| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór A három márványfej IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Rész grey = Comment text
14117 XVIII | megelőző éjjel, egyre öklelt és rugdalózott, s olyanokat ütött a Darinka
14118 XVI | Tvartimir, a Bludár szikláit rugdosva.~A Bludár pedig nagy harsogva,
14119 XV | ide a lábadat, de meg ne rúgj, mert az neked fog fájni.
14120 XV | lábával. Fáj-e még nagyon?~– Rúgnám ki vele a kutyafogadat!
14121 XXIV | azt kézen fogták, fehér ruhába öltöztették, s úgy vitték
14122 XXVI | ó kútba Lea fiai a cifra ruhában járatott, a kényeztetett
14123 XXXI | visszahozni. Maga vetkőzteti ázott ruháiból; fülével hallgatja, ver-e
14124 XV | Őrizd a lerakott cifra ruháimat. Én megint felveszem a rabingemet,
14125 XXVII | királynőre ismert. Csak a ruhájáról; az arca a királynénak nagyon
14126 XV | arannyal, ezüsttel kihímzett ruhákba, amikben az úgy érezte magát,
14127 IV | az egy hajaszálát, amit a ruhámba elvarrva viselek.~Míg az
14128 XXXIV | waráng férfi sohasem visel ruhát, csak amikor meghal. Akkor
14129 XXVII | nem az én akaratom, reád ruházott.~– Már gyakoroltam ezt a
14130 IV | Ezeket mind világító erővel ruházta fel a természet, s a fényből
14131 XX | még felszentelve sem volt, ruháztak fel az infulával; téged
14132 XXIV | megérteni.~A volt rettore ruházza át a hivatalát az újon megválasztottra.
14133 XIII | faragatlan oldalában pogány runák, majd később glagol betűjegyek
14134 IV | glagolit betűket, ékírást, rúnákat, hieroglifokat, mexikói,
14135 XVIII | harcaiban a medvék és dabózák rusnya fajzatai fölött, s lehúzta
14136 XXV | semhogy az adott szavát rútul megszegje.~A zsinatban az
14137 XX | csábítottad?~– De én voltam, ki Sába királynéját Salamon király
14138 XX | Eponinát, ki az üldözött Sabinussal tizenkét évet töltött egy
14139 XXXIII | raguzai népnek tudomása a sabioncellói hosszú félsziget mögött
14140 XXIII | hajdani Draudacuma), majd a Sabioncellói-félsziget, nevét kölcsönző városával,
14141 XV | végre kell hajtani ezt a sacramentumot, arra való az idegen badnyák.
14142 III | apjától, vagy váltóra a sadduceustól: a maga ura, tehát méltán
14143 XXXVII | cognitionem factus, huncinde saepius convenire eos dicunt. Vjekosláv
14144 XXIX | valami zsákmányt ejtett. A sáfár mindennap hoz fel egy sült
14145 XXVI | Bukott kereskedők, megszökött sáfárok, elűzött izmaeliták, autodafé
14146 II | balladákban megénekelt fajnak az a sajátossága, hogy ha valakin bosszút
14147 XV | a leányra, s a szívében sajnálkozás kelt miatta. Arra gondolt,
14148 XXIX | meg e prófétáló ajkakat, s sajnálkozva rebegé:~– Adnék neked valamit
14149 XXIII | pénzt, sem vért áldozni nem sajnált az emberiségért, az igazságért.
14150 XVII | folyó, mint Magyarországon a Sajó, Tirolban az Inn. A mosszori
14151 XV | étekfogások. Legelőször jön a sajt meg a gyümölcs, legutoljára
14152 XIII | szolgák előhozták a jeget sajtárral, a királyfi egy nagy felfújt
14153 XXVI | fescenninák. Még akkor nem volt sajtó, mely azokat sokszorosította
14154 XIII | amely a napsugárból van sajtolva, mézharmattal édesítve,
14155 XXI | s kezdem elhinni, hogy a sakktáblai lóugrásokból utoljára mégis
14156 VII | se pap; annálfogva semmi sakramentum. Még az imádságot is kárhoztatták,
14157 XXVIII | intézményeit eltörli, s a házasság sakramentumát kiterjeszti az egész egyházi
14158 IX | Hisz már megkereszteltek. Salamonom! Ej de nagyot nőttél. Hát
14159 XXII | Kritikus. Mert ez itt a punctum saliens: hogyan mehetett végbe egy
14160 XX | bűnös gerjedelme kiontott, Salome csábító táncának ingereért (
14161 XIII | náluk halálos megbántás.~Salomnak tűrnie kellett ezt mind.
14162 XXIII | szobor most is megvan még, a salonai múzeumban; de a hozzá való
14163 XXV | emberi társaságot, ott a Salt-Lake mellett. Milyen hirtelen
14164 XXII | az Izrael királyának.~– Sámuelnek hítták a prófétát? – kérdezé
14165 XII | ablaktalan falaival, mély sáncárkával, amin vas felvonóhíd vezet
14166 XXXV | Ostromolhatlanabb minden sáncnál; dönthetlenebb a bástyáknál;
14167 XII | vannak szánva. S aki a római sáncot elfoglalta, még azzal nem
14168 VI | pater, filius et spiritus sanctus, Amen.”~Erre aztán felemelkedik
14169 VII | Boz, a franciáknál George Sand, a németeknél Anastasius
14170 XXIX | mérgesen.~A Vuk görbe is volt, sanda is volt, szőrös képe, hosszú
14171 XIII | Verblud, toportyán módra sandítva a királyfira.~– Ne úgy mondd,
14172 VII | Palesztinába, ott magát sánta-bénává veretni; a leány ellenben
14173 II | hisz ott van az a minden sántaságot meggyógyító mohafürdő, ahol
14174 XV | lábát azzal támogatva, jött sántikáló lépésékkel; utána négy junák,
14175 III | Mefisztó-szakállal, a denevérszárnyat, a sántító lólábat, s rendszerint ellentétbe
14176 XIII | rabszolgát.~Az különben is sápadt volt a félelemtől, de amint
14177 VII | napkísértet támad, három sápatag, beteg nap az égen.~Ezt
14178 XXI | Ait Deus Zebaoth: mitte sapientem et nihil ei dixeris.”~„Obsequar
14179 XX | Ezek a pengő rímek, ezek a sapphicusok valóban az ördög citerái!~
14180 XXXII | fullasztó gőz, amit a kénköves sár felpárolog. Ott hallgatta
14181 XX | Nemde nem ölted-e meg a szép Sárának, a Raguel leányának hét
14182 VI | cinóber, ultramarin és sárarany nem volt kímélve tőle.~Ráfordított
14183 XXXII | sziklatorka, olyan tömeg sarat vetve ki magából, hogy vele
14184 XX | vőlegényt rabolt volna el a szép Sárától! Inkább hetet vittem volna
14185 II | szürkék, vagy piszkosan sárgák; a kopár hegyoldalban fölfelé
14186 XII | a koponyák megmaradtak sárgáknak. Ugyanilyen a toronyerkély
14187 XVII | férfiaknak pedig készítsetek sárgaréz kösöntyűket, hogy mikor
14188 V | kihullott magból önként sarjadzott fel a jövő évi termés. Mindezek
14189 II | csodaszép őserdők óriásai (a sarjaikból új erdő keletkezett volna),
14190 XVII | egész világot megfordítják sarkaiban, új szenteket adnak az égnek
14191 XXXV | harcolnék a kameráni hétfejű sárkánnyal, mint hogy keresztülgázoljak
14192 XVII | bazaltoszlop?~Ez volt a sarkantyú, mely a barlang útjait megvédte,
14193 V | volt egy hosszú, hegyes sarkantyúfok, mint a kecsegének az orra,
14194 XXXIV | bárkának, s a víz alatti sarkantyújával odafúrta magát annak a fenekéhez.
14195 V | összecsapásból az lett, hogy a sarkantyúk kölcsönösen elsiklottak
14196 XXIX | feleségeik fölötti bánat sarkantyúz vala, utánuk menjen a szökevényeknek,
14197 VI | legelöl. Megismerhető az arany sárkányfejről az orrán; Dávid király maga
14198 XV | menyecskének néz, a másik sárkánykígyónak. – Hát te rabszolga itt
14199 XXXII | amelyen lovagolt. – Co fel sárkánylovam! Co fel táltos paripám!
14200 XVII | legyőzésének, mint a mesék sárkányölő vitéze. Igazi „Hüvelyk Palkó”.~
14201 XXXII | Hüvelycsik Palkó bosszút áll a sárkányon az elrabolt húgáért, megölt
14202 XXIX | s onnan ordítani, mint a sárkányparipáról: „Itt jövök, uskókok, hajcihéj!
14203 XXII | pásztorvezető? hol a fiastyúk? hol a sárkányszeme? Pedig ezek ugyan fényes
14204 XXIX | lábujjából támadt, hogy a sárkánytól elragadt bátyjait megbosszulja?~–
14205 XVI | oroszlántejet szopott és sárkányvért ivott is gyerekkorában;
14206 XXXV | bokor tövében megvetheti a sarkát, s ha térdre bocsátkozik,
14207 XX | testét körülfogja, még a sarkával is rátapos; ösztövér karjainak
14208 IX | sihedereknek még égett a tűz a sarkukban: nagy mehetnékjük volt a
14209 XX | jeruzsálemi port még le sem verték saruikról; – másfelől a szent szüzek,
14210 XXII | közelükben; ki is azonnal a saruit kezdte leoldani a lábairól.
14211 III | annak szép spanyol maroken saruja van. Ez megszabadítja a
14212 IV | penész a szép kihímzett sarukat; még a nyirok nem vette
14213 IX | asszonyok vezére, s mint a sas, úgy rikácsolt fel utána.~–
14214 VIII | sziklákon alábocsátkozni sasfiak kiszedése végett a fészkeikből.
14215 XXVI | szerelmes fülemüle helyett két saskeselyű énekel a boldog férj fülébe.
14216 XXVI | tündérasszonyoknak, hogy fülemülékből saskeselyűkké izmosodjanak, sem az újszülötteknek,
14217 II | rikácsolását a kóválygó tengeri sasnak, mely halat hord haza a
14218 VII | Állat is ritkán. A tengeri sasok fenn a sziklaodúkban fészkelnek,
14219 X | Szent Vida piacán a nagy sasos oszlop alatt, mely e latin
14220 VII | létezik, Dioklea mellett van. Satának nevezik. Frater Aktaeon
14221 XX | egy férfi”-nak.) „Apage Satanas!”~Mater Fulgentia előlépett
14222 XX | dialectikus!~– Óh te átkozott sátánfi! – kiálta felgerjedve Onufriosz. –
14223 XIII | knéz fegyvertársainak a sátorai voltak felütve; lótakaró,
14224 XXVI | be Amnon a szép Thámárt a sátorba pogácsát sütni? Nem lesz-e
14225 XXXV | ütöttek tábort, rögtönzött sátorok alatt, mindenik a maga zászlóival.
14226 XXI | mindjárt hozzálátnak, hogy sátorokat készítsenek az asszonyaik
14227 XV | nélkül. Ezzel végződik a sátoros ünnep.~Kritikus. (Nyugtalanul
14228 XIII | vendég estéje.) S a hajdani Saturnaliák napja, azért hogy háromkirályok
14229 IV | oda helyeztek el a bőszült satyriázistól őrjöngő maenade szomszédságába;
14230 XIII | törik az ott össze, mert savanyított kovászból van keményen gyúrva
14231 XXXV | ülőhelyül. A felfutó vadszeder savanyú bogyóival nedvesítette a
14232 V | komondornál, a színe sárga, barna sávokkal, a hátán végig fennálló
14233 XXXII | képet egy széles sötétkék sávoly. Csak néhol húz rajta egy
14234 XX | másik fele kék és veres sávolyos, nyakában aranylánc, derekán
14235 V | elszórt sziklatömeget, amit a „Saxa Cadmaea” név alatt ismertek
14236 XX | szerelmének a nagynénje iránt a schismához, melyet Photius állított
14237 VIII | Kritikus. De már például Schliemannt vagy Torma Károlyt csak
14238 XXVI | tengerágon keresztül a nagy Scoglióig, s ott kezdtek új házakat
14239 XXXV | de megőrizték az erdőt.~A scordiakat az avarok éjjeli tusában
14240 XIII | ezt kell beledugdosni a sebbe. Ördögöt sem használt, még
14241 XIII | Nálunk otthon ezt teszik a sebbel.~– No hát ez nekem jó. Neked
14242 XI | begyógyulni a lábán kapott sebe. Ezt azzal gyógyítják, hogy
14243 XIII | tudom, mitől gyógyul meg a sebed; mert az én anyám alirumna;
14244 XIII | amikor új írt kell tenni a sebedre. Addig neked is Bokszics!~
14245 XIII | hegesztik be a csatában kapott sebeiket. Engedd meg, hogy felépítselek.~–
14246 XI | és majd ha a hátadon a sebek begyógyulnak, elmúlik a
14247 XV | hogy új balzsamot tegyek a sebére. Ezt addig hadd végzem,
14248 XVI | Megsarkantyúzta a lovát, hogy sebesebben kaptasson fel a várhegyre
14249 IV | foganatja. A szenteket nem sebesíti meg az átok, mind visszahull
14250 XVII | amely aztán egészen a folyam sebessége szerint gombolyítja azt
14251 XVIII | szorulva, a kilőtt nyíl sebességével vágtat odább, iszonyú zuhajjal
14252 XIII | elővette a kosarából azokat a sebforrasztó, ín-nyújtó tövér leveleket,
14253 XI | múlva, mikor már csak a sebhelyeid beszélnek, tévedsz oda hozzájuk,
14254 VI | még nevet sem adtak. Mély sebhelyeket mint diadalemlékeket viselnek;
14255 XI | a warángok, megmutogatja sebhelyes testét, s bosszút esküszik
14256 XIII | s azt tette rá a nyitott sebre.~Az első pillanatban nagyot
14257 XV | Darinka! Hol vagy? Jöszte már sebtiben! – kiabált a Solom.~Egyszer
14258 XXII | ítélet napját, mely solvet seclum in favilla, hanem csak a
14259 XXIV | gondozzák? A nagytanács secretariusa a titkos ügyekről miként
14260 VI | Adoma, Haggistól, az ötödik Sefásia, Abitáltól, a hatodik Ishreám,
14261 XXXVII | szerették egymást; Isten úgy segélje őket.” – „Vigyázz leány,
14262 XXXI | volt a tombolás. A harcosok segélyért ordítoztak a távozó dereglyék
14263 IV | A bizánci császárok mint segélyhadakat fogadták fel ez óriások
14264 XXXII | csüggtek alá árbocaikról.~A segélykiáltó tülökszó elveszett a harci
14265 XXXI | ahonnan a hajósnép mentésére segélyt nyújthatnak; a kapitányok
14266 XXXI | öreget. Senkit nem hítt az segélyül: maga végzett mindent.~–
14267 XVIII | Ezen kellett legelőször is segítenie. Kitalálta a módját. Tüzet
14268 XXIII | köztársaság ellen, azt a másik segítette pénzzel, jó tanáccsal: egymásnak
14269 XXV | pátriárka volt, azon könnyen segítettek: a püspökségnek hét fokát
14270 XVII | távolságban, hogy egymáson segíthessetek. Aztán ami aranyat, ezüstöt
14271 XXXVII | bárkában. Ismerte őket, de nem segíthetett rajtuk, a révfőnök (capo
14272 XXIX | ezeket sújtsák le, ő is segíti őket ezernyi ezer harcosaival!
14273 VI | hozzáférnek, emelő dorongokkal segítik a nehéz hajót fölfelé csúsztatni.
14274 XVII | hogy tudok. Ki jön velem segítő útitársnak?~Erre a szóra
14275 XIII | haza. Alleluja! Alleluja! Segíts rajtunk szent Vasárnap.
14276 VIII | könyörög a védszentjéhez, hogy segítse vissza, s hasmánt kapaszkodik
14277 XV | tóduló hullámot, és kiabálta: segítség!~Egyszer csak berohan a
14278 V | hasznos is lenne, az elme segítsége révén állatok ereje hajtja
14279 XX | meg az öcsém, Belfegór a segítségükre. Pyrrhus kapitánynak szép
14280 XVIII | most már az időszámítással sehogy sem volt. Amióta a Darinkát
14281 XVI | szidalmazva. Az nem jött elő sehonnan. A folyosók egyik vége a
14282 XX | herceg, akinek neve volt seigneur de Banneret. Kincseinek
14283 XVIII | elborít.~És Solomnak jó sejtelme volt. A százlábnyi magasból
14284 XXVI | nem biztosíthatom; de erős sejtelmem van, hogy a Damiani Júdás
14285 XXXII | kitört harc okát mindenki sejti itt. A waráng liburnahadat
14286 XVIII | Mégiscsak átgázoltak a sekélyebb ág vizén a szélesebb barlang
14287 XXXIV | nyíllal tudták elejteni.~A víz sekélyébe érve, a hajósok kiugrálnak
14288 XI | kiirtották a Khámor és Sékhem város összes lakosságát.~
14289 IV | vette ki a színét a kantus selyembársonyának; még a hideg pincelég nem
14290 XXVI | és a tengert, hogy azokat selyemben, kasmírban járassa; s a
14291 XX | pompázott a pontifexi zöld selyemcasula, melynek kockára felosztott
14292 XXIV | rettorei fizetését: piros selyemerszényben öt darab aranyat. (Tehát
14293 XX | hosszan lecsüggő háromszínű selyemkendő; az egyik nadrágszára hosszában
14294 XX | félválláról hetykén odavetett kék selyemköpenyke csügg alá, lábain sárga
14295 IX | kereszt volt a kezükben, nagy selyemlepedőket hoztak rudakon szentképekkel,
14296 IX | asszonyok, arannyal áttört, selyemmel hímzett, csigavérrel festett
14297 XX | korona alól hosszú, kék selyempalást omlik alá, ezüst csillagokkal
14298 XXIV | megragadva a rettore lángszín selyempalástjának földig érő bő ujját, rikácsolva
14299 XXVII | alak, kiben földön úszó selyemruhájáról Bravalla királynőre ismert.
14300 XX | szép ezüst haja s leomló selyemszakálla ad fényt megjelenésének.
14301 VI | végszámra oltárterítőnek és selyemszövet-göngyöleget az apáca-fejedelemasszony
14302 XXIV | Péter a közönséges fekete selyemtalárt ölté fel, amelyet a többi
14303 III | érő szakálla fehér mint a selyemvirág szössze; de orcái pirosak,
14304 XV | jött gyalog a „parvinác”, selyemzászlót lobogtatva a kezében, utána
14305 XXV | számukra skarlát posztót, selymet, hogy hivataluk külső pompáját
14306 VI | növények rostját, a kukacok selymét, se nem fázik, se nem szégyenkezik.
14307 XVIII | húsa! Aztán ellenség volt. Selypített. Egy egész nemzetség volt,
14308 V | sui, proque machinis in semet operantibus, tanto virium
14309 XX | Vagyunk hárman. Itt van még Semiázáz, és itt van Beherik, a nagyravágyás
14310 XX | trójai háború okozóját; nem Semiramist és Cleopatrát; csupán azt
14311 XXIX | akinek a haragját már-már semmibe sem vették.~Pedig nem feledi
14312 XXVI | nincs túlvilág! Nem hiszek semmiben”, de nem tagadhatom el ezt!
14313 XXIX | várjad, öreg. Nekem nem kell semmid. Megélek én szépen. A fejedelmek
14314 XXIX | útra, de magamnak sincs semmim. Mindenemből kipusztítottak
14315 I | mind a sivár, kopár gránit semmiség felé nyílnak.~A kolostor
14316 VII | házasságukat természetesen semmisnek nyilváníták, a leányt beadták
14317 IV | ősvad népfajt, mely nem volt senkivel rokon, megnyerni érdekében
14318 VII | egyenlő. E barlang neve Senta. Így írja Plinius. S a tiszteletreméltó
14319 I | amit a Branta hegyipatak seper alá magával, s aközött nagy
14320 III | mócsing, az össze lett seperve, s azt leadták még egy emelettel
14321 XVIII | remetebarlangostól együtt a tengerbe sepri.~Ezt a veszedelmet el kell
14322 XXVIII | a pohár alját az utolsó seprűjéig kiürítette, akkor derült
14323 XXIX | udvarát az árvacsalán, a seprűlaboda, a maszlag, a bürök, a bolondító
14324 XVII | a bosnyák király összes seregei hasztalan ostromoltak az
14325 XXIII | Isten csapását, mely most seregeit paskolja. Annyira lelkére
14326 XX | szultánjához, ezért árasztá el dúló seregekkel újból a Szentföldet, míg
14327 XXV | volt a megnyitója a hívek seregének. Ő vezette a két feleségét
14328 XX | dönteni? Nem az ostromló sereget pusztitotta-e az éhhalál
14329 XI | király is minden megszálló seregével betörni nem tudta, csak
14330 IX | Mikor leszálltunk egész sereggel a mosszori völgybe, íme
14331 XXIV | a másik tolta az utolsó sereghajtókat, akiket még előkutattak
14332 XXIV | donjonjába külön zárják, a piacra sereglett nép láthatja őket, és elhalmozhatja
14333 XXXV | szépen. Jó ebéd az ostromló seregnek. Itt már leoldhatják a kötelékeket
14334 XXIII | szaporították a megszálló seregüket. Oda arra a hegytetőre egy
14335 XXVII | elbúsulása okát. Ez valóban nagy sérelem. Raguzában nagy tökéletességre
14336 XI | királynén és követén elkövetett sérelemért vezeklésül küldjön a mosszori
14337 XVI | ellenségnek inni. Igenis, meginni. Serlegbe öntve, ahogy a görög történetírók
14338 XV | voltam, de mégsem akartam a serlegből inni, amíg ő nem iszik belőle –
14339 XV | várában; ő töltötte a bort a serlegembe: az a serleg pedig annak
14340 VII | erdőknek, azokban juh- és sertésnyájaknak, gulyáknak; ő a tulajdonosa
14341 XXVII | ezekből valamit elmulaszt, az sértést követ el. Nevetséges szokás.
14342 XXV | relegálva, elégedetlen, sértett becsvágyú, elkeseredett
14343 XXV | senki; mert az új Jeruzsálem sérthetlen menhelye minden üldözöttnek!~(
14344 XXI | vestem tuam monachi, servus servorum Domini!”~S erre a délceg
14345 XXI | Induas vestem tuam monachi, servus servorum Domini!”~S erre
14346 XXIII | százak tanácsosai tartották sétáikat. Az udvar közepén pedig
14347 XXI | történnek, azokhoz képest Mózes sétája a Veres-tengeren át száraz
14348 XXVIII | asszonnyal a két karján sétálgasson végig, sőt némelykor még
14349 XXIV | még az utcán is karonfogva sétálni, sőt még azt is megengedi
14350 V | habok közül a partra, s ott sétált alá s fel, hosszú haját
14351 XX | fejedelemnő, midőn kertedben sétáltál, kora reggelenkint a virágok
14352 XX | hanem a harmadik szülött, „Seth”? Ennek az utódai népesítették
14353 XX | élt. Az ő halála után a Seth-ivadék legényei a bűbájos kainita
14354 XXIV | csúfolták Raguzát, hogy „sette bandiere” (hét zászlós;
14355 XVIII | fulladunk benne. Hát csak siess.~A Darinka elbúcsúzott a
14356 XV | várom.~– Kiálts neki, hogy siessen.~– Héj Darinka! Darinka!
14357 XVIII | elférnek valamennyien; de ugyan siessenek ide hozzám; mert az a sok
14358 XVIII | összeölelkeztek.~– De már most siessünk. A fákat kell megtalálnunk,
14359 XXIX | itt nálam.~– Nem lehet. Sietek. Még folytatni kell a munkát.
14360 VIII | kapát nem ragadnak, és nem sietnek ezen, a historikusokra nézve
14361 XXVIII | volna nyitva a templomba sietők számára.~A nép bámulata
14362 XXVII | veszedelmet jelent. Azért siettem ide hozzád, hegyeink közül,
14363 XXXII | színéről! Ez a harangszó csak sietteté a végrehajtást.~Nehány dereglyének
14364 XVI | hajtva maga előtt, nagy sietve igyekezett hazafelé, hogy
14365 XXIV | karon az apácát, és vigyék a signoria épületébe, s zárják el abba
14366 IX | ráismer.~Hát ez a délceg siheder itt, aki Teuta királyné
14367 IX | szemei beszéltek a magavívású sihederekhez, s azok is visszafelelgettek
14368 IX | vagy ahhoz hasonlót. A sihedereknek még égett a tűz a sarkukban:
14369 III | olyan kiállhatatlan deli sihederrel (aki még lépni sem tud,
14370 V | résen is keresztül tudjon sikamlani, ahol más hajó az evezői
14371 XXVIII | felvonult magyar dárdások sikátort nem tartottak volna nyitva
14372 XXX | egérfogó~A láz gyorsan halad! A siker, melyet a daviditák kivívtak,
14373 XXII | Mert azzal minden további sikere a merész kezdeményezésnek
14374 XXXII | örömujjongása köszönté e látható sikert. A warángok ismét megmutatták,
14375 XVIII | rendes határba rakolni.~Sikertelen munka volt. Ha egy gerendát
14376 XXVIII | halálítéletét. Ha ez a terve is sikerül, ha magának pártot szerezhet
14377 XVII | élő valósággá, aminők ha sikerülnek, az egész világot megfordítják
14378 XX | mielőtt az ő vérét ontanád! – sikolta a leány – ha vétek volt
14379 XVIII | koponyákon, az asszonynép sikoltott, a haldoklók hörögtek, a
14380 XXXV | együtt aláfelé. Az asszonyok sikoltozva ragadták gyermekeiket az
14381 XI | meglepni az ellenséget, nyílt síkon keresztültörni túlnyomó
14382 XV | kezével-lábával rángatózni, vihogott, sikongott, hogy őt az ördögök csiklandozzák.~
14383 VIII | erdőséggel; utoljára már csak silány krumpucfenyő, boróka, kökény
14384 XXII | lehetett mindennek olyan simán megtörténni?~Szerző. Én
14385 XVI | kényszeríték, hova lettek? Simára eltisztítva minden.~De hova
14386 I | senki sem kanonizálta, sőt Simeon valósággal szentnek is van
14387 VI | ajkai felett engedelmesen simul kétfelé a bajusz. Arca halovány,
14388 XV | Világoskék morankája feszesen simult karcsú termetéhez, elöl
14389 II | egy oldalon a sziklafalhoz simulva, a többi sziklasivatagtól
14390 XXXVI | elnök, Bennessa Pirro, a sindaco, olvasta fel a vádlevelet.~–
14391 XVII | visszahúzta a nyilat, s megmérte singgel a fonalat. Éppen ilyen hosszú
14392 XIII | halálra kínzott, föld alatt sínlő, méreggőzökben fuldokló,
14393 XII | zsákmányolt fej, sisakostól, sipkástól; az egyik ősz már, a másik
14394 IV | kiverve. Ott látta azokat Sir Gardner Wilkinson, angol
14395 XXVI | kisebbet: az Ó-Jeruzsálem siralma az Új-Jeruzsálem ujjongását.~
14396 XX | szent nők gyülekezete egy siralommal teljes „lamentációt” végigénekel.~
14397 VI | a könny. Az igaz, hogy a sírása is rettenetes volt, úgy
14398 XXXV | már egy csata veszteségeit sirathatták el, amelyre senki sem számított:
14399 IX | mint egy édes testvér. Ő siratta meg, nekem nem volt szabad.
14400 XIII | elmúlt népeknek; mert e síremlékeket keresztyének és izlámhívők
14401 XXXVI | Richárd ércemléke; egy óriási sírhalommá lett a pompás város, melyből
14402 XIII | kancsóikkal együtt. Mindeniknek sírhelyét egy-egy roppant nagy, egyenes
14403 XIII | nagy elefántgyerek.~– No ne sírj, cimbora – vigasztaló őt
14404 XXXV | temették el őket a népek sírjába.~S mind e népek után még
14405 VIII | csatában elesett hőseik sírjaival. Azok a bronzkardok, karperecek,
14406 XXXV | összegomolyodva, le a mélybe, a népek sírjának a fenekére! Vannak ott más
14407 XXVI | izlám hitre. A bogumil régi sírkertek tanúskodnak erről; ezek
14408 XIII | kijelölt helye, a nagyapjának a sírköve mellett. Mert az első ősöket,
14409 XII | vannak falazva a márvány sírkövek, amiket egy római tribun
14410 XIII | halálmadara. Ezeket az ős sírköveket térdepli körül az asszonynép,
14411 XXII | hozták a múlt télen; akinek a sírkövét is elküldtem a szent szüzek
14412 XIII | ötödik pecsétből, ahány sírkolonc van körül az udvaron. Ez
14413 VIII | mázatlan edényekkel együtt a sírleletekből napfényre kerülnek, a világ
14414 XIII | arhaeológra nézve híres sírmezők bizonyítják, amelyek Dalmácia
14415 XXII | nem vagy-e te ennek a nagy sírnak a halottja? Fiatal vagy,
14416 XIII | várakat elpusztították, a sírokat meghagyták.~Erről a szintén „
14417 IV | hangon kiabálva: „Te is sírsz már! Téged is marnak már!
14418 XX | zarándokok, akik a szent sírtól tértek vissza, a jeruzsálemi
14419 II | dönté, s fele lakosságát sírul eltemette. Ez a katasztrófa
14420 IX | szépen, hogy az őrpaták mind sírva fakadtak, s a szemeik törülgetése
14421 XXII | saját feltámadásodat? Nem sírverem-e ez az egész völgy itt előtted?
14422 XVI | s arra egy nyílvessző a sisakján koppan nagyot, egy második
14423 XII | nemrég zsákmányolt fej, sisakostól, sipkástól; az egyik ősz
14424 VI | puszta ökle elég rá, hogy sisakot koponyástul összetörjön,
14425 XXI | bűneiknek zsoldját; a túlvilágon sit Deus eis misericors!~
14426 IX | minden asszony, a gyermekek sivalkodtak, sírt, jajgatott a visszhang
14427 I | nem látszik: azok mind a sivár, kopár gránit semmiség felé
14428 XV | abban a pillanatban egy sivító nyílvessző állt meg a Verblud
14429 VIII | átkát örökölték volna. A skandináv partok éppen úgy ismerik
14430 III | tisztes matróna, fehér-fekete skapuláréval a fején, kék palásttal a
14431 XXV | warángok hoztak számukra skarlát posztót, selymet, hogy hivataluk
14432 XXVII | magát azzal az egyszerű skarlátpiros főkötővel, amit csak az
14433 XV | fölé még egy földig érő skarlátveres köpönyeg is volt rajta,
14434 VIII | fennsík aljában látható smaragdszín tengerszemet, mely a warángok
14435 XVII | beleesik, mint a csiga úgy sodorja alá, s a fenekét nem találni
14436 XVIII | azután több is jött; a Bludár sodorta, hempergette őket alá.~Ezek
14437 XVII | kerek partja mentén a vízből sodorva. Mikor a két kalandor közelébe
14438 XVII | lehet, mert ami ennek a sodrába belekerült, az onnan partra
14439 XVIII | sebesen forogni az örvény sodrától, ahogy annak a másik tónak
14440 XIII | marad minden nyavalya; rossz sömör elmúlik, ha a nyálával bekeni;
14441 X | onnan iszogatják fel, míg a söprűjére nem jutnak. Ellenben amit
14442 XV | nyújtózkodik. Ördögökkel táncol. Söprűn lovagol. Hét szeretője volt
14443 V | a hátán végig fennálló sörénye van, mint egy paripának.
14444 XVI | paripák, hosszú bozontos sörényeikkel, széles homlokú fejeikkel,
14445 XXXII | a kinyűtt erdőtől zöld sörényes háttal, gályaroncsot, templomtetőt,
14446 IX | felkötve, s elöl bozontos sörényként lógott szilaj villogású
14447 XVI | szemükbe a havat, hanem annál sötétebb volt. Rátaláltak a nagy
14448 XVII | melybe átkerültek, még sötétebbnek látszott, mint a bejárati
14449 XVII | visítozva vissza a föld alatti sötétségbe: „Jön a fény!, a csúnya,
14450 XIII | megint a bányák föld alatti sötétségébe; míg aztán, ha nagyon jól
14451 XXI | látványt, s csak a késő éj sötétségében menekült meg búvhelyéről,
14452 XXVIII | az oltárképekkel teljes sötétséggel küzdve.~Vajon megjelennek-e
14453 IV | lánggyújtogató szemeik, hosszú, sötétségkergető szempillákkal, keskeny,
14454 XVIII | nincsen egyedül. Az örök sötétségnek lakosai vannak!~Két vékony
14455 XXXII | keletkezett volna, hirtelen sötétzöldre vált a széles víztükör nagy
14456 VI | liburnáról lebontják a védő sövényt, azután a két ökröt kihajtják
14457 XX | s miért ne idézném fel Sofonisbét, ki hogy szerelmesét, Massinissa
14458 VI | hegyek azt nem adják, s a sófőzést tengervízből még nem találták
14459 III | se napát, se ángyot, se sógorasszonyt, se osztozatlan testvéreket;
14460 XIII | kérdé a Szlón. – Fáj nekem a sógorom lába?~– Azért, hogy a warángok
14461 XX | az ajkakon, egy elfojtott sóhaja a megnyíló szájnak, egy
14462 XXIV | tudták meg, hogy szerelmi sóhajtásaik előtt megnyíltak a vaskapuk,
14463 XXXV | csendességben a megtagadott istenek sóhajtását hallja a bujdosó.~S ezt
14464 XX | összeroskadt, és egy forró sóhajtásban kilehelte lelkét; még akkor
14465 XVII | feszítővasam jönne már utánam! – sóhajtja fel Solom a hasztalan fáradság
14466 XXII | most egy keserves nagyot sóhajtott. Igen halk hangon mormogta
14467 XXVII | waráng harcos azt mondja: „Sohase lépj be egy kerített városba
14468 XXVI | ízlése szerint az utcai sokasággal dulakodni. Azonkívül az
14469 XXIV | kihirdeti a némán figyelő sokaságnak, hogy a mai napon a nép
14470 XXVII | bele.~És mikor szétnézett a sokaságon, mely kétfelől utat nyitott
14471 XXI | százat, számlálhatatlan sokaságot. Mindnyájan fegyverbe öltözve,
14472 XXVIII | egykedvűséggel tekint ki a sokaságra, mely a Roland oszlopa körül
14473 XVIII | valamennyi barlangi medve, sokatevő, halottásó vadállat, akiket
14474 V | voltaképpen? Vagy pedig a sokatevőkhöz? Legtörzsökösebb tanyájuk
14475 XXI | Hanem ami már mégis több a soknál, ez a legutolsó váratlan
14476 II | ott látni még azokat a sokszázados cserfákat, amiknek darabjáért
14477 XX | hímezve, míg elöl a mellét a sokszínű Urim és Thummim fedezte.
14478 III | hagyományul ivadékról ivadékra.~Sokszor meg a tengeri rablók rohanták
14479 XXVI | volt sajtó, mely azokat sokszorosította volna; de volt annál sokkal
14480 XVII | eltérítették az útjából, hogy mire Solomhoz ért, már csáklyával sem
14481 XXXV | méregkeverő gyilkos! – kiálta Solomra. – Testvéreim megölője!
14482 XVIII | van, rögtön azt kérdezé Solomtól, gyermeki kíváncsisággal:~–
14483 XII | integetve felé onnan a magasból.~Solon azoktól sem riadt vissza:
14484 XXII | alatt az ítélet napját, mely solvet seclum in favilla, hanem
14485 VI | kisebb bálványokkal, a Khors, Somogl és Mokos istenekkel együtt
14486 XVII | vagyok.~– Halunk volna, de sónk nincsen.~– Láttam én valamit.
14487 VI | hőstettek a meggyónni való bűnök sorába tartoznak, s ezekért vezeklés
14488 XXVII | nagy piazza délnek néző sorában a legelső, szemben vele
14489 XXIV | uralkodása alatti szörnytettei sorához. Raguza történetírói átokkal
14490 XXXV | kiszakítá magát a férfiak sorai mögül, s eléje rohant az
14491 IX | sarjú korában kigyomlálja a soraiból; melynek minden férfia csak
14492 VIII | többi ház négyszöget képezve sorakozik a homloksorhoz, s az egész
14493 XXIV | Boboli és a Damiani név alatt sorakozók.~Gazdagságára mindkettő
14494 XXIV | jelöltözetű szent szüzek sorakozott csoportjába, azokkal együtt
14495 IX | keresztültört a fegyveresek során. Ők is fegyveresek voltak,
14496 XXVI | ellen. Megfordult a világ sorja. A hajdani rablónép becsületes
14497 XXXV | egyre nagyobb ígéreteket sorolt elő, lefelé hanyatlott a
14498 XXXV | szállhatott. A warángok sorsa meg volt pecsételve.~Ezt
14499 XIII | Akkor megint változtatnak a sorsán.~Nem tetszett a föld alatti
14500 XXIX | elfutott rabszolgák további sorsáról. Azok új nemzetnek, „uskók”-
14501 XXIV | titkos szám szerint került sorshúzó gyermeknek.~Odabenn a szavazatokat
14502 XXVIII | büszke vagy, ahol alázat a sorsod?” Barbara elérté a villogó
14503 XXIX | fejedelmek töprenghetnek a sorsuk fölött, hogy mi lesz belőlük;
14504 XV | kulcsa. Majd eljön az ő soruk is. Ha a köteled készen
14505 VI | tengervízből még nem találták ki: a sót vagy arannyal, vagy vérrel
14506 III | maguk hozzáültek a maguk sovány böjti ételeikhez. De azalatt
14507 VII | imponált, meg lehet találni Spalart minden népek és korszakok
14508 XX | leánya, Florinda iránt, kit a spanyolok ma is „La Cara”-nak, „gonosznak”
14509 XX | hozta be a pogány mórokat Spanyolország leigázására? Nem Julian-e?
14510 XX | utolsó gót király kezéről Spanyolországot. Ez való. Ámde a szerelem
14511 XXVI | kasmírban járassa; s a spártai módon nevelt fiak az ősember
14512 VI | Zebaoth, pater, filius et spiritus sanctus, Amen.”~Erre aztán
14513 XXIII | megszabadította, a félelmes Spucento diadora.~Se oszlop, se szobor
14514 V | könyvében „Alter und neuer Staat des Königreichs Dalmatien”,
14515 XV | hogy a holtmereven bámuló Stacheónak ráfújt az arcára, s arra
14516 I | partokon a kiforrás és erjedés stádiumában volt, mindenki annyit tett
14517 XXIII | San Stephano, Preulaca, a stagnói város (Perseus hajdani Draudacuma),
14518 V | csengetni, hadd induljon az a steamer! Én már fütyültem.~*~„Liburna”
14519 XXIII | végig, azon túl volt még San Stephano, Preulaca, a stagnói város (
14520 XX | megrontását idézte elő a te stigmád és vexillumod alatt. Emlékezel-e
14521 XIII | megkülönbözteti. Dézsmát, stólát nem kap, hanem a maga gazdaságából
14522 V | voltak, éppen úgy Gravóza. Strabo, Dioscorides, Theophrastos,
14523 XXVII | Azonban volt egy furfangos stratagémája a kincstárnak. A küszöbe
14524 V | mechanikusokkal, akik ezt a stratagémát utánozni tudták volna.~
14525 XVI | A bogumilok mindenféle stratagémával jártak: várostromhoz is
14526 XIII | Verblud, meg az ő tizenkét strázsája. A vár homlokfalán az ő
14527 X | kalmár világot: „Numine sub nostro tuti requiescite
14528 VII | azt kérdezem, hogy miféle subát vagy micsodát tetszett ráadni
14529 XXI | dixeris.”~„Obsequar capite submisso tibi, beatissime Pater.”~„
14530 V | facilitatem cursus, ingenii ope subnixa animalium virtus impellit. –
14531 I | ciprusok sötétzöld obeliszk sudara, mely aztán mind feljebb
14532 XXXV | ördögök röhögése volna, süketséggel verte meg füleiket; nem
14533 XXXI | A hajó egyre mélyebben süllyedt alá: a víz mindkettőjük
14534 XXXVI | szárazföldön pedig egész hegyek süllyedtek el, melyeknek a helyén most
14535 VI | vitt véghez? Hány gályát süllyesztett el a rajta levő népekkel
14536 XVIII | sziklagádorba, ha meg nem akartak sülni. Végre kénytelenek voltunk
14537 VIII | cölöpökre vannak elhelyezve a süppedő ingoványban. Itt mocsárláznak
14538 XII | amidőn az már megszűnt süstörögni, bámulva látta, hogy a kopjavas
14539 XXVIII | Barbara szemérmesen földre süté az arcát, félig kendőjébe
14540 XXIX | kapom meg, a farkát még a sütésnél ellopják, a többi részét
14541 XVIII | odaégünk. Éreztem, hogy süti a testemet a láng, a hajam
14542 XII | forrás mellett rakott tűznél sütkéreztek. Az izzóvá tett vasat azután
14543 XVIII | is, meg tekenőc is, majd sütkérezünk, vendégeskedünk ott.~A moraj
14544 II | sincs, miután kenyeret nem sütnek; ami pedig a világhírű thermaeket
14545 XXVI | Thámárt a sátorba pogácsát sütni? Nem lesz-e ennek testvérgyilkolás
14546 XVIII | sziklaboltozatának meredező csompóit. A sütögető tűztől még dühösebbekké
14547 IV | az Isten szép napvilága sütötte arcaikat?~Hiszen Kekharizméne
14548 XVII | megjárta ő azokat az anyja sütőteknőjében, amit hazulról ellopott.
14549 XIII | Én vagyok itt: a süved.~– Süve vagy az ördögnek! Mikor
14550 XIII | látsz? Én vagyok itt: a süved.~– Süve vagy az ördögnek!
14551 XIII | készen. Most vezettess a süvedhez.~– Jaj, kedves badnyákom.
14552 XV | védszent neve. Azt a bogumil a süvegéhez varrva viseli. S az megvédi
14553 XXX | kitelik. Ha én ezt a gyöngyös süvegemet ezzel a három piros tollal
14554 XV | sodronnyal kiverve, fején veres süveget viselt, amiről füzérei lógtak
14555 XXXV | füstölögnek.~És a bóra még egyre süvölt: negyednap van a legnagyobb
14556 XVII | keresztüllyukadt, az a lyuk egyszerre süvölteni kezdett, s a fáklya lángját
14557 XVI | egész kardala hangzott a süvöltő nyilaknak, s mintha óriások
14558 XV | odafenn a toronyban fekszik a süvünk, a Verblud; az nem jöhet
14559 XV | Meg is kell mutatnom a süvünknek az ő ángyikáját.~– Vigyed,
14560 XXII | püspökség székhelye, melyhez hét suffraganeus püspök tartozott. Állandó
14561 XXIII | érsek, maga mellé véve a suffraganeusait, teljes ornátusban átvitorlázott
14562 XX | a túlvilágon a te gonosz sugallatod gerjedelméből. Még azok
14563 IV | az egek, ahonnan minden sugallatok jönnek, hogy azt az édes
14564 XXXIV | feltekint a napba: annak a sugarai tündökölnek vissza halott
14565 XX | láthattad, hogy amint a nap sugárai üdvözlik a bezárt bimbókat,
14566 XXVI | alamizsna. Én a te örömed sugaraiban fogok ragyogni, s árnyékom
14567 XXXIV | távozókat.~A nap utolsó sugárküllőit vetette szét az égen, s
14568 XXVIII | szemekből csáb és szenvedély sugárzott.~Ez a két hölgy várt Lubomirára,
14569 XXIV | tilos szerelmi viszonyról sugdostak, mely a felesége testvéréhez
14570 XIII | fogtok szabadulni. – Ezt súgta azoknak a fülébe, akiket
14571 IV | teszi a kezét, szelíden súgva: „Pax tecum, Kyrie eleison”.~
14572 XIX | karácsonyéji nagy mészárlás az ő suhancaiknak a munkája volt. Megrabolt
14573 XI | rejtett barlangra a knéz suhancait. Azok prédát ejtenek benne,
14574 XI | mint asszonynak. Csupán a suhancoknak volt hallgatás a dolga,
14575 XXXV | fölött, mint egy úszó hajó, suhanva végig; míg a sziklákról
14576 XX | mindegyiknek a kezében suhogó flagellum, a szegekkel kivert
14577 XX | holdvilágban villogó kardját suhogtatva feje fölött.~Itt az aktus
14578 XII | emeltetett: „posterisque suis”. (És az ő utódainak.) Hol
14579 XX | A te szemeidnek tüzétől sújtatva, előadom szavaim védelmét,
14580 IV | megszállottakból.~– Megcsókolom sújtoló kezedet, fejedelemasszony.
14581 XX | került felül.~– Tenmagadat sújtott le a fegyver, amit ellenem
14582 XXIX | kereszténység truccára; ezeket sújtsák le, ő is segíti őket ezernyi
14583 XVII | arra vallanak, hogy hálók súlyai lehettek. És utoljára rábukkant
14584 XVII | patakom itt. Nemrég egy nehéz sulykot találtam a patakban, aminőt
14585 XVIII | kőfejszék, egyet éknek, másikat sulyoknak lehetett használni. Mikor
14586 XIII | képeztek, hátul pedig a vacok superlátján drága fegyverek csoportja,
14587 V | lateribus volvunt, quarum supra ambitum, vel rotunditatem
14588 III | mint a feleség rokkájának a surrogását hallgatni. Egypár esztendeig
14589 VIII | tartományának erdejével, melynek sűrűjéből csak azok a kúp alakú dombok
14590 XVI | törtettek hanyatt-homlok a sűrűnek, a tűzvilág a fák között
14591 XI | fokozta fel a hallgatóság susceptibilitását az egész nemzetre kiterjedő
14592 XXXI | dugta ki a fejét.~– Csitt! – susogá Pirro – utánam jöjj! Itt
14593 XX | még akkor is kedvese nevét susogva. Hát a mátka, a szerető
14594 IV | valamennyi fölött a kedvesem suttogása édelg: Milenkám, szeretlek.
14595 XXIV | bosnyák szokás! – Sőt azt is suttogják felőle, hogy az egyetlen
14596 XXIV | szemforgató szelleme is, s azt suttogta, hogy a jó sors rendelte
14597 VI | eladott.~Ezeket ő ugyan a Svantevitnek is el szokta mondani, mikor
14598 XX | az oka? Raymond szerelme Sybillához, Balduin király húgához,
14599 XV | kuma.~(A bogumiloknál az a szabadalma volt a násznagynak, hogy
14600 XIII | csak megtartotta azt a régi szabadalmát, hogy ezen a napon szabad
14601 XX | könyörgés nem engesztel, erő nem szabadít!~Ő maga ment elöl a sekrestye
14602 XVIII | alatt lehet a folyamnak utat szabadítani, akkor az áradás veszélye
14603 XVIII | anyámat börtönéből ki nem szabadítom. Addig tacskó legyen a nevem!
14604 XXXI | patrícius. – Mert nem azért szabadítottam meg a fiamat a csúf haláltól,
14605 XXIII | hanem, hogy hol terem meg a szabadság. Ez a csodálatos fa, melynek
14606 XXXV | vetélytársának visszaadta vele a szabadságát; de cserében a saját maga
14607 XXVI | köztársaság élére meghíva.~A szabadságért rajongó Boboli-párt meg
14608 XIV | a bogumiloknak; de hogy szabadul meg tőle a Solom királyfi?~
14609 XVI | nyílnak, amelyből nincs szabadulás; s ha a bogumilok az aknalejáratot
14610 XXXV | ifjú hős még nem tett le a szabadulásról. Amint az északi szél alább
14611 XVII | belekerült, az onnan partra nem szabadulhat, a víztölcsér alásodorja
14612 XXXVI | hasonló. De ezekből legalább szabadulhatott el hírmondó, aki leírja
14613 XXXV | menekülni, hogy kínzó terhétől szabaduljon. Ezzel felgyújtotta a bozótot,
14614 XIII | követet.~– Holnap meg fogtok szabadulni. – Ezt súgta azoknak a fülébe,
14615 XXV | fér össze az egynejűség szabálya magával a keresztény vallás
14616 XVII | Magyarországon a Tisza medrének szabályozásakor. Egész más emberivadék volt
14617 XI | odafenn, hanem a harmadik, szabályszerű kiáltást végzetesen visszatartá;
14618 XVII | ismét durván ábdált lépcsők szabálytalan fokokban vezettek alá egész
14619 XXVIII | termet, telt idomokkal, római szabású arc, sötét szemek, büszke