Rész

 1 1|            behunyja, hogy ne lásson.~Mi történik tovább az ott maradottal,
 2 1|                 Bátyám! az istenért, mi lelt? - kiálta a fiatalabb,
 3 1|            lenni, - senki sem tudta, mi baja?~A délszigeteken lakik
 4 1|         poklot csinálnak az emberek, mi pedig, ördög barátom, csináljunk
 5 1|         hullott az alkudók fejére.~- Mi volt ez? - kiáltának kirohanva.~
 6 2|             akkor nem is tudod: hogy mi a jó? Ezt majd én készítem
 7 2|          magukat, szálljon egyenesen mi hozzánk és mondja: honnét
 8 2|        szépen felfonva à la cosaque, mi neki csaknem oly jól illett,
 9 2|           először, semmit sem tudunk mi azóta, mióta Kufsteinból
10 2|             A gazda csak nézte, hogy mi lesz már ebből. Azok pedig
11 2|              lássuk, mit tudsz? majd mi nézünk. A spiszburgeraj
12 2|             tekintetes táblabírákból mi lett?~- Utója felé csakugyan
13 2|              népszerű kormányférfiú, mi véget ért?~- Meghalt. Egy
14 2|          különben hogy éli világát a mi kedves Gáspárunk?~- Hát
15 2|             pogyszem!!! Zatráceni!" (Mi magyarul tán annyit tesz:
16 2|         szemekkel nézi mindezeket?~- Mi gondja a tudományoknak a
17 2|              feleljenek nekem egyet. Mi az ördögöt vétettek önök,
18 2|            megkérdezni: hát Jókaiból mi lett, mi történt vele?...~...
19 2|   megkérdezni: hát Jókaiból mi lett, mi történt vele?...~... Itt
20 3|        temető neked helyet nem ad. A mi halálunkban nem osztozol.
21 3|         sóhajta fel a nyomorék. - De mi az én hangom? Mik az én
22 3|        lesznek hozzájuk méltatlanok. Mi elveszünk, a nőkar gyenge,
23 3|     ellenséget, a harangot meghúzod, mi akkor a halottat elvisszük
24 3|              ős bérceik között? Lám, mi nem vagyunk boldogok az
25 3|    köröskörül megnő az erdő és a fű. Mi pedig egyenkint elhalunk
26 3|            hazába.~Miért nem vagyunk mi is ottan!~1850~~~~ ~
27 4|       emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt volna... ~...
28 4| nagytiszteletű úr udvarára nyílik; a mi két szorgalmas ifjúnk nagy
29 4|            úr el nem tudta gondolni, mi lelhette a fiút; kutatott,
30 4|              Enyed is elgondolhatta, mi vár reá?~Ilyen ínséges eset
31 4|          városon kívül maradni, mert mi ámbátor a legjobb véleménnyel
32 4|          megmondjátok a népnek, hogy mi eltakarodjunk, ha ők hazajöjjenek,
33 5|      legkártékonyabb állatok, akik a mi fehér erényeink- és művelődésünknek
34 5|               megkérdendő tőle, hogy mi szándékkal jön országába.~
35 5|              előljáróival együtt.~Ó, mi nagy bolondok voltak a rézszínű
36 5|            és minden fűvet és fát, a mi zöldülni szeret, és minden
37 5|        leszórják a szikla mögé.~- Ó, mi kár értök!~Azután öltönyeiket
38 5|    meggyújtják és lehajigálják.~- Ó, mi szépek!~És azután letérdelnek
39 6|           városkapitányhoz azonnal. "Mi alólírottak, nemes választó
40 7|               se más cifra nyavalya. Mi az ördögöt keresett volna
41 7|      előrukkol vele, hogy de ő pedig mi mindent tud Londonról. Olvasta
42 7|           szidja maga olyan nagyon a mi Filáx kutyánkat?~Amire a
43 7|             prozódiával. Tudja maga, mi az a próza?~- Hogyne tudnám?
44 7|            úgy nevetett.~- Hát aztán mi hasznát veszi maga ennek
45 7|            te eszel meg minket, vagy mi eszünk meg téged". Négy
46 7|     didaktrumot.~- Hát én nem tudom, mi az a diktrum-daktrum, hanem
47 7|          meglehet.~- Nem értem, hogy mi hiba volna benne? Hogy a
48 7|             uram, én nem tudom, hogy mi a különbség a nemes ember
49 7|         alatt; hanem azt tudom, hogy mi különbség van a kenyér és
50 7|            attól a dicsőségtől, hogy mi teremtettük meg a háromszínű
51 7|           szerette volna tudni, hogy mi ő? - Kis Jánosné mondá meg
52 7|              egymást. Elmondta, hogy mi hozta ide. Egy útitársát
53 7|              kényszerzubbonyt.~- Hát mi jogon fosztottak meg engemet,
54 7|            én háromszínű kandúromból mi lett? ~Erre a kérdésre a
55 7|       Tudja-e, szomszédasszony, hogy mi az a "husband", amit ez
56 7|        mindnyájan nemesek lettünk. A mi apáink is vérrel szerezték
57 7|         össze a kévét, s ez a kéve a mi hazánk. Hányszor olvastam