bold = Main text
      Rész                                                    grey = Comment text

14620 XXXVI    |                     itten állnak. Az árát te szabd meg munkádnak. Műved az
14621 XXV      |                  Ámde mind a kettő nagy árát szabja a hűségének. Nem akar tűrni
14622 XX       |                 jocasta”. Ámde egy föltételt szabok hozzá. Bírjad leányomat,
14623 XXVII    |               Büntetés is volt a köszöntésre szabva. Aki mást üdvözöl, az annak
14624 XVI      |                     le a vizeiket; azoknak a szádái látszottak körös-körül,
14625 XVIII    |               fáklyát, annyi eltart a Bludár szádáig – utasító Solom a Darinkát –,
14626 XII      |                törmeléksáncok, amik a tárnák szádáitól a hegy aljáig vonulnak.
14627 XVII     |                      egyedül a Branta folyam szádán keresztül. Ezzel szemben
14628 XX       |               szerelem szelleme!~– Ki adta a szádba ezt a vakmerő mondást?~–
14629 XVIII    |                 fogadtam volna! Elkezdeném a szádon. – A Darinka össze is szorította
14630 XIII     |        mirenykigőzölgésből, melynek undorító szaga émelyít, kínoz, kétségbe
14631 XXI      |                hozzányúlni”, hát senki még a szagát sem fogja beszívni a csábító
14632 VII      |               egyforma kék árnyképek gyanánt szaggatják meg az átlátszó homályt,
14633 VI       |                    az ütközetbe; ami ezernyi száj ádáz ordításán, a döngetett
14634 XXXII    |                     Vadmacska a fiát vitte a szájában, a dabóza fényes nappal
14635 XVI      |               kriptához vezető fecskefészkek szájain, s amint alább, följebb
14636 XV       |                    Annak köszönd, hogy az én szájamból ittál.~– De a Verblud meg
14637 XXXVII   |                   szabadságot vettem, hogy a szájhagyomány idejét hátrább toltam egypár
14638 XX       |                  elfojtott sóhaja a megnyíló szájnak, egy elborulás a homlokon,
14639 VI       |            szakállasok!~A parancsszó szájról szájra lett adva. Hozzáfogtak zúgolódás
14640 VI       |                    szakállasok!~A parancsszó szájról szájra lett adva. Hozzáfogtak
14641 XXXI     |                   kimenetelét; de hát csak a szájuk volt nagy, beérték azzal,
14642 XXI      |               Hónapok óta nem volt húsétek a szájukban.~(Pedig ma sem lesz!)~A
14643 XXVIII   |                  hogy a sokféle schismaticus szakadásoktól s a pajzán életű kápsáló
14644 XIII     |                     s így forog szünetlenül, szakadatlanul az örök mozgású henger,
14645 XVIII    |                    ágnak jutott a keskenyebb szakadék, a jobb ágban maradt a folyam
14646 XII      |                    folyammal, vagy annak egy szakadéka.~Ha egy rabszolga meghal
14647 VII      |              menekült vele egy, a sziklapart szakadékai között rejtve tartott kalózhajóra,
14648 XXIX     |                 kóboroltak el, míg annak egy szakadékán, a Branta-vízesésen odataláltak
14649 XII      |           aranyhegyet körül, s a félkör déli szakadékáról rohan alá egy hatalmas hegyi
14650 IV       |                     hegyek közé a waráng nép szakadékát; a mi történetünk idejében
14651 XXXIV    |            felbogozott csimbókjaival.~El nem szakadhatnak így egymástól.~A régészek
14652 XXIV     |                    meghurcolja. Inkább magva szakadjon a családnak! Ez atyai szigor
14653 XX       |              szertelen bosszúsága olyanforma szakadozott hangokban tört ki, mintha
14654 VI       |                  állán még csak pelyhedzik a szakáll, s szép csigametszésű ajkai
14655 XIII     |                   himlőritkította bajusszal, szakállal, melynek még visszataszítóbb
14656 XIII     |                     az ördögnek! Mikor még a szakállamat sem dörzsölhettem a nénéd
14657 VI       |                    közül, nemcsak hajának és szakállának rőt színe miatt, mint inkább
14658 XXII     |                  Aktaeon. – Ismerem a hosszú szakálláról, melynek fele fehér, fele
14659 VI       |                 onnan kiszakítani.~– Dologra szakállasok!~A parancsszó szájról szájra
14660 XXIV     |                  Boboli galambfehér hajat és szakállat visel; Damiani haja és szakálla
14661 XXVI     |               donnáikat, s visszajönnek; ősz szakállt eresztenek, okos emberekké
14662 IX       |                       mivelhogy fehér volt a szakálluk.~Dávid király nagyon felháborodott
14663 XXVII    |                ahonnan harangszó jelzé a nap szakaszait. A többi templomok tornyaiban
14664 VIII     |                válláig; csak ott a hegytetőn szakasztja félbe egy merészen kiemelkedő
14665 IV       |            rettenetes alak. A termete is oly szakatlanul magas, hogy nem állhat fel
14666 III      |                    és hatvan esztendő között szakít le egy fiatal rózsát, hogy
14667 XX       |                     az apa. A trubadúr némán szakítá szét mellénye hímzett szárnyait
14668 IX       |                    felét el kellett magamtól szakítanom. Én is szerettem az én Bravallámat.
14669 VIII     |                    észak felé hosszú fennsík szakítja meg, melyen egy barátságos
14670 XV       |             ízecskédet. Semmi tagodat el nem szakítjuk, sőt még jobban hozzád ragasztjuk.
14671 IX       |                    kettő-három együtt. Külön szakítottam a számukra gulyát, nyájat,
14672 XXXI     |                nemsokára emberfőnyi rés lett szakítva a gálya fenekén.~E harc
14673 I        |                      nagy tűzben még a hajuk szála sem perzselődött meg. A
14674 IV       |               éreztem rajta.~A patkányok ott szaladgáltak vakmerően a lábaik alatt.
14675 XX       |                    fölött, nem győzött volna Szaladin Lusignan fölött, nem esett
14676 XX       |                királyi vér; ezért szökött át Szaladinhoz, a hitetlenek szultánjához,
14677 XVIII    |                     az?~– Ez azt teszi, hogy szaladjon minden ember a tüzet oltani,
14678 XXXIV    |                     elkezdtek baromösztönnel szaladni.~Akkor aztán megmozdultak
14679 V        |                  elszaladt, nem bánom, én is szaladok. Hanem, hogy a szerző nekem
14680 XXXIV    |                      ujját külön becsavarják szalaggal, szironnyal.~A férfiak azalatt
14681 XX       |                  kinek tagjain aranyzsinórok szálai tartják össze a lerohadt
14682 IX       |               tudományát: a felvett szövetek szálait arany- és bronzkapcsok tartják
14683 XVIII    |               összetorlódott gerendahalmazt; szálankint, darabonkint kihurcolni
14684 XXV      |               megmaradtak, a nyomor és ínség szállásaiból, újra felöltöztették őket
14685 XXIII    |                    hogy nem beteg-e, akkor a szállásmester elvezette annak a polgárnak
14686 XXIII    |                  polgárnak a házához, akinél szállásolni fog: éjszakára a házigazda
14687 XXXV     |                 pokoli hatalommal szembe nem szállhatott. A warángok sorsa meg volt
14688 XVI      |                     másik tömlő új csoportot szállít alá. A küzdtér szűk, egy
14689 XIII     |                  korsókban, ólompecsét alatt szállítanak tengeren át a velencei nobilik
14690 XXIV     |                     San Andrea szigetre kell szállítani. Ott van nemes hivatásukhoz
14691 XXX      |                   hogy az új keresztes hadak szállítását együtt vállalják el a velencei
14692 I        |                 lorettói és tersatói kápolna szállításmódja ki van zárva.~Szerző. Nem
14693 VI       |                    amíg a hívei azt szárazra szállítják.~Csak azután, hogy minden
14694 XXXV     |                      a köztársaság hajóhadán szállított keresztes tábornak. Még
14695 XVII     |                  márvány közül. Azt emberkéz szállította ide – messziről. – Micsoda
14696 XXX      |                 Boboli János azon a liburnán szállíttatá magát az admirálhajóhoz,
14697 XX       |              csillaga lesz annak a Vénusz.~– Szállj le csak onnan az égből!
14698 XX       |                   mondod. Elébb a nők szívét szállják meg, s azok által rontják
14699 I        |                     rudat dugnak, hogy le ne szálljon a pokol fenekéig, s aztán
14700 XVIII    |                  Rajta nem, de alatta talán? Szálljunk csak le a mélységbe.~Az
14701 VII      |         sziklaodúkban fészkelnek, ide le nem szállnak; más madár itt nem jár;
14702 XXVII    |                      e kapu előtt le kellett szállnia lováról.~Mielőtt a kengyelből
14703 XIII     |                azután ráköszönté a Szlónra: „Szállok hozzád”.~A Szlón elébb gyanakodva
14704 XXIV     |               megszüntetik az apákról fiakra szállott ősi torzsalkodást; és így
14705 XVI      |                    kiáltottak.~Az üregbe égő szalmakévéket hajigáltak alá. Azoknak
14706 XVI      |                     fáklyavilág. Csak ha égő szalmakoszorút bocsátottak alá, annak a
14707 IV       |               elszédülten esik le – a rohadt szalmára, amit minden évben egyszer
14708 XV       |                    pedig kihúzott egy hosszú szalmaszálat az ágyból, s annak a kalászos
14709 IV       |                warángokat!~Egy puszta kőpad, szalmával beterítve, volt a hely,
14710 XXI      |                   szerzők gyomrát dicséretek szaloncukkedlijeivel elrontani; de annyit el
14711 XVIII    |                      homokba rajzolt, minden számában pontosan teljesül. Csak
14712 IX       |                    elkívánta a mi ökreinket, szamarainkat. Most azonban erről ne határozzunk.
14713 XXII     |             pusztában az ő atyjának eltévedt szamarait, s ezen foglalatossága közben
14714 IV       |                     férfi és a nőnem közötti számarány. Minden waráng hősre jutott
14715 IX       |                  felebarátodnak se ökrét, se szamarát”. A mosszori knéz pedig
14716 XI       |                akiknek a szava olyan, mint a szamárordítás, s rájuk parancsol, hogy
14717 XV       |                   nem iszol, mint amit az én számból kapsz. Ez jól illik a mátkapárnak,
14718 XXVII    |                     mennyiségét, ki lehetett számítani, hogy minő összeget képvisel
14719 XI       |                     kedélyek számára konkrét számítással tüntette ki a nemzetgazdászati
14720 XXIV     |                       Odabenn a szavazatokat számítják össze.~Ezen a napon a választás
14721 XIII     |                 egészet pedig Frater Aktaeon számította ki legjobban a maga csendes
14722 XXIII    |                    hogy akik építették, arra számítottak, hogy ezt még a föld maga
14723 XXVII    |                 elfelejtenem valaha?~– Tehát számíts e nap évfordulójához egy
14724 XXIII    |              ártatlanul kiontott rokonvérnek számítva be azt az Isten csapását,
14725 XI       |                   jutalmát: a korbácsot és a számkivetést.~Teuta királyné közbevetette
14726 VIII     |                  Plinius tizennyolc nemzetet számlál fel, akik itt találták fel
14727 XXXV     |                     táborra láthatott; onnan számlálgatá a kétszázával rendezett
14728 XXI      |                karjaikon, százat meg százat, számlálhatatlan sokaságot. Mindnyájan fegyverbe
14729 VI       |                  Isten követője, Sámuel, így számlálja elő Szent Dávid királynak
14730 XXXV     |              hangyabolytól a másikig, azokat számlálta szemenkint; mikor kétszázig
14731 XVII     |            keresztülbocsátani, amik perceket számlálva hullottak alá.~Solom felkapaszkodott
14732 XXXV     |                  állította fel benne.~Hogyan számolt le azután egymással Velence
14733 IX       |                    szigorú hangon kérte tőle számon a látott bajnak az okát.~–
14734 III      |          elbocsáttattak. De ami a legnagyobb számot képezte, ez volt a férjhez
14735 XXXI     |                     vitéze, nyolcvan lövésze számszeríjakkal ellátva. A födélzetén három
14736 XXXI     |                   király felé. – Ide azzal a számszeríjjal, majd én veszem célba!~S
14737 IV       |                vétettem senkinek. Elloptam a számtól a falatot, hogy az éhező
14738 XI       |                        Megkorbácsoltassék és száműzessék a gonosztevő, habár a saját
14739 XXVII    |        figyelmeztetni. Hét évre mondtad ki a száműzetését Boboli Jánosnak Raguzából.
14740 XXVII    |                    Ezért én őt akkor hét évi száműzetésre és a cadmaei völgy remeteségébe
14741 IV       |                    az édes démont nem hagyja száműzni. Soror Kozima rettenetes
14742 XXVII    |                      mi hasznunk.~– Akkor én száműzöm magamat Raguzából – mondá
14743 XXVIII   |               amnesztiát hirdetett ki minden száműzöttre nézve. Ez tőle nagy merészség
14744 XX       |                     éltél és működtél. Ezért száműztek Itáliából a vad, kietlen
14745 XI       |                fejedelem fiát megostorozták, száműzték. S ha majd napok múlva,
14746 V        |                  volna, s ha erre a hangra a szánakozó asszony kilép az ajtón,
14747 XIV      |                      kalkulussal húztuk ki a szandáljainkat, de hát hol vehette ezeknek
14748 VII      |                  neki a tengernek!~Az volt a szándéka, hogy átvitorlázik Velencébe,
14749 XI       |              megkorbácsolt bőrön belül él: a szándékomat, a kívánságomat.~– Látom –
14750 IV       |                   mégis!~Soror Kekharizménét szándékoson helyezték el Soror Kozima
14751 XI       |               megbüntetésén; jól tudom, mi a szándékotok. Téged, a megkorbácsolt
14752 VI       |                  felülről sima fenyőszálakat szánkáztatnak alá. A fenyőszálakat addig
14753 IV       |                 mexikói, örmény, tamul, bug, szanszkrit, szerecsen, tübeti, mongol,
14754 X        |                    amit kereskedelmi cikknek szántak, az eladni való bort, kecskebőr
14755 V        |                      a búzát sohasem kellett szántott földbe elvetni, a kihullott
14756 II       |                    népmonda szerint az ördög szántotta azokat végig ekével, a másik
14757 XVII     |                 egy-egy különös alakú merítő száphoz hasonló falapátot, amit
14758 XV       |                   rableány! Panka! Vetkőzzél szaporán! Most én vagyok a kuma.~(
14759 XXI      |                     az új-ős-ásatag szavakat szaporítani), tehát, hogy ez a fráter
14760 XXIV     |                      fejtett ki a szavazatok szaporításában. Előhordták a betegeiket
14761 XX       |                    munkájában, hogy nem Kain szaporította el az emberi nemzetet, hanem
14762 XXIII    |                   egész ország állt, s egyre szaporították a megszálló seregüket. Oda
14763 XXI      |               összehordva a bogumilok által, szaporítva a warángoktól megszökött
14764 XXIII    |                      amint a város népessége szaporodott, új meg új gyűrűvel vették
14765 XI       |             Rabszolgák, asszonyok és birkák, szaporulataikkal egyetemben visszaszolgáltassanak,
14766 XXVI     |             egyszerre elmúlt – vagy mint egy szappanbuborék.~Kritikus. Csak maradjunk
14767 XXVI     |                   Kritikus. Csak maradjunk a szappanbuboréknál: az jobb hasonlat.~
14768 XIII     |                      állva szűrni, szitálni, szapulni az ércpépet, kimerni dézsákba.
14769 XVI      |                    mi az. Egy hosszú guzsaly szár volt odatűzve a csúcsába,
14770 XXXV     |              keresztes tábornak. Még mielőtt szaracénokat láttak volna, már egy csata
14771 XXIII    |                      mely az Adriaitengert a szaracénoktól megszabadította, a félelmes
14772 XXIX     |                    Mit rohannak Palesztinába szaracént üldözni; hisz itt vannak
14773 XXXV     |                      eskarapok is oda vannak száradva a sziklákhoz.~Tovább! Előre!~…
14774 XI       |                      megszégyenítés iránt; a szárazabb kedélyek számára konkrét
14775 XXVI     |                asszonyai számára kirabolta a szárazföldet és a tengert, hogy azokat
14776 XXIX     |                      másfelől a Branta-völgy szárazföldről fegyveres erővel meg nem
14777 VI       |                      marad, amíg a hívei azt szárazra szállítják.~Csak azután,
14778 IX       |                      nyájőrzőnek. Van köztük szarmata, dák, tatár, besenyő. Egymás
14779 XVIII    |                    az a veszedelem fog abból származni, ha itt a mosszori telepekből
14780 IV       |              fogadták fel ez óriások fajából származó népet, s elpuhult nemzetüket
14781 XIV      |                 egész tudomány volt, s innen származott át Dalmáciába Diocletián
14782 XVI      |                      torony kapujának kettős szárnya pedig ki volt fordulva a
14783 XXIV     |                   lesi a nép, amíg az erkély szárnyajtai megnyílnak, s kilép a proveditore,
14784 XXXV     |                   mind közelnek látszanak; a szárnyasnép nyugtalanul kóvályog a légben,
14785 XI       |                 kapták tegzeiket, s a repülő szárnyast célba vették. Az még egyszer
14786 XXIX     |                     esni a záport, mint hogy szárnyékot fúrjon, faragjon. A bánya
14787 XXXV     |                      a középnek, kettő a két szárnynak. Mindegyik csapat háromszöget
14788 XXXV     |                    maggá érnek, a repülő mag szárnyra kel, elszáll a levegőben,
14789 V        |                    fel, hosszú haját a napon szárogatva. Három nap egymás után megjelent
14790 XIII     |                 nehéz, rézzel fedett tetőzet szarufái nyugodtak. Egy ilyen gerendák
14791 XIII     |                      gyapjúszőnyegek, amik a szarufákról lecsüggtek, s a fekhely
14792 XX       |              kihúzlak e biztos búvóhelyedből szarvaidnál fogva. Hát nem megírta-e
14793 XXXV     |                negyven vad tulkot, azoknak a szarvaik közé szurokba mártott rőzsekötegeket
14794 XVII     |                    tollkoszorút a főkötő s a szarvakat a cserfüzér.~*~Kritikus.
14795 XXXV     |                akarod, megfogom az ördögöt a szarvánál; de megmondom igazán, hogy
14796 XVII     |                      hatalmas kőfejszéket, a szarvasagancsból élesített dárdahegyeket,
14797 XII      |                    tüzet rakott, s fanyárson szarvascombot sütött. Mikor már csupa
14798 IX       |                 férfi fejére volt húzva. Egy szarvasfejet sem látott, egy bundaviselő
14799 XXXV     |                     völgyszakadékban, hová a szarvasok agancsaikat lehányni járnak
14800 XII      |                     az illíriai erdők között szarvast ejtett el, s mindjárt lakomát
14801 XXXV     |                  alatt, csak az ezernyi ezer szarvhordó fő látszott ki a víz színéről;
14802 XXXV     |                kussad a Svantevit, a legtöbb szarvú bálvány, s az avarok védistene,
14803 XX       |                maximusa! – kiáltá Asmodái, s szatíralázattal hajtá meg magát előtte. –
14804 XIV      |                      az aszkéta remetéből is szatírt, s a félénk apácából bacchánsnőt
14805 XX       |                      csügg alá, lábain sárga szattyántopánkák aranysarkantyúval, bal keze
14806 IX       |                 nélkül megnyugodtak a király szavában, a lázadó asszonyok is megvigasztalódtak.~
14807 XV       |                     Még most visszaveheted a szavadat, akkor futni hagylak, hanem
14808 XI       |                       Úgy teszek, ahogy a te szavaid mondják. Megsegít-e engem
14809 XX       |                    tüzétől sújtatva, előadom szavaim védelmét, felséges bírónőm.
14810 XVI      |                      a köszöntése. Ismerem a szavajárását!~A warángok vannak a várban.~
14811 XX       |                    ér, mint harmincháromezer szavak és Dárius Histaspis minden
14812 XXIII    |                     szolgájához méltó merész szavakkal szemére hányta oktalan kegyetlenkedését,
14813 XX       |                    visszafoglalása végett.~E szavaknak hatása nem maradt el, halk
14814 XIII     |                 bányába is levidd.~Ezeknél a szavaknál villogni kezdtek Solom szemei.
14815 VI       |                    Lelkem rajta, hogy igaz a szavam.~– De nagy különbség van
14816 XI       |              megoldására. Nem a név szerinti szavazás! Tudjuk, hogy ez milyen
14817 XXIV     |                     délelőtti órákban a nagy szavazási mozgalom tartotta forrongásban
14818 XX       |                       De hogyha éppen titkos szavazásra bízzuk az eldöntést, és
14819 XXIV     |                  amely három névre a legtöbb szavazat esett, azokat külön aranytartókába
14820 XXIV     |                     város bástyafalán belől, szavazata volt a választásnál; de
14821 XXIV     |                    az új rettoreválasztásnál szavazataikat adták. Két pregadi innen
14822 XXIV     |                     első kondulása után több szavazatjegy nem fogadtatik el.~S e harangszóra
14823 XXIV     |                      e három nevet írták fel szavazatjegyeikre: míg a Damiani-párt tesseráin
14824 XXIV     |               sorshúzó gyermeknek.~Odabenn a szavazatokat számítják össze.~Ezen a
14825 XXIV     |            követelték, hogy nekik is adjanak szavazócédulát, mert ők is „a falakon belül
14826 XXIV     |                      fukar sem!), hogy az új szavazókat tyúkkal, kaláccsal a maga
14827 XXIV     |                     volt. Először a polgárok szavaztak három jelöltre; akkor amely
14828 XXXVI    |                   vérpadon is az volt utolsó szavuk egymáshoz:~– Szerettelek,
14829 XXXV     |                      harcosokat, s azoknak a századait hosszú arcvonalba állítva,
14830 I        |                     a keresztes háborúk első századára esik. Akkor még nem voltak
14831 XXXVII(1)|            Fennmaradt egy pápai bulla a XII. századból, mely helybenhagyja a dominikánusok
14832 XXVII    |                      a szokás (egész a XVII. századig), hogy senkit nem üdvözöltek
14833 VIII     |             bányamívelő rabnép hordott össze századok óta az aranybánya törmelékeiből.
14834 XXXV     |                 elsirathatta. Ezek a hat-hét századot látott óriási tölgyek rejtik
14835 XXXV     |               összetört a vízomlatag, és sok százait a romok alá temetett, a
14836 XXVII    |                 pártja egészen felbomlott; a százas tanácsban is alig volt képviselve.~
14837 XXIX     |              milliókat elpusztít, az, akitől százezerek rettegnek. Egy féreg. Csak
14838 VIII     |                      nem. Hanem a széngáz. A százezernyi emberi hulla oly tömeg széngázt
14839 XV       |                  Isten fizesse meg ezt neked százezerszer – mondá álomjáró hangon.~–
14840 XVIII    |                 Solomnak jó sejtelme volt. A százlábnyi magasból alárohanó folyam
14841 IV       |                     kígyók királynéja! Aki a százlábúaknak parancsol! Átkozd meg! Mondd
14842 XX       |                Jehovát egy pár ember helyett százmilliók dicsérik?~– De elveszítők
14843 VII      |                   szüntessék meg.~Mert akkor száznegyvenkilencféle keresztény felekezet volt
14844 XIII     |              megbánták hűtlen elpártolásukat százszor, s annál elkeseredettebben
14845 XXXV     |             szomjukat elolthatták egyszer, a százszoros szomjat.~Felséges kezdete
14846 XXIII    |                      az ószerb nótát:~Szento sze bjeli u gorje zelenoj?~AL-szu
14847 XXVII    |                      csak visszfénye volt a „szebbikének”, ő nem értette egészen,
14848 XXXIII   |                     Keresik egymásban, ami a szebbség, a jobbság.~S aztán beszélnek
14849 IX       |                  szerteszét. Többé össze nem szeded őket, kit barlangodúból,
14850 XXXI     |                  piros volt az arc, ott most szederjes foltok vannak, homloka feldagadt,
14851 II       |            hasonlítanak a gomblyukhoz, hanem szederjesek. Nagyon jó lenne regényhősnének,
14852 XIII     |                     ellenmérgű növényeket is szedett a számára, s megtanítá,
14853 I        |                   sincsen: bemehet akárki, s szedhet a földre hullt gyümölcsből,
14854 XXXI     |                     kormányzóját éppen akkor szédíté le egy parittyakő, nem volt
14855 XXXVI    |                 országos levéltár igazgatója szedte össze Raguzában, s ő volt
14856 XVII     |                    Darinka kezét, hogy le ne szédüljön a keskeny ösvényről, úgy
14857 I        |                      által.~Kritikus. Kezd a szeg kitörni a zsákból. Tessék
14858 XX       |                  kezében suhogó flagellum, a szegekkel kivert korbács.~– Le a katakombákba
14859 IV       |                      fejedelemnő palástjának szegélyét.~Disputa~Kritikus. Mielőtt
14860 XIII     |                    gazdagokat megsarcolja, a szegényeknek jövendőt mond, a betegeket
14861 XVIII    |                  hosszúfejűek meséjét?~– Meg szegényt! – felelt Solom. – Kuporodj
14862 XII      |                      a lezúdított malomkő, a szeges gerenda csak úgy vágtat
14863 XV       |                 kanócot eloltsa. Ez az áldás szeget ütött a fejébe.~A kandallóban
14864 XVI      |                karjaikkal, bizonyosan nyakát szegi.~A koponyapyramidon még
14865 IV       |                      el a sziklafolyosó tört szegletben; a szegletnél át van törve
14866 XXIII    |                     egy szerény gyümölcspiac szegletében; azért még mindig hős Rolandja
14867 XVIII    |                  kőfejszével, szíjon csóvált szegletes kövekkel. Ezalatt meggyulladt
14868 XXXI     |               második rekesz azonban még egy szegletével kiemelkedett a vízből, ebben
14869 IV       |             sziklafolyosó tört szegletben; a szegletnél át van törve a sziklafal
14870 XXIX     |                      örömest beszéltek róla. Szégyen, gyalázat az, ha a családban
14871 XXVI     |                       inkább ennek vált nagy szégyenére. El is bújt az öreg, Lacroma
14872 XXII     |              felhúzta az orrát.~– Ideülhetsz szégyenkedés nélkül. Nincs az a királyi
14873 VI       |                selymét, se nem fázik, se nem szégyenkezik. Mindössze egy övet visel
14874 XV       |             szobaleányi szolgálatot.)~– Jaj, szégyenlem – mondá a Darinka. – Ne
14875 VI       |                  kezéből, mint a parittyakő; szégyenlené fegyverben keresni az oltalmát.
14876 XXXIV    |                  szidja a halottat, hogy nem szégyenli magát egy olyan nyomorult
14877 XX       |                     az éhhalál és a dögvész? Szégyenszemre kellett volna felhagyniok
14878 I        |                    hordták ismét ugyanazokat széjjel az igazhívő népek tartományaiba.
14879 XVIII    |           Hozzáfogott a lehetetlen munkához: széjjelszedni az összetorlódott gerendahalmazt;
14880 XXIX     |                nyomorék a mankóját elvette a szék mellől, a hajófurdancsnak
14881 XX       |                      emelte őt fel a királyi székbe? Ki adott neki hatalmat
14882 XXV      |                      lett behozva. A hetedik székből aztán már elérhette a szentséges
14883 XXXVI    |                    consilium emelt uralkodói székébe; új haeresist támasztottál,
14884 XXIII    |                      magát addig nyugodtan a székében, míg a megölt király ivadékai
14885 XXX      |                    egy kinevezett grófja fog székelni a köztársaságban, s ezzel
14886 XXXI     |                 mellette; s a warángok nehéz szekercecsapásai alatt a hosszú evezőlapátok
14887 XXXI     |            halálfélelmükben, míg a hajóácsok szekercéikkel a folyvást égő palánkokat
14888 XVI      |                  keze szennye! Ez a warángok szekercéinek a köszöntése. Ismerem a
14889 XV       |                     kellett volna ledűlnie a székéről. Így kiállta. A keserűséget
14890 XXXVI    |                 hatezer ember lelte halálát. Székesegyház, kápolnák, kolostorok egy
14891 XXVIII   |                 előtte Oroszlánszívű Richárd székesegyházának ajtajait, akkor innen felforgatja
14892 XXVII    |                    megjelenni a Szent Balázs székesegyházban nagymise alkalmával Boboli
14893 XXII     |                    pápa hű városa, püspökség székhelye, melyhez hét suffraganeus
14894 XXXV     |                   folyam is, mely a warángok székhelyét körülfolyta. Harmadnapra
14895 XXVIII   |           félretaszíták az útjokból Lubomira székhordóit, s előresiettek.~A palotának
14896 XXV      |          püspökségnek hét fokát jelezték hét székkel, mindegyikbe sorra beleültették
14897 XX       |                  múlt századokban támadt egy szekta Aragóniában, abeloniták
14898 IX       |               mellett, mely számukra királyi székül szolgált.~Ámde annyival
14899 XV       |                      vagy ürüt, abból a kuma szel le a számára egy darabot,
14900 XXXV     |                  világnak, mint Coradin vagy Szelaheddin.~A szép, rendezett keresztes
14901 III      |                      hitvesi hűséget, és nem szelburdiskodik többé. Egyéb indok is van.
14902 VII      |                      háta egészen kopár. S a szélcsendes tenger tükrében minden város,
14903 VI       |                     megkülönbözteti. Ezt nem szeldelik keresztül-kasul a ráncok;
14904 XVII     |                 császár zsoldjában, a ravasz szeldzsukok így rontották meg a warángokat;
14905 XXXV     |                 tizedíziglen. De végre a két széle megtört a túlerő alatt,
14906 II       |                  kertelés van emelve, aminek széle-hossza lehet vagy húsz lépés, erre
14907 XVII     |                   ezt az edényfélét a vastag szélébe fúrt gyűszűnyi lyukak sora,
14908 I        |                   lázárok letűzködtek a moha szélében, itthagyva a nyomorúságukat.~
14909 XVI      |                      sem álltak, míg az erdő széléhez nem értek. Egy-egy utánuk
14910 I        |                       Ennek a mohaszérűnek a széleiből csupa emberfejek bukkannak
14911 XIII     |             nyugodtak. Egy ilyen gerendák és szelemenfák által képezett zugban volt
14912 XVIII    |                     elérhették az első lonka szélét, úgyhogy nekünk fel kellett
14913 XIII     |                  embernek ád egy csókot, egy szeletet a kenyeréből, egy kortyot
14914 IV       |                bírható a megszökésre.~Vannak szelídebb és erősebb módszerek őkelmének
14915 II       |                     az olajfák kék bogyót, a szelídgesztenyék drága marónit teremnek.
14916 VII      |                 hímzett alakjait viselték: a szelídség és engedelmesség jelvényeit.
14917 V        |                       elgyávult, háziállattá szelídült, hiénettának nevezték, macska
14918 XX       |                       ajkai oly igézők, csak szellemében nem volt hozzád hasonlítható,
14919 IV       |               kevélység és a makacsság rossz szellemei. Ne feledd, hogy nekünk
14920 XXV      |                  magával a keresztény vallás szellemével sem. Mit hirdet a Credo?
14921 IV       |               gyógykezelésnek. Lássa a rossz szellemtől megszállott, mi lesz őbelőle
14922 XXXIV    |                     lengett, az megfeszült a széltől.~Solom vezér akkor egy kanóccal
14923 XXXV     |                      Alkonyra járt az idő, a szélvészes ég bíborvörösben égett,
14924 XXXVII   |                      magát mint gladiátor. – Szembeállíttatott magával holmi vékony dongájú
14925 XXVII    |                     az ember nem látja meg a szembejövőt, hanem elnéz a feje fölött.
14926 XXVII    |                      hízelkedő mosolygásával szembemenni félek.~És ott megfordult,
14927 XV       |              enyészni fog. Nyugodtan kellett szembenéznie a veszéllyel.~Eléje ment
14928 XXXV     |                 szoktak túlnyomó ellenséggel szembeszállni. Félkört alakítottak magukból,
14929 XXI      |                      és szentekkel vakmerően szembeszálló gavallér egyszerre csak,
14930 XXVII    |                      dugja, s úgy halad el a szembetalálkozó előtt.~Boboli János ezekkel
14931 XXII     |                 Dávid királynak a bámulattól szeme-szája nyitva maradt. Tehát csakugyan
14932 XX       |                 Cleopatrát; csupán azt vetem szemedre, ami a kereszténység megrontását
14933 XX       |                      bilincsek vaskösöntyűi, szemeibe mereszti öldöklő szemeit,
14934 XXII     |                    Fiatal vagy, arcod piros, szemeid ragyognak, és mégis olyan
14935 XX       |                mélyen meghajtá magát.~– A te szemeidnek tüzétől sújtatva, előadom
14936 XIII     |                     viseltek üstököt, fekete szemeiket bozontos szemöldök árnyékolta,
14937 IX       |                    is visszafelelgettek rá a szemeikkel. Értik ők már egymást. S
14938 XXVIII   |                      szökőkút delfinje fújta szemein és orrlikain keresztül a
14939 XXV      |                      jelen században láttunk szemeink előtt támadni egy ehhez
14940 XIII     |                kezeinket, felfrissíti fekete szemeinket, megitatja szomjú szíveinket.
14941 XX       |                      gondolatjait hallgatá a szemeivel.~Mert vannak női arcok,
14942 XXVIII   |               változó kifejezést vett föl, a szemekből csáb és szenvedély sugárzott.~
14943 XX       |                 megértik. Egy felvillanása a szemeknek, egy átfutó pír az arcon,
14944 X        |                   elbocsátották az egész nép szemeláttára, hadd kacagjon rajta minden
14945 XVII     |                     fölötte. Pedig Solom ezt szemelte ki nap- és éjszaka-bejelentőnek.
14946 XXIV     |                   leginkább fiatal embereket szemeltek ki pregadiknak, ezek elfogadták
14947 XXVII    |                      a köztársaság ily magas személyek irányában gyakorolni szokott.
14948 XXXVII   |                     kíváncsiak lettek egymás személyére. Először csak titkos írásjelekkel
14949 XVII     |                     hagyom akkorra, amikor a szemem be lesz húnyva, s álmomban
14950 XVIII    |                  álomlátásom, ami az éjjel a szememre szállt. Úgy jött, mintha
14951 XIII     |           horkolással. Már régóta nem volt a szemén álom.~Most sem tart az sokáig:
14952 XX       |                   tiltott érzés volt; mert a szemere1 apának gyönyörű leányát
14953 I        |              felkereshetők az apró csillámló szemerkék, amikből a népek bálványisteneit
14954 XVII     |                   megszokott mirenyevő, apró szemerkén kezdi, s mindig többet megbír
14955 XXVIII   |                   fenn a tekintetét, Barbara szemérmesen földre süté az arcát, félig
14956 IV       |            szomszédságába; aki azután a maga szemérmetlen, erotikus dalaival tökéletesen
14957 IV       |              borzasztóbbá alakul át, akkor a szemérmetlenség vigyori torzulását veszi
14958 XXXVII   |                     S a két apáca egyetértve szemérmetlenül megvallá, hogy mindkettőjüké
14959 XX       |                      vallott magára lesütött szemével.~Csak a bírónő, a trónmennyezet
14960 VI       |                    hogy a warángoknak kettős szemfényük volt, s képesek voltak a
14961 XXXV     |                  őket csendesen alászállva – szemfödélnek… Alant már néma volt minden…~
14962 XXIV     |                elősunnyogott az álszentesség szemforgató szelleme is, s azt suttogta,
14963 I        |                     fejek, hanem élő emberek szemhunyorgató agyai, akik énekelnek, ki
14964 XX       |                   Onufriosz folytatta.~– Hát Szemiázázt nem Gábriel angyal kötözte-e
14965 XIII     |                  elébb a kolostorban, vagy a szemináriumban agyontanulni magát; csak
14966 XXII     |                      a feltámadás pompájának szemléletében; de hallhatja az angyali
14967 XXV      |                     kegyetlen kínzás nyomait szemlélte: hajdani isteneire kezdett
14968 II       |          sziklasivatag, melynek látása fáj a szemnek. Az északi hegyoldalon kesereg
14969 XX       |                      ülnek ott, arcaik egész szemöldig és ajkig eltakarva, kezeik
14970 XIII     |                    fekete szemeiket bozontos szemöldök árnyékolta, s a bőrük olyan
14971 XIII     |                     állkapocs s az előretörő szemöldökcsontok különböztetnek meg, fekete
14972 XXVII    |                      s ha annak az összevont szemöldöke, duzzogó ajka valami kedvetlen
14973 IV       |                     őrjöngő harag vonaglása, szemöldökei piócákká csavarulnak, zöld
14974 XV       |                 nézett, oly közelrül, hogy a szemöldökét elperzselte nála, s azt
14975 IV       |              szempillákkal, keskeny, egyenes szemöldökük hozzá, s átkozott piciny
14976 XVIII    |                     kesely”, az asszonyokat „szemők”, – „emős”, – „üsző”, – „
14977 IV       |                      hosszú, sötétségkergető szempillákkal, keskeny, egyenes szemöldökük
14978 XX       |                   homlokon, egy könnytitkoló szempillalesütés és az a nyugtalan emelkedése
14979 XIV      |                     t, ami olyan álmot hoz a szemre, hogy azt semmi zaj el nem
14980 XVII     |                    egész barlang belsejét is szemügyre lehetett venni.~Egy óriási
14981 XX       |                    óriások, akiknek csak egy szemük volt, de disznóagyaruk,
14982 XVI      |                      már nem hordta a szél a szemükbe a havat, hanem annál sötétebb
14983 XVII     |                    sőt egy hiénakoponyának a szemüregébe mélyen bele volt ékelve
14984 XXXV     |                izzott a lábaik alatt, a holt szén recsegett, a hamu még szikrákat
14985 XXIV     |                    ölté fel, amelyet a többi szenátorok viseltek.~E perctől kezdve
14986 XXIV     |                      ra? Minők végre a hatos szenátus appellatorium forumára?
14987 III      |                  becsülöm az eszét a raguzai szenátusnak, hogy ezt ilyen okosan rendezte.~
14988 XXXIII   |                    távol Abyssiniában vagy a Szenegál-part fahéjtermő gesztjében rejtőzhetett.
14989 XVI      |                  legvénebb kapitányomé, ez a szénfekete volt a pandúré. Ez a guzsalyszár
14990 VIII     |                      Szerző. Az nem. Hanem a széngáz. A százezernyi emberi hulla
14991 VIII     |           százezernyi emberi hulla oly tömeg széngázt fejthetett ki a gerli fenekén,
14992 VIII     |                    teremtés meg nem élhet. A szénlég nehéz, légáramlat, szél
14993 XVI      |                     Ez nem a rabszolgák keze szennye! Ez a warángok szekercéinek
14994 XXIX     |                  nyílásán a csápjait egy kis szennyes fehér puhány, a levegőben
14995 XXIV     |                      le nem mossa róla ezt a szennyet! És aztán a kapzsiság is
14996 XXXV     |                      a léptei nyomán felvert szénpor, mit a szélvész gomolygatva
14997 XXXV     |                rohama verte fel azt a fekete szénporfelhőt, amit a szél a harcolók
14998 XX       |                ellenpápajelöltnek, a szentek szentében, az aszkéták gyülekezetében;
14999 XX       |                      fel, és takarodjál ki a szentegyházból, daimon! A te ájtatosságod
15000 XXI      |                     nagyravágyó, Istennel és szentekkel vakmerően szembeszálló gavallér
15001 XIII     |                     fogadom neked valamennyi szentekre – viszonza a királyfi –,
15002 XXIV     |               Beszélhettek ezeknek ma „tüzes szentekről”, meg azoknak a kolostoráról!
15003 XX       |              megengedem néked, hogy belépj a szentélybe, és idebenn védelmezd magadat.~–
15004 XX       |               bebocsátja a férfialakot a nők szentélyébe.~Onufriosz ugyanazt a fénytelen,
15005 XIII     |            emelkedtek fel a halmokon; nimfák szentélyei jelölték meg a forrásokat.
15006 XXI      |                      egyszer oly nagy riadal szentesíté.~A leánykák énekhangja rezgett
15007 XXIII    |               királyt békekötésre; s ennek a szentesítéseül tartozott a bosnyák király
15008 XI       |                vakmerő, aki az ősi alkotmány szentesített szokásából ekként csúfot
15009 XIII     |                 Badnyák!”, az erdőből támadt szentfiú, aki áldást hoz a házhoz:
15010 XXVI     |                     aranyfiataljai, kiknek a Szentföld elvesztése után semmi dolguk
15011 XX       |                      dúló seregekkel újból a Szentföldet, míg végre magát Jeruzsálemet
15012 XIII     |                   hogy a bálványisteneiket a szentháromsággal felcseréljék. A dalmáciai
15013 IX       |                 addig csak nevet kap, valami szentírásbelit, vagy ahhoz hasonlót. A
15014 XIII     |                tűzisten ünnepe átváltozott a szentivánéji tűzszenteléssé, a Kaleda
15015 IV       |                    őkelmének a kiűzésére. Ha szentképek, zsolozsmák, áhítatos beszédek,
15016 IX       |               selyemlepedőket hoztak rudakon szentképekkel, úgy állták utunkat. Az
15017 XXIII    |                 harmóniával az ószerb nótát:~Szento sze bjeli u gorje zelenoj?~
15018 XV       |                      istenre, vagy egy újabb szentre, a távollevő atyafiakra,
15019 VI       |                 közölnek. Dávid királyról, a szentről beszélnek e sorok, akinek
15020 III      |               amellett” a gyóntatás és egyéb szentségek feladása is meg lett nekik
15021 XXV      |                székből aztán már elérhette a szentséges trónt.~Az alulról jövő reakcióra
15022 XXXVI    |                   bőrcsuklyát, hogy több ily szentségkáromlás el ne hagyhassa a száját.~
15023 XV       |                     az ifjakat; nem mintha a szentségtől, hanem a víztől félnek,
15024 XX       |            felgerjedve Onufriosz. – Még te a Szentszék háta mögé menekülsz, s onnan
15025 XXXVII   |               istenfélő ember volt, egyetlen szenvedélye a könyvek s az imádság.1~
15026 XXXIV    |                     királyné, az ifjabbik, a szenvedélyesebb, vad ordítozásban tör ki;
15027 XXIV     |        kicsapongásait, íme maga is ugyanazon szenvedélynek tőrében esik fogva. Láthatja,
15028 IX       |              elcsendesült minden lélek. Az ő szenvedése valamennyiénél nagyobb.~–
15029 XXVIII   |                    elzárkózottságban, akinek szenvedéseit már serdülő korában tanulta
15030 IX       |                Arcaikon az elkényszeredés, a szenvedések torzkifejezése, a kuszált
15031 XXVIII   |                    azután a nagynénje, aki e szenvedéseknek okozója volt, aki miatt
15032 IX       |              rabszolgákat, hogy szükséget ne szenvedjenek. Hát hogy jutottak mégis
15033 IV       |                őrjöngve szeretsz, akiért így szenvedsz, akiért megbántod az Istent,
15034 XXI      |        antediluviánus hosszúfejű rút apáink (szépapáinknak csak nem mondhatom) szomorú
15035 XIII     |                      szigorú regula szerint. Szeplőtlen hajadont szabad neki feleségül
15036 XV       |                      Csak ha ez a kettő elég szépnek és engedelmesnek találta
15037 XXIV     |                egyetlen leánya, a mind testi szépségben, mind tudományokban oly
15038 XX       |                       Mintha Ádám apánk azon szépségek után csábult volna, kiket „
15039 XXIII    |                      az Ombla völgye, festői szépségekben s természet áldásaiban gazdag
15040 XXI      |               rezgett utána, mint égből jövő szeráfi ének, melyen keresztülzeng
15041 XXIII    |               vitézül vertek vissza. Hanem a szerbek mögött egy egész ország
15042 XXIII    |             megszállást abbahagyta; hazatért Szerbiába.~Az az emlékszobor még most
15043 II       |                      még virágot is mutat, a szerbtövis, az már meghonosult az útfélen,
15044 IV       |                      tamul, bug, szanszkrit, szerecsen, tübeti, mongol, óassír,
15045 XIII     |                      az ördög az álmot. A te szered okozta ezt?~– Még jobban
15046 XIV      |                fentebb elősorolt csodahatású szerek ebből kerültek ki, és mind-valamennyi
15047 XXI      |                  minden jó és minden rossz a szerelemből ered. Bámultam, hogy lehet
15048 XXXVI    |                       Azt, hogy szerettem.~– Szerelemért követtél el annyi végtelen
15049 XX       |                   talált nála. Ezért Pyrrhus szerelemféltési bosszúból megnyitá éjjel
15050 XXVI     |                    nincs az a kánon, amely a szerelemféltést elhallgattassa valaha. A
15051 IV       |                  tilthatja el azt, ami jó. A szerelemnél pedig nincs semmi jobb.~–
15052 XXXIV    |                     nő még akkor is énekelt. Szerelemről, boldogságról.~A waráng
15053 XXVI     |                    akarsz vetni? Hisz ő a te szerelmed.~– Mondok neked egy talányt.
15054 XXVI     |                 enyim az alázat. Legyen a te szerelmedé a hadizsákmány, az enyimé
15055 IV       |                   Oda is elviszem magammal a szerelmemet, s ott is idvezült leszek.~–
15056 XXXIV    |                    nincsen a földön többé. A szerelmese is hogy lenne egyedül ama
15057 XX       |                      kedves lesz nekem az én szerelmesem, ne is adj vele mást.~–
15058 IV       |                   semmit annyira, mint az én szerelmesemnek az egy hajaszálát, amit
15059 XX       |                      fel Sofonisbét, ki hogy szerelmesét, Massinissa királyt megmentse,
15060 XXXVI    |                  többé; – ilyen monumentális szerelmeskedésnek nem lehetett nyom nélkül
15061 XX       |                   Így” toppant oda az öreg a szerelmespár elé.~– „Halál a fejedre!
15062 XX       |                  vitézzel. Ki hát a bűnös, a szerelmesség vagy a szerelmetlenség?~
15063 XXXIII   |                 három fej: kettőnké, és a mi szerelmesünké, ott álljon egymás mellett
15064 XX       |                 bűnös, a szerelmesség vagy a szerelmetlenség?~Onufriosz nem hagyta tovább
15065 XX       |                 Panthea, ki Abradates iránti szerelmével egy dúló háborúnak veti
15066 XXIV     |               gyermekei ily módon egyesülve, szerelmük által végképp megszüntetik
15067 XXVI     |                     másikunk bal kezét fogva szerelmünk választottjának lépjünk
15068 XXVII    |                   legyen jó álmod; legyen jó szerencséd. A magasabb rangút a köszöntő
15069 XIII     |                 mikor esett meg rajta; hanem szerencséjére feltámadt benne a nemesi
15070 XVII     |                 lehetetlenségek megoldásában szerencsés.~Miután a bevehetetlen mosszori
15071 XVIII    |                        Kritikus. És eszerint szerencsésen a nyakába varrtuk a jámbor
15072 XIII     |                kortyot a borából, és az mind szerencsét, egészséget hoz. A badnyákot
15073 XXIII    |                     királynak, hogy soha egy szerencsétlen menekülő, aki Raguza földjére
15074 I        |                 vándor dob egy követ. Valami szerencsétlenül jártnak a sírja talán?~Egy
15075 XXIII    |                  állították. Ma már csak egy szerényen meghúzódó alak, kezdetleges
15076 XIX      |                  készülhet a szerepére.~Ez a szerep abból áll, hogy az ördög
15077 XX       |                 ördögnek annál keservesebb a szerepe. Neki nem segít senki; minden
15078 XX       |                     Ez nem tartozik a fráter szerepéhez.~– Kelj fel, és takarodjál
15079 V        |               ütközetekben a legnevezetesebb szerepet játszották. Elöl a vízszín
15080 XX       |                    meg „kell” buknia.~Erre a szerepre mindig azt szokták kiválasztani
15081 XXVI     |                szeret, egészen szeret.~– Hát szeresd őt egészen. Legyünk mindketten
15082 XXXIII   |                 akarja, hogy Milenkát is úgy szeresse – Asmodái – miként őt. Nem
15083 VI       |                asszonyomnak, hogy engemet ne szeressen többé, mert a Jehova Isten
15084 XXXVII   |               megváltozott, kerülte, ha csak szerét tehette, a közös imagyakorlatokat,
15085 IV       |             vőlegényem nászfátyolától, s nem szeretek sem a földön, sem az égben
15086 XXXV     |                     adósa vagyok, azt én nem szeretem. Akit az ember nem szeret,
15087 XV       |                     s összecsókolgatta. Ez a szeretet kifejezése.~Most azután
15088 XXIV     |             közmondás tartá: fizet a pápának szeretetből, a spanyol királynak barátságból,
15089 V        |                      ez túlmegy a felebaráti szeretetemen. Mesét írunk itt vagy regényt?~
15090 XXVI     |                   nevelt fiak az ősember vad szeretetével ragaszkodtak családjuk asszonyaihoz.
15091 IV       |               gyermek még a kis mátka. Olyan szeretetre méltó az ostobaságában.~
15092 XX       |                     leányok a Beliál fiaival szeretkeznek, azoknak mind ormótlan óriás
15093 XXII     |                    nem teheti.~– Dehát én is szeretnék idvezülni. Mondjad csak!
15094 XVIII    |                 mikor sokáig nézek rád, hogy szeretnélek megenni, meg is tenném,
15095 XXII     |                feltámadást? Ha nem szabad őt szeretnem, ha nem szabad őt enyémnek
15096 XXII     |              aranybányákat, amiket ugyancsak szeretnének mai nap újra felfedezni;
15097 XVI      |                     őket? Ahá! Ezt magunk is szeretnők tudni. Így tehát nagy vigasztalás
15098 XX       |                        ha vétek volt egymást szeretnünk, én haljak meg elébb, mert
15099 VI       |                    elszakítják kettő közül a szeretőbbiket! Barát! Hátha nem mondtál
15100 XV       |                   koponyádat a menyasszonyod szeretőjének. Jó lesz neki imádságoskönyvet
15101 XXXVI    |                   utolsó szavuk egymáshoz:~– Szerettelek, szeretlek, szeretni foglak!~
15102 IV       |                bizonyosan nagy könnyebbülést szerez.~– Hát mikor körülfog a
15103 XXVIII   |                   sikerül, ha magának pártot szerezhet a raguzai papság között,
15104 XXXVI    |             nyomorult bárkán. Az ő adataiból szerezhetünk fogalmat e világváltozásról.
15105 XI       |                    arról elébb bizonyosságot szereznek maguknak oly módon, hogy
15106 XXIII    |                 vesztette el Raguza, ahogy ő szerezte meg Bodino király várát;
15107 III      |               háborgó kebelnek megnyugtatást szereztek; duzzadó ajkain, sima nagy
15108 XX       |                 szerelme által.~– De koronát szereztem neki Mikhál és Abigail szerelme
15109 XXIV     |            élelmezési biztos hol és miképpen szerezze be az egész város számára
15110 XVIII    |                   mondó Solom. – Hanem elébb szerezzünk ennivalót az utadra.~Volt
15111 XXXV     |                     félremeneküljenek.~Tehát szerintük e kétségbeesett csapást
15112 V        |               módjára paskolják a vizet, s a szerkezet, működésének valamiféle
15113 XVIII    |                      magukat, összeszedték a szerszámaikat, élelmiszereiket, s átkúsztak
15114 XIII     |                 mindenki, hogy semmi vajákos szert nem veszek be utána, s még
15115 XXIV     |               templom küszöbét, a feltámadás szertartásából kijövet, azt kézen fogták,
15116 XXXV     |                 bogumilok a Jézus nevét az ő szertartásaikban így ejthessék ki: „Ihzusz”.
15117 XXXIII   |               éneklése mellett, a feltámadás szertartását ünnepelni. Nőknek azonban,
15118 XV       |            menyasszonyt hozni. Mikor a szent szertartásnak vége volt, már hozták a
15119 XV       |                 náluk a menyegző egészen más szertartásokkal jár, mint a keresztyén híveknél,
15120 XXVII    |                    templomok tornyaiban csak szertartásokra zúgtak a harangok. Ezúttal
15121 XXXII    |               elúszott a felzavart tengeren, szertefutó barázdákat küldve szét a
15122 XX       |                      fel a porból.~Onufriosz szertelen bosszúsága olyanforma szakadozott
15123 XVI      |              négyszögű határát még jelölte a szerteszétdúlt, félig elégett palánk, ott
15124 XVIII    |                     azzal szétrúgja a tüzet, szerteszórva mindnyájunkra a parázshalmot.