenségének;
10290 XXVII    |               félkézkalmárait összegyűjti, s lopott, rabolt kincsekből egy új
10291 XIII     |                összeesküdött pajtásai be nem lopózhatnak; a többi bástyákat pedig
10292 XX       |                    Genovéva ne menjen eléje. Lopva, alattomosan, a holdvilággal
10293 XXI      |                  populi!” No akkor hát csak „loquamur latine”. Hanem jóakaratúlag
10294 IX       |                      nem tűrtem, sőt azonnal lóra ültettem mind az őrpatákat,
10295 II       |                      ide a levegőn keresztül Lorettóból, hanem amely a kigyógyult
10296 I        |              követelünk. Tehát ilyenformán a lorettói és tersatói kápolna szállításmódja
10297 XXIV     |                       melyek szerint a Szent Lőrinc váracsban levő magyar helyőrség
10298 XVI      |              értettek. Egy részük leszállt a lóról: azoknak hosszú, teknő alakú
10299 V        |             pusztákon gyakran oroszlánfiakat lóserénnyel és kutyafarkkal, akiket
10300 XIII     |                      sátorai voltak felütve; lótakaró, nyeregszerszám, puzdra,
10301 XVI      |               azonban most már nem nyilakkal lőttek, hanem nehéz köveket hengerítettek
10302 IX       |                     Ej de nagyot nőttél. Hát lőttél-e már bölényt?~– Lőni nem
10303 IX       |                      már bölényt?~– Lőni nem lőttem, de leszúrtam kelevézzel.~–
10304 XXI      |                   elhinni, hogy a sakktáblai lóugrásokból utoljára mégis kikerül az
10305 XVI      |                      harmadik nyíl azonban a lova nyakában akadt meg, s arra
10306 XX       |                    harapásod oltotta Raymond lovagba!~– Ezt tagadom! A nagyravágyás
10307 XX       |                     Hasonló eset volt Boboli lovagé is (Frater Aktaeoné) a fejedelmi
10308 XVI      |                  hánykolódni, majd ledobta a lovagját a nyergéből.~Azután egy
10309 XXXII    |                      mint a szilaj paripát a lovagló vadember; a hullámtorlat
10310 XX       |                 gyönyörű leányát egy szomorú lovagnak elszeretni tilalmas.~Lubomira
10311 XX       |                      az égből. Másnap az úri lovagnép, a hűbéresek és jobbágyok
10312 XXI      |                 barátcsuháját, s azt a cifra lovagöltözete fölé felölté, a csuklyáját
10313 XV       |                    Ördögökkel táncol. Söprűn lovagol. Hét szeretője volt már,
10314 VI       |                      kisfiát a nyakán hagyja lovagolni, s a kutyái úgy vannak szoktatva,
10315 IX       |                      fölvette a vállára, úgy lovagoltatta, rákerült a sor a zsákmányra.~
10316 XXIV     |              királynak barátságból, a máltai lovagrendnek önérdekből, a francia királynak
10317 III      |                  saját diakónusával; kertje, lovai, gyaloghintója; otthon a
10318 XVI      |                    lóháton nyomultak utánuk, lovaik fejére legörnyedve s kézíjaikat
10319 IX       |                     a megfutamodást, s mikor lovaikon előre vágtatnak, úgy repül
10320 XX       |                     most a pogány szaracénok lovainak patkói tapossák az idvezítő
10321 XVI      |                 maradni lesben, lappangva. A lovakat azalatt leviszik a völgybe,
10322 XI       |                     valamennyi vazallja. S a lovának még a kengyele is aranyból
10323 XXVII    |                   Mikor a kapuján kilépve, a lovára felült, sebes léptekkel
10324 IX       |                      pro toto” világos, hogy lovas őrt jelent az egész.~A hajdankori
10325 XIII     |                      leányokat ingyen. Egész lovascsapattal megy a mátkájáért a vőlegény,
10326 XVI      |                 fölért, akkor a hátul maradt lovasok egyszerre leszöktek a nyergeikből,
10327 III      |                  hozzáillő termettel, csak a lovassisak a fején, a pikkelypáncél
10328 XX       |                      Előttem a királyok és a lovászlegények egyformák. Én nem védem
10329 VI       |               királynak pedig a szívébe volt lőve az a nyíl, amit nem lehet
10330 V        |                     Ulysses tapasztalta. Ott lubickolnak a tengerben, s csábító dalaikkal
10331 XXXIII   |                    megértse, amit mi érzünk? Lubimira azt akarja, hogy Milenkát
10332 XXVII    |                      nevetni való.~– És a te Lubomirád mégis sír rajta.~– Eredj
10333 XX       |                       amíg az beszélt, hanem Lubomiráét. Amannak az arcát látta
10334 XXVIII   |                    derült mosollyal közelíte Lubomirához, s megcsókolta annak az
10335 XXVIII   |               sugárzott.~Ez a két hölgy várt Lubomirára, ünnepélyes bevonulásakor.
10336 XXXV     |                    fenyőerdőben: a szép szál luc és bór, ha egyszer meggyullad,
10337 XXXV     |                     gyönyörködve nézte ezt a Lucifernek való látványt!~– Tovább!
10338 XI       |                      Az felrepült a légbe, s lúdszokás szerint rögtön elkezdett
10339 XX       |                  vakmerő képedet, állj fel a lúdtalpadra, s maradj veszteg a te csontvárad
10340 XXIII    |                 termése, a rozmaring vize, a lugasok nektárja s a kaptárok méze.
10341 XX       |                   nem győzött volna Szaladin Lusignan fölött, nem esett volna
10342 XV       |                     a feleségbe! Hisz ez egy lusta, renyhe, szófogadatlan cefre!
10343 XVIII    |                  betűt nem mondta ki, hanem „ly”-et hangoztatott helyette. „
10344 XV       |          hetedmagával, mind egyforma termetű lyánka volt, tarkótul talpig letakarva
10345 XVII     |                vastag szélébe fúrt gyűszűnyi lyukak sora, mely körülfutott azon;
10346 XVII     |                 megszámlálta a karimába fúrt lyukakat, huszonnyolc volt a szám.
10347 XVII     |               körülfutott azon; s egyikébe a lyukaknak egy félig fehér, félig fekete
10348 XXXI     |                      tették hát, hogy a fúrt lyukba egy tülköt tömtek tele oltatlan
10349 XVIII    |                       s a tarka kavicsot egy lyukkal előbbre helyezte, csak azután
10350 VI       |              Abigailtól, a harmadik Absolon, Maákától, a negyedik Adoma, Haggistól,
10351 XI       |                    karavánokkal jönnek távol Macedóniából, még távolabb Kis-Ázsiából
10352 V        |                     hajó belsejében volt egy machina (valószínűleg taposómalom)
10353 XXXIII   |             boltozata átlátszó máriaüvegből (macskaezüst, csillámpala) volt mesterséges
10354 XVII     |              visszadobta a tutajra, mint egy macskát.~– Egészségedre, parányim! –
10355 XX       |                 öröméről, virágairól, énekes madarairól, csak a szerelmet tartá
10356 XX       |               amelyek gunyhókat építenek, és madarak, amelyek beszélnek, és a
10357 IV       |                     a falatot, hogy az éhező madarakat jól tartsam vele, mikor
10358 XVII     |                     mint a madár az erdőben.~Madárdal a föld alatt! Pacsirtaének
10359 XXXIII   |             ólomcsöveken át. Szelíd evetkék, madárkák odajártak belőle inni.~Még
10360 XXXIII   |                  odaillett a repkedő, éneklő madársereg, melynek fészke távol Abyssiniában
10361 IV       |                bőszült satyriázistól őrjöngő maenade szomszédságába; aki azután
10362 XXXV     |                pelyhes maggá érnek, a repülő mag szárnyra kel, elszáll a
10363 XXXII    |                      mind egymásra omlott, s magá alá temette, ami élt; a
10364 XXXVI    |                 Boboli Péter. – Most tégy ki magadért, mutasd meg művészetedet.
10365 XVIII    |                   apanázzsal.~– Te most végy magadhoz négy szál fáklyát, annyi
10366 XV       |                     az övemből, aztán tartsd magadnál; aztán majd te ereszd ki
10367 XI       |               részeggé. Azért vigyáznod kell magadra, hogy te is a Verblud lába
10368 XIII     |                       de ha még kergetnél is magadtól, el nem hagynálak tégedet
10369 XIII     |                      a középső pecsétet. „Ez magáé a Jézusé!” Azután a második
10370 XIII     |                     nyakába ült, mintha csak magaforma suhanc lett volna.~– Ej
10371 XVIII    |                  idiómával, melyben egyedüli magánhangzó az „r” betű.~Szerző. De
10372 IV       |                      tantárgy? Vagy csak úgy magánnyelvmesterek adtak belőle órákat, Ahn
10373 XXVIII   |             felkereste az öreg Boboli Pétert magányában.~Pirro Bennessa, mind e
10374 XIV      |                    ebben a világon kívül eső magányban? Egész patika volt a keze
10375 XXIX     |                  felfelé bicegni a knéz nagy magányosságában; a szíve nem akart rá emlékezni,
10376 XVIII    |                      barlang mégsem telt meg magasabban vízzel, mint ahol a folyam
10377 XVII     |                        kiálta a sziklakarzat magasárul alá.~– Hát te hol jársz? –
10378 XX       |                  Akkor aztán feláll a lépcső magaslatára, s csengő, ércteljes hangon
10379 VII      |                      tenger alszik.~A forrás magaslatáról végig lehetett látni szemközt
10380 XXIII    |                   fölött egy órányi távolban magaslik fel egy kopár idomú hegy,
10381 XVII     |             járhatott benne. A sikátor egyre magasodott és tágult, amint a nagy
10382 XIX      |                   utat. Ezt sem mélység, sem magasság fel nem tartóztatja. Emberész
10383 XVI      |                  körül a kriptán háromnegyed magasságban, ami mellvéddel volt ellátva.~
10384 XX       |               aranyhaját a csillagzatok közé magasztalák fel. Legendákkal vetekedik
10385 XXIV     |                     nagylelkűséget általános magasztalás fogadta; hanem aztán csakhamar
10386 XXIV     |              láthatja őket, és elhalmozhatja magasztalásaival vagy ócsárlásaival tetszése
10387 VII      |               látvány volt Raguzában, aminek magasztosságát emelte az a körülmény, hogy
10388 IX       |                 forgatott szemei beszéltek a magavívású sihederekhez, s azok is
10389 XXV      |               menyasszonyával, Darinkával és Magdával. (A waráng legény akkor
10390 VIII     |               Gabonát ők nem termesztenek: a magfélét egye meg az állat; mikor
10391 XXXV     |             kivirulnak, elhervadnak, pelyhes maggá érnek, a repülő mag szárnyra
10392 XV       |                gyilkos bosszúállás, aminek a magja emberöltő időn át el volt
10393 XX       |                   őket. Én mind a hármatokat máglyára küldelek! Mindenki énnekem
10394 V        |                     idoneam bellis, quam pro magnitudine sui, virorum exercere manibus
10395 XX       |                 beszélnek, és a mélységtől a magosságig mindenütt ott van a lélek:
10396 XX       |                       füvek és virágok, amik magot teremnek, és gyümölcsöt
10397 IX       |                  mondták, hogy mit főztek ki magukban.~
10398 XVIII    |            embertársaik ellen is. Megölték a maguknál gyöngébbet. És miért ölték
10399 III      |                      falakon; de még azok is magukon hordták pokolbeli ismertető
10400 XVII     |                   várnunk kell és meghúznunk magunkat a föld alatti rejtekünkben,
10401 XXXV     |                    belőle.~– Segíteni fogunk magunkon. Minden junák nyers kecskebőrt
10402 XX       |                   varázslói, a próféták és a mágusok együttvéve tudták volna-e
10403 XXIV     |                   ivadék meghurcolja. Inkább magva szakadjon a családnak! Ez
10404 XXVII    |                  csillagászkönyvem másképpen magyaráz. A három fő egy vállon,
10405 XX       |                    feje fölött.~Itt az aktus magyarázatául ismét kellett másfél lépést
10406 Szer     |                      lélektani és korfestési magyarázatokkal értelmezve azokat a rendkívüli
10407 XX       |               Histaspis minden kincsei!~– Ne magyarázd itt e helyen és ez órában
10408 XI       |                    tartani: neki az is sok – magyarázó Frater Aktaeon a királyfinak.~–
10409 XXIX     |                   amelyen az apja ült, aztán magyarázta tovább annak a természetét. –
10410 V        |                     a hajdankori tudósok nem magyarázták meg. Pedig nehéz megérteni,
10411 XX       |                        Jól van, jól! Csak ne magyarázzuk ezt olyan nagyon – aggodalmaskodék
10412 IX       |                  európai népek között csak a magyarnak van saját kifejezése az „
10413 XV       |                    Ilona pénzei, voltaképpen magyarországi dénárok, a patrona hungaraei
10414 XXIV     |                      bandiere” (hét zászlós; magyarul „hét kulacsosnak” mondanák).~
10415 XXIV     |              veszedelemről, melyben ártatlan magzataik forognak.~Azonban nem a
10416 VII      |                      fajtájával. S ezeknek a magzatjaik beleszeretnek egymásba.~
10417 XXII     |                   fiam, az én legkedvesebbik magzatom, akit elfelejteni nem tudok
10418 XX       |                      vak szerelem vitte-e át Mahomed hitére?~– De viszont a még
10419 XXI      |                     ezt a vakmerő fordulatot mahomedán hit legyen, amely befogadja.~
10420 XXVI     |                      lesz belőle, „ha majd a majmok csinálják azt, amit az oroszlán”?
10421 XVIII    |                      megteremtette a „nagy”, majmot, az „obesiánát”, ennek már
10422 VI       |                     a macska nyávog, attól a majom sem ijed meg; de ha a mándruc
10423 XXXV     |                    gyümölcsös ligetében apró majomsereg cívódik egymással, utolsó
10424 XI       |                      tyrannozva érzi magát a majoritás által. Sőt, néha éppen a
10425 III      |               völgykatlanban volt a kolostor majorsága, mely az odafenn lakókat
10426 IV       |                    bujaság, a kevélység és a makacsság rossz szellemei. Ne feledd,
10427 XXXII    |                    számos vadkan, mely ott a makktermő erdőkben tanyázott, milyen
10428 XIV      |                gyógyerejű olajból azután egy makktoknyit a megmérgezett borral töltött
10429 II       |                   könnyen a kecskét, birkát, malacot.~Ez a nagyszerű Branta-völgyben
10430 XXI      |                    Milenka hangja.~Onufriosz malasztteljesen terjeszté ki a karjait az
10431 VI       |                   kihordják a partra. Majd a málhákat cepelik ki a vállaikon.
10432 XXIII    |             viseletében, jöhettek a hordárok málhakötegeikkel, s a nyaralóikból megtérő
10433 XXV      |                      kereszt jelölte. Milyen maliciózus értelmű szimbólum! A kétnejűség
10434 XXIV     |                 lehetett tudni, hogy kinek a malmán őrölnek.~A Boboli-párt sem
10435 XIII     |                 ablak. Magad vagy a molnár a malmodban. No hát fogadom Szent Péterre
10436 XVII     |           zsilipekkel mérsékelve bocsátják a malmok, kallók kerekeire. A folyvást
10437 XVII     |                      a bányákban, kallókban, malomban, még a cölöpöket is vágjátok
10438 XIII     |                      fölváltsák. Mikor már a malomgázolást megunhatta a rabszolga,
10439 XVII     |                     amit valaha gabonadaráló malomnak használhattak, azután több
10440 XXIV     |                     királynak barátságból, a máltai lovagrendnek önérdekből,
10441 XXIII    |                     áron vesztegette az édes malváziait, hogy a szerb várőrség mind
10442 XI       |                   nekik a borospincét. Akkor mámorba ejteni az egész várbeli
10443 XXXI     |                 munkája sikerült.~A győzelmi mámorra rettenetes fölébredés következett, „
10444 VI       |                  majom sem ijed meg; de ha a mándruc nyávog, attól az elefántok
10445 XXI      |                  quae est in deserto, et ibi manebis, donec Dominus te vocabit;
10446 XI       |                apostasiája és a kivándorlási mánia szítása által a waráng nemzetet
10447 V        |            magnitudine sui, virorum exercere manibus quodammodo imbecillitas
10448 IV       |                     ne hihetném én ezt?~– Te Manichaea! Még a negyedik démon is
10449 XIII     |               kovászos tésztából gyúrták: az manichaeusság.~Pedig sokat lehetne a mentségükre
10450 XXIX     |                  Nézz csak ide – monda Vuk a mankója támaszkodóját lecsavarva
10451 XXIX     |                     azzal bicegett vissza, a mankójára támaszkodva, alamizsnát
10452 XXIX     |                  áldásom!~Mikor a nyomorék a mankóját elvette a szék mellől, a
10453 XXXII    |                    No még jobban! – kiabált, mankójával paskolva a gerendát, amelyen
10454 I        |                 nyomorékok által letűzködött mankók pallizádja, a másik az öldöklő
10455 XXIX     |                 sánta lábammal a partra, s a mankóm üregét teleraktam ezekkel
10456 XXIX     |                Azután felbicegtem megint s a mankómból beleeregettem a csigákat
10457 XXIV     |                    mártott tenyerét rányomva manupropia gyanánt.) Ezért az olaszok
10458 XXIX     |                   knézről, akinek a haragját már-már semmibe sem vették.~Pedig
10459 XXV      |                  csak azt teszi, ami jólesik mára.~Ámde mind a kettő nagy
10460 XXXI     |                 Szemeiben megvillant az élve maradás öröme.~Hanem amint azt az
10461 XVI      |                     a bennlevőknek ott nincs maradása. A vereskakas lángfarka
10462 VI       |                koplaltak Corcyrától idáig; a maradékért majd eljönnek a dabózák,
10463 XVIII    |                  voltam melletted?~– Csak te maradhass! S ne kívánkozzál oda, ahová
10464 XVII     |                   most nem mehet. De itt sem maradhat. Tvartimir knéznek, ha a
10465 XVII     |                remegőt.~– Ne félj tőlük. Nem maradhatott meg ezeknek az ivadéka sem.
10466 XVIII    |                barlangban a szőrös vadak sem maradhattak, el kellett nekik foglalniok
10467 XXVI     |               szappanbuborék.~Kritikus. Csak maradjunk a szappanbuboréknál: az
10468 XXVI     |                      őket, tehát ott kellett maradniok az új telepen, s ilyenformán
10469 XV       |                     nagy „butikarát”. Te ott maradsz mindig mellettem, s aztán –
10470 XXXII    |                 odalent az Új-Jeruzsálemben? Maradt-e idejük a győzőknek és a
10471 XXXV     |                     a regény katasztrófáinál maradunk.~A politikai vívmány nagy
10472 XVII     |                  kettéharapta.~De még emberi maradvány nem vegyült a csonthalom
10473 XXIII    |                   áll a mai kikötőváros. Még maradványaiban is fölséges.~Akik odaépítették
10474 VIII     |             erőhatalommal legyőzni a hős nép maradványát; de annak is nehéz volt
10475 I        |               helység is ugyanazokat a szent maradványokat nevezte magáénak, ez nagy
10476 XVII     |                      már keverve volt emberi maradványokkal.~Mintha valami óriási irtóharc
10477 XVII     |                 sziklák sötét mélységében, s marakodtak, míg egy élő maradt közölök,
10478 IV       |                       Nem érezted a százlábú marását a válladon?~– Nem! Én csak
10479 X        |                      gránátfényű bort, a mai maraszkinót; ez idő tájt egész kereskedést
10480 XX       |                     rossz, ahogy ezt a bölcs Marcion hirdeti.~– A rossz elv mindig
10481 XX       |                       De aki megszabadította Mardokéust és az egész Izrael népét
10482 XXVII    |                     mellékelt levélnek még a margójára is volt valami írva: „Az
10483 XIII     |                    királyfi egy nagy felfújt marhabelet töltött meg azzal, s így
10484 XXXV     |                 elnyomta a futó fenevadak, a marhacsordák bömbölését, és valamennyit
10485 XXXV     |                      meg.~Az erdőkből kivert marhák és vadállatok bőgése ezalatt
10486 XXXIII   |                      kert boltozata átlátszó máriaüvegből (macskaezüst, csillámpala)
10487 XVI      |                   kiáltozta a neveiket.~– Te Marinka! Te Szlón fiam! Te Verblud
10488 XXIX     |                     égbe jutottak, ez él, és máris a pokolba került. Egy pogánynak
10489 XX       |                     egyszerre két griffmadár markával kínzójának nyakát. Ah, jól
10490 XXXII    |              paripára ül, amilyenen még Deli Markó sem lovagolt soha, s úgy
10491 IX       |                  kard, úgy, hogy a hüvelyk a markolat végére feszüljön, még újra
10492 XXVII    |                   kezét a csípőjén levő tőre markolatára teszi, s a kalapját a szemére
10493 VIII     |                      a talált rézkardoknak a markolatja olyan kicsiny. Egy mai korabeli
10494 XX       |                  büszkén nyugszik cifra tőre markolatján, jobbjával kalpagját dacosan
10495 IV       |                    Te is sírsz már! Téged is marnak már! A kígyók királynéja!
10496 III      |                      mert annak szép spanyol maroken saruja van. Ez megszabadítja
10497 III      |                       elrabolták; elvitték a marokkói császár háremébe.~Még ezek
10498 II       |                     a szelídgesztenyék drága marónit teremnek. Végtül végig az
10499 XXXV     |                Vadállattá vált minden ember, marta, harapta, tépte egymást;
10500 XVII     |                    levágni? Aztán bele akart mártatni a forró szurokba. Ezzel
10501 IV       |                    az áldás, amit a gyötrött mártír megkínzójára mond, foganatba
10502 XX       |                   szerelemnek éppolyan dicső mártírjai tudtak lenni, mint mások
10503 IX       |                    koráig a fiút, leányt nem mártják a vízbe, addig csak nevet
10504 XX       |               főúrnak. „Elébb az én szívembe mártsd kardodat, mielőtt az ő vérét
10505 XXVIII   |                  amint Barbara megszólalt: a márványarc egyszerre megváltozott,
10506 XXVII    |                    ismét visszatérjen a szép márványarcra az a napsugáros mosoly,
10507 XXXVII   |             szeretnek, s miután elrothadtak, márványba vésette. Prior Aleardo könyveit
10508 XXXIII   |                álljon egymás mellett valaha, márványban megörökítve!”~„Ez a kívánságod
10509 XXVII    |                  csak annyit tett volna; egy márványfejem sem fájna miatta! De fog
10510 XXXVI    |                     éppen csak annak a három márványfejnek kellett mind e mai napig
10511 XXXVII   |                   alakban, egy négyszögletes márványlapon három dombormívű fej látszik.
10512 XXVIII   |               őelőtte a Boboli-csarnok tarka márványmozaik padlatára kilép, nem ő;
10513 XX       |                  volnának.~A fiatal szüzek a márványon térdelnek, összetett kezeiket
10514 XX       |               páráját, s aztán odadobja őt a márványpadlatra – élettelenül.~S akkor előrelép
10515 VII      |                    ura a tengereknek, vannak márványpalotái Raguzában és a tengeri szigeteken
10516 XXVI     |              Kezdődött faházakkal, folytatta márványpalotákkal.~A következő húsvét napján
10517 XVII     |                    nyaldos a mészsziklába, a márványrétegekbe, de a bazaltot nem bírja
10518 XIV      |                embernek: ezzel vesztették el Masaniellot is; az „achaemenidion” ellenben
10519 XII      |                   mélyebbre vágták az aknát, másfelé keresték a teljeret. Minden
10520 VII      |                flanel alsóinget, de hát azok másforma vívású emberek voltak. A
10521 III      |                   akár egy raguzai szenátor. Másformának nem is lehet képzelni a
10522 XXXIV    |                      egyike aranyból volt, a másika ezüstből.~Jaj a waráng népnek!
10523 V        |                      lépteit gyorsították, a másikét lohaszták, olyan gyors fordulatokra
10524 XVIII    |                    maradj itt a parton, én a másikkal leszállok a ködbe, s keresem
10525 XXVII    |                  volt az istennői hatalom, a másiknál az angyali türelem; Milenka
10526 XXVI     |                   példáját, s egyikünk jobb, másikunk bal kezét fogva szerelmünk
10527 XIII     |                 élnek boldogan. Nem is lehet másképp. Az asszony két dolgot tud,
10528 XXVII    |                      Az én csillagászkönyvem másképpen magyaráz. A három fő egy
10529 XXIII    |                    később jött, az várhatott másnapig.~Raguza területéhez tartozott
10530 XX       |             különböző erkölcsök, nemkülönben másnemű áldozatok választák el a
10531 XXVII    |                  Elsőnél csak a kezével int, másodiknál a fejével is bólint hozzá.
10532 V        |                     Nem kötöm magamat hozzá. Másodsorban lemondok az óriási tengeri
10533 XXXVI    |              mindenki tudja a történetét. (A másolata terrakottából nálam is megvan.)~
10534 XX       |             Sofonisbét, ki hogy szerelmesét, Massinissa királyt megmentse, halálmérget
10535 XXVIII   |                   hesperidák aranyalmái; egy masszív ezüstasztalon pedig a fényűzés
10536 XVIII    |                barlang padlata egyszer erre, másszor meg arra hajlana lefelé
10537 XVIII    |                 nevezem magamat férfinak, se mástól nem hagyom annak neveztetni,
10538 XVII     |                         kérdezé Darinka.~– A másvilágban. Jer ide hozzám.~Hanem Darinka
10539 XIII     |                  fújt utána.~– Hüjh! Ez az a másvilági ital! Egyszer hozott belőle
10540 XXXV     |                     maga vitézeivel lábtókon mászassa meg a sziklavágányokat a
10541 IV       |                     növő gombafaj, a falakon mászkál a skolopendrum, a százlábú,