| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór A három márványfej IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Rész grey = Comment text
16636 I | a többi fajrokonaival, a tujákkal, píniákkal egészen elfoglalja
16637 XIII | asszony járja. Tizennyolcon túladott rövid időn, azzal az alapos
16638 VIII | Tvartimir (a szép Milenka apja) tulajdonában van; kinek fellegvárából
16639 XXXV | tó alázúdítását is nekik tulajdoníták. A kolostor az ő szerzeteseik
16640 VII | sertésnyájaknak, gulyáknak; ő a tulajdonosa a hírhedett mosszori aranybányának,
16641 XVIII | Meglehet, hogy azt is a jó tulajdonságaiért kapta.~– No, hát eloltottátok-e
16642 XVIII | hogy a Bludár szélesebb ága túláradt a partján, s átömlött a
16643 XXXV | legmagasabb fák koronáin túlcsapva, s döntögette le maga előtt
16644 XVIII | erőszakkal, s két ölnyi magasra túlemelkedve a medrén, a tó közepéből
16645 XXXV | végre a két széle megtört a túlerő alatt, s akkor az egész
16646 XXVII | S ezzel a ravaszsággal túlhaladta valamennyi ajánlkozó társát.~
16647 VI | hajóbordák recsegésén messze túlhangzik: az a Dávid király vezénylő
16648 XXVII | az ő tervei mindig messze túljártak a sokaság eszén. Amint Raguza
16649 XXVI | hogy Velencének valamely túlkapását kell megtorolni, a patriotizmus
16650 XX | pátriárkának mennydörgő szóval túlkiáltani.~– Te átkozott démon. Venusra
16651 XVII | hagyva. S az előtt feküdt túlnan egy nagy, nehéz kőlap, ez
16652 XVII | kétfelé szakadt, s aztán a túloldalon ismét egymásba omolva a
16653 XXIV | hallgatott a lamentálására. Túlordított minden szót az „evviva Boboli”, „
16654 XXXV | bömbölését, és valamennyit túlordította a dühöngő szélvész harsogása.
16655 XXIV | adták. Két pregadi innen is, túlról is megfelel a felhívásra.~
16656 XXV | utánzata a daviditákénak; sőt túlzása annak. És mennyi híve csődült
16657 XXXI | hogy az az egész csatazajt túlzengte, s azzal végigesett a hajóban
16658 III | oldaláról nézve annál ékesebben tűnhetett fel.~Csakhogy akik a völgy
16659 XXVIII | Raguzába, s kezdett fel nem tűnő látvány lenni, hogy a nagy
16660 XXXIV | gályái a magas tengeren tűntek elő árbocerdejükkel, mozdulatlanul.~
16661 XXXIII | egyedüllétben: a két Éva alig tűr magán egyebet egy átlátszó
16662 XXVI | másik kettőnek a csúcsán már turbán van faragva; ezek a fiak.~
16663 IV | bokorban; a vadgalambok turbékolnak a csalitban, a leánykák
16664 XXIX | királynak csúfoltatja.~Hogy tűrheti ezt az egész keresztény
16665 IV | boszorkány, vasorrú bába, mind tűrhető pofa hozzá képest. Kétféle
16666 XIX | Tudod, hogy a warángok nem tűrik azt, hogy a nemzetségükből
16667 XXVIII | kárörömöt: és mind a kettő előtt tűrje a megszégyenülést. Mert
16668 XXV | szabja a hűségének. Nem akar tűrni semmi láncot, és ezek között
16669 VI | fehér tajtékos barázdákat túrni (hajósnyelven: „kecskéznek”),
16670 XIII | halálos megbántás.~Salomnak tűrnie kellett ezt mind. Ez még
16671 IX | hogy az utóbbiaknak kellett tűrniök alsóbbrendűségüket; de az
16672 XXXVII | rám kimondani az ítéletet. Tűröm békével.~Kritikus. De bizony
16673 XXIX | tudott járni. Ezt nem is tűrték meg a daliák között a várban,
16674 IX | tündérszarvas, a vezércsillag meg a turulmadár után, vagy hajóra ül, s
16675 XII | lelet után hozzáfogtak a turzásához: gödröket vájtak a földbe,
16676 XVI | egyszerre! Nem tetszett nekik a tusa ököl ököl ellen! Bizonyosan
16677 XXXV | nyíllal, szekercével rohant a tusába, s küzdött vakmerően, esztelenül,
16678 XXXV | fenntartsa magát ellenfele ádáz tusája ellenében, de Solom vezér
16679 XI | vederszámra a bort. Ezzel nagy tusakodásod lesz, mert teneked kell
16680 IX | hogy az ő juhai egymással tusakodjanak, hanem közéjük áll az Isten
16681 XXXV | bal kezükben, mellyel a tusakodó társ térdét megsebezték,
16682 II | őserdőknek még a bennhagyott tuskóit és gyökereit is irtsa ki,
16683 XV | háromszögletű irhabőr, melybe tűszúrásokkal van beírva egy-egy védszent
16684 XVIII | akkor meg nem lesz később a tutajépítéshez való anyag, aminek szintén
16685 XVIII | ide? Hisz azoknak nincs tutajuk, hogy a Bludáron leereszkedjenek.~–
16686 X | világot: „Numine sub nostro tuti requiescite gentes; arbitrii
16687 V | radii, currentibus hisdem tutis in modum remorum aquam conatibus
16688 XXI | adsum, genuflectens, famulus tuus.”~„Induas vestem tuam monachi,
16689 XVII | fogyasztották. A maradékot a tűzbe dobták, pogány szokás szerint.~
16690 XXXI | vaskanalából a sziporkázó tűzcsillagot, mely ahová leesik, olthatlan
16691 XXXV | erdő lángtengere fölött tűzforgatagok támadtak, ezek is a szél
16692 XXXI | gyermekjátékban a labdát, elkapta a tűzgomolyt, a nyers bőrbe hirtelen
16693 XXXIV | után bosszút állni jönnek tűzhajójukon.~Utoljára az egyik tulok
16694 IX | Minden ember térjen a maga tűzhelyéhez haza, és örvendeztesse meg
16695 IX | boldogok voltunk, volt tanyánk, tűzhelyünk, tele éléstárunk, kevély
16696 XIII | emlékek azért megmaradtak. A tűzisten ünnepe átváltozott a szentivánéji
16697 XVIII | pirosra sülve jöttek ki a tűzkeresztségből; egypár napra ismét el volt
16698 XVIII | fény újra felszikrázott. A tűzkő és az acél a víz alatt is
16699 XVIII | alatt is szikrát ad. De hát tűzkőből van az a cölöp? Fának látszik,
16700 XVII | mélyen bele volt ékelve a tűzkőnyíl hegye.~Ahogy tovább kutatott,
16701 III | szarvai előtörnek, a szája tűzlángot okád, s áldozata előtt lólábával
16702 XX | keserűségének, az örökké égő tűznek démona, aki ura a királyoknak
16703 XV | Amíg a junákok a szurkot a tűzön forralták, a Verblud sorra
16704 XXX | kezébe fogta a hosszú póznára tűzött kereket, mellyel a hajósainak
16705 XV | szétfolyó pokolsár, mint a tűzokádó ürüléke terült szerteszéjjel,
16706 XII | fehérhangya-fészek.~Hasonlított a tűzokádóhoz, a nyílásokból folyvást
16707 XXXV | két ilyen orsózva táncoló tűzóriás összetalálkozott egymást
16708 XVII | Darinka alhatott tovább. A tűzrakás hamvában még pislogott a
16709 XV | fogantyúján, s leemelte azt a tűzről; odatette a terem közepére.~–
16710 XIII | átváltozott a szentivánéji tűzszenteléssé, a Kaleda istennő szent
16711 XVI | a vitézek előkeresték a tűzszerszámot, hogy fáklyát gyújtsanak,
16712 XXXIV | tudták, merre kerüljék ki a tűzszóró csoda rohamát, aki bömbölve
16713 XVIII | a haldoklók hörögtek, a tűztorony recsegett, a tenger csapkodta
16714 XXXI | tűzmester lövésre ajzza a tűzvető gépet, s mikor a hátrafeszített
16715 XVI | hajnal inkább, az egész ég tűzvilágban lángol, az ős tölgyfaerdők
16716 III | rózsát, hogy azt keblére tűzze, ugyancsak megőrzi a hitvesi
16717 XX | Tábor hegyre, a sziklák tűzzé váltak a lábaik alatt, soha
16718 XX | királyának, hogy az abelonitákat tűzzel-vassal kiirtsa. Úgy is történt.
16719 XVI | együtt szállni alá az öreg Tvartimirral, s ha meg nem kapjuk ezt
16720 XXXVI | földrengéssel együtt jött a typhoni vihar; a romhalmazban tűz
16721 XI | institutio. A minoritás mindenkor tyrannozva érzi magát a majoritás által.
16722 XXIV | hogy az új szavazókat tyúkkal, kaláccsal a maga részére
16723 XXIII | nótát:~Szento sze bjeli u gorje zelenoj?~AL-szu sznyezi,
16724 XXIII | tanácsosai tartották sétáikat. Az udvar közepén pedig ott állt a
16725 XXVIII | előresiettek.~A palotának udvara nem volt. Mindjárt a földszintet
16726 XXXVII | Ugyancsak a vén Sandal udvarában növekedett Lokris, Balsa
16727 XX | felgyülekeztek a várkastély udvarára, hogy tanúi legyenek, hogyan
16728 XI | hajnalkiáltó kakas se maradjon az udvarban élve!~Ez a felhatalmazás
16729 XIII | tesz, mint a mosszori knéz udvari papja, akinél már a tizenkilencedik
16730 XXIII | látogató.~Az ajándékokat és udvarias üdvözleteket hozó admirálist
16731 XXVI | mozgalmai, a római és bizánci udvarok közötti ellenségeskedés,
16732 XI | az ellenségem testi-lelki üdvéért, ott mindig megtudom, hogy
16733 IV | Onufrioszt pátriárkájának. Ez üdvös áttérésnek azonban valami
16734 XXVI | hajósnépre nézve éppen nagyon üdvösnek látszott a davidita hitvallás.
16735 IX | megtettem volna, de a mennybeli üdvösség azt kívánja, és azért megtettem.
16736 V | sziklák tájékát kerülni minden üdvösségére féltékeny hajósnak önérdekében
16737 XIV | haját, s azt állította, hogy üdvösséget érez, csókokat osztott a
16738 XX | megfenyíttetése.~Fenn a templomban az üdvözítő koporsója van felállítva,
16739 XXI | borultak. Az egyik e szóval üdvözlé a másikat: „én királyom!”,
16740 IV | tudja, hogy mit beszél.~Az üdvözlés után így szól hozzá a fejedelemasszony:~–
16741 XII | lövegek, amik az ostromlók üdvözlésére vannak szánva. S aki a római
16742 XXVIII | most ennek a két nőnek az üdvözlésével kell találkoznia, hogy az
16743 XXII | Nem neked szól az égi üdvözlet: hanem ennek itt! – mondá
16744 XXVIII | tagjai elé, a rettore rövid üdvözlete után, a gyaloghintókat engedve
16745 XXIII | ajándékokat és udvarias üdvözleteket hozó admirálist a raguzai
16746 XXVII | köszöntésre szabva. Aki mást üdvözöl, az annak egész naplementig
16747 XX | hogy egy futó mosollyal ne üdvözölje az ifjú kalandor profánus,
16748 IX | vitézeket a honmaradt vének üdvözölni, akiket a nép bölcseinek
16749 XXVII | századig), hogy senkit nem üdvözöltek az utcán.~Ezzel a rendszabállyal
16750 IV | neve szerelem; s légy benne üdvözült!”~
16751 XXIV | Júdás!”~Amilyen harsogó üdvrivallás fogadja egyrészről e kijelentést,
16752 V | kerék bodonjánál a taposva ügető ökörnek a lépteit gyorsították,
16753 I | magával, s aközött nagy üggyel-bajjal felkereshetők az apró csillámló
16754 XIV | Egész patika volt a keze ügyében?~Szerző. A méregcsinálás
16755 XXIV | és az aerarium publicum ügyeiben a „Consiglietto”-ban (melynek
16756 XXIV | nagytanács secretariusa a titkos ügyekről miként referáljon? S a consulok
16757 XXIV | A pincemesterek hogyan ügyeljenek fel, hogy a bor meg ne hamisíttassék?
16758 XV | a hagymázosok, egyik sem ügyelt a másik szavára, s a kezeik
16759 X | itták a bort.~Éppen azért ügyeltek rá, hogy a tömlők el ne
16760 XXVII | Anyámnak az álomlátására nem ügyeltél; most hallgasd meg a vezérednek
16761 VIII | gránitsziklákból, kereszt alakra, jól ügyelve, hogy az oltárhelyet keletnek
16762 XX | A te kezeidbe teszem le ügyemet. Igenis, van egy kolostor
16763 IX | való fegyvert kezelni elég ügyes. Az asszonykézben félelmessé
16764 XXXV | meztelenül harcolók gyorsabban, ügyesebben vívnak nehéz fegyvereikkel,
16765 IX | kürtök és tülkök fúvásában ügyesek, ezeket előrebocsátják a
16766 XVII | Azokra feljutni tornázó ügyesség kellett.~– Te maradj a tűznél –
16767 XXXI | harc lefolyását.~– Ejh, ti ügyetlenek! – kiálta Boboli Péter az
16768 XXIII | önként megadták magukat üldöző rokonuknak, a szerb királynak.~
16769 XXIV | azáltal, hogy a szökevényeket üldözőbe vette a tengeren, elfogta,
16770 XX | hallgatom el Eponinát, ki az üldözött Sabinussal tizenkét évet
16771 XVIII | de ő lett az egész világ üldözöttje, egy állat sem félt tőle;
16772 XXV | sérthetlen menhelye minden üldözöttnek!~(És ettől a két szótól
16773 XXIII | Raguza földjére lépett, üldözőinek, ha még oly hatalmasak is,
16774 XXXII | tudnak. Ilyenkor aztán az üldözők elől gyorsan vissza szoktak
16775 IV | másiknak az áldása az ajtóig üldözte.~Az átoktól nem félt, de
16776 XXIII | akit a világ hatalmasai üldöztek; s akit egyszer oltalmába
16777 XIII | elkészítéséhez.~Ez volt a főoka az üldöztetésüknek.~Mert az, hogy rablónép
16778 XVII | egyik völgyből a másikba üldöztetni, mint a futó vadat, mint
16779 XII | végig az életet, az aranyat üldözve.~Aki egyszer a mosszori
16780 XIII | folytonos kék színű köd üli el a völgyet, kén- és mirenykigőzölgésből,
16781 XVI | bujdosó folyamnak a hátára üljenek, hisz ez elviszi őket a
16782 XX | Olyan egyforma helyzetben ülnek ott, arcaik egész szemöldig
16783 XXXV | varangyos békák odamásztak az ülőhelye közelébe, s onnan kuruttyoltak
16784 XXXV | gerendacsonkok szolgáltak ülőhelyül. A felfutó vadszeder savanyú
16785 XXVIII | veszett el, az ablakokban ülők is megérthették; mindent
16786 XXIX | percegését. S ha majd az ülőkéd túlsó oldalán kidugja a
16787 IV | volt a hely, mely nappal ülőkéül, éjjel nyoszolyául szolgált
16788 XIII | öreg apánk, aki az égben ülsz, és mindeneket látsz, küldd
16789 XXIV | Abban már öreg emberek ültek, akiknek az a szokásuk,
16790 XXIX | hitet leesküdtessék vele, ám ültessék fel a hadaikat most, mikor
16791 XIII | badnyákot az asztalfőhöz ültetik, adnak neki tejet, mézes
16792 IX | tűrtem, sőt azonnal lóra ültettem mind az őrpatákat, s a guzsalyszám
16793 III | reményteljes csemetét, s maga mellé ültetve a gyaloghintóba, elvitte
16794 XXXIII | feltámadás szertartását ünnepelni. Nőknek azonban, hacsak
16795 XXVII | hogy ő Raguza főterén mint ünnepelt úrnő körjáratot tarthasson,
16796 XIII | szokáshoz, s egy héttel előbb ünnepeltek. És így idejük volt az árucikkeiket
16797 XI | ami az úrvacsorája szent ünnepélyéhez szükséges. Azért van rám
16798 XX | elbukottat elítéli.~A mai ünnepélyen Mater Lubomira négyágú koronát
16799 XXIV | választás és feltámadási ünnepélyességek miatt az egész város népe
16800 XXII | a feltámadási magasztos ünnepélyre ők is csatlakozzanak a barátok
16801 XXIII | fogadta, tiszteletére fényes ünnepélyt rendezett. A hajdankori
16802 XVII | Boxiohu ünnepe van: a páska ünnepére el kell jutnunk a föld alatti
16803 XIX | napjára.~Ez a nap, a húsvét ünnepét megelőző péntek: a „nagypéntek”!~
16804 XXXII | tenger ilyenkor veszi fel ünnepi pompáját: foltonkint tarkállik,
16805 XXIII | városban, mely ha felölti ünneplő öltözetét, s saját zászlói,
16806 XIII | badnyák – a karácsonynak négy ünnepnapja volt akkor –, ismét megtölti
16807 XX | kalendáriuma volna, annak az ünnepnapjait töltenék be, akik vétkeztek
16808 XIII | összecsókolózni.~A karácsony ünnepnek még a pogány időkből való
16809 XIII | Ez a badnyák. A Boxiohu ünnepre jött. Eredj vele: vezesd
16810 XVI | azonban egy régi római bánya ürege volt, amit egészen kivájtak
16811 I | örökké táplálja, s a forrás üregében látható a három tüzes szentek
16812 XVI | levitték magukkal a bánya üregeibe, s hosszú ellenállásra készülnek.~
16813 IV | nyílva ragyognak beesett üregeikben; összecsattogó fogai közül
16814 XVI | alakok, aminők a bányák üregeit lakják, darócrongy, irhabőr
16815 V | sziklatömegekben számos üregek és barlangok, amikben nem
16816 XVII | olyan mélyen a föld alatti üregekbe. A teljes, tökéletes sötétségben
16817 XVII | azokat. Az örökké futó hullám üregeket nyaldos a mészsziklába,
16818 XXIX | lábammal a partra, s a mankóm üregét teleraktam ezekkel a furdancscsigákkal.
16819 XVIII | kanyarulatánál a vízmosta üregnek nagy örömmel kiáltának fel
16820 XVI | csúcshalma száz lábnyira van az üregszádától. Bejárták az alsó, felső,
16821 XVI | vezetett: meglepte a nagy üresség. Itt sem talált semmi élő
16822 XXXV | kígyószisz meg a fekete üröm, jó árnyékot adtak a vár
16823 XXVI | Damiani Júdás mindig talált ürügyet a megbízás alól kicsuszamlani,
16824 XV | pokolsár, mint a tűzokádó ürüléke terült szerteszéjjel, lángnyelveket
16825 XIII | zsiványok az erdőn agyon ne üssék érte a gyermeket: a vadalmáért,
16826 XVIII | a kőfejszével még egyet üssön a leterített ellenfél fejére.
16827 XXXIV | liburna orrára helyezett üstben a lobbanékony földi gyantát.
16828 XV | bogumiloknak hova tetted az üstökeiket?~– Azok bizony fel lettek
16829 XV | vallásnak. Tudod, hogy az üstökfonás pogány szokás. A pap rábeszélte
16830 III | férfiú képében. Szép szürke üstökkel, tekintélyes kecskeszakállal;
16831 XVIII | te meg belemarkoltál az üstökömbe, s addig tépáztál, amíg –
16832 XIII | borotválták. Csak elöl viseltek üstököt, fekete szemeiket bozontos
16833 VIII | csincséi között a bozontos üstökű waráng lovak legelésznek,
16834 XVIII | barlangban szerteszét repült üszkök egy pillanat alatt meggyújtották
16835 XVIII | asszonyokat „szemők”, – „emős”, – „üsző”, – „boglyos”. Neve csak
16836 IV | megkapod a korbácsot.~– Ahány ütés fogja érni a testemet, annyiszor
16837 XXX | volt! Az idegen zsarnok ütése nem fáj úgy, mint a honfitársé.~
16838 XXXI | ezalatt döngöttek a warángok ütései a gálya oldalán, amint a
16839 XVIII | azt vágni.~Mekkorát ijedt! Ütésére egy futó pillanatig világosság
16840 XVI | dolgozhat, hanem ennek az ütésétől aztán se pajzs, se vért
16841 XXV | régi adósságokért dobra nem üthet senki; mert az új Jeruzsálem
16842 XXII | már úgyis kitalálta. Hogy üti majd hátba a Solom gyereket: „
16843 VI | meghallani, az menjen oda az ütközetbe; ami ezernyi száj ádáz ordításán,
16844 XXXI | Júdással, nem vett részt az ütközetben, s amint a nagy veszedelem
16845 V | amik a hajdani tengeri ütközetekben a legnevezetesebb szerepet
16846 V | az dönté el részükre az ütközetet a tengeren, valahányszor
16847 XIII | knézfi, akinek még csak most ütközött a bajusza, már úgy el volt
16848 XVI | lehetett tartani. Sehol sem ütköztek élő ellenségbe. Ellenben
16849 XXVI | eshetett, ha a munkához és ütlegekhez még egy társnéja is akadt.
16850 XVIII | törvény szerint, s az asszonyt ütlegelni ennél a nemzetnél a házasélet
16851 XI | mérges ellenzéknek, amikor az ütlegosztó kedvében van, hanem saját
16852 XXXI | tán a küzdelemben kapott ütődéstől.~Az apa oly gonddal igyekezik
16853 XXXII | felfelé rendetlenül, egymásnak ütődve, néhol ívnek hajolva, s
16854 XIII | fadeszka, amit vaskalapáccsal ütögetnek, jelenti az ima idejét;
16855 XXII | egy nagy palatábla, azt ütögette két fakalapáccsal.~– Mit
16856 XVII | minden bizonnyal le fogja üttetni a hőstett elkövetőinek a
16857 XXIX | dühöngött az öreg knéz, öklével ütve a falakat. S attól pedig
16858 XX | melegszik, hanem olyan, mint az üveg, melyben a napsugár hétféle
16859 XXVIII | tágas oszlopcsarnok, színes üvegekből összerakott ablakokkal:
16860 XV | fél melléig érő kláris-, üveggyöngy- és kagylófüzérekben; a sok
16861 VIII | bronzkardok, karperecek, üveggyöngyök, amik mázatlan edényekkel
16862 XV | termetéhez, elöl kihímezve üveggyöngyökkel, tarka kagylókkal, derekát
16863 XVII | jajkiáltás, emberi, állati üvöltés egybekeveredve.~Zúgott a
16864 XVII | anyád, Bravalla őrjöngő üvöltése verseng a habok csattogásával.
16865 IV | Nem hallod a szomszédod üvöltéséből, hová vezetnek e gonosz
16866 XXXII | ember. Néha a hévízponor üvöltő böffenéssel gyantaszagú
16867 XVIII | Ember és vadállat ordított, üvöltött, egyik se különben, mint
16868 XXXI | evezőpadhoz láncolt gályarabok üvöltöttek halálfélelmükben, míg a
16869 XXXVII | követei azonban rájönnek ez üzelmekre. Figyelemmel kísérik a három
16870 XXVI | kalmár, hamis mértékkel mérő üzér, csalfa pénzváltó, könnyű
16871 I | fogjuk ismertetni nagyszerű üzletét) kapható volt mindenféle
16872 XXV | kereskedőpadjaikat újra felállíthatják, s üzletüket szabadon megkezdhetik; hozzák
16873 III | még lépni sem tud, hanem ugrál) az áldásosztó pap elé járulni?
16874 XX | királyné!~És aztán nyomában ugrálnak elő a gádorajtóból a waráng
16875 XV | keresztül tudsz-e rajtuk ugrani egy szökéssel?~– Azt is
16876 XVII | menni? Ez volt a második ugrás.~A Bludár egy olyanforma
16877 XXVI | a szerző sem a tengerbe ugratni, sem halálra kínozni, elveteti
16878 VIII | liburnok nemzetmaradványa.~Ide ugratták le az avarok a pogány vinidi
16879 XXXII | döntve, de mintha csupa ugrókút szökellne felfelé rendetlenül,
16880 XV | terem közepére.~– Mindjárt ugrom, csak a menyasszonyomat
16881 XIV | olyan mesterség volt, hogy ugyanabból a korsóból és tömlőből egy
16882 XX | Cordova elvesztében, én ugyanannak az érdemét teszem ellensúlynak
16883 XV | köszönteni a násznépre. S ugyanannyiból meginni egy kortyot. Ha
16884 XX | nők szentélyébe.~Onufriosz ugyanazt a fénytelen, fekete bő talárt
16885 VIII | a világ minden részében ugyanegy kéz munkájára mutatnak.
16886 XXIII | szomszéd vár tisztjeit. Ugyanekkor egy Antivariból jövő, borral
16887 I | igazhívő népek tartományaiba. Ugyanennél a firmánál vásárolta II.
16888 XXVII | ítéletem ideje letelik. Azóta ugyanezen ifjú annyi bűnnel tetézte
16889 XVII | türelemmel tetszett volna lenni, ugyanezzel a kétséggel akasztá meg
16890 XII | koponyák megmaradtak sárgáknak. Ugyanilyen a toronyerkély párkányzatának
16891 XV | pápától.~– No már azt Isten úgyse megkapod!~S azzal fogott
16892 III | de azt az ő országaiban úgyszólván senki sem tartja meg; hanem
16893 XXXII | erdő.~Mi történt odalent az Új-Jeruzsálemben? Maradt-e idejük a győzőknek
16894 XXXV | kincseket, az elpusztult Új-Jeruzsálemből? A rabbá tett asszonyokat?
16895 XXIX | magával a tengerbe az egész Új-Jeruzsálemet, minden benne lakójával
16896 XXXV | negyven dereglyét, melyet az új-jeruzsálemi öbölben összetört a vízomlatag,
16897 XXVI | viszonyt tartott fenn az Új-Jeruzsálemmel. Emiatt voltak is ízetlenkedései
16898 XXI | kerekes”? Szerző szereti az új-ős-ásatag szavakat szaporítani), tehát,
16899 XXXVI | Schulenburg admirál, az újabban Paton, Wilkinson, Noé, Yriarte
16900 XI | Megfoghatatlan, hogy az újabbkori parlamentek nélkülözhetik
16901 III | remek egyházi képek helyére újakat festeni. A művészek után
16902 XXIX | féregrágta fenékpalánkjaikat újakkal helyettesítik s a korhadtakat
16903 XI | folytassuk a történetet.~Az újhold-esti országos ülésben Dávid király
16904 IX | Pihenést adok az én népemnek újholdig. Minden ember térjen a maga
16905 IV | egyiket. Hogy a nép bevegye az újítást, maga a waráng fejedelem
16906 III | karján (azazhogy csak az ujjainak a hegyét érintve kezével).~
16907 XV | közepére, azután lehúzta az ujjairól a gyűrűit (minden ujján
16908 IV | keresztül kinyújtá a két karját, ujjait egymásba kulcsolva.~– Fáj!
16909 XX | éppen fittyet vetett az ujjaival Asmodái.~– Óh tudós pátriárka.
16910 XV | koncokat ellenben divat három ujjal kihalászni. Erre aztán a
16911 XXIII | hátra a várban, időnként újjal felváltva.~Egy húsvét ünnepén
16912 XV | ujjairól a gyűrűit (minden ujján volt kettő), s odaszórta
16913 XX | fényt megjelenésének. Három ujjával áldást osztva halad végig
16914 XXVI | siralma az Új-Jeruzsálem ujjongását.~Disputa~Kritikus. Nem vádolhat
16915 XXV | jubilabit! (Az egész világ ujjongni fog) – felelt vissza János
16916 IX | csoport hátramaradt, amíg az ujjongó népséget eltakarta a mély
16917 XXXI | a hajók vitorlarúdjairól ujjongtak biztató rivallást a waráng
16918 IX | talált nemzet dicsekedve, ujjongva, tombolva.~Hanem a tovavonuló
16919 XXV | kivételt kellene tenni e két újkeresztény nép kedvéért a mostani élők
16920 XXX | és könnyelmű mulatságok újkori divatját, hanem testedző
16921 XXIII | már. A raguzaiak később is újraalakították azt, új talapra állították.
16922 XXIII | visszament a helyére, s újrakezdte. Becsületes ember meg nem
16923 XXIV | állt, kiket minden évben újraválasztottak. Ezeknek sok dolguk volt,
16924 XXIII | Itt minden idegen pénzt újravertek a köztársaság címerére.~
16925 XX | segítségére van az ó- és újszövetség könyve, a szentek minden
16926 XXVI | saskeselyűkké izmosodjanak, sem az újszülötteknek, hogy apáik ellen fellázadjanak –
16927 VI | gyönyörű sok írás, cinóber, ultramarin és sárarany nem volt kímélve
16928 V | voltát a hajósnépre már Ulysses tapasztalta. Ott lubickolnak
16929 XXVI | kataklysisét, amellyel az eddigi unalmas világot kifordította a sarkából.
16930 XXVII | alig különböztek egy pár uncia arannyal. Hanem a legelőször
16931 V | admirál ritka könyvében „Alter und neuer Staat des Königreichs
16932 IV | cincogott, ha lepottyant.~– Undok férgek! – szólt Mater Lubomira
16933 XIII | mirenykigőzölgésből, melynek undorító szaga émelyít, kínoz, kétségbe
16934 XXXV | Magyar helyőrsége úgyis unja már magát a hosszas tespedésben.~
16935 XXXVII | Teresa és Sour Anna, két unokatestvér voltak a betűfestés mesterei.
16936 XIII | nem veszett nála kárba az unszolás; fellármázta a híveit, fegyverbe
16937 XX | meg parancsolatjára a te Uradnak!~E szóra a templom belső
16938 XVII | büntetést is kapjanak régi uraiktól, akiknek nyájait elhajtották,
16939 XXII | bizonyára nemcsak uskók uraiméknak, de még a meztelen bőrű
16940 IX | amiket utoljára hoztak az uraink kedves ajándékul! Nincs
16941 IX | el benne! Mi szerettük az urainkat, soha nekik nem vétettünk.
16942 IX | istent, aki előtt mi az urainkkal a kakast megáldoztuk újhold-estén.
16943 XXVI | közötti viszony. Ott a nő uralkodáshoz volt szoktatva. Minden férfi
16944 IX | vége minden vitézségnek és uralkodásnak! Hogy rátalált az asszonynép
16945 VI | apáca-fejedelemasszony kantusához, aki ott uralkodik a Branta-völgyi kolostorban.~
16946 XXIV | összeszámításáig nem volt uralkodója Raguzának. A két versenytárs
16947 XXIV | hatalmas Raguza köztársaság uralkodójának civillistája.) Azonban mint
16948 XXVI | veszedelmet hozhat az untalan uralkodóváltozás; a kormánynak biztos és
16949 XXVII | Júdás híveiből telt ki; ők uralkodtak korlátlan hatalommal. Ez
16950 XXVI | van, hogy a Damiani Júdás uralmának vége szakad; az Új Jeruzsálem
16951 XVII | vitatják a világ fölötti uralmat, medvék és beszélő állatok,
16952 IX | egy hatalmas, amazonok uralta országról Dalmáciában is
16953 XXIII | körül, párkányos tornyaik uralták a körülfekvő vidéket, s
16954 XXXVII | fejére, leverni a törököt s uraltatni magát a keleten. Erre kellett
16955 III | Kritikus. Most megfogtuk szerző uramat! Ha Onufriosz Nápolyban
16956 XX | nem parancsolatodra. Mert uramnak el nem ismerlek. Hanem hogy
16957 XVIII | finom ínyencséget csak az uraság számára volt szabad halászni.
16958 XVIII | tegyen ennek a világnak az urává. Először megpróbálta a „
16959 XXVII | az ezt megszegő urak és úrfiak rögtön siettek a törvényszabta
16960 XXII | még a meztelen bőrű waráng úrfiaknak is kegyetlenül megtanították
16961 XX | másfél lépést tennie Boboli úrfinak előre. „Így” toppant oda
16962 V | itáliai, graeciai, hyberniai úrhölgyek illatszerét szolgáltató
16963 XXVI | következnek az agyonütött Uriások, s ahol annyifajta mérget
16964 XX | elöl a mellét a sokszínű Urim és Thummim fedezte. A római
16965 XX | Vénuszra, hogy az egyik urna üresen marad.~Nagy mozgás
16966 XXIII | lóhátról vagy hintóból. Itt az úrnak is csak gyalog szabad járni,
16967 III | feleségének is ura; az ilyen úrnál aztán az ifjú asszony mindent
16968 XXVIII | hirdetéseül, hogy a holnapi úrnapján istentisztelet lesz a kápolnában.~
16969 XXVII | Raguza főterén mint ünnepelt úrnő körjáratot tarthasson, s
16970 XVII | barlangban, ahol a homo és az ursus lakott, mit kerestek a tengeri
16971 XXII | szólalt.~– Üdv néked az Úrtól, óh király.~Erre Dávid becsülettudó
16972 IX | mindannál, volt szerető urunk, aki jó szót adott, szép
16973 XI | kolostor számára a bort, ami az úrvacsorája szent ünnepélyéhez szükséges.
16974 XXV | megvoltak a warángjai és uskókjai. Az első egy harcos nép,
16975 XXIX | aláment száz vitéz junákkal az uskókokat üldözni, s azóta elő nem
16976 XXI | egy egész új nemzet, az uskókoké karácsonytól nagypéntekig,
16977 V | beledobják a tengerbe. Hadd ússzék haza az atyafiaihoz Curzolába. –
16978 XVII | vasrúd, amit megtanítottak az úszásra. Egy anyányi angolna úgy
16979 II | egyik fajnak a másik ellen uszításával, a keresztes hadak őrült
16980 XXXI | együtt; a sok emberfő ott úszkált a táncoló hullámokon. Erre
16981 V | Adriai-tengeren kerekes gőzhajókat úszkáltasson végig, ez túlmegy a felebaráti
16982 XVII | hogy a faltörő vas tud úsznia vízben?~– Ha én akarom,
16983 V | fremitu pugnam capessit, ut omnes adversarias Liburnas,
16984 XVIII | szerezzünk ennivalót az utadra.~Volt abban válogatás: csak
16985 XXV | támadt virágzó, gazdag város (Utah) egy próféta őrjöngő álma
16986 XXI | szolgálatnak házából a föld alatti utakon keresztül a tejjel-mézzel
16987 XXVI | duplo” tömegesen. Szerző utal a mormonokra. Aztán meg
16988 IV | hálóját el nem téptem; ha utamba akadt, kikerültem; hát mi
16989 XXXI | az apa odarohant hozzá, s utánabukva a víz alá, megragadta a
16990 XXXV | veszekedett.~Még mindennap utánaküldte az eltűnt fiának, Tirimirnek
16991 XXIII | nemcsak visszaverték, de utánamentek egész Jajcavárig, ott kényszerítenék
16992 XXXI | testi erőt is, elhagyta az utánanyomuló ellenfelét. Ezzel a csellel
16993 XII | a hátáról, s még azután utánazúdul a felső görgeteg, s eltemeti
16994 V | ő az oroszlán mormogását utánozva, odalopózik a helyébe nőstényéhez.
16995 V | hogy a bojtároknak a neveit utánozza a hangjával; úgyhogy azok
16996 XXV | nyomán. A mormonvilág csak utánzata a daviditákénak; sőt túlzása
16997 XV | mint a többi bolond! – utasítá a rabszolgát. Az meg is
16998 XXIII | vezéreket pedig tisztelettel utasíták, hogy hol keressenek szállást.
16999 XXXVII | révfőnök (capo del porto) utasítása szerint jelentést kellett
17000 XXIV | elbánni? Azután adott neki utasításokat a vám- és accisabeszedés
17001 XXIV | követeket küldeni titkos utasításokkal, még szorgalmasabban pénzzel.
17002 XXXV | hátrahagyott, azt adva alvezérének utasításul, hogy „elöl is, hátul is
17003 III | 1059–63 között esik, vagy utasíthatnám a kérdezőt I. Ferdinánd
17004 XVIII | eltart a Bludár szádáig – utasító Solom a Darinkát –, kapaszkodjál
17005 XXVIII | folyvást odatűzött a nap az utasokra; a királyné szomjas.~Körülnéz:
17006 XXXV | palotája küszöbén ülve, hogy utazik végig a porondon hosszú
17007 III | az apja gályáján be kell utaznia a fahéjtermő afrikai partokat,
17008 XVII | torkolásig, a tutaj a két utazójával eltűnt a sziklaüreg sötétjében
17009 IV | csernagorcok lövöldöznek az utazóra, a másik oldalán az albánok.
17010 I | elleni biztosítást, s ő utazott a legelső gőzhajóban. Ő
17011 XXXII | a kihívó gúnyt, hogy nem utaztak e napon a harangok Rómába!~
17012 XXIII | parancsolja ezt, hogy a város utcái mindig olyan tiszták maradjanak,
17013 XXVII | fejedelemnek sem szabad Raguza utcáit taposni, s aztán gyalog
17014 XXIII | Most már csak néha, ha az utcakövezetet megfordítják, találnak a
17015 II | szerbtövis, az már meghonosult az útfélen, hanem a gránátalmákból
17016 XVII | keskeny lapátvéggel, volt az úti készülékük, amaz az övbe
17017 V | humana prohibet, quocunque utilitas vocet, ad facilitatem cursus,
17018 XVII | ereszkedni. Nem vitt magával más útitársat, mint a Darinkát. Nem tudom,
17019 XVII | tudok. Ki jön velem segítő útitársnak?~Erre a szóra mind elhúzódtak
17020 XVII | volt mérve, mint a folyam útja a kallótól a föld alatti
17021 XVII | annyira eltérítették az útjából, hogy mire Solomhoz ért,
17022 VII | tengeren. Kivéve a warángok útjain. De hát ki tudja azokat
17023 XVII | sarkantyú, mely a barlang útjait megvédte, hogy a Bludár
17024 VII | kellett téríteni a pokol útjáról.~A sok parancsolatnak utoljára
17025 XXXI | cethalat.~Dereglye nem állt az útjokban; az vagy fel volt már forgatva,
17026 VI | Nem is telepedik le az ő útjuk járásába semmi más nemzetbeli
17027 XXXV | veszettül rohanó szilaj csordák útjukban találták Tvartkó kapitány
17028 XX | megpihenés nélkül, mert ha útközben egyszer megállsz, elveszíted
17029 XI | az úszkáló férgeket.~– Te útmutatást jöttél tőlem kérni az egyikhez
17030 XVII | az eszével is tud látni, útmutató a sötétben.~A barlangban
17031 IX | volna annyira hátra, hogy az utóbbiaknak kellett tűrniök alsóbbrendűségüket;
17032 XXII | és Dávid történetét.~Az utóbbinál különösen megtetszett a
17033 XX | szülött, „Seth”? Ennek az utódai népesítették meg a szent
17034 XII | posterisque suis”. (És az ő utódainak.) Hol vannak azok már?~A
17035 XXXV | ma is azt teszik morlák utódjaik, hogy ha megharagusznak
17036 XXIV | elkeseredését.~Átadja az utódjának a köztársaság törvénykönyveit,
17037 XXXV | nyílt út volt előttük. Az utóhad is bele lett szorítva a
17038 XXIV | ragyogásnál azt fogja olvasni az utókor, hogy Boboli elrabolt egy
17039 XX | felét meghaladta, már kezdte utolérni a fáradság. Bármint törülgeté
17040 XVII | mellől, s nem hagyta magát utólérni; hamarabb ott volt a gödörnél,
17041 XIX | felgyújtotta, aki élő embert utolért, azt levágta, csordát, nyájat
17042 VI | húzzák fel kötéllel, az utolmaradt csapat meg a háromöles evezőket
17043 XIV | nincs divatban már, s az utolsóra nincs szükség.~Kritikus.
17044 XIII | leányával és feleségével úton-útfélen összecsókolózni.~A karácsony
17045 IX | szentképekkel, úgy állták utunkat. Az ősz ember kiterjeszté
17046 XII | római tribun vagy centurio „uxori incomparabili” (hasonlíthatlan
17047 XIV | hogy azt semmi zaj el nem űzi. De valamennyi méreg között
17048 VII | amíg az ördögöt ki nem űzik belőle, ott marad; az ifjú
17049 VIII | sem maradtak meg, tovább űzte őket a harcvágy: nem volt
17050 X | idő tájt egész kereskedést űztek azzal Velencében.~Hordóban
17051 XX | nap alatt megnépesítem. Űzzetek el engem a földről, s lesz
17052 V | V. Az éneklő dabóza, a tengeri
17053 XIII | következett azután a többi, a vackorízű, a hagymaszagú, a csalánégetésű
17054 I | alatt mint fanyar, kemény vackort ismernek, a birs körtéje
17055 XIII | rivallt a látogatókra, onnan a vacokból.~– Nono! Csak meg ne egyél –
17056 XVII | Valami az eszébe ötlött.~A vacsorához, mikor jóllakának, vizet
17057 XXVII | Jánosnak, és felmentem őt a vádak alól.~Boboli Péter nagyot
17058 XVIII | feneke, az egymáson heverő vadakkal, tengeri csigákkal, hínárral
17059 XVIII | felső lonkákat a meztelen vadaktól. Ebből támadt az ádáz haláltusa,
17060 XXIX | összevissza csókolgatva annak vadállathoz hasonlatos arcát. – Te vagy
17061 XXXV | nem érzett többé senki.~Vadállattá vált minden ember, marta,
17062 XIII | pénz bele van dugva egy vadalmába; talán azért, hogy a zsiványok
17063 XIII | üssék érte a gyermeket: a vadalmáért, ha tele kosárral viszi
17064 XXIV | abba a rekeszbe, mely a vádaskodó nők számára van rendelve.
17065 XII | alapítása előtt, egy trák vadász az illíriai erdők között
17066 XXIII | házánál patkányüldözésre. Vadászebre pedig éppen semmi szükség.
17067 VIII | vadtuloknak, mely itt a vadászható állatok közé tartozott.
17068 XXIII | vannak a lovak, a másikban a vadászkutyák. A lovak mind fehérek, a
17069 VIII | haránt hanyatlani, úgyhogy a vadásznak, ki itt vadat kerget, egyik
17070 IX | Én is tudom azt! Mikor vadászni járok vadkanra, gyakran
17071 VIII | melyből a harangszót a waráng vadászok füléig elhordja a szél:
17072 XII | vasát. Szokás volt ez a vadászoknál, ha a forrás mellett rakott
17073 XI | hogy a hatalmát fitogtassa; vadászszenvedély ez, emberekre és kincsekre.~
17074 IX | Ezek nem járnak meztelen, vadbőröket, maguk szőtte darócot viselnek
17075 XXXV | nagyszámú nyájaikkal, s vaddal bővölkedik a rengeteg, ingyen
17076 XXXII | szilaj paripát a lovagló vadember; a hullámtorlat leszakította
17077 XXV | Hisz az egész nép csupa vademberekből állt még. Se a waráng, se
17078 IV | fülemüle húz a bokorban; a vadgalambok turbékolnak a csalitban,
17079 IX | ami mink vagyunk. Rongyos vadijesztő! Majd megfésüli a szép hajatokat
17080 IX | azt! Mikor vadászni járok vadkanra, gyakran eljutok a mély
17081 XXXVI | a sindaco, olvasta fel a vádlevelet.~– Lovag, patrícius Boboli
17082 XXIV | talált felmentést eddigi vádlója megestében. S ehhez járult
17083 XXXVI | fejére rántották a sbirrók a vádlottnak a bőrcsuklyát, hogy több
17084 XI | asztalára, a gyepre.~Amint a vadlúdról leemelték a kast, az megrázta
17085 VIII | menedéke a rőt és fekete vadnak, a medvének és hiúznak,
17086 XXVI | ujjongását.~Disputa~Kritikus. Nem vádolhat a szerző, hogy keresztényi (
17087 XXXVI | más néven János király, vádoltatol miszerint: rablókézzel elragadtad
17088 XXXVI | elpusztulásának.~– Íme, tizenhárom vádpont! Tagadhatsz-e egyet is belőle? –
17089 XX | akkor nincs szavad.~Erre a vádra éppen fittyet vetett az
17090 XV | álomjáró hangon.~– Bakfitty! Vadszamár! – dörmögé a Verblud, s
17091 XXXV | szolgáltak ülőhelyül. A felfutó vadszeder savanyú bogyóival nedvesítette
17092 XXXV | mohos derekain, a repkény és vadszőlő venyigéin, s fellobbantá
17093 XXI | hevenyében elejtett egynehány vadtulkot, ami még akkor sűrű lakója
17094 IX | díszpalástban, mely állt vadtulok- és dámvadbőrbül, amelynek
17095 VIII | hiúznak, s ahogy írják, a vadtuloknak, mely itt a vadászható állatok
17096 IX | kényszerítette őket arra, hogy vadüldözésből éljenek, mint holmi vad
17097 IX | gyerek befogta a száját, de a vadul forgatott szemei beszéltek
17098 II | az is jó, ha nincs más; vadzsálya, démutka még virágot is
17099 VI | hogy az ördög szekerének a vágánya az, amint a menyasszonyát
17100 VI | azután ezekre a sikamlós vágányokra ráteszik a liburnát, köteleket
17101 II | hömpölyget alá magával, s a vágányt egyre mélyebbé vájja; hanem
17102 IX | fegyverei. Támadó harcban vágásra nem valók, csak a védelmi
17103 IV | szánt vőlegény száz tulkot vágatott már a lakodalomra, s ez
17104 XXXVI | újítani. A fenyőfákat halomra vágatták, és szurkot főzettek belőlük,
17105 XIII | csákányt, amivel a sziklát vághatja. Majd beletanul, hogyan
17106 XVIII | körmét, fogát a húsunkba vághatta volna. Azonban a barlang
17107 XV | pap rábeszélte őket, hogy vágják le.~– Hamarább elhiszem,
17108 XVII | malomban, még a cölöpöket is vágjátok ki s eresszétek el a víznek.
17109 XXV | Utoljára az éneklő király vágta ketté a gordiusi csomót.~–
17110 XV | csúfítottad őket így el. Te vágtad le a kontyaikat.~– Ugyan
17111 XII | termőkőzetre akadtak, folyosót vágtak, s azt fúrták előbbre, míg
17112 XII | ér elveszett, mélyebbre vágták az aknát, másfelé keresték
17113 IX | s mikor lovaikon előre vágtatnak, úgy repül utánuk, mint
17114 XVI | nekieresztett kantárral vágtattak előre, Tvartimir és fiai
17115 XXXII | hátán, viharsebességgel vágtatva hanyatt-homlok a mélységbe
17116 XXII | szigorú böjttel és testi vágyainak megzabolázásával bizonyítja
17117 XXIV | még, utoljára hagyom, itt vagyon neked egy apáca: aki hírül
17118 XXXV | Tirimir! Hej Brankó! Hol vagytok? Mégis alusztok? Lám a Vuk
17119 XIII | nagyböjt ideje eljön, akkor még vajat sem, csak babot olajjal;
17120 XXXVII | Hranič híres hercegovinai vajdának fia, Milos – apja s családja
17121 IX | fogózik, olyan anyás.~– Vajkom! – kiált az atyja. – Vagy
17122 III | böjtökben, a tojásnak, a vajnak, az olajnak és a vízben
17123 XVI | három olyan egymás fölé vájt dóm, mint a nagy templom,
17124 XV | Beszélhetsz ezeknek, vakapád! – zsémbelt a Verblud. –
17125 XX | No hát megállj, Beliál vakarcsa! – kiáltá nekihevülve Onufriosz –,
17126 II | alatt találja; a sziklák vakítón szürkék, vagy piszkosan
17127 XXXV | ellenesével: a fekete forgószél vakká tette valamennyit, s valami
17128 XXV | kalmároknak”.~Az utóbbi még vakmerőbb szó volt az elsőnél is!
17129 XVII | gombolyítja azt le a tutaj után.~A vakmerőknek nem kellett még elbúcsúzniok
17130 XV | másik gyermek szót fogada a vakmerőnek, s fonta a kötelet hosszúra.
17131 XII | Hasztalan ezek ellen minden vakmerőség: aki a felhágást megkísérli,
17132 XI | Addig pedig elveszed a vakmerőséged jutalmát: a korbácsot és
17133 XI | előtt.~– Miért követted el e vakmerőséget?~– Azért, mert nem egyeztem
17134 XXVII | képes volt őt ily őrült vakmerőségre rábeszélni.~Szerző. Hiszen
17135 XI | orákulumlúdnak.~– Hozzátok elő a vakmerőt! – kiáltá a király.~Nem